Tudván azt, hogy a válogatott meccsek miatt nyolc (!) stabil kezdőjátékosunkat is nélkülözni kellett Brescia-ban, butaság lett volna könnyű meccset és sima győzelmet feltételeznünk a Stadio Mario Rigamonti-ban. Persze, titkon azért még így is bíztunk a sikerben, ugyanis Bruno Tedino is elhitette velünk a bresciai csata előtt, hogy ilyen felforgatott összetételben is képesek lehetünk hazahozni a három pontot, ám utólag már tudjuk, azért az igencsak nagy bravúr lett volna. Látva a mérkőzést, már azzal is nagyon elégedettnek kell lennünk, hogy 0-0-val ért véget a találkozó, mert legyünk őszinték, a hazaiaknak több nagyobb helyzete is volt arra, hogy a maguk javára fordítsák a meccset, ekképpen, abszolút nem károghatunk az idegenben elért döntetlen miatt, s nem is tesszük! Majd a végelszámolásnál kiderül, hogy mit is érhet ez az egy egység, azt viszont, a folytatás gombra kattintva már most megtudhatjátok, hogyan értékeltük játékosaink szombati produkcióját!  

Alberto Pomini: Nagy szerepe volt abban, hogy a kapott gólok számát tekintve a 2. forduló után is 0 áll a csapat neve mellett! Cortesi lövésénél őrült nagy bravúrt mutatott be, mindemellett végig nagyon magabiztos volt, de azért egy 36 éves kapustól valahol ezt vártuk! Noha a kora miatt az idő már nem neki dolgozik, talán érdemes lenne máskor is kezdőként szerepeltetni! Pawel Dawidowicz: Sok kockázatot nem vállalt a fiatal lengyel Brescia-ban, leginkább csak tuti megoldásokat választott, ami persze nem feltétlenül baj egy védőnél. Ilyen teljesítménnyel azonban, hosszútávon nem tud majd a kezdőben helyet kiharcolni magának, de nyilván fog még fejlődni!

Giuseppe Bellusci: Rendkívül stabilnak tűnt, aztán amikor a 61. percben Machin futóversenyre késztette, kiderült, a sebességével vannak gondok! De alapjában véve megoldotta, amit kellett – Caracciolo nem sok sót evett meg mellette!

Przemyslaw Szyminski: Továbbra is úgy érződött, hogy még keresi a helyét a csapatban, ám az mindenképpen pozitív vele kapcsolatban is, hogy kevés hibát vét hátul!

Michel Morganella: Ezúttal ő viselte a csapatkapitányi karszalagot, és ennek megfelelő volt a mentalitása is! Küzdött, hajtott, olykor a lendület is elvitte és felesleges szabálytalanságokat követett el, de a meccs vége felé volt egy jó lövése is!

Radoslaw Murawski: Azok után, hogy a lengyel középpályás a Francavilla elleni kupameccsen csereként beszállva góllal debütált a csapatban, azt vártuk tőle, hogy szombaton úgy fog pályára lépni, hogy „idenekemazoroszlánt” is! Ehhez képest, egy teljesen visszafogott srácot láttunk, aki nem vállalkozott, keveset találkozott a labdával és alig-alig lehetett hallani! Többet vártunk!

Eddy Gnahoré: Murawski-val ellentétben kellemes meglepetés volt a játéka! Végigrobotolta a meccset, sokat mutatta magát a pályán, és nem egyszer jelent meg az ellenfél 16-osának az előterében is, segítve a támadók munkáját is! Jó játékos, ráadásul Bruno Tedino szerint még ettől is több potenciál van benne!

Gabriele Rolando: Rolando szintén olyan játékos volt szombaton, aki nem azt hozta, amire előzetesen számítottunk tőle! Messze nem tudott olyan hatékony lenni a baloldalon, mint Aleesami volt az előző tétmeccseken, sőt kicsit erőlködés-szaga is volt a játékának. Csalódást keltően futballozott, na!

Carlos Embalo: Amikor a nyár nagy részében arról írtak, hogy Embalo biztosan elmegy, úgy voltunk vele, hogy hát menjen! Brescia-ban viszont bizonyította: érdemes volt őt a keretben tartani, mert gyors, a labdával is jól bánik, és bizony ilyenkor, amikor a válogatottak lelépnek, kell valaki, aki tud lendületből futballozni és váratlan dolgokat húzni a pályán! Nos, Embalo ilyen, arról már nem is beszélve, hogy az imént felsorolt tulajdonságai mellett még remek pontrúgó is, hiszen szombaton az egyik szabadrúgása a kapufán csattant! Az erőnlétén azonban javítania kell, mert a 2. félidőben láthatóan elfáradt, így a cseréje is indokolt volt!

Igor Coronado: Akárcsak a Spezia ellen, most is az egyik legjobbja volt a csapatnak! Újfent megcsodálhattuk ,hogy rendkívül kreatív futballista támadásban, de összességében, Brescia-ban kicsit egyedül volt – másként fogalmazva, hiányoztak mellőle az igazán pengés befejező emberek!

Antonio La Gumina: Nem az ő meccse volt, gyakorlatilag helyzetbe sem került abban a bő egy órában, amit a pályán tölthetett, ám ettől függetlenül, nem Nino-t cseréltük volna le, mert benne mindig ott van a gól! Így meg, az utolsó félórára vérbeli csatár nélkül maradtunk…

A csereként beszálló Andrea Rispoli ahogy beállt, majdnem gólt is lőtt, és egyébként is új lendületet hozott a pályára, amivel egyértelműen jelezte, nincs benne sértődöttség amiatt, hogy nem tudott eligazolni, míg Luca Fiordilino és Andrea Accardi becserélésének nagyjából az volt a célja, hogy a két fiatal játékos átessen a tűzkeresztségen!