Mintha csak 2013 decemberét írnánk! Tíz nap eltéréssel, szombaton pontosan négy év után fogadtuk újra bajnoki meccsen a Ternana-t a Barbera-ban, és akárcsak akkor, úgy, most is egy jobbszélső góljával győztük le 1-0-ra a „rossoverdi-t.” További párhuzam a két meccs között, hogy a Morganella-góllal kiharcolt 2013-as diadal után, és a hétvégi, Rispoli-találattal elért sikert követően is a B-liga tabellájának élén állt/áll a rózsaszín-fekete csapat, és ha abból indulunk ki, hogy az a négy évvel ezelőtti, hasonlóképpen született győzelem meghatározó volt (onnantól kezdve már nem adtuk át senki másnak az első helyet) a bajnokság végkimenetele szempontjából, akkor joggal bízhatunk abban, hogy a mostani Ternana-verés is kulcsfontosságú lehet! Már csak azért is, mert a riválisok közül többen is botlottak a mögöttünk hagyott fordulóban, aminek hála, immár három pont az előnyünk a másodikkal, és négy a harmadikkal szemben! Vagyis, tényleg jó érzések kavarognak bennünk a szombati siker kapcsán! 

Hogy Bruno Tedino nemcsak a mérkőzés előtti sajtótájékoztatón, hanem a játékosaival is közölte azt az elképzelését, mely szerint a Ternana legyőzésével esélyünk lehet „átsorolni” a gyorsítósávba, az már az első percekből is látszódott: negyven másodperc telt el a szakadó esőben rendezett összecsapásból, amikor Trajkovski lövését máris blokkolnia kellett egy vendég-védőnek, a harmadik percben pedig már előnyben voltunk! Andrea Rispoli előbb labdát szerzett a félpályán, majd pedig a kapuig nyargalt, ahol egy Gnahoré-val történő összjáték után kilőtte a jobb alsó sarkot! És miután egy hete, Bari-ban is a csupaszív jobbszélső szerezte meg a csapatnak a vezetést, kijelenthetjük, hogy Nestorovski távollétében a lehető legjobb helyre került a csapatkapitányi karszalag, hiszen Rispoli az elmúlt hetekben mutatott teljesítményével igazolta, tényleg méltó arra, hogy viselje! 

A kezdés tehát bajnokesélyeshez illő volt szombaton, és szerencsére a folytatásban sem lankadt a csapat lendülete. Mentünk előre becsülettel, miközben a vendégeket érezhetően megfogta a gyorsan beszedett gól. De ha ezzel még nem lett volna elég baja Sandro Pochesci-nek, a Ternana vezetőedzőjének, jött egy másik igencsak csúnya és elkerülhető jelenet is, amikor a piros-zöldek két középhátvédje, Gasparetto és Signorini senkitől sem zavartatva összefejelt és elterült a pályán. Látva a játékosok földre érkezését, már érződött, itt bizony nagy a baj, és olyannyira az volt, hogy egyikük sem tudta folytatni a játékot, sőt, a mérkőzés után kiderült, hogy mindkettejük szemöldökét több pontban varrták össze a helyi kórházban, ahol még attól is eltiltották a balszerencsésen járt futballistákat, hogy felszálljanak a csapat hazafelé tartó repülőjére…

Noha ettől a csúnyán végződő balesettől mindnyájan szívesen eltekintettünk volna, annak azért egy picikét mégiscsak örülni tudtunk, hogy Gasparetto-t, az általunk is jól ismert, a meccs előtt szinte minden pályamunkással vagy volt ismerősével kezet fogó és megölelő Roberto Vitiello váltotta. A rutinos védőt aligha kell bemutatni a Palermo-szurkolóknak, imigyen semmi újdonságot nem írunk azzal, hogy minden irányból taps fogadta a pályára lépését.

Persze, igazi ováció akkor lett volna a Barbera-ban, ha a mieink kettőre növelik az előnyüket a Ternana-val szemben, ám a második gól annak ellenére sem akart megszületni, hogy óriási mezőnyfölényben futballoztunk, és gyakorlatilag folyamatosan a vendég 16-os előterében zajlott a játék. A hazai közönségnek is bizonyítani igyekvő Coronado kétszer is célba vette a kaput, ám Plizzari-kapust egyik próbálkozásával sem tudta meglepni, míg a szintén igencsak aktív Trajkovski fejese centikkel ment el a bal kapufa mellett. A játék képe alapján úgy tűnt, hogy csak az a kérdés, hogy mikor lesz 2-0 az állás, ehelyett majdnem 1-1-gyel vonultak pihenőre a felek! Mert ugyan a Ternana tényleg csak nagy ritkán jutott el a másik térfélre és a kapunkig is, a félidő végén mégis meghűlt bennünk a vér, amikor Finotto érdekes mozdulata után a lécen csattant a labda! Mondanunk sem kell, a hideg esőtől is nagyobb zuhany lett volna, ha kiegyenlít az ellenfél, ugyanakkor ez a jelenet tökéletesen megmutatta (és tán még ébresztőként is hatott), hogy egy gólt bármikor lehet találni.Alighanem vették a lapot a mieink, akik hatalmas elánnal kezdték a második játékrészt, és úgy megszállták a Ternana térfelét, hogy Posavec-et kivéve már minden mezőnyjátékos ott tartózkodott. Viszont hiába gyakoroltunk nagy nyomást az ellenfélre, és hiába teremtettünk számos gólszerzési lehetőséget is, egytől-egyig sikerült valamennyit elpuskázni.

Az ezúttal kezdőként szerephez jutó La Gumina élen járt ezeknek az elpackázásában, ugyanakkor a fiatal csatár az 55. percben kiharcolt egy büntetőt is, amelyet ugyancsak sikerült kihasználatlanul hagyni! Utóbbiért Coronado volt a ludas, aki rettentő gyengén végezte el a vendégek által amúgy is erősen vitatott 11-est, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy a Ternana mindössze 17 esztendős hálóőre, Plizzari fogott ki nagy napot szombaton, hiszen a büntetőn túl, a már említett Nino-ziccereket is bravúrral védte! Látva a temérdek kihasználatlanul hagyott helyzetet, naná, hogy eszünkbe jutott Nestorovski hiánya…

Így aztán majdhogynem a nullával volt adekvát a mintegy 75 percen át tartó totális fölényünk, mert azzal, hogy képtelenek voltunk időnap előtt lezárni a három pont sorsát, a hajrához érve az maradt a kérdés, hogy a Ternana-ban lesz-e annyi kraft, hogy valahogyan kiegyenlítsen. A vendégek dicséretére váljék, hogy meg is tettek mindent ennek érdekében, de Posavec-et így sem tudták egyszer sem munka elé állítani. Mindazonáltal, a kisliba zöldben játszóknak, Tremolada révén volt egy ígéretes szabadrúgásuk a vége felé, ami nem sokkal tévesztett célt, ám ezzel együtt sem férhetett kétség a győzelmünk jogosságához, meg ahhoz sem, hogy melyik volt a jobb csapat! A srácok hozzáállása, mentalitása, a küzdeni tudás, a hazai pályán való dominancia és talán még az 1-0-ás eredmény is mind-mind olyan tényezők, melyekre büszkék lehetünk e meccs után, a sok kihagyott helyzetre ellenben nem! Máskor nem biztos, hogy ezek bele fognak férni…

Kritizálni azonban egyáltalán nem szeretnénk a csapatot, mert Rispoli-ék tényleg minden tőlük telhetőt megtettek szombaton a pályán, és nem mellesleg meg is nyerték ezt az amúgy cseppet sem könnyű mérkőzést is, ami egyfelől a „gyengébb” hazai mérlegünk miatt, másfelől pedig a múlt heti, Bari-ban aratott fényes diadalt követően is nagyon fontos volt! És ugyan a gázpedált még nem nyomjuk tövig, plusz nincs is minden a legmagasabb fokozatra kapcsolva, de az újabb három pontnak köszönhetően így is átsoroltunk a gyorsítósávba, amit nemcsak az előző hetek eredményeiből, hanem a tabellából is észrevehetünk! A forduló után ugyanis, továbbra is az élen vagyunk, sőt, a szintén feljutásra pályázó, ám a hétvégén lépést tévesztő Parma-val, Frosinone-nal és Empoli-val szemben már több mint egy meccs alatt behozhatóra hízott az előnyünk – köszönhetően az elmúlt két körben megszerzett hat pontnak! Reméljük, csütörtökön este sem lassítunk majd, amikor a bennmaradásért küzdő Cesena vendégeként lépünk színre!