Fabrizio Miccoli visszavonult, mi pedig úgy döntöttünk, hogy egy poszttal tisztelgünk egykori kapitányunk pályafutása előtt.

Fabrizio 1979-ben született a csizma sarkában található Nardóban, a kisváros mintegy 20 kilométerre fekszik hősünk szeretett Leccéjétől. 8 és 13 éves kora között a San Donato utánpótláscsapataiban pallérozódott, de már akkor annyira tehetségesnek bizonyult, hogy hamis igazolással az idősebbek között játszatták.

Nem véletlen, hogy felfigyeltek rá a Milannál, és 14 éves korában le is szerződteték 2 évre. Lombardiában aztán bizonyította is tehetségét, egy szezonban meg is lőtte a 28 gólját, amivel aztán a csapat bajnok lett. Viszont Fabrinkat gyötörte a honvágy, úgyhogy úgy döntött, hogy 2 idény után visszaköltözik Pugliába. A Leccénél nem igazán fogadták tárt karokkal, közölték vele, hogy nem tudnak neki helyet szorítani, így aztán a Casarano csapatát választotta. 2 évet játszott az ifiben, aztán ’96-ban bemutatkozott a nagyok között a Serie C-ben. Nem mondhatni, hogy meg lett volna illetődve, mert 2 évvel a debütálás után be is jelentkezett érte a Serie B-ben vitézkedő Ternana. Miccolinak azonban nem jelentett gondot a szintugrás, jelezte, hogy ő nem fog megállni a második vonalban; a 4 Terniben lehúzott idény során egyre jobb lett, a 2001-2002-es szezonban lőtt 15 gólnak köszönhetően nem más kezdett el érdeklődni iránta, mint a Juventus. Persze egyértelmű volt, hogy a torinóiak nem egyből a kezdőbe dobják Fabriziót, aki ekkora még mindig csak 23 éves volt. Kölcsönbe a Perugiához került, ahol azzal az edzővel találkozott, akit pályafutása legjobb trénerének tart; egy bizonyos Serse Cosmiról van szó. A Perugiában már bemutatkozhatott az élvonalban, és a 9 gólja a bajnokságban, illetve 5 a kupában meggyőzte a zebrák vezetőit, hogy nem várnak tovább, elég érett Miccoli ahhoz, hogy bemutatkozzon Torinóban. Del Piero és Trezeguet mögött, a padról beszállva szerzett 8 gólt, a Bajnokok Ligájában is beköszönt, mégsem tartották meg a vezetők, mivel 2004-ben érkezett Ibrahimovic, így úgy tűnt, hogy Fabrizio a következő idényben még kevesebb lehetőséget fog kapni. Az sem segítette a dolgokat, hogy összeveszett Fabio Capellóval, a Juve vezetőedzőjével. A Juve aztán megegyezett a Fiorentinával, és az Olaszországban megszokott, 50-50%os közös tulajdonba került a támadó. Toszkánában jó idényt ment, 35 meccsen 12szer talált be, az ő góljával (is) sikerült kiharcolnia a firenzeieknek a bentmaradást a szezon utolsó meccsén, ahol 3:0-ra nyerték a kiesési rangadót a Brescia ellen. A szezont követően vakliciten a Fio 1,5 millió eurót kínált érte, míg a Juventus 2 milliót, így ismét 100%-ban a torinóiak játékosa lett, akik viszont nem tartottak rá igényt, és következő állomásként Miccoli karrierjében Portugália, egészen pontosan a Benfica csapata következett, ide is kölcsönbe került Fabrizio. Lisszabonban 2 évet nyomott le, 39 meccsen lőtt 14 gólt, megmutatta tudását a BL-ben, majd az UEFA-kupában is, a Liverpoolnak például olyan ollózós gólt gőlt az Anfielden, amit a Benfica szurkolói azóta is emlegetnek.

Bár az első portugál szezon után érdeklődött iránta az Aston Villa, maradt Lisszabonban. A második éve már nem sikerült túl jól, folyamatosan lesérült, még azon is elgondolkozott, hogy abbahagyja a focit, de részben felesége támogatásának is köszönhetően sikerült kimásznia a gödörből, de azt is tudta, hogy búcsúzni fog Portugáliától. Viszont azt még nem tudta, nem tudhatta, hogy ettől a ponttól ismét jó irányba halad a pályafutása. A Palermo elnöke, Zamparini ugyanis kinézte magának a kistermetű támadót, és 4,3 millió euróért leszerződtette. Ez egy 4 játékost érintő transzfer volt; Miccoli érkezett Palermóba Andrea Caracciolo helyére, Caracciolo hivatott helyetesíteni

a Sampdoriában Fabio Quaglirellát, aki az Udinesébe került Vincenzo Iaquinta helyére, aki ment a Juventusba, ahonnan ugye Miccoli Palermóba érkezett. 2007-től 2013-ig volt Fabrizio a Palermo játékosa, a 6 idényben 165 mérkőzésen lépett pályára rózsaszínfekete mezben, és 74szer szerzett gólt. Mindjárt az első meccseken kiderült, hogy Amaurival tökéletesen megértik egymást a pályán, és nagyon hatékony támadópárost alkotnak ők ketten.

Első szezonjában 8szor köszönt be, ezek egyike volt a Catania elleni derbi győztes találata, mi más kellett volna még ahhoz, hogy már első idényében a szurkolók kedvencévé váljon? Második szezonjában 14 gólt szerzett, ez már karrierrekordnak számított. Amauri ekkor már a Juventusban játszott (azaz próbált bizonyítani…;), Miccoli támadótársa pedig Edinson Cavani lett, és a srácok testvériesen osztozkodtak, hiszen mindketten 14 gólt értek el abban az idényben. Miccolit 3 évre szerződtette a klub, de olyan jól érezte magát Palermóban, hogy már a második idény után hosszabbított. Már ekkor kitűnt, hogy igazi vezéregyéniség, aki össze tudja fogni a csapatot, a társak pedig hallgatnak rá. Először csapatkapitány-helyettes lett Fabio Liverani mögött, majd miután a 2009-10-es szezonban Liverani hosszú időt kidőlt sérülés miatt, Miccoli kapta meg a csapatkapitányi szalagot.

Harmadik palermói idényében aztán rátett még egy lapáttal, 19 találattal a harmadik lett a Serie A góllövő listáján. Meglőtte a 41-et a Palermo színeiben, így ő lett a szicíliai klub történetének eddigi legeredményesebb gólszerzője. A Sampdoria ellen büntetőrúgás közben megsérült a térde, és 4 nappal később kés alá is feküdt Rómában. A sérülése ellenére bejelentkezett érte a Birmingham City a PL-ből, de Miccoli maradt Palermóban. 2012 november 24-én meglőtte 100. Serie A-s gólját. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Fabrizio már akkor legendának számított a Palermóban, amikor még javában játszott. Ő lett az a játékos, aki kihagyhatatlan a kezdő 11-ből, a Capitano, akire felnéznek, és akire hallgatnak a társak. 2013 áprilisában utolérte Mattia Cassanit 161 – a Palermo mezében való – pályáralépéssel. A klub viszont már nem ajánlott neki szerződéshosszabbítást, így 179 mérkőzéssel és 81 szerzett góllal a háta mögött elhagyta – a szezon után a Serie B-be visszacsúszó – Palermót. Pedig egy időben még azt nyilatkozta, hogy szívesen maradna akár a B-ben is, és valljuk meg, jól is jártunk volna vele, hiszen Miccoliban bármikor benne volt a gól, nem beszélve arról a tényről is, hogy a fiatalok rengeteget tanulhattak volna tőle. A búcsújára a későbbiekben még visszatérnék, sajnos az már nem sikerült a legszebbre.

Miután távozott Palermóból, a sporthírekben számos csapattal összehozták, szerepeltek emirátusi csapatok, a Melbourne Victory, végül aztán azt a csapatot választotta, ahol világéletében játszani szeretett volna, aminek gyerekkora óta szurkolt, ez pedig a U.S. Lecce.

NELLA FOTO FABRIZIO MICCOLI CON LA SCIARPA DEL SUO LECCE

A pirossárgák egyből kapitányuknak választották. A Serie C 2013/14-es szezonjában 27 meccsen 14szer talált be, a csapattal viszont nem sikerült visszajutni a B-be. A második szezonja már elhanyagolható volt, nem sikerült valami fényesre, és Leccéből át is költözött Máltára, hogy levezessen a Birkirkara csapatánál. A máltaiak indultak az EL-ben, első körben túl is jutottak az örmény Ulisses csapatán, majd a West Ham következett. Majdnem meglepetést okoztak Miccoliék, hiszen 2 meccs után a londoniak csak tizenegyesekkel jutottak tovább. 2015 december 16án bejelentette visszavonulását az aktív labdarúgástól.

Fabrizio 10szer öltötte magára a squadra azzurra mezét, és 2szer volt eredményes. Az egyik gólt szabadrúgásból szerezte, a másikat – Portugáliának – pedig szimplán becsavarta szögletből. Hogy miért csak 10 alkalommal válogatták be? Sokat foglalkozott ezzel az olasz közvélemény, az egyik elmélet szerint Lippivel nem volt jó a viszonya, bár Lippi ezt többször megcáfolta. Később más edzők (Donadoni, Prandelli) sem hívták be, annak ellenére, hogy a klubjában időről-időre bizonyított.

• Ami Miccoli magánéletét illeti, a feleségét, Flavianát 17 éves kora óta ismeri. Van egy 12 éves lányuk, Swami és egy 8 éves fiúk, Diego. Hogy miért Diego? Miccoli nagy rajongója Diego Armando Maradonának. 2010-ben megvette az isteni Diego fülbevalóit, amit az olasz vámosok bocsátottak árverésre, miután lefoglalták az argentin sztártól az adótartozásai fejében. 25ezer eurót fizetett az ékszerekért, majd tisztelete jeléül visszaadta azokat eredeti tulajdonosának.
• Esküvői tanúja Gianluca Grava volt, akivel még a Ternanában focizott egy csapatban.
• Többek között olyan beceneveket kapott pályafutása során, mint a ”Romario del Salento” („Salento (az olasz csizma sarka) Romariója”) vagy a „Pibe di Nardo” („a nardói srác”).
• Miccolinak van egy Federico nevű öccse, aki szintén csatár, és a Perugiában együtt fociztak.
• A Nike szponzorálta.
• San Donatóban, ahonnan származik, 2012ben focisulit nyitott gyerekeknek.
• 2009 szeptemberében volt csapattársával, Giovanni Tedescóval céget alapított Pika néven.
• A Citroen abból az alkalomból, hogy a 2011-12es idényben Miccoli 10edszer talált a kapuba, egy általa inspirált, egyedi autót készített, a Citroen DS3 Just Black limitált verzióját. Az autóra licitálni lehetett, az árát pedig a palermói Gyermekkórház kapta.
• Fabrizio nagy rajongója a pankrációnak, ez többször is megmutatkozott a góljai utáni ünneplésben. 2009 május 17-én, a Lazio elleni találata után Rey Mysterio maszkját húzta a fejére, később pedig John Cena „You can’t see me” kézjelével ünnepelte góljait. 2010 április 25-én meghívták a WWE Extreme Rules műsorába szakkommentátornak a Sky csatornára. 2012 november 24-én, a Catania ellen szerezte meg 100. gólját a Serie A-ban, melyet The Undertakert megidézve ünnepelt. Kedvenc pankrátorai Rey Mysterio, Jake Roberts, Sid Justice, John Cena és Kevin Thorn.
• Fabrizio szenvedélyesen imád Texas Hold’em-et játszani.
• Shaggy írt egy Fly High című számot Miccolinak, amit aztán Fabri elő is adott 2009 augusztusában.
• Miccoli az olasz kommunista munkáspárt támogatója, politikai hovatartozását a lábán található Che Guevara tetoválás is alátámasztja.
• 2009 szeptember 24-én megkapta Corleonétól a város díszpolgára címet sportsikerei miatt.
• 2013 júniusában robbant ki a botrány, egészen pontosan az történt, hogy Palermo Kalsa nevű negyedének maffiafőnökét, Antonino Lauricellát és egész családját megfigyelte a rendőrség, így a fiát, Maurót is. Miccoli ott került a képbe, hogy baráti kapcsolatban voltak a Lauricella fiúval, így Fabriziót is lehallgatta a rendőrség. Egyik este találkozót beszéltek meg a maffia által meggyilkolt vizsgálóbíró, Giovanni Falcone háza előtt. Miccoli beszélgetés közben Falconéra a „fango” jelzőt használta, amit magyarul nagyjából „mocsok”-nak lehet fordítani. Amikor ez a beszélgetés nyilvánosságra került, óriási botrány kerekedett belőle. Elmagyarázom, hogy miért. Falcone a maffia elleni harc mártírja, és ez a téma Szicíliában roppant érzékeny terület. Olyan ez, mintha valaki Magyarországon mondjuk Nagy Imrét illetné bántó jelzőkkel, bár ez a hasonlat kissé sántít, hiszen Falcone meggyilkolása mindössze 24 évvel ezelőtt történt, tehát még meglehetősen frissen él az emberekben. A történtek után Miccoli sajtótájékoztatón könnyek között kért bocsánatot. Sokan megbocsátottak neki, sokan nem. A fent említett díszpolgári címet Corleone városa a botrányok kirobbanása után 1 hónappal vissza is vonta.

Mit is mondhatnék Miccoliról… Ha a futballtudását nézzük, egy hihetetlenül technikás, gyors támadó volt, aki lelkesedésével, küzdeni tudásával engem mindig is egy bulldogra emlékeztetett. Nagyon érezte a kaput, és Amaurival vagy Cavanival együtt rendkívül hatékony támadósort alkottak. Rugótechnikája miatt rengeteg gólt szerzett szabadrúgásokból, sőt, még szögletrúgásból is betalált. Talán ezidáig ő volt az utolsó olyan labdarúgó a Palermo színeiben, aki élt-halt a klubért, a szurkolókért, a csapatért. Nagyon hiányoznak az ilyen beállítottságú, ilyen hozzáállású labdarúgók. Ha Miccoli kifutott a pályára, abban biztosak lehettek a szurkolók, hogy kifutja a tüdejét, és a szívét kiteszi a győzelemért. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a botránnyal ledöntötte legendájának a szobrát, és manapság Miccoli megítélése Palermóban megosztja az embereket. Sokan megbocsátottak neki, és számukra továbbra is Miccoli „A kapitány”, nagyon sokan viszont hatalmasat csalódtak benne, és legszívesebben kitörölnék a nevét a rózsaszínfekete történelemből. Én azt mondom, hogy kár érte. Kár érte, hogy egy ilyen ostoba tettel összetörte a saját legendáját. Ha nem teszi, akkor ő lenne Palermo egyik legnagyobb hőse, és maradna az örökre. Az eredményeit és labdarúgói nagyságát viszont nem lehet elvitatni. Köszönünk mindent, Capitano! Mi csak a szépre emlékszünk!