Több mint egy órán keresztül tisztességesen helytálltunk a Juventus otthonában, de aztán, ami az utolsó húsz percben történt, arra már nem lehetünk büszkék! A bajnokjelölt, a mérkőzés hajrájában alaposan megszórta Sorrentino kapuját, és végül 4-0-ra ütötte ki az ezer sebből vérző kedvenceinket, vagyis újabb lélekromboló pofonba sikerült beleszaladnunk. Davide Ballardini visszatérése is kínkeservesre sikeredett tehát, de nemcsak emiatt fájhatott a fejünk a 33. játéknapon!  A többi, számunkra fontos mérkőzésen sem úgy alakultak az eredmények, ahogyan szerettük volna, mert a Carpi és a Frosinone is győzött a hétvégén, így öt fordulóval a vége előtt még nehezebb helyzetbe kerültünk, és visszacsúsztunk a tabella 19. helyére. Az előttünk álló hét alighanem sorsdöntő lesz: szerdán az Atalanta-t fogadjuk zárt kapuk mögött, vasárnap meg megyünk a közvetlen rivális, Frosinone-hoz. Ha ezeken a meccseken sem tudunk nyerni, akkor elfelejthetjük a bennmaradást!

Ismerve a Juventus és a Palermo tabellán elfoglalt pozícióját, valamint a két klub idei céljait, már apróságoknak is örülni tudtunk volna a 33. fordulóban, amikor a két csapat egymással találkozott. Hogy mit értettünk az apróságok alatt? Például azt, hogy mondjuk öt év után szerettük volna, ha újra gólt szerzünk a torinóiak ellen, vagy akár már azt is pozitívumként könyveltük volna el, ha sikerül egy szoros meccset játszani Allegri legényeivel. Egyik sem jött össze. A Juventus már a 10. percben gólt lőtt Sami Khedira révén, ezzel pedig hamar tudatosították velünk, hogy ne nagyon álmodozzunk hetedhét határra szóló bravúrról ezen a vasárnapon sem. Mindenesetre, ez a jelenet gyorsan megmutatta, hogy hiába gondolkodott oly sokat a védelem összerakásán a kispadunkra múlt héten visszatérő Ballardini, és hiába szavazott bizalmat végül három belső védőnek (Goldaniga, Gonazlez, Andelkovic) és két szélsőnek (Rispoli, Lazaar) is, az ötvédős játékrendszerrel sem leszünk képesek megfékezni a Zebrák rohamait. Pogba, aki nem mellesleg Hiljemark-ról fordult le a gól előtt, remekül játszotta be a labdát Andelkovic és Lazaar közé, a német középpályás pedig parádés mozdulattal lőtt Sorre hálójába. Hát, ennyit jelent, ha az ellenfélnél ilyen kvalitású játékosok játszanak…

Félő volt, hogy 1-0 után összeomlik a csapatunk, de meglepő módon, nem ez történt! Meg kell jegyeznünk, hogy jó felfogásban játszottuk végig az első félidőt, és hosszú idő után, legalább a küzdőszellemünk dicsérhető volt. A srácok (azért nem mindenki…) tényleg odatették magukat, sokszor pedig már az ellenfél térfelén is sikerült labdákat szereznünk. Pont egy ilyen szituáció után adódott a legnagyobb lehetőségünk arra, hogy 2011 februárja után, ismét gólt szerezzünk az „Öreg Hölgy” ellen, de hiába hozta 100%-os ziccerbe Vazquez Trajkovski-t, a macedón csatár nem használta ki az ajtó-ablak helyzetet – lövését Barzagli mentette meg a góltól. Gyanítjuk, Gilardino betalált volna ebből a ziccerből, de a rutinos támadót csak a kispadra jelölte Ballardini ezen a napon, s a folytatásban sem vetette be…

A mieink nem adták fel, és a szünet előtt újra meg volt a sanszunk az egyenlítésre, ám ezúttal, Chochev rontott. Az is igaz, hogy a bolgár középpályás lövésébe bele is vetődtek, így lehet, hogy pont emiatt került a labda a kapu mellé. Az első negyvenöt perc után tehát, csak 1-0-ra vezetett a Juventus, és bizony, nem túlzunk, ha azt írjuk, hogy a félidő nagyobb hányadában, egyenrangú partnerei voltunk a listavezetőnek.

(Jajalo sokszor megkeserítette Dybala életét az első félidőben)

A térfélcserét követően aztán, sok momentumunk már nem volt, Bonucci-ék tökéletesen koordinálták a pályán zajló eseményeket. Sajnos, a második játékrészben már csak elvétve jutottunk el Buffon kapujáig, de legalább hátul jól álltuk a sarat. Egészen a 70. percig! Ekkor, az egész meccsen bizonytalanul teljesítő Lazaar borzalmas helyezkedési hibát követett el egy szögletnél, Pogba pedig élt is a kínálkozó lehetőséggel, s közelről a kapuba helyezett.

Ezzel eldőlt a mérkőzés, de arra azért nem számítottunk, hogy az utolsó húsz percben teljesen szétesünk! Márpedig ez történt! Három perccel a második gól után, Cuadrado is csúnyán „beültette” egy egyszerű csellel a pályán csak önmagát kereső Lazaar-t, majd ezt követően, briliáns gólt lőtt a jobb felsőbe a kolumbiai.

Achraaf-nak tehát, jókora szerepe volt abban, hogy a mérkőzés hajrájára teljesen elveszítette a fonalat kedvenc csapatunk, s ezen, már Antonino La Gumina beküldésével sem tudott változtatni Ballardini. Az utolsó negyedórában már újra azt az együttest láttuk a pályán, amelyet a tavasz nagy részén „csodálhattunk”. Rispoli például már egyetlen párharcot sem nyert meg a jobb oldalon, Chochev is teljesen eltűnt, és az egygólos hazai előnynél beállított Gaston Brugman is már csak erőlködött a folytatásban. Oscar Hiljemark-ról meg már ne is beszéljünk, ugyanis a svéd, meglátásunk szerint megint nem csinált semmi hasznosat a pályán, ám mégis végigjátszotta az összecsapást!

(Hiljemark ezúttal is csak asszisztált az ellenfél játékához…)

3-0 után tehát, ismét hitehagyottá váltak a játékosaink, elszállt a küzdőszellem is, és egyik hibát követte a másik. Érezhető volt, hogy nem fogjuk megúszni ennyivel, s nem is sikerült. A 89. percben egy mintaszerű akció végén még Padoin is beköszönt, kialakítva a 4-0-ás végeredményt. Az újabb méretes zakó egész biztosan nem tett jót az amúgy is hitvány lelkiállapotban lévő csapatunknak, akiknek ezúttal sem jutott egyetlen olyan apró öröm sem a Juve ellen, amelyből esetleg még erőt meríthetnénk a szezon hajrájában. Sőt, nemcsak a súlyos vereség miatt fájhatott a fejünk a hétvégi játéknap után, hanem a további eredmények ismeretétől is! A Carpi ugyanis, még szombaton legyőzte (4-1) a Genoa-t, a Frosinone pedig, a mi meccsünkkel egy időben nyert (2-1) fontos meccset Veronában! Ennek köszönhetően, vissza is csúsztunk a tabella 19. helyére, és az utolsó öt fordulót ponthátrányból kezdjük a közvetlen riválisainkkal szemben – a Carpi-tól immár 3, a Frosinone-tól pedig 2 pont a lemaradásunk. Akármennyire is fáj, ez a hajó egyre inkább süllyedni látszik…

És, hogy a 33. fordulóban valóban nem teljesült egyetlen pici vágyunk sem, arra itt van még egy példa: a frosinone-iak a 92. percben szerezték meg a három pontot jelentő találatot a Hellas Verona otthonában, pedig egy ottani döntetlen, örvendetesebb lett volna a mi szempontunkból. Úgy tűnik, nekünk már apró örömök sem jutnak…

PALERMO-ATALANTA

Öt meccsünk maradt arra, hogy bebizonyítsuk, jövőre is helyünk van a Serie A mezőnyében. Ebből kettőt, már az előttünk álló héten letudunk, így könnyen lehet, hogy a következő napok vízválasztók lesznek. A hétközi fordulóban, amikor a Frosinone a Chievo-hoz, a Carpi meg a Milan-hoz látogat, a mieink az Atalanta-t fogadják (kezdés: szerdán 20:45-től) hazai pályán, ám a mérkőzést – a Lazio ellen történt rendbontások miatt – zárt kapuk mögött kell lejátszanunk. Ez a tény, vélhetően még nehezebbé teszi az amúgy sem könnyűnek ígérkező összecsapást, de nekünk már nem szabad a külső körülményekkel foglalkoznunk, és kizárólag a győzelem megszerzésére kell összpontosítanunk! A bergamói csapat a 14. helyen áll a tabellán, és 7 pontra van a kiesőzónától, így sokkal nyugodtabban várhatja a hétközi fordulót, mint a mieink. Az Atalanta amúgy, inkább a saját otthonában veszélyes, amit bizonyít a vasárnapi döntetlenjük is a Roma ellen, idegenben viszont, emberemlékezet óta nem nyertek bajnoki meccset. A 2016-os naptári évben például, még egyszer sem tudtak győzni az otthonuktól távol – hét meccsen csupán három döntetlen a mérlegük tavasszal! Reméljük, ellenünk sem tudja majd megszakítani a negatív sorozatát a bergamói alakulat, mert számunkra, tényleg létkérdés lenne a három pont itthon tartása! Már csak azért is, mert egy esetleges siker, nagy önbizalmat adhatna a vasárnapi, Frosinone elleni idegenbeli kiesési rangadóhoz is!