Sűrű és kemény programja volt a Roberto De Zerbi által irányított rózsaszín-fekete csapatnak az elmúlt héten, ugyanis hat nap leforgása alatt három bajnoki mérkőzést is játszani kellett – ráadásul ebből kettőt idegenben, az egyetlen hazait meg a Juve ellen. A Crotone vendégeként elért 1-1-ről már beszámoltunk itt a blogon, most pedig, az Atalanta és a Juventus elleni mérkőzések fontos történéseit foglaltuk össze egy posztban – igazi munkamegosztással. A bergamói sikerről Monyox, a torinóiaktól elszenvedett vereségről pedig jómagam, azaz palermo88 írt. Mindezen túl, természetesen nem feledkeztünk meg a vasárnapi, Sampdoria otthonában vívandó összecsapás beharangozójáról sem, amelyet szintén ennek a posztnak a végén olvashattok!

Győzelem nélkül futottunk neki a bergamói meccsnek, és hát előre sem tűnt egy sétagaloppnak, mint ahogy nem is volt az. A hazaiak kispadján egy régi ismerős, Gasperini ült, de ott volt a támadósorban Pinilla is, csereként Kurtic és Migliaccio. Nem rendelkezik gyenge játékerővel ez az Atalanta, (a legutóbbi fordulóban például simán fektették két vállra idegenben a Crotone gárdáját) így bravúrra volt szükség, hogy elégedetten távozzunk Bergamóból.

Kiegyenlített mérkőzést láthattunk, mindkét csapatnak voltak helyzetei. Szerencsére összeszedett volt a játékunk, a védelem és Posavec kapus állta a sarat. Én kiegyeztem volna bőven egy X-szel, mint ahogy gondolom a palermói szurkolók többsége is, de szerencsére a fiúk nem elégedtek meg ennyivel. A 89. percben Jajalo tekert be egy szögletet a rövidre, Nestorovski pedig parádés mozdulattal, kapásból a meglepődött Berisha mellett a kapuba lőtt.

Ez volt az idei szezon első győzelme, és hát elég furcsa módon, egyelőre úgy tűnik, hogy idegenben vagyunk otthon, hiszen hazai pályán – ideszámítva már a Juve elleni találkozót is – mindhárom meccsüket elvesztették a fiúk, idegenben viszont veretlen a csapat. Muszáj, hogy kiemeljem Posavecet, aki egyre inkább otthon érzi magát a Palermo kapujában. Az első meccseken voltak még bizonytalankodásai, most viszont már rendszeresen mutat be extra védéseket, bravúrokat. Nagy kedvenc lesz a srác, az egyszer biztos, aki egyébiránt Donnarumma után a második legfiatalabb kapus a bajnokságban. Forza Josip, forza ragazzi!!

A hétközi bravúrt követően viszonylag kényelmes helyzetből, vagyis nem a kiesőzónából (a 16. helyről) várhattuk a Juventus elleni szombati meccset, amelyen előzetesen nagyon kevés esély nyílt az újabb pontszerzésre. A papírforma végül nem is borult, a Juve győzött a Barbera-ban, ám mindössze csak egy öngóllal, ami ismerve a két csapat kerete között meglévő minőségbeli különbséget, némileg azért meglepő volt! Oké, a három pont megszerzéséhez ez is bőven elég volt a torinóiaknak, azt viszont, talán még a Zebrák játékosai és hívei sem gondolták a meccs előtt, hogy ennyire megszenvednek majd Palermóban a győzelemért! Mert bizony a mieink végig fegyelmezetten, harcosan, és elszántan küzdöttek a nagyobb tudású ellenféllel szemben, így hát, látva a teljes mérkőzést, igencsak komolyan el kell gondolkodnunk azon a kérdésen, hogy mennyire kell csalódottnak lennünk a szombati 0-1-es vereség után?

Ha abból indulunk ki, hogy az elmúlt években, a Juventus ellen mindig hitehagyott, akaratgyenge futballal maradtunk alul, ráadásul egynél általában többször (az előző idényben például háromszor és négyszer…) rezdült meg a hálónk, akkor ezúttal semmiképpen nem lenne szabad csalódottnak lennünk a hétvégi 0-1 miatt, ha viszont, egy kicsit jobban górcső alá vesszük a szombati összecsapást, akkor bizony, már találunk olyan tényezőket, amelyek miatt azért mégis lehet némi hiányérzetünk!

Ezek közé tartozott a silány támadójátékunk, amely továbbra sem akar összeállni! Hiába volt a pályán Diamanti, Balogh Norbi, majd az utolsó félórában Nestorovski is, komoly helyzetig egyszerűen nem jutottunk el a kilencven perc során! Itt szeretnénk megemlíteni, hogy a hosszú idő után kezdőként szóhoz jutó Balogh kellemes meglepetést nyújtott ugyan a teljesítményével, mert Barzagli-éknak állandóan figyelniük kellett rá, ám a váratlan megoldások tőle is hiányoztak Buffon kapuja előtt, akárcsak Diamanti-tól! Csapatkapitányunk olykor túl sokat szöszmötölt a labdával, ez pedig, egy ilyen kaliberű ellenféllel szemben nem fért bele! Érthetetlen, hogy miért kerestük ezúttal is minden labdával Diamanti-t, miként az is, hogy miért nem mertünk távolról lőni? Már csak azért is illik ezt a kérdést feltennünk, mert a mérkőzés bizonyos szakaszában komoly eső zúdult a pályára, és a csúszós, vizes talajon talán meg lehetett volna kínálni Buffon-t, ha már helyzetet nem sikerült kidolgozni!

Így aztán, veszélyt, mindössze a balszélen egészen kimagasló produkcióval előrukkoló Aleesami jelentett a torinói kapu előterében, a norvég ugyanis, többször is ügyesen került a Zebrák védelme mögé, mi több, a beadásai is kecsegtetőek voltak. Kár, hogy gólt, és nagyon helyzetet ezekből sem tudtunk kialakítani, mindazonáltal kellemes érzés volt látni, hogy a Göteborg-tól igazolt játékos nem szeppent meg a nagynevű ellenféllel szemben sem, vagyis, immár végleg kijelenthetjük, hogy Haitam leigazolásával jó vásárt csinált klubunk!

Persze, szombaton nem igazán lehetett panaszunk egyetlen rózsaszín mezes teljesítményére sem! A kapuban Josip Posavec újfent megmutatta, hogy nem véletlenül lett elsőszámú kapus Palermóban, hiszen a mindössze 20 éves portás a bajnoki címvédő ellen is bravúrt-bravúrra halmozott. Egy biztos: ha a horvát cerberus nem véd ilyen parádés formában szombaton, akkor már jóval korábban lerendezhette volna a találkozót a Juve, ám a Higuain-Mandzukic csatárpárossal rohamozó Zebrák sehogyan sem tudtak túljárni a nagy napot kifogó Posavec eszén! Ez végül egyetlen torinóinak sem sikerült a kilencven perc alatt, 0-0 azonban így sem maradt! Mégpedig azért nem, mert a 49. percben, a jól játszó Dani Alves lövésébe teljesen feleslegesen sarkazott bele Edoardo Goldaniga, aki ezzel becsapta Posavec-et is, és a saját kapujába juttatta a lasztit!

Ha valakinek, akkor Goldaniga-nak egyértelműen nem ez volt élete meccse, hiszen a 6-osban játszó bekk az öngólján kívül is sok bosszantó hibát vétett, ami nyilván abból is fakadt, hogy a folytatásban a fejében maradt ez a borzasztóan dühítő esemény, aminek következtében, végül vesztesen kellett elhagynunk a pályát! Mert ugyan De Zerbi, a hátrány tudatában minden lehetséges eszközzel megpróbált változtatni, támadóbbá, vagy inkább veszélyesebbé mégsem tudta tenni az együttest, így aztán, hiába múltuk felül például labdabirtoklásban a Juventus-t, sokra nem mentünk vele. Mindössze annyit sikerült elérni, hogy Massimiliano Allegri-nek még pályára kellett küldenie Giorgio Chiellini-t is a hajrában, amivel egyértelműen jelezték a vendégek, hogy jó nekik ez az 1-0. Idei harmadik hazai bajnoki meccsünkön is rúgott gól és pont nélkül maradtunk tehát, ám összességében Aleesami-ék megérdemlik a dicséretet a szombaton tapasztalt hozzáállásuk, és a harcos, bátor játékuk miatt! És ezt, még annak ellenére is így gondoljuk, hogy a Juventus játékosai tényleg csak annyit adtak ki magukból, amennyi feltétlenül kellett nekik a sikerhez. Afelől ugyanis, kétségünk sem legyen, hogy ennyivel mindenképpen jobb tőlünk az olasz rekordbajnok!

Csalódottnak tehát, aligha kell lennünk a Juventus-tól elszenvedett minimális különbségű vereség miatt, az viszont már sokkal bosszantóbb, hogy a fordulót követően ismét a képzeletbeli vonal alá, vagyis a 18. helyre süllyedtünk.

SAMPDORIA-PALERMO

Vasárnap délután (kezdés 15 óra) máris adott lesz az esély a javításra, ugyanis a Serie A 7. fordulójában a Sampdoria vendégeként lépük pályára. Mivel idegenben eddig jól megy a mieinknek, Genovában is komoly esélyünk lehet a pontszerzésre, főként azért, mert a Sampdoria kisebb (vagy az is lehet, hogy nagyobb) gödörbe került az elmúlt hetekben. Marco Giampaolo fiai az utolsó négy meccsüket elveszítették – sorrendben a Roma, a Milan, a Bologna és a Cagliari ellen – ennek köszönhetően pedig, vissza is csúsztak a tabella 17. helyére, és hat mérkőzés után mindössze egyetlen ponttal előznek meg minket. Ebből már könnyen kitalálható, hogy újabb létfontosságú összecsapás vár tehát Diamanti-ékra, amelyen minimum jó lenne megőrizni az idegenbeli veretlenségünket!  Persze, az igazán mámorító egy győzelem lenne…