Az egyik legrosszabb forgatókönyv valósult meg a hétvégi fordulóban, hiszen amíg a mieink, egy harmatgyenge mérkőzésen csak egy „sovány” gólnélküli döntetlent játszottak az Empoli otthonában, addig a riválisaink közül a Carpi győzni tudott Verona-ban, a Frosinone meg értékes pontot szerzett (0-0) a Fiorentina ellen, aminek következményeként, a kéthetes bajnoki pihenőt és ezzel együtt a húsvéti ünnepeket, már a kiesést jelentő 18. helyen töltjük. Kikövezett úton haladunk tehát a B liga felé, és azt is megállapíthatjuk, hogy egyelőre Walter Novellino-val sem indult el felfelé a csapat szekere. Sőt, mi több, az új edző érkezése óta még csak gólt sem lőttünk, így a most következő szünetben, többek közt azon is el kell gondolkodnunk, hogy miként akarunk bennmaradni a Serie A-ban, ha még az ellenfelek kapuit is képtelenek vagyunk bevenni már hetek óta…?

Egy olyan csapattól, amelyik a fordulót megelőzően éppen csak a vonal felett, a 17. helyen állt, és amelyik az elmúlt nyolc bajnoki meccséből egyet sem volt képes megnyerni, azt vártuk volna, hogy az amúgy január 10.-e óta szintén nyeretlen Empoli ellen majd kockáztat valamit, és egy bátrabb felállással, jó néhány támadószellemű játékossal a kezdőben rugaszkodik neki az összecsapásnak, ehelyett azonban, Walter Novellino egy igencsak óvatos, 4-1-4-1-es hadrendben küldte harcba kedvenc rózsaszín-fekete legényeinket. Ráadásul, a Mister döntése értelmében ezúttal nem a házi gólkirályunk, Alberto Gilardino volt az egy szem csatár, hanem Aleksandar Trajkovski, akit nyilvánvalóan Franco Vazquez-nek, Robin Quaison-nak és Oscar Hiljemarknak kellett volna segítenie a hazai kapu előtt. Na, igen, Vazquez-en nem is múlt semmi sem szombaton, ugyanis Mudo derekasan küzdött a toszkán védők gyűrűjében, de látszott, nagyon egyedül van. Trajkovski-val még úgy, ahogy meg is értette magát a játékmesterünk, ám Quaison-ra és Hiljemark-ra egyáltalán nem lehetett számítani a Stadio Castellaniban. Ezt tökéletesen alátámasztotta az a tény is, amikor az első félidőben Vazquez kétszer is olyan parádés labdát adott a két svédnek, amiből simán ziccert lehetett volna kialakítani, ám a skandináv duónak sikerült eltöketlenkednie ezeket a lehetőségeket is, és így még csak helyzet sem lett egyikből sem…

Persze a kapuk amúgy sem gyakran forogtak veszélyben a kilencven perc alatt.  Alacsony színvonalú találkozó volt, amelyen látszott, hogy a Serie A két legrosszabb formájában lévő együttese kínlódott egymással. Az Empoli néhány távoli lövéssel próbálta veszélyeztetni Sorrentino kapuját, ám a rutinos kapus eszén, szerencsére egyszer sem jártak túl Saponara-ék. Ha már itt tartunk, akkor jegyezzük meg azt is, hogy a Gonzalez-Andelkovic belső védő páros ezúttal is jól tette a dolgát, csakúgy, mint egy hete a Napoli ellen.  Sem Maccarone, sem pedig Pucciarelli nem került igazán nagy helyzetbe, ami egyértelműen a védelmünk dicsérete volt. De rajtuk kívül említést érdemel még Gaston Brugman teljesítménye is, aki az eltiltott Chochev helyett került a kezdőbe, és bizony, nem is okozott csalódást az uruguayi-olasz.

Sőt, Brugman nemcsak a középpálya közepén végzett hasznos munkát, hanem olykor még a hazai tizenhatos előterében is. Húsz perccel a vége előtt például, pont a 16-osban játszó rózsaszín-mezes harcolt ki kiváló szögből szabadrúgást, amit aztán Trajkovski centikkel a kapu fölé csavart. Egy ennyire kevés helyzettel tarkított találkozón, ez a lehetőség nagyjából ziccernek felelt meg, ezért is sajnálhattuk különösen, hogy ebből sem sikerült gólt szereznünk. Ekkor aligha gondoltuk volna, hogy lesz még ennél nagyobb esélyünk is megszerezni a győztes találatot – márpedig a 77. percben meg volt a sanszunk Skorupski hálójának a megzörgetésére! Csak, hát pont az a Struna került ziccerbe, aki nem éppen tartozik a góllövés mesterei közé, és ezt, ennél a szituációnál is tökéletesen megmutatta. Az összességében ezúttal sem élete meccsét játszó szlovén hátvéd minden eddigi hibáját feledtethette volna velünk, ha szemben a kapuval, senkitől sem zavartatva képes lett volna bebombázni a labdát a hálóba, ám Aljaz az égbe lőtt…

Novellino a hajrában Accursio Bentivegna-nak is adott pár percet a bizonyításra, és azt kell mondanunk, hogy a Como-tól januárban visszarendelt támadó, lendületesen szállt be a meccsbe, és inkább őt néztük volna tovább, mint Quaisont 80 percen át… Oké, a finom megoldások még hiányoztak Bentivegna-tól is, de mindent egybevetve egyáltalán nem lógott ki a mezőnyből a saját nevelésű játékosunk. Mondjuk az is érthetetlen volt, hogy Novellino miért várt ennyit a cserékkel, ugyanis továbbra is fenntartjuk, hogy bátrabb felfogással, többet is kihozhattunk volna az Empoli elleni ütközetből. Ehelyett azonban, a hosszabbítással együtt számított utolsó 8-10 perc már nem szólt másról, mint az időhúzásról, amit abszolút nem tudunk még most sem értelmezni! Sorrentino perceket bíbelődött el a labda játékba hozásával, Novellino meg lehozta még Brugman-t és beállította Maresca-t, miközben a támadások lehetőségét is teljesen feladtuk az utolsó percekben. Amikor pedig Massa-sporttárs hármat fújt a sípjába, az alig másfél hete kinevezett mesterünk elégedetten tapsolt – pedig a végeredmény maradt a 0-0.

Hogy Novellino miért alakított ki eleve ennyire defenzív taktikát az Empoli ellen, és hogy miért tűnt boldognak a megszerzett egy pont miatt, nem tudjuk, mindazonáltal nem kizárt, hogy a meccs másnapján már sok esetben nem úgy cselekedett volna, ahogyan még szombaton tette! Vasárnap ugyanis, a közvetlen riválisaink közül a Frosinone értékes pontot kaparintott meg a Fiorentina ellen, amivel ismét közelebb került hozzánk, a Carpi pedig 2-1 arányban győzni tudott a sereghajtó Verona otthonában, ami azt jelentette, hogy az Emilia-romagnai „kis” csapat pontszámban beért, és a jobb gólaránya miatt meg is előzött minket a tabellán. Magyarra lefordítva: a 30. forduló után a képzeletbeli vonal alá, azaz kiesőhelyre süllyedt kedvenc csapatunk, vagyis mostantól kezdve kötelező lesz valamit kockáztatni, és nem lehet tovább nulla-nullákra játszani!  Mert egy pontokkal, valamint rúgott gólok nélkül kivitelezhetetlen lesz kiharcolni a bennmaradást a Serie A-ban!

A húsvéti nagyhéten elvileg lesz időnk kiegyenesíteni a sorainkat, s újratervezni a ‘hogyantovábbot’, mert a válogatott mérkőzések miatt nem rendeznek bajnoki fordulót. Folytatás majd április első hétvégéjén, amikor a Chievo vendégeként lépünk pályára – most már komoly győzelmi kényszer alatt!