Gól nélküli meccsel indítottuk az új esztendőt, a Spezia-ban hagyott kettő pont pedig, máris az első helyünkbe került – a Frosinone a jobb gólkülönbsége lévén állt az élre, amit a Vercelli felett aratott fölényes hétvégi győzelmével harcolt ki! A tavaszi nyitányon történtek tehát, nem a legjobban alakultak számunkra, ami után akár szomorúak is lehetnénk, ám mégsem vagyunk azok: mégpedig azért nem, mert akik már megjárták a Stadio Alberto Picco-t az idei szezonban, azok pontosan tudják, hogy a Spezia vendégeként pontot szerezni nem könnyű feladat, olyannyira nem, hogy ez alig sikerült még valakinek – köztük a jelenlegi éllovasnak sem! Így hát, inkább abból az aspektusból kell nézni ezt a szombati 0-0-t, hogy egy jó csapat ellen, a másodosztály egyik legveszélyesebb katlanjában is megőriztük az idegenbeli veretlenségünket, amiből még erőt is meríthetünk a következő meccsekre! 

Miután a másodosztály programját írók is úgy kalkuláltak, hogy a Spezia-Palermo összecsapás nem tucatmeccs, ezért szombaton nem a 15 órakor kezdődött mérkőzések közé kapott besorolást, hanem egyedüliként, 18 órától indult útjára a labda az Alberto Picco-ba. Addigra persze, történt egy s más a délutáni meccseken, ráadásul, többnyire olyan dolgok, amelyeknek nem feltétlenül örültünk: az egyik az volt, hogy az Empoli nagy nehezen legyűrte a Ternana-t, így máris közelebb került az első két pozícióhoz, a Frosinone pedig valósággal szétzilálta a Pro Vercelli-t, aminek köszönhetően 17 óra tájékán egy pont előnnyel már az élre is került! A 4-0-ás győzelmük pedig azt is jelentette, hogy a gólkülönbségük is jobb lett, mint a téli szünetet élen töltő mieinké, vagyis Nestorovski-ék abban a tudatban léptek pályára az amúgy félelmetes hírében álló Spezia-stadionban (a liguriaiak hazai mérlege: 10 meccsen 7 győzelem, 2 iksz, 1 vereség és mindössze 5 kapott gól volt a fordulót megelőzően), hogy egy döntetlen már kevés volt ahhoz, hogy visszavegyék a tabella első helyét!

Kimondani viszont könnyebb volt, hogy nyerni kell, mint megvalósítani, azok után pedig, amilyen hangulat fogadta a pályára vonuló csapatokat, nagyjából borítékolható volt, hogy ez a meccs minden lesz, csak könnyű nem! A csordultig megtelt hazai kanyar elképesztő koreográfiával készült, miközben a stadion felett még pazar tűzijáték is színesítette a programot, amelyek láttán, egyből világossá vált, hogy miért vérzett már el sok csapat is itten!

Megtapasztalva a stadionban uralkodó hangulatot, arra mertünk következtetni, hogy Fabio Gallo legényeit is alaposan felspanolja a közönségük és nekünk is ugranak majd, ilyenről azonban nem volt szó! Bár lehet, hogy terveztek valamiféle hasonló taktikát a fehér-feketék, jó volt látni, hogy Tedino futballistái nem rettentek meg a forró hangulatú katlanban, és mindenfajta ijedelem nélkül vetették magukat harcba. Ennek megfelelően, két nagyon taktikus, és egymásból alaposan felkészült csapatok csatáját hozta az első játékrész, melyben helyzet alig-alig akadt! Pedig Fabio Gallo és Bruno Tedino felállásából sem azt lehetett leszűrni, hogy kizárólag védekezni akar, de hiába volt az egyik oldalon egy Mastinu, Granoche, Gilardino támadótrió, míg a másikon egy Coronado, Trajkovski, Nestorovski hármas, komoly veszélyt gyakorlatilag senki sem jelentett a kapura. Ezzel együtt, azt azért illik megjegyezni, hogy a hazaiaktól Gilardino, tőlünk pedig Nestorovski volt az, aki minden mozdulatával kereste a gólszerzés lehetőségét, de hiába próbálkoztak lábbal, fejjel és utóbbi még ollózva is, említésre méltó helyzetbe így sem kerültek.

Nyilván, ennek az is volt az oka, hogy mindkét csapat keményen, olykor a durvaság határát is súrolva védekezett. Hazai oldalról az általunk is jól ismert, négy éve még rózsaszín-feketében aranyat ünneplő Claudio Terzi, Francesco Bolzoni páros, valamint Walter Lopez járt keménykedésben az élen, palermói részről meg ki más, mint Aljaz Struna vette fel a kesztyűt. Noha az érintetteknek tényleg volt néhány igencsak felszisszenésre okot adó megmozdulása, a sárga lap nem került elő a szünet előtt, csak a fordulás után! Valahol szimpatikus volt Marco Piccinnini sporttárstól, hogy egy darabig megpróbálta szóbeli feddéssel fegyelmezni az imént említett úriembereket, de amikor Struna előbb könyökkel majd még lábbal is bántalmazta Granoche-t, már muszáj volt a Forli-ból származó játékvezetőnek előhúznia a zsebéből a sárga kártyát, ami miatt nem is tehetett neki senki szemrehányást! A fura nem is az volt, hogy a szlovén besárgult, mert ezt már megszoktuk, hanem inkább az, hogy még ő maga is elismerte eme cselekedeténél, hogy túlzott erőbevetést alkalmazott, amivel újfent butaságot csinált…

Kész szerencse, hogy nem fizettünk nagyobb árat Struna hülyeségéért, mert az ezért járó bal oldali szabadrúgás után az előrehúzódó Lopez a kapu fölé fejelt. Ekkor, egyébként a Spezia játszott mezőnyfölényben, így hát Bruno Tedino-nak lépnie kellett valamit, és ezúttal meg is tette! Bár korábban többször is kritizáltuk a merevsége miatt a mestert, az újév első cseréje máris bevállalós volt, ugyanis a Rispoli pótlása miatt jobb szélen szerephez jutó, ámde nagyon kevesecskét mutató Fiordilino-t egy támadó, nevezetesen a pár napja szerződtetett Stefano Moreo váltotta! Még szép, hogy eljátszottunk a gondolattal, hogy micsoda debütálás lenne, ha gólt lőne a Velencéből érkezett csatár, erre azonban nem sok esélye nyílt! Sőt, sok mindent nem láttunk tőle az első palermói meccsén, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy rögtön rá kell akasztani a rossz igazolás titulust, de hallva azt, hogy Monachello rögtön góllal mutatkozott be az Ascoli-ban és tőlünk is góllal búcsúzott a Salernitana ellen, felmerült bennünk a kérdés, hogy miért is kellett lecserélnünk Gaetano-t…?

És ha már itt tartunk, az is megérne egy kérdést, hogy annak idején Gilardino-ról miért mondtunk le olyan könnyedén, hiszen a rutinos támadó most is megmutatta, hogy még mindig életveszélyes tud lenni az ellenfél kapujára és elég neki egyetlen villanás ahhoz, hogy eldöntsön egy-egy meccset! Kis híján, szombaton is így tett, de a 70. percben leadott életerős bombáját óriási bravúrral szedte ki Pomini a jobb felsőből, aki csak azért került a kezdőcsapatba, mert Posavec a mérkőzés előtt megbetegedett. Ha gonoszak akarunk lenni, akkor azt mondjuk, hogy így jártunk jobban, mert ismervén Josip-ot, nem biztos, hogy kivédte volna ezt a lövést, amelynél egyébként még a 36 éves Pomini-nek is minden rutinjára szüksége volt! Mint utóbb kiderült, ez volt ennek a mérkőzésnek a legnagyobb helyzete, vagyis azt is írhatjuk, hogy Pomini-bravúrja pontot mentett a számunkra!

Mert bár a folytatásban még volt Coronado-nak egy távoli lövése, ami nem sokkal ment mellé, de összességében ez fele annyira sem volt veszélyes, mint Gila próbálkozása! Apropó: egy gondolat erejéig még megállnánk Coronado-nál is! A brazil középpályást ezúttal is a középpályán szerepeltette Tedino, ami szerintünk továbbra sem tűnik okos döntésnek, mert Igor innen sokkal kevesebbet tud hozzátenni a csapat játékához, mint akkor, amikor az eredeti, vagyis a trequartista posztján játszott! Ezzel csak azt akarjuk ecsetelni, hogy Tedino-nak talán nem kellene ennyire mereven ragaszkodni a 3-5-1-1-es felálláshoz, és illő lenne egy olyan hadrendet kitalálni, amiben a „tridente” tagjai is az igazi szerepkörükben szerepelhetnek!

Hogy a pályán végig érezhető volt a feszültség, arról még az utolsó percekben is meggyőződhettünk: Bolzoni és Aleesami akaszkodott össze a Spezia 16-osán belül, a jutalmuk egy-egy sárga lap lett a szétválasztást követően! Tudjuk, hogy „Ciccio-nak” komoly szerepe volt abban, hogy négy évvel ezelőtt bajnoki címet ünnepelhettünk itt a B-ben, ezért soha nem is tekintünk rá dühösen, mindazonáltal szombaton nem teljesen értettük, hogy miért akart mindenáron elégtételt venni a norvég játékosunkon, amivel némileg torzult is a megítélése a szemünkben az immár nem hosszú hajat viselő, de még mindig csupaszív középpályásnak!

A találkozó végére azonban szerencsére mindenkinek sikerült megnyugodni, így pedig már a kétperces hosszabbítás is feleslegesnek tűnt. Addigra ugyanis, mindkét gárda elfogadta, hogy nem tudott túljárni a másik eszén, magyarán úgy tűnt, senki sem szomorkodik a 0-0 miatt. Habár az első helyünk ezzel odalett, így is nagyon fontos pontot szereztünk, aminek köszönhetően, egyrészt pontszámban utolértük a Frosinone-t és csak a gólkülönbségünk miatt szorultunk le a képzeletbeli dobogó legfelső fokáról, másrészt pedig a bajnokság második legjobb hazai mérlegével rendelkező együttes otthonában is megőriztük az idegenbeli veretlenségünket, amelynek szintén van jelzés-értéke!

Ha pedig már fentebb és a korábbiakban is utaltunk a négy évvel ezelőtti B-ligás bajnoki címünkre, akkor befejezésül is találtunk valami ehhez köthetőt: 2014-ben a Modena ellen is egy gól nélküli meccsel indítottuk a tavaszi szezont, aztán pedig következett egy elképesztő menetelés, aminek arany lett a vége! Bízunk benne, hogy most is valami ilyesmi fog történni a folytatásban!