Ha meg kellene neveznünk azokat a csapatokat, akik ellen hagyományosan nem megy a mieinknek, akkor az egyik ezek közül biztosan a Cesena gárdája lenne. Valami oknál fogva, mindig nagyon megizzadunk a fekete-fehérek ellen – momentán nem is emlékszünk olyanra, hogy könnyedén átléptünk volna rajtuk! Csütörtökön sem sikerült. Ezúttal is mindössze csak egy döntetlent (1-1) értünk el ellenük, pedig a mostani Cesena finoman fogalmazva sem hasonlít arra, amelyik nemrég még az A-ban vitézkedett, mégpedig olyannyira nem, hogy éppenséggel a B-ligában való megkapaszkodás lehet a reális cél arrafelé az idei szezonban! Ennek ellenére, rózsaszín-fekete kedvenceinknek megint gondot okozott a Stadio Dino Manuzzi-ban székelő legénység legyőzése, de a 2017-es év utolsó idegenbeli meccsén gyűjtött egy ponttal legalább továbbra is éllovasok maradtunk. Ezáltal pedig, a Salernitana elleni hazai évzárón bebiztosíthatjuk a téli elsőségünket is, ha már a mögöttünk hagyott fordulóban nem sikerült! 

A körítés első osztályú volt. Sok néző a lelátón, jó zene a stadionban, a kezdőkörben pedig zászlókat lengető emberek csinálták a hangulatot a Stadio Dino Manuzzi-ban, ahol a Cesena idei utolsó hazai meccsére készülődtek csütörtök este. Tény, hogy a hazai alakulat csak a másodosztály 17. helyéről várta a Palermo elleni csatát, de látva az ottaniak lelkesedését, valamiért mégis olyan érzésünk támadt, mintha újra élvonalbeli, vagy legalábbis arról döntő összecsapás előtt állnának a legutóbbi két bajnoki meccsükön hat pontot zsebre vágó Rispoli-ék. 

Megtapasztalva eme légkört, amely ráadásul a közelgő karácsony miatt még ünnepi  is (egy mikulás is kivonult a csapatokkal a pályára) volt, plusz figyelembe véve még azt is, hogy az eddigi 23 fellépésünkből (a legutóbbi kettőn egyaránt 0-0-t játszottunk) csak háromszor nyertünk a Manuzzi-ban, akkor tényleg minden azt sugallta, hogy itt bizony vért kell majd izzadnunk a három pontért! Ehhez képest, nem telt el 10 perc, és az eredményjelző tábla máris 0-1-t mutatott! Mégpedig azért, mert a mieink úgy kezdték ezt a meccset is, ahogyan azt egy listavezetőnek és egy A-ligába vágyó együttesnek illik. A kezdő sípszó pillanatától magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, aminek hamar meg is lett a jutalma. A 9. percben Alessami gurított középre, az üresen maradt Trajkovski pedig bevette a volt palermói kapus, Andrea Fulignati hálóját! Külön öröm számunkra, hogy a macedón támadó az év vége felé megtalálta régi önmagát, amit jelez az is, hogy ebben a hónapban már a második gólját lőtte, míg az előtte lévő több mint háromban összesen egyszer volt eredményes.

Akárcsak egy hete a Ternana ellen, most is gyorsan vezetéshez jutottunk tehát, ám sajnos, nemcsak ez jelentette a hasonlóságot a hat nappal ezelőtti meccshez képest, hanem az is, hogy miként akkor, úgy most sem sikerült a vezető gólra rárúgni a másodikat! Pedig helyzetünk ezúttal is akadt bőven, de a hazai kaput őrző és a nevelőegyesülete ellen kettőzött bizonyítási vággyal pályára lépő Fulignati bizonyította, hogy nem véletlenül vágyott többre a cserekapus titulusnál!

Trajkovski, La Gumina és Aleesami lövésénél is bravúrral tartotta meccsben a csapatát a tavaly még a Palermo-t erősítő hálóőr, aki ezzel sokat tett a Cesena pontszerzéséért! Mert gyanítjuk 0-2 után már nem lett volna visszaút a fehér-feketében játszóknak, egygólos hátrányban viszont elég volt egyetlen jó megmozdulást bemutatni Posavec kapuja előtt, és ez a 35. percben össze is jött a vendéglátónak! Egy jobb oldali szöglet után ide-oda pattogott a 16-osunkon belül a labda, amit aztán Jallow talált meg leghamarabb, a lövése pedig a léc segítségével vágódott a kapunkba! Ezzel pedig, több mint 300 percnyi játék után újra gólt kaptunk a bajnokságban, de bosszúsak nem is a szép sorozat megszakadása miatt voltunk, hanem azért, mert ezt a gólt mindenféle előzmény nélkül a semmiből kaptuk!

Amíg tehát, a mieink ismételten kihagyták a helyzeteiket, addig a Cesena-nak elég volt egyetlen villanás ahhoz, hogy eltüntesse a két csapat között meglévő egy gólt. Hát igen, akik olvasták az előző írásunkat, azok emlékezhetnek rá, hogy már a Ternana elleni meccs után is megjegyeztük, hogy nem biztos, hogy máskor bele fog férni a sok kihagyott helyzet, és lám, igazunk lett! Sajnos! Persze, az is elgondolkodtató, hogy immár sokadik alkalommal kaptunk gólt pontrúgás utáni szituációból… Miután a játékrész végén is eltékozoltunk még egy ziccert, kénytelenek voltunk 1-1-gyel szünetre menni, ami azért volt rettenetesen fájó, mert a játék képe és a helyzetek alapján gólokkal kellett volna vezetnünk!

És utóbb kiderült, nagy árat, pontosabban kettő pontot fizettünk azért, hogy nem rendeztük le még a térfélcsere előtt a meccset, hiszen a folytatásban már közel sem voltunk olyan meggyőzőek, mint addig. Na ja, ekkor már kristálytisztán látszott az is, hogy ez a meccs nagyon messze van még az élvonal szintjétől, hiszen a második félidőben, emlékeink szerint, gyakorlatilag már komoly helyzetet sem láttunk, küzdelmet viszont annál inkább! Nyilván, abban, hogy így alakult a mérkőzés, nagy szerepe volt a már egyre jobban fagyottá vált talajnak is, amely sokkal inkább kedvezett a védekező (Cesena), sem mint a támadócsapatnak (Palermo), így aztán néhány jó lövésen kívül, másra már nem futotta az erőnkből a második felvonásban! Persze, kit érdekelt volna, ha egy ilyen távoli vagy szerencsés lövéssel visszük haza az újabb fontos három pontot, de a próbálkozásainkat vagy könnyedén fogta Fulignati, vagy pedig kaput sem találtak. Hogy mennyire nehéz is volt ezen az egyre rosszabbá váló talajon még egy jó lövést is kivitelezni, azt Dawidowicz jócskán kapu fölé szálló lövéséből lehetett leszűrni, amelynél a lengyel gyakorlatilag kitámasztani sem tudott…

De ugyanígy érezhető volt La Gumina-n is, hogy gondjai vannak a talpon maradással, mert a fiatal támadó szinte csak esett-kelt a vendég 16-os előterében, ekképpen egyre inkább indokoltnak éreztük, hogy az egyetlen kispadon lévő csatár, Gaetano Monachello beszálljon ‘Nino’ helyére! Nem gyakori eset, hogy Bruno Tedino hozzánk hasonlóan gondolkodik, most azonban így tett és megadta az esélyt annak a Monachello-nak, akit eddig csak elvétve láttunk a pályán, és akitől valamiért titkon mégis azt reméltük, hogy nyerő ember lehet! Hát, nem lett az, méghozzá nagyon nem! A nyári mercato utolsó perceiben igazolt támadónak az egyetlen emlékezetes pillanata az volt, amikor rástartolt egy olyan labdára, amit sportszerűségből vissza akartunk adni az ellenfélnek, és amellyel egyébiránt ki is fütyültette magát…

Bár a cesenai csapat felől akár már a szünetben is lefújhatták volna ezt a meccset, a második félidő legnagyobb helyzetét mégis ők hagyták ki – Laribi révén! A szezonban már több ellenfélnek is gondot okozó tunéziai középpályás a találkozó hajrájában éles szögből lőtt az oldalhálóba, ami miatt vélhetően csak azért nem bánkódtak nagyon a hazaiak, mert számukra ez az 1-1-es döntetlen is tökéletesen megfelelt a listavezető ellen. Rispoli-ék ellenben szerettek volna nyerni, ám kedvenceink szünet utáni teljesítménye nem volt olyan, hogy a magunk javára fordítsuk ezt a meccset, amely után el kell ismernünk, hogy a hatalmasat küzdő, olykor önfeláldozóan játszó cesenaiak rászolgáltak az egyik pontra.

Noha a mieink számára sem feltétlenül katasztrófa ez a döntetlen a sok hiányzó és az adott körülmények mellett, azért összességében mégiscsak bánhatjuk, hogy nem sikerült nyernünk, mert egy győzelemmel bizony, egész biztosan az élen telelhettünk volna, ami nem mellesleg, még szép karácsonyi ajándékot is jelentett volna a rózsaszín-fekete klubnak és szurkolóinak egyaránt! Így viszont, az év utolsó meccsétől (december 28., Salernitana otthon) függ majd az, hogy hányadikként megyünk el a téli szünetre, ugyanis a 20. fordulót követően csak kettő pont az előnyünk a második Frosinone-nal, és három a harmadik Bari-val szemben. Vagyis, hiába tapasztaltunk élvonalra utaló jeleket a Cesena elleni meccs előtt, a lefújás után rá kellett döbbennünk, hogy az első osztály még nagyon messze van!

KELLEMES KARÁCSONYT!

Általában szoktunk valami különlegességgel készülni Nektek a Karácsonyi ünnepekre, most azonban nem úgy alakultak a terveink, így ezúton kívánunk minden Palermania-blogot követőnek és olvasónak sok rózsaszín-fekete ajándékot a fa alá és nagyon Boldog, Békés Karácsonyt!