A mutatott játék alapján nem, az eredményt illetően viszont szenzációsan sikerült lezárni a 2017-es naptári évet, hiszen három nappal a szilveszteri buli előtt, 3-0-val küldtük haza a Salernitana-t. Noha a végeredmény sima diadalt sugall, akik látták a meccset, azok tudják, hogy ez egyáltalán nem volt az, mindazonáltal a győzelemnek, és az ezzel kiharcolt téli elsőségnek természetesen nagyon örülünk! Miként annak is, hogy az esztendő utolsó bajnokiján, Chcohev, Monachello és Jajalo személyében olyan emberek szerezték a csapat góljait, akik az előző időszakokban sok kritikát kaptak a szurkolóktól. Féltávhoz érkezve tehát, ott áll a csapat a tabellán, ahol majd május végén is látni szeretnénk, vagyis, a bajnokság első részét, ha nem is könnyen, ha nem is túl meggyőzően, de mégiscsak abszolváltuk. És miután ismerjük azt az egyébként nem túl bölcs és valós mondást, hogy „minden jó, ha a vége jó”, ezért összességében nem tekintünk csúnyán a lassacskán elköszönő óévre!

Hideg volt. Még a csapatokkal pályára vonuló, az ünnepeket jelképező Mikuláson is látszott, hogy ilyen hűvös időt talán a Lappföldön érzett utoljára, miközben a lelátón helyet foglalók is takarókba bugyolálták magukat az év utolsó bajnoki meccsén a Barbera-ban.

De Bruno Tedino is nagyon fázott, hiszen mindössze csak a szemeit szabadon hagyva ácsorgott a vonal mellett, ám a mérkőzés első negyedórája után már aligha a hideg zavarta a legjobban! Csapata játéka ugyanis, a rossz idő ellenére sem volt pörgős, és egyedül Aleksandar Trajkovski-t lehetett dicsérni a rózsaszín-feketék közül. A macedón csatár most is az utóbbi hetekben látott formájával rukkolt elő – ha kellett, akkor visszajött a labdákért, ha kellett indított, és olykor még lövésekkel is próbálkozott. Hiába volt azonban ennyire aktív, és hiába játszott előtte az influenzával is bajlódó honfitársa, Ilija Nestorovski, veszélyt csak nagy ritkán jelentett a macedón páros a Salernitana kapujára.

Tény, a vendégek alaposan megszervezték a játékukat, és az is kedvezett nekik, hogy a rózsaszín-fekete csapatban az átlagostól is több volt a gyenge egyéni teljesítmény. Coronado, Rispoli, Aleesami és Chochev csütörtöki teljesítménye is elmaradt attól, amire egyébként képesek lennének, ezáltal pedig egyikük sem tudta hatékonyabbá tenni a támadójátékunkat. Így aztán csendes mederben csordogált az összecsapás – egészen az első félóra végéig! Ekkor viszont olyan történt, ami egy csapásra hangossá változtatta a Barbera-t, vagy inkább a vendégek játékosait és kispadját! Történt ugyanis, hogy egy salernói akció végén Zito a földre került (nem láttunk szabálytalanságot…) a palermói 16-os előterében, a labda viszont játékban maradt, és a mieink némi hezitálás után úgy döntöttek, hogy nem az oldalvonalon túlra, hanem a megiramodó Chochev-hez rúgják a labdát, amit aztán a bolgár előbb a kapuig vezetett, majd pedig némi szerencsével valahogyan a hálóba juttatta azt!

Mondanunk sem kell, hogy ebből jókora balhé keveredett a pályán, és még a meccs utáni sajtótájékoztatón is, ugyanis a vendégek meglátása szerint, ez egy érvénytelen találat volt és a helyes döntés az lett volna, ha a palermói játékosok kirúgják a labdát a pályáról! Bár nem tisztünk megítélni ezt az eseményt, továbbra is fenntartjuk, hogy Zito-t, aki egyébiránt végig a pályán is maradt és a gól után sem kért ápolást, nem bántotta senki sem, ráadásul a játékvezető az eset közvetlen közelében állt, amikor a vendégek 8-asa elterült a földön, úgyhogy nem értünk azzal egyet, hogy feltétlenül Coronado-éknak kellett volna megszakítani a játékot! Főleg úgy nem, hogy emlékeink szerint, bő öt perccel korábban már egyszer megtettük ezt…

Igaz ugyan, hogy ez a jelenet nem vet ránk jó fényt, ezzel együtt, a pályán lévőkkel és a kispadon ülőkkel együtt örültünk Chochev góljának (miért ne tettük volna?), amivel egy olyan meccsen szereztünk vezetést, amelyen addig erősen küszködtünk. És azt is meg kell jegyeznünk, hogy a korábban oly sokat kritizált Ivaylo, valódi értéke lett a klubnak itt a másodosztályban, hiszen a bolgár középpályásnak nem ez volt az első fontos gólja ebben a félévben, az őszi teljesítményéről pedig mindent elárul az a tény is, hogy Nestorovski mögött a második helyen áll a házi góllövőlistán is!

Hogy a vendégek, és különösen Zito nem bírta feldolgozni mindazt, ami történt, azt a 32. percben már meg is tapasztalhattuk, pontosabban nem mi, hanem szegény Rispoli! A salernói támadó teljesen szándékosan felrúgta a palermói jobbszélsőt, aki nem sokkal később cserét is kért, míg a vendégek ballábasa csatára megúszta sárga lapos figyelmeztetéssel! Ha pár perccel korábban a műesésért is kapott volna egyet, akkor…

A szünet előtt egy Struna-n megpattanó és így majdnem a kapunkban kikötő lövés jelezte, hogy nem nyertük még meg ezt a meccset, ám az 53. percben az eredmény változása ellenére is úgy éreztük, hogy közelebb kerültünk a három ponthoz! Tudniillik, a salernóiak 3-asa, Vitale sem bírt magával, és az első játékrész végén, valamint a második elején összeszedett teljesen felesleges, ámde mindenképpen jogos sárga lapjaival időnap előtt mehetett zuhanyozni, ami után egyértelműen úgy gondoltuk, hogy az addig látott Salernitana emberhátrányban már nem lesz képes arra, hogy kiegyenlítsen! Az ezúttal fehér mezben játszó gránátvörösöket azonban, mintha feldobta volna, hogy eggyel kevesebben lettek, és a folytatásban sokkal veszélyesebben játszottak, mint előtte azonos létszámnál! Olyannyira, hogy Bocalon fejesénél már mindenki gólt látott, Posavec azonban valami hihetetlen mutatvánnyal valahogy megfogta a gólvonalon labdát, miközben a vendégek már ünnepeltek! Miután a másodosztályban nincs videó-bíró, nem lehetett visszanézni ezt az esetet, így a játékvezetői döntésen túl, a többszöri ismétlésre próbáltunk hagyatkozni, amelyből számunkra is úgy tűnt, hogy a fiatal horvát kapus még pont jó helyen szedte össze a labdát. Ettől függetlenül persze, lehet, hogy volt olyan pillanat, amikor a labda átjutott a gólvonalon, ezt azonban már sosem tudjuk meg…

 Ezen időszakban olybá festett, hogy Tedino fiai már a lefújás előtt megkezdték a téli szabadságukat, hiszen emberfór ide vagy oda, csak a Salernitana játékosaitól láttunk futballra emlékeztető jeleneteket, a rózsaszín-feketéktől nem! Ennélfogva, nem csoda, hogy pár perccel később újabb nagy helyzet adódott a kapunk előtt, a csereként beálló Rodriguez lövése azonban Posavec hathatós közreműködésével a kapufát találta el, vagyis, bő negyedórával a vége előtt még mindig az a Chochev-gól jelentette a különbséget, amelyet a salernóiak erősen vitattak. Nyilván, még a mostanitól is nagyobb lett volna a balhé, ha végül tényleg ez az egy szem találat dönti el a három pont sorsát, ám szerencsére a hajrában néhány játékosunk visszatért a „szabadságról”, és újra munkához látott, amivel sikerült pontot tenni a meccs végére. A változásban vélhetően még szerepe volt annak is, hogy Tedino Monachello-ra cserélte Nestorovski-t, ami utólag egyértelműen jó húzásnak bizonyult. A meccset betegen és egy edzéssel a lábában vállaló macedón házi gólkirály ugyanis, elég észrevétlenül töltötte el a neki szánt 70 percet a pályán, míg a helyére beálló 24 éves olasz támadó hamar megmutatta, talán korábban is beküldhették volna, mert aminthogy pályára lépett, kis idő múlva már gólt is ünnepelhetett, ami nem mellesleg az első volt neki rózsaszín-feketében! És milyen jókor szerezte! Mondjuk az is igaz, hogy a találatához nagyon kellett az általunk meccs és december hónap legjobbjának tartott Trajkovski zseniális lefordulása és passza is, ám a befejezésért már tényleg a mercato utolsó pillanataiban igazolt Monachello-nak járt a dicséret, aki ezzel a góllal biztossá tette a hazai sikert és a téli elsőségünket is az évzáró meccsen.

Arról pedig, hogy ne csak az utolsó mérkőzés, hanem a 2017-es naptári év legutolsó megmozdulása is szép legyen, Mato Jajalo gondoskodott, aki közvetlenül a lefújás előtt, tőle ritkán látható megoldással vette be az ellenfél kapuját és alakította ki a 3-0-ás végeredményt.

Ez a győzelem pedig egyfelől azt jelentette, hogy a csapat a kutyahideg ellenére sem fázott rá az idei utolsó fellépésére, másfelől pedig azt, hogy minden további eredménytől függetlenül az élen zártuk a bajnokság első felét, ami természetesen nem több részsikernél, ugyanis jövőre még minimum ugyanennyi lépést meg kell tennünk a céljaink, azaz az A-liga felé! Mindazonáltal, arra jó ez a téli elsőség, hogy a kegyetlen fájdalmakat hozó tavaszt feledtesse, így pedig, ha nem is kitörő örömmel, de végül mégsem bánatosan koccinthatunk szilveszterkor a felemásra sikeredett 2017-es esztendőre, miközben 2018-tól mi mást remélnénk, mint a másodosztályú bajnoki cím megszerzését! Mert a boldog Újévünknek mindenképpen ez a feltétele!