Az év utolsó bajnoki meccsén sem született meg az első hazai győzelmünk, de ezúttal legalább nem kaptunk ki. Igaz, a Pescara elleni 1-1 így is vereséggel ért fel, mert a sereghajtót, a pályán még nyeretlen Delfineket csont nélkül le kellett volna gyűrni a Barbera-ban, különösen úgy, hogy a 92. percben még vezettünk! A döntetlennel nem tudtuk kedvező helyzetbe hozni magunkat a január 7.-ei, Empoli elleni, szintén kulcsfontosságú bajnokira sem, így nemcsak a 2016-os naptári évet, hanem az utolsó posztunkat is (blogunk januártól megújul, ami azt is magába foglalja, hogy nem tervezünk több irományt itt a taccson) igencsak pocsék hangulatban zárhatjuk!

Sokszor halljuk futballberkekben azt a mondást, hogy az az igazán jó csapat, amelyik 1-0-ra is tud meccset nyerni, akár rossz játékkal is. Volt egy olyan érzésünk a Pescara elleni bajnokin, hogy a mieink már elhitték magukról a Genova-ban aratott szép siker után, hogy képesek lesznek rossz játékkal is behúzni a kötelezőnek vélt három pontot, ám ez nem jött össze! Mondjuk, nem sok hiányzott hozzá, de összességében nem ez a lényeg, hanem a végeredmény! Az pedig 1-1 lett, ami óriási keserűséget és csalódást jelentett a számunkra – főleg hazai környezetben!

Már a mérkőzés is úgy indult, hogy a Pescara tűnt hangyányival aktívabbnak, miközben a mieink túlságosan görcsösen kezdtek. Sok említésre méltó esemény nem is történt az első félórában, leszámítva azt, hogy a játékosok egymást sem kímélve, olykor durva belépőkkel jelezték, nagyon feszültek. A 33. percben aztán, jött Robin Quaison, aki akárcsak Genovában, most is egy gyönyörű egyéni alakítás után juttatta vezetéshez a mieinket, mondhatni a semmiből. Nem tudjuk, hogy a svéd fiú a közeledő mercato miatt rázta-e meg magát az utóbbi hetekben, ám tény, hogy a Genoa és a Pescara ellen is végre a tőle elvárt szinten teljesített, és nem mellesleg mindkét meccsen parádés gólt is lőtt.

Bíztunk benne, hogy Quaison gólját követően, Diamantiék higgadtabban, Memushaj-ék pedig még ingerültebben fognak futballozni, ám sok változást nem tapasztaltunk az első játékrész hajrájában. A másodikban viszont igen. Csak pont a fordítottja történt annak, mint amire számítottunk! Tudniillik, hiába vezettünk, és hiába telt-múlt az idő, úgy tűnt, nem a vendégek váltak egyre idegesebbé, hanem a mieink. Oké, a pescaraiak rögtön a térfélcserét követően nagyobb nyomás alá helyezték Posavec kapuját, ám ettől még nem kellett volna végképp feladni a támadások lehetőségét, és összevissza rugdosni a labdát! Mert sajnos, a játékunk leginkább arról szólt, hogy mindenki arra rugdalta a labdát, amerre látott, vagyis, nagyon azt éreztük a csapat felfogásán, hogy a célunk az 1-0 megtartása, és semmi más. Nem tudjuk, hogy ezt a taktikát Corini eszelte-e ki, mindazonáltal borzasztó rossz volt nézni azt, amit csináltunk. A Genovában látott lendületnek már nyoma sem volt, mert ezúttal nagyon a labdát sem tudtuk megtartani, ami újfent komoly kritikát jelentett hazai pályán. Főleg azért, mert a zöld gyepen még nyeretlen, sereghajtóval szemben nyújtottunk ilyen produkciót!

És akárhogy is nézzük, az év utolsó meccsén Corini cseréi sem sültek el jól, nem úgy, mint Genovában! Bruno Henrique és Chochev beállításával is csak azt erősítette bennünk a mester, hogy tényleg az 1-0 kihúzása lett volna a célunk az év utolsó bajnokiján, de hiába akarta ezekkel a változtatásokkal megerősíteni a középpályát a láthatóan feszülten ácsorgó Eugenio, nem jöttek be a számításai. Olyannyira nem, hogy az utolsó tíz percben már óriási volt a nyomás a kapunkon, a Pescara, néhány expalermóival (Benali, Brugman, Cristante) a soraiban, rendületlenül jött előre, és sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb megint hibázni fogunk! És ez meg is történt! Noha a 89. percben egy lesgól formájában még komoly figyelmeztető jelet is kaptunk, ennek ellenére sem sikerült kihúzni 1-0-ával a meccset. Az ötperces ráadás harmadik minutumában ugyanis, Gonzalez buktatta Caprari-t a 16-oson belül, amiért – jogosan – 11-eshez jutottak a vendégek, Biraghi pedig meg is büntette a mieinket a buta játékfelfogásuk miatt!

Sőt, a bekapott góltól annyira megzavarodtak Rispoli-ék, hogy még majdnem meglett a kilencedik hazai zakó is, hiszen Posavecnek minden tudására szükség volt ahhoz, hogy hárítsa Memushaj lövését a 94. percben! Na, az már mindennek a teteje lett volna, ha még ki is kapunk…

Végül azonban maradt a döntetlen, aminek alighanem Empoli-ban örültek a legjobban, mert így, mindkét rivális tisztes távolságban maradt az általuk birtokolt 17. helytől. A 2016-os esztendő utolsó bajnokiját is sikerült tehát ‘elpalermózni’, és azon túl, hogy újfent nagyon fontos pontokat buktunk el a ráadásban, továbbá azt is megállapíthattuk a lefújás után, hogy a jelenlegi Palermo továbbra sem nevezhető még jó csapatnak. A Pescara elleni hazai 1-1 is erről árulkodik!

Innen folytatódik a bajnokság januárban:

Változások!

Terveink szerint, január elsejétől megújul, vagy inkább átalakul a blogunk, és az egyik változás az lesz, hogy egy jó ideig, nem írunk majd több posztot ide a taccsra, a facebook-, és twitter-oldalunk viszont továbbra is gőzerővel üzemel majd!