Döntetlen és döntetlen között is óriási tud lenni a különbség, mert amíg egy héttel ezelőtt puffogtunk az Ascoli Piceno-ban tétova játékkal elért 0-0 miatt, addig a vasárnapi, Parma-val szembeni hazai 1-1 után mégis elégedettek vagyunk! Mégpedig azért, mert egyfelől most viszonylag jól játszottunk, amit az is mutat, hogy a válogatottakban szereplő játékosaink nélkül, úgymond tartalékosan felállva, bő 60 percen át vezettünk is a majdhogynem legjobb összeállításában játszó, és mindenáron győzni akaró Parma ellen, másfelől pedig ezzel az újabb egy ponttal még előre is léptünk a tabellán! Bizony, a többi meccs eredménye úgy alakult a 8. fordulóban, hogy immár a 2., vagyis egyenes ágon feljutó pozícióban vagyunk, így aztán tényleg nincs okunk panaszkodni az elmúlt játéknapon történtek miatt! Nem is tesszük, inkább visszatekintünk a vasárnapi eseményekre – egy újfajta posztban!
A MÉRKŐZÉS POZITÍVUMAI:
A találkozó első félórája mindenképpen idetartozik, hiszen abban a periódusban kifejezetten jól futballozott az egész csapat. Agresszívak voltunk, és támadólag léptünk fel, ami annak fényében, hogy mennyi hiányzónk volt, külön dicséretet érdemel! Nem véletlen, hogy ebben az időszakban szereztük meg a vezetést is, hiszen a 10. percben Dawidowicz erőszakos labdaszerzése után lőtt La Gumina mesteri gólt a vendég kapu bal sarkába. És ha már itt tartunk, akkor a gólszerző teljesítményét is illik pozitívumként megemlíteni, mert Nino végre úgy futballozott, ahogyan egy csatárnak kell!
Úgy tűnt, a múlt heti szerződéshosszabbítás jót tett a fiatal, saját nevelésű támadónak, aki a pazar találatán túl is aktív volt, ugyanis 1-0-ás állásnál még kétszer is megvillant – kár, hogy egyikből sem lett újabb gól, mert azzal eldőlt volna a 3 pont sorsa! Továbbá, kiemelendő még Alberto Pomini produkciója, és mindent egybevéve az 1-1-es végeredmény is! Noha előzetesen sokan tartottunk attól, hogy ebben az összeállításban lesznek gondjaink a jó erőkből álló Parma ellen, ehelyett viszont, nemcsak megőriztük a bajnoki veretlenségünket, hanem kis híján még nyertünk is, hiszen majdnem egy órán keresztül a sárga-kékeknek kellett az eredmény után futni! Szóval, ezúttal valóban pozitívan kell értékelnünk ezt az ikszet, már csak azért is, mert a vendégeknek a 92. percben volt egy meg nem adott góljuk, amit tán még most is vitatnak, és amelynél nem is biztos, hogy szabálytalanság történt! Ezért, és a pontosztozkodás miatt azonban, sopánkodjanak csak a pármaiak!
A MÉRKŐZÉS NEGATÍVUMAI:
A 2. félidőben az volt az érzésünk, hogy elfáradt a társaság, pedig ha ugyanúgy futballoztunk volna a folytatásban is, mint az első játékrészben, akkor akár nyerhettünk is volna! A meccs elejéhez képest, már jóval kevesebb labdát sikerült szerezni a középpályán a térfélcserét követően, ezáltal helyzetünk is csak La Gumina egyik villanásából volt, miközben a Parma teljesen át is vette az irányítást. Érezhető volt, hogy előbb-utóbb betalálnak, és ez így is lett! A 71. percben, egy pontrúgás után Gagliolo remekül érkezett középen és a léc alá fejelt.
Dühítő, így egyértelműen kritikaként kell megfogalmazni azt a tényt, hogy sokadjára kaptunk gólt rögzített szituáció után ebben a szezonban, így ezekre jobban kellene figyelni a jövőben! És hogy az imént említett dolgokon kívül mit sorolnánk még a negatívumok közé? Vélhetően, könnyen kitalálható: Michel Morganella teljesítményét, aki ráadásul csapatkapitányként játszott ismét gyengén!
A MECCS EMBERE:
Három labdarúgón gondolkodtunk. Az egyik, a középpályán ezúttal is hatalmas munkát végző Pawel Dawidowicz volt, aki a gólban is nagy szerepet vállalt a harcos labdaszerzésével, mindazonáltal a 2. félidőben neki is visszább esett a játéka, akárcsak az egész csapatnak, így ezért nem esett a lengyelre a választásunk.
A második jelöltünk a gólszerző Antonino La Gumina volt, aki a csodás találata mellett is veszélyesen futballozott, ám miután a folytatásban két ziccert is elrontott, és nem ért győzelmet a gólja sem, ezért a döntésünk Alberto Pomini-kapusra esett! Mégpedig azért, mert a 36 éves hálóőr nagyon magabiztosan védett az egész találkozó során és több bravúrt is bemutatott! Elég, ha csak Calaio lövéseire gondolunk, vagy a 87. percben Nocciolini ziccerére, amelyeket szintén hárított Pomini, fontos ponthoz segítve a csapatot. Éppen ezért, szerintünk Pomini-t illeti meg a meccs embere titulus!
A MECCS JELENETE:
Sok szép jelenet volt a vasárnapi meccsen, elég, ha csak La Gumina góljára, Pomini bravúrjaira vagy az utolsó másodpercben a parmai Lucarelli ollózására gondolunk, amely a felső lécen csattant. Nyilván, utóbbi kevésbé kedves a számunkra, ezért a találkozó legszebb eseményének Pomini második hatalmas védését választottuk, amikor az első félidő közepén, újfent kiszedte Calaio gólba tartó labdáját!
TEDINO HÚZÁSAI:
Mivelhogy a vezetőedző kényszerhelyzetben volt a sok hiányzó miatt, ezért sok lehetősége nem volt a variálásra! A 4-3-1-2-es felállás összességében jó húzás volt, mert a Bellusci-Szyminski belső védő kettős ezúttal elég stabilnak tűnt, a Dawidowicz-Murawski-Gnahoré középpályás rész is jól futballozott a meccs nagyobb hányadában, miként támadójátékunk is volt – köszönhetően a Coronado-Embalo-La Gumina hármasnak. Összességében tehát, a lehető legjobban rakta össze a hadra fogható embereket Tedino, bár annyit azért megjegyeznénk csendben, hogy Monachello-t talán hamarabb is pályára küldhette volna, nem pedig csak a 86. percben! Persze, azt nem tudhatjuk, hogy milyen állapotban volt a sérüléséből éppen csak felépülő csatár, így ezért sem lehet komolyabb szemrehányást tenni a Mesternek, mint ahogy a további cseréi miatt sem!