Rómában újfent kiderült: játéktudásban meg egyéb tényezőkben is borzasztóan messze vagyunk az A-liga élcsapataihoz képest! Hogy miért? Hát csak azért, mert a Farkasok, vasárnap este 4-1-re kalapálták el az egyre nagyobb bajban lévő mieinket, mégpedig úgy, hogy a hazaiaknak nagyon meg sem kellett izzadniuk a három pontért. Hét nap leforgása alatt tehát, másodszor szaladtunk bele ilyen arányú vereségbe, ami után lassan fel lehet tenni a kérdést: meddig tart még a türelem az Olimpico-ban is érdekesen meccselő De Zerbi-vel szemben? A válasz megadásában alighanem vízválasztó lesz a csütörtök esti (kezdés: 20:45), Udinese elleni hazai találkozó.

A lefújást követően Josip Posavec térdre borult, és imádkozni kezdett. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a fiatal horvát kapus valamennyi mérkőzés után így cselekszik, ám ha valamikor, akkor vasárnap este különösen sok megbeszélni valója volt a fentiekkel. Rómában ugyanis, az eddig oly magabiztosan és jól teljesítő Josip-ot cserbenhagyták az égiek – másképpen fogalmazva, vastagon benne volt abban, hogy a csapat nem úszta meg „szárazon” a fővárosi kirándulást. Mohamed Salah és Stephen El Sharaawy gurításánál – időben ez az első és az utolsó hazai gól volt – Posavec lábai között jutott a hálóba a labda, Paredes szabadrúgásánál pedig hatalmasat lepkézett a jelenlegi numero uno.

Na persze, óriási pofátlanság lenne, ha kizárólag a 20 esztendős cerberust tennénk felelőssé a római zakóért, hiszen a csapat többi tagja sem teljesített jól. Edin Dzeko góljánál – amivel már 3-0 lett – például elképesztő helyezkedési hibát követett el a védelem is, amely szintén nagyon gyengén muzsikált ezen az estén. Thiago Cionek és Edoardo Goldaniga is sokszor olyan megoldásokat választott, amit válogatott védőktől nem várna az ember, ugyanakkor Sinisa Andelkovic jól és önfeláldozóan futballozott. A szlovén védő sokszor javította társai hibáit hátul, egy ízben pedig még majdnem gólt is szerzett az ellenfél kapuja előtt, ahol a testi épségét sem kímélve, a római védők gyűrűjében fejelt kapura, ezt azonban Szczesny bravúrral hárította. Andelkovic igyekezetének egyébiránt sérülés lett a vége, ugyanis a hajrában hiába szeretett volna lekérezkedni a pályáról, már nem volt több cserelehetőségünk, így a szlovén végigjátszotta a meccset – a következőket viszont az első diagnózisok szerint aligha fogja. Mivel a védelmünk enyhén szólva is sok gonddal küszködik, nem igazán jött jól ez az újabb sérülés.

Mindazonáltal, a legnagyobb problémát nem a sérülések, hanem a kilátástalan játékunk jelenti. Így volt ez Rómában is, ahol újfent megbizonyosodhattunk arról, hogy képtelenek vagyunk a labdával mit kezdeni, és helyzeteket kidolgozni. Nyilván, erről leginkább a pályán lévők tehetnek, no meg az edző. És most vagyunk a lényegnél!

Amit Roberto De Zerbi az Olimpico-ban is csinált, az bizony komoly kérdéseket vet fel bennünk! Az egyik érdekes húzása már a kezdőcsapat kihirdetésekor megtörtént, ugyanis azt a Chohcev-et állította trequartista-nak Nestorovski mögé és Diamanti mellé, akinek egyrészről nem ez a posztja, másrészről pedig jóindulattal sem tartozik a kreatív futballisták közé. Ez utóbbi pedig, a Roma ellen is nagyon látszott, hiszen amint a labdához ért, azonnal tovább is passzolta a legközelebb állónak (néha meg az ellenfélnek is…), így aztán a másik két támadót, picit sem tudta segíteni. Arról viszont már nem csak Chochev tehet, hogy ezt az alibizést 70 percen át kellett csinálnia, ám De Zerbi-nek csak ekkor jutott az eszébe, hogy valamit változtatni kéne elől! Ekképpen került a pályára az a Quaison, aki 10 perc alatt megmutatta, hogy ha kapura lövünk, akkor abból akár még gól is lehet. Imígyen született meg a 80. percben (3-0 után…) a harmadik próbálkozásunkból az egyetlen találatunk, amiért jár a dicséret a svéd fiúnak. Persze, nem akarunk abba a hibába esni, hogy vele partiban lettünk volna a Roma ellen, mert a Farkasok minden tekintetben jobbak nálunk, mindazonáltal, szívesebben néztük volna Robint a pályán, mint Chochev-et. Kár, hogy De Zerbi ezt (is) másként gondolta…

Mindezen túl, az is nehezen volt értelmezhető, hogy háromgólos hátrányban, Diamanti-t miért Jajalo váltotta? Magyarként, és nem magyarként is Sallai Rolit (na jó, esetleg Lo Faso-t) állítottuk volna be, már csak tapasztalatszerzés céljából is. Hogy miért? Legfőképpen azért, mert Mato Jajalo pályára küldésének az égvilágon semmilyen értelme nem volt! A horvátból lett bosnyákkal ugyanis, vélhetően a stabilizálás lett volna a cél, ám a középpályánk ezzel együtt sem lett erősebb, pedig játszott Gazzi és Bruno Henrique is! Olyannyira nem, hogy az utolsó tíz percben szétfutott minket az amúgy félgőzzel futballozó Roma, amely ha jobban koncentrál, még nagyobb verésben részesíthetett volna bennünket! Persze az is jó kérdés, hogy miért éreztük úgy az utolsó 10-12 percben, hogy elkezdünk ész nélkül előremenni, amikor az előtte lévő bő 80 percben nem csináltunk semmit…? Roberto De Zerbi taktikai húzásai és a cseréi is borzasztóan sültek el tehát vasárnap este, aminek ismét nagy zakó lett a vége. Noha a februári 5-0-hoz képest ezúttal kétségtelenül „tisztesebb” eredményt értünk el Rómában, de a mostani 4-1 után körülbelül ugyanannyira szégyellhetjük magunkat, mint 8 hónappal ezelőtt. Vagy mint a Torino-tól elszenvedett hétfői gyufa után. És ha ez így megy tovább, akkor már nem az lesz a kérdés, hogy bentmaradunk-e az A-ban, hanem az, hogy képesek leszünk-e egyáltalán szoros meccseket játszani a bajnokság hátralévő szakaszában…? Mert mostanában már az sem megy…

Nem csoda tehát, hogy a lefújást követően Josip Posavec térdre borult és imádkozni kezdett. Vele együtt immáron a rózsaszín-fekete szurkolóknak is hasonlóan kell cselekedniük, hiszen a klub megmeneküléséhez alighanem az égiek segítségére is nagy szükség lesz!

PALERMO-UDINESE

A Serie A 10. fordulóját hétközben rendezik, ám a mieink ezúttal nem szerdán, hanem csütörtökön (kezdés: 20:45) lépnek pályára. A vendég az az Udinese lesz a Barbera-ban, amely nemrég vált meg az általunk is jól ismert Giuseppe Iachini-től, és amelynek október elejétől már Luigi Del Neri a vezetőedzője. A váltás érezhetően jót tett az udinei alakulatnak, hiszem amióta Del Neri irányít, az eredményekben is van változás. Noha a Juventus otthonában nem termett pont a fekete-fehéreknek, a 2-1-es vereség miatt így sem kell szégyenkezniük, pláne úgy nem, hogy vezetni is tudtak a bajnoki címvédő ellen. A legutóbbi fordulóban aztán, magabiztosan 3-1-re náspángolták el odahaza a Pescara-t, ezzel a sikerrel pedig nyugodtabban, 10 ponttal a 16. helyről várhatják a csütörtök esti meccset. Azt a találkozót, amelyen a mieinknek létfontosságú lenne, hogy itthon tartsák a 3 pontot, máskülönben nagyon nagy bajba kerülünk! Persze már most is abban vagyunk…