Furcsán hangozhat, de lehet, hogy olykor-olykor nem is tesz rosszat egy-egy vereség kedvenceinknek! Emlékezhetünk, hogy a Novara elleni hazai zakó után is rögtön észbe kaptunk, mert pár nap múlva már győztünk Carpi-ban, amellyel egy jó sorozatot (4 meccs 10 pont) is kezdtünk, és szombaton, a Cittadella-tól kapott hétfői nagy pofont követően is sikerült azonnal jól reagálni Avellinóban, ahol úgy gyűjtöttük be a három pontot, hogy több mint egy félidőn át még emberhátrányban is voltunk. A Stadio Partenio-ban aratott 3-1-es sikerrel egyfelől feledtettük a hét eleji kisiklást, másfelől pedig megmaradt az idegenbeli veretlenségünk is. Sőt, a győzelemnek köszönhetően pár óra erejéig még a tabella élén is álltunk, ahonnan végül vasárnap kora délután, a Bari-Foggia meccs 92. percében csúsztunk le! Ennyin múlott, hogy teljesen happy end-del záruljon számunkra a mögöttünk hagyott hétvége, amely után természetesen így sincs okunk siránkozni! 

A közelmúltból csupa-csupa kellemes emlék jutott az eszünkbe az Avellino elleni meccsekről. Tény, sokszor azért nem, mindösszesen háromszor találkoztunk az elmúlt öt évben a zöld-fehérekkel, de amikor igen, akkor mindig győztünk. Volt egyszer a 2013 novemberében rendezett meccs, melyet szintén a B-ligában vívtunk, és amelyet Lafferty és Abel Hernandez góljával nyertünk meg 2-0-ra idegenben, majd pedig Barreto és Bolzoni találatával ugyanilyen eredménnyel végződött a hazai bajnoki is. A sors úgy hozta, hogy 2015 augusztusában, a Coppa Italia-ban is meg kellett mérkőznünk az avellinói alakulattal, de akkor sem tévesztettünk lépést: bár a szünetben még 0-0 állt a Barbera eredményjelzőjén, a folytatásban Rigoni és Quaison is beköszönt, a vége pedig 2-1 és továbbjutás lett. Az emlékek tehát szépek voltak az Avellino elleni legutóbbi csatákról, szombaton azonban abszolút nem vehettük biztosra, hogy ezúttal is „átlépünk” majd a Stadio Partenio-ban székelő legénységen. Már csak azért sem, mert hétfőn óriási taslit kaptunk odahaza a Cittadella-tól, így aztán nagyon kíváncsian vártuk, hogy miként reagálunk arra a nem túl kellemes fiaskóra egy olyan helyen, ahol keveseknek termett eddig babér.

A meccs elején érződött is, hogy még nem tettük túl magunkat a hét elején történteken, ugyanis nagyon sok volt a hiba. Nem tudtuk sem megtartani, sem járatni a labdát, inkább adok-kapok ment a pályán. Persze, a hazaiak sem tűntek jobbnak, ami azért nem volt meglepő, mert az előző négy meccsükből ők sem nyertek egyet sem. Ennélfogva, nagyon kiegyenlített volt a találkozó első félórája, melyben mindössze egy ígéretes Coronado beadást, meg egy veszélyes Jajalo-lövést jegyezhettünk fel eseményként. Nyilván, azért sem alakulhatott ki sok lehetőség egyik kapu előtt sem, mert arra mindkét fél kiváltképpen ügyelt, hogy a védekezése szervezett legyen. Tedino ezt (talán) azzal érte el, hogy visszarakta a hátsó alakzatba az utóbbi hetekben kevesebbet foglalkoztatott Thiago Cionek-et, aminek nyomán Struna behúzódott eredeti helyére, vagyis középre, Bellusci pedig kiment balra. Mondjuk, ezzel nem azt állítjuk, hogy csak emiatt nem került helyzetbe az ősszel már 11 gólt jegyző Castaldo-Ardemagni csatárduó, mert gyanítjuk, ha a zöld-fehérek többet kockáztatnak támadásban, akkor többször átjátszhatták volna az előző fordulókban azért gyakran meg-megbotló védelmünket, ám mivel nem így tettek, szerencsére a bizalmat továbbra is élvező Posavec-nek is jóval kevesebb dolga akadt, mint hétfőn este.

Kimerjük jelenteni, hogy unalmasan csordogált a mérkőzés, és a látottak alapján volt egy olyan érzése az embernek, hogy itt csak valami banális hiba után történhet valami. A 36. percben pedig be is következett ez a baki, mégpedig hazai részről! Egy lassan szövögetett akció végén Chochev lögybölte a labdát az 5-ösön belülre, amelyhez az Avellino védője, Molina egyrészt feleslegesen, másrészt pedig szerencsétlenül nyúlt hozzá, az pedig behullott a kapuba.

Ezzel a semmiből jött öngóllal kerültünk előnybe, amihez jókora mázli is kellett, és miután hallottuk, hogy Carpi-ban és Velencében is (előbbi a Parma ellen vezetett 2-0-ra, utóbbi pedig odahaza égett a Novara-tól) számunkra kedvezően alakultak az eredmények, a szünetre nemcsak előnnyel, hanem már éllovasként is vonulhattunk. Ez utóbbi tény azonban aligha jutott akkor bárkinek is eszébe, hiszen a 42. percben az általunk is oly sokszor csapatba követelt Cionek-et egy belépője után azonnal az öltözőbe küldte (véleményünk szerint, túlzottan szigorúan…) Luigi Nasca sporttárs, így volt min törnie a fejét Bruno Tedino-nak a két játékrész között!

Ráadásul, az Avellinóban is biztatóan mozgó, és a vezető gólban is szerepet vállaló Chochev is bicegve sétált le a pályáról a félidő lefújásakor, vagyis ekkortájt, tényleg csak arra tudtunk gondolni, hogy pokolian nehéz folytatás előtt állunk! A történtek ismeretében nem meglepő, hogy Tedino be is állított egy védőt a 2. félidőre, nevezetesen Szyminski-t, mégpedig, pont a láthatóan nem egészséges Chochev helyére.

Még azt sem volt időnk felismerni, hogy mit változtatott, vagy mit talált ki Walter Novellino, a hazai csapat edzője a térfélcserét követően, amikor Coronado előbb szemfüles módon labdát szerzett a középpályán, majd pedig a kontra végén mesterien tálalt az akciót kísérő Eddy Gnahoré elé, aki élt is az óriási lehetőséggel, és kettőre növelte a különbséget a két csapat között. No igen, ebből a jelenetből is tökéletesen látszott, hogy hétfőn este kár volt a kezdőből kihagyni és csak csereként beállítani a brazil játékmestert, Igor Coronado-t, aki képes ilyen dolgokra, miként Gnahoré hosszú mellőzése is indokolatlan volt Tedino részéről az előző hetekben. 

És nemcsak a gólja, a teljesítménye miatt is kiemelést érdemel a 13-asban játszó palermói játékos, ugyanis ha kellett, akkor becsúszva védekezett, ha kellett, akkor labdát szerzett, és ha kellett, az ellenakciókhoz is felért, mint ahogy azt a góljánál is tette. De a második találatunkat összehozó két játékoson túl is akadt jó teljesítmény a csapatban az Avellino ellen! Meglepő módon, Mato Jajalo-é is idetartozott! Utoljára talán Carpi-ban láttunk tőle hasonlóan domináns produkciót, és miután tudjuk, hogy akkor is vesztes meccs után voltunk, arra merünk következtetni, hogy Jajalo-t bánthatják a legjobban a csapat vereségei…

A bosnyák középpályás szombaton már az első félidőben is jelezte, hogy ő bizony nem elégszik meg egy langyos focizgatással, mert mint ahogy fentebb már írtuk, az övé volt az egyetlen értékelhető kaput eltaláló lövés abban a játékrészben. Hogy Mato-t bántotta az, hogy Lezzerini-kapus kipiszkálta azt a bal sarokba tartó bombáját, azt mutatta az a megindulása, amelyből a harmadik gólunkat jegyeztük! A 77. percben ugyanis, Jajalo remek egyéni szólót bemutatva tört be a hazai 16-oson belülre, majd pedig okosan és önzetlenül gurította vissza a labdát az üresen érkező Nestorovski elé, aki a léc alá bombázott. Naná, hogy a macedón csatár is elsőként a bosnyákot ölelte magához e jelenet után, de szívünk szerint, mi is megöleltük volna a csapat minden tagját a 2. félidő láttán!

Úgy lett tehát 0-3 az eredmény állása, hogy az Avellino játszott a 42. perctől létszámfölényben, ám ebből az égvilágon semmi sem látszott. Oké, Gnahoré gólja után volt egy húzós negyedóra, amikor folyamatosan záporoztak a beívelések a kapunk elé, és volt néhány szöglete is a zöld-fehéreknek, ezek azonban szerencsére semmilyen krízist nem okoztak az előny tudatában egyre magabiztosabbá váló Struna-éknak. Egyedül, a csereként beszálló Bidaoui-ban éreztünk némi fantáziát a hazai csapatból, így nem volt meglepetés, hogy az imént említett játékos egyik baloldali elfutásából és középre passzából kaptuk azt az egy gólt (a szintén csereként beálló Asencio pofozta az üres kapuba a lasztit), amely az Avellino szépítését jelentette. Noha 1-3 után a hosszabbítással együtt még több mint tíz perc volt hátra a mérkőzésből, már egy picit sem tartottunk attól, hogy bajba kerülhetünk az amúgy tényleg veszélyes katlannak számító, de nekünk ezúttal is jó hely benyomását keltő Stadio Partenio-ban, hiszen Tedino tanítványai nagyon összeszedetten, nagyon koncentráltan futballoztak a második félidőben, ezért izgalmat már csak az jelentett a számunkra, hogy vajon hogyan áll a Carpi-Parma és a Venezia-Novara meccs! Miután meghallottuk, hogy előbbit a hazai, utóbbit meg a vendégcsapat nyerte, a lefújás pillanatában már boldogan konstatálhattuk: az Avellinóban elért hősies diadallal néhány óráig biztosan újra listavezetők lettünk a tabellán! Persze, azóta már tudjuk, hogy végül „csak” másodikként zárjuk a 16. fordulót, mert a Bari vasárnap, egy 92. percben lőtt góllal legyőzte a Foggia-t és ennek köszönhetően visszaült a B-liga élére, ám összességében így is nagyon sokat nyertünk ezen a hétvégén – különösen a hétfőn történtek után! 

És az sem mellékes, hogy eggyel megint több kellemes emlékünk van Avellinóról és a zöld-fehérekkel játszott meccsekről! Ellenük tényleg nagyon jól megy a mieinknek az utóbbi időszakban!