A Pescara-ban rendezett Crotone-Palermo bajnoki meccs, minden szempontból rossz propagandája volt a Serie A-nak: mert nemcsak a hangulat, a jó futball is nagyon hiányzott! Így aztán, akármennyire is fájó ilyet írnunk, de két gyengécske csapat, gyengécske összecsapása lett a vasárnap délutáni találkozóból, amely végül igazságos, mindazonáltal senkinek sem jó 1-1-es döntetlennel zárult. Egyelőre tehát, továbbra is várnunk kell az első bajnoki győzelmünkre a 2016-17-es idényben, és amennyiben szerdán, a szintén rosszul rajtoló Atalanta bergamói otthonában sem tudunk 3 ponttal gazdagodni, akkor végérvényesen is kijelenthetjük, hogy nagyon komoly bajban vagyunk! De ne szaladjunk még ennyire előre!

Négy forduló elteltével nem igazán lehet még egyértelmű kiesőjelöltekről beszélni, de az biztos, hogy az újonc Crotone és sajnos a Palermo is jó úton jár afelé, hogy valóban így tartsák őket számon a bajnokság további részében. A két együttes már az első három fordulóban sem adott túl sok életjelet magáról, amit meg vasárnap, az egymás elleni meccsükön mutattak, az hűen tükrözte azt, hogy miért tartanak ott, ahol.

Már az első félidő is lagymatag iramban telt, amivel még nem is lett volna akkora baj, az viszont már sokkal jobban zavart bennünket, hogy a meccset pont nélkül kezdő crotone-i futballisták voltak az aktívabbak és kezdeményezőbbek. Pedig Roberto De Zerbi 4-3-3-ban küldte pályára a rózsaszín-feketéket (úgy, ahogy azt Zamparini megálmodta a nyáron), a támadó szellemű felállásból azonban, ezúttal sem látszott semmi – akárcsak a Napoli ellen. Kapuralövésig és helyzetig is a Pescara-ban otthonra lelő crotone-i legénység jutott el hamarabb, és bár rettegni nem kellett a piros-kékek akcióitól, a 23. percben mégis hátrányba kerültünk, ami jókora hidegzuhanyként hatott. Az A-liga újonca, annak a Marcello Trotta-nak a góljával szerezte meg a vezetést, akit körülbelül három átigazolási időszakban környékeztünk már meg sikertelenül, most pedig, vélhetően újra felhívta magára a palermói vezetők figyelmét. Mondjuk, nehéz dolga nem volt a Sassuolo-tól kikölcsönzött támadónak, mivel csak az üresen maradt kapuba kellett bepasszolnia a labdát, ugyanakkor a gyors helyzetfelismerése miatt mindenképpen dicsérhető volt a csatár. Nem úgy a két középső védőnk, akik alaposan benne voltak ebben a találatban! Tudniillik, Falcinelli Gonzalez és Rajkovic közül ugrott ki, s ezt követően került a labda Trotta elé, vagyis a Costa ricai és a szerb belső védő jobb helyezkedéssel vagy szorosabb emberfogással talán megakadályozhatták volna a hazai gólt! Nem így történt, ráadásul, Rajkovic még meg is sérült ennél a szituációnál, így De Zerbi-nek kényszerből le is kellett cserélnie a Darmstadt-tól igazolt védőt, akit Goldaniga váltott. Persze, összességében nem biztos, hogy olyan rosszul jártunk ezzel a cserével, mert anélkül, hogy bárkit is kipécéznénk a csapatból négy meccs után, azt azért látni kell, hogy Rajkovic-nak eddig kevés emlékezetes megmozdulása volt új klubjában.

Vártuk-vártuk, hogy a hátrány tudatában majd bátrabban jövünk előre, ám mindhiába. A támadójátékunk ismét csődöt mondott, Nestorovski-t egyáltalán nem tudtuk megjátszani, Sallai Roli szintén szürkébb volt a megszokottól, Diamanti meg akárhányszor a labdához ért, mindig kapott egy-két rúgást a lábára, amivel derékba is törték az akcióinkat. Naná, a crotone-iak is hamar rájöttek, hogy a többszörös olasz válogatott játékost kell kikapcsolniuk a játékból, s mivel ezt jól csinálták, a mieink nem is találtak fogást Davide Nicola fiain az első játékrészben. Jó lett volna, ha érkezik valamiféle segítség a középpályásoktól, ám Hiljemark és a nagy reményekkel szerződtetett Bruno Henrique is teljesen észrevehetetlen volt. Így aztán, a rózsaszín-fekete mezesek újfent kaput eltaláló lövés nélkül vonulhattak pihenőre, ami azért volt nagyon komoly kritika, mert mégiscsak a sereghajtó, nullapontos Crotone volt az ellenfél!

Látva az első félidei, roppant harmatos teljesítményünket, nem kellett hozzá nagy jóstehetség, hogy megállapítsuk, ettől csak jobb jöhet a második negyvenöt percben. De Zerbi a szünetben változtatott is egyet, Sallai helyett Embalo-t dobta harcba, aminek magyarként azért nem örültünk, ám összességében nem volt rossz csere. Kétségtelen, hogy Carlos beállításával veszélyesebbé vált a játékunk, ráadásul a crotone-i védőknek, így már nemcsak Diamanti-ra kellett figyelniük, hanem a portugálra is. Talán ennek is volt köszönhető, hogy csapatkapitányunk rögtön helyzetbe is került a térfélcserét követően, ám ígéretes helyzetből az égbe lőtt! Jól kezdtük tehát a második félidőt, ám ezzel együtt sem mutattunk be lélegzetelállító futballt – inkább csak erőlködött, kínlódott a csapat. A Crotone egyértelműen az 1-0 megtartására rendezkedett be, mindezen túl pedig, a gyors ellentámadásokban bíztak. Ezekből volt is egy-két kecsegtető lehetőségük, amelyek azonban, szerencsére ki is maradtak. A 63. percben aztán, újabb lépést tettünk az egalizálás felé, ugyanis Nestorovski fejesénél először akadt dolga Cordaz-kapusnak. Noha ezt a párharcot még az olasz cerberus megnyerte a macedón centerrel szemben, alig három perccel később, már más volt a helyzet! Nestorovski egy remek kapáslövéssel bevette a crotone-i kaput, megszerezve önmaga és csapata első igazi akciógólját is az idei bajnokságban.

Itt kell megjegyezni, hogy az egyenlítő találat megszületésében elévülhetetlen érdemeket szerzett a korábban általunk is kritizált norvég Aleesami, aki kihasználva a gyorsaságát, két embert is becsapott és lefutott a balszélen, majd még pontosan is tálalt középre! Reméljük, a jövőben többször is láthatunk ehhez hasonló megmozdulásokat Aleesami-tól, mert akkor, nagyon nagy hasznára lehet majd a csapatnak a későbbiekben!

Hogy a gól jót tett Nestorovski lelkének is, azt nem sokkal később az a jelenet is mutatta, amikor a macedón csatár a kapunak háttal állva is veszélyeztetett – a szezon során most először jelezvén, hogy nem tucatigazolásról van szó. 1-1 után valóban élt a remény a győzelem kicsikarására is, ugyanakkor a Crotone támadásaiban is bőven benne volt a veszély – elég, ha csak Falcinelli ziccerére gondolunk a hajrában. Mondhatni, a végére egészen izgalmas csörte alakult ki az A-ligás szinttől azért így is jócskán elmaradó csapatok találkozójából, hiszen mindkét kapu előtt adódtak olyan lehetőségek, amelyekből komolyabb gárdák képesek lettek volna gólt szerezni, itt viszont, nem lett volna igazságos, ha bármelyik csapat is betalál a végén! Sajnos, ki kell jelentenünk, hogy ez még mindig nagyon szerény produkció volt a mieinktől, éppen ezért nem is érdemeltünk győzelmet, miként a Crotne sem. Az ellentétes félidők után kialakuló 1-1-es végeredménnyel senki sem lehet elégedett, főként azért nem, mert ezzel, a két csapat még mindig nyeretlen a bajnokságban, és továbbra is a képzeletbeli vonal alatt, az utolsó két pozícióban helyezkednek el. Látva az összecsapást, ezen aligha kell meglepődni, meg nagyon azon sem, ha a szezon nagy részében is itt állnak majd…

ATALANTA-PALERMO

A Serie A 5. fordulóját hétközben rendezik, kedvenceink szerdán (kezdés: 20:45-kor), az Atalanta ellen lépnek majd színre – ismét idegenben. A bergamói alakulat – hozzánk hasonlóan – nem igazán vett villámrajtot, ugyanis az eddig eltelt négy meccsből hármat is elbukott, egyet viszont megnyert – mégpedig a Torino ellen odahaza. Ez utóbbi eredmény azért mindenképpen megsüvegelendő tettnek számít, aminek köszönhetően, picivel előrébb is tart (18. hely) GianPiero Gasperini együttese. Mindazonáltal, az így is megállapítható, hogy szintén nem egy csúcsformában lévő csapattal találkozunk szerdán este, amely ellen egyértelműen lehet keresnivalónk. Ahhoz viszont, hogy pontot, pontokat szerezzünk Bergamó-ban, sokkal jobb teljesítményt kell majd nyújtanunk, mint amilyet vasárnap produkáltunk!