Hogy ténylegesen mekkora slamasztikában van a rózsaszín-fekete csapat, arról a hétvégén, a Perugia-ban tett kirándulásunk alkalmával megint megbizonyosodhattunk, ugyanis a Stadio Renato Curi-ban sikerült elveszíteni egy olyan mérkőzést is, amelyen a hazaiak – nem titkoltan – bőven kiegyeztek volna a gól nélküli döntetlennel is! Utólag persze, már mi is azt mondjuk, jobb lett volna, ha 0-0 marad a szombati találkozó végeredménye, csakhogy, jelenleg annyira rossz periódusban van a csapat, hogy egy abszolút „ikszes” meccset is képes teljesen váratlanul elbukni az utolsó pillanatokban! Ez történt Perugia-ban, ahol a 92. percben az általunk többször is csábított, ám végül mégis az umbriai klubnál maradó Samuel Di Carmine gyakorlatilag az egyetlen komolyabb védelmi hibánkat kihasználva, akkor döntötte el a három pont sorsát, amikor már az umbriaiak jószerivel a fülükön vették a levegőt és megváltásként várták a hármas sípszót! Magyarul, újabb demoralizáló vereséget könyvelhettünk el a mögöttünk hagyott fordulóban, ami zsinórban már a harmadik volt, és miután az Empoli és a Frosinone is győzött a hétvégén, a bajnoki címtől és a még automatikus feljutást jelentő második helytől újfent távolabb, immár 6 pontnyira kerültünk! 

Rá sem ismertünk a csapatra! Bruno Tedino annyi variálást hajtott végre a hétfői összeállításhoz képest, hogy csak néztünk! Szerény számításaink szerint, nyolc helyen változott meg a kezdő tizenegy a múltkorihoz viszonyítva, vagyis, a Foggia ellen betliző játékosok közül mindössze Szyminski, Jajalo és Aleesami maradt benn a csapatban. Melléjük állt be a rutinos Pomini a kapuba, a legutóbb eltiltás miatt hiányzó Struna, valamint a 468 nap után pályára lépő Rajkovic a védelembe, a sérüléséből immár teljesen felépülő Rispoli, az influenzát erre a meccsre leküzdő Murawski, és a hétfőn csak padozó Chochev a középpályára, a Trajkovski-La Gumina kettős pedig a csatársorba! Élesebb eszű olvasóink egyből kiszúrhatták, hogy Posavec, Bellusci és Nestorovski személyében olyan emberek maradtak ki Tedino kezdőjéből, akikről korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy padozzanak, de az utolsó két, balul elsült meccs eme következményeket is hozta!

Megmerjük kockáztatni, ilyen összetételben még soha nem játszottunk (ezért is kezdtük azzal a poszt „body” részét, hogy nem ismertünk rá a csapatra), mindazonáltal, az alaposan átalakított gárda ugyanolyan rosszul festett szombaton is a pályán, mint az előző hetekben látott együttes! Az újonnan bekerülők közül senki sem tudott előlépni a sorból és valami pluszt hozni, ekképpen az első negyvenöt percben óriási erőlködést láttunk, futballt pedig, sajnos ezúttal sem! Ezzel együtt, azért volt egy-két feljegyezhető momentum az első félidőben is, az egyik ezek közül például az volt, amikor Trajkovski szöglete után Rispoli teljesen üresen állva, végül a bal kapufa mellé fejelte a labdát. Ezen kívül viszont, sok veszélyt vagy galibát nem teremtettünk a hazai kapu előtt, ha csak, nem soroljuk ide Aleesami és Jajalo „nagy sikerű” lövését, amelyek inkább a vendégszurkolók számára okoztak riadalmat, sem mint a perugiaiaknak…  

De a túloldalon Pomini-nek is csak egy-két jó közbeavatkozásra volt szüksége, bravúrra nem, úgyhogy az első játékrész tulajdonképpen unalmasan csordogált el. A szünetben azon gondolkodtunk, hogy miután a sorcsere sem segített a csapaton, vajon mit fog/mit tud lépni Tedino a folytatásra, merthogy a Perugia-ról azért lerítt, hogy őket bizony nem zavarta az, ami a pályán történt! Sőt, abban is biztosak voltunk ekkortájt, hogy az umbriaiak azzal is elégedettek lettek volna, ha a folytatásban sem történt volna semmi extra ezen a meccsen, így aztán egyértelműnek tűnt, hogy a mieink voltak lépéskényszerben!

Hogy Tedino a beletörődés, vagy más okból kifolyólag nem cserélt, azt nem tudjuk, de tény, ugyanazok jöttek ki a folytatásra is, mint akik a kezdésre. Ezzel együtt, megváltozott a mérkőzés képe, mert a mieink nemcsak nagyobb tempót diktáltak, hanem be is szorították a hazai csapatot a saját térfelére. Ugyanakkor, helyzetet továbbra sem sikerült kidolgozni a rendkívül zártan védekező, és a 0-0-t foggal-körömmel őrző perugiai alakulattal szemben, így hát maradtak az átlövések, amelyek az első felvonásban – mint ahogy írtuk is – elég szörnyen sikerültek. Na de, Jajalo nem az az ember, akinek kedvét szokta volna szegni a néhány perccel korábban történt események, ezért a szünet után megint megpróbálkozott a távoli lövés műfajával, mi pedig elkezdtünk számolni: egy, kettő, három, négy! Ennyiszer vette célba a kaput (vagyis, dehogy azt…) a horvátból lett bosnyák középpályás a második félidőben, de ezek – egyet kivéve – nemcsak kaput nem találtak, de értékelhetőek sem voltak, miközben azt sem szeretnénk elhallgatni, hogy láthattunk még egy újabb Aleesami-bombát is, ami szintén olyanra sikeredett, hogy tán még most is keresik a stadion környékén a labdát!

Nem csoda, hogy eme kísérletek láttán már azért könyörögtünk, hogy az imént említett két játékos többször már ne vállalkozzon messziről ezen a napon, mert ezek közül még a nagy számok törvénye alapján sem fog bemenni egyik sem, csakhogy, amíg bennük legalább megvolt a kurázsi, addig a többiekben még az sem!

Murawski-t, akit Zamparini óhajtott a csapatba, például nem is hallottuk, nem is láttuk (tényleg fogalmunk sincs, hogy mit csinált…) a kilencven valahány perc során, Chochev a régi és egyáltalán nem hiányolt szürke teljesítményével rukkolt elő, Rispoli egyelőre formán kívül futballozott, a támadók elemzése pedig külön fejezetet érdemel! Utóbbiak közül, Trajkovski leginkább azzal hívta fel magára a figyelmünket szombaton, hogy bántóan gyengén végzett el minden egyes pontrúgást, így aztán hiába rúghattunk 10 (!) szögletet is a Stadio Renato Curi-ban, egyikből sem lett semmi, pedig egy ilyen meccsen, illett volna jobban megbecsülni a kornereket! Nino La Gumina-nak nagyjából egy óra jutott a pályán, de azon kívül, hogy az első félidőben kiharcolt egy jó szögből járó szabadrúgást (ezt is Trajkovski herdálta el, ugyanis a sorfalba vágta…), mást nem tett a fiatal csatár a zöld gyepen, de a helyette beálló Nestorovski-val sem lettünk beljebb, akitől a jelenlegi formája alapján szintén túlzás azt remélni, hogy majd egymaga eldönti a meccseket.

Vagyis, Tedino első cseréje nem igazán hozott változást, miként a második sem: ekkor Giuseppe Bellusci-t küldte harcba a tréner, az amúgy összességében jó teljesítménnyel visszatérő Slobodan Rajkovic (az ő játéka volt az egyetlen, amit pozitívumként élhettünk meg szombaton) helyett, mi meg már attól tartottunk, hogy hamarosan jön egy Pomini-Posavec csere is, csakhogy, a meccs előtt kispadra ültetett „sztárjaink” meg ne sértődjenek…

De Tedino harmadik változtatása mégiscsak örömmel töltött el bennünket, ugyanis a 85. percben, a szezonban először pályára küldte Balogh Norbertet, akit a Corriere dello Sport nevű napilap egyfajta titkos fegyverként aposztrofált a meccs előtt! Nyilván, Tedino is azért szavazott bizalmat az eleddig sérüléssel bajlódó és most sem teljesen 100%-os állapotban lévő ex-debreceninek, mert a többiekből (köztük az új igazolás Moreo-ból is…) szombat délután háromnegyed ötre már kiábrándult, ugyanakkor, a meglepetést sajnos nem az élete első B-ligás bajnokiján szóhoz jutó magyar csatár szolgáltatta, aki a narancssárga cipőjén kívül mással nem tűnt ki a mezőnyből, hanem az, hogy a 92. percben a semmiből gólt lőtt a Perugia! Akkor, amikor a hazai csapatnak már minden baja volt: a piros mezben játszó játékosok szemmel láthatóan elkészültek az erejükkel a találkozó végére, amit jelzett, hogy Del Prete-ék alig álltak a lábukon és arra rugdalták a labdákat, amerre csak láttak, Roberto Breda vezetőedző pedig majdnem gutaütést kapott az ötperces hosszabbítás bejelentésekor! Na ja, aki ekkor arra fogadott, hogy mégis az umbriai csapat lő gólt, több mint 100-szoros pénzt tehetett zsebre, ugyanis Szyminski nem figyelt eléggé Di Carmine-re, akinek a második sansz (az elsőnél Pomini még hatalmasat védett) már elég is volt, és a kifutó Pomini alatt a kapuba juttatta a lasztit!

Khhhmmm: hát igen, csendben jegyezzük meg, hogy ha valakire illett volna kiváltképpen figyelni ezen a napon, az pont másodosztály góllövő listájának második helyén álló Samuel Di Carmine volt, akit egyébiránt jól ismernek a mieink, hiszen tavaly nyáron és most januárban sem szólt másról a fáma, csak arról, hogy le akarjuk igazolni! Ehhez képest, ugyanúgy nem tudtuk megoldani egy újabb topcsatár, azaz Di Carmine semlegesítését, mint két héttel korábban Ciccio Caputo-ét, amit megint csak oda tudunk visszavezetni, hogy a Thiago Cionek távozásával keletkező űrt a jobb oldali védő posztján, képtelenek vagyunk betömni! Merthogy szombaton, az amúgy balhátvéd Przemyszlaw Szyminski is csődöt mondott ebben a pozícióban, akárcsak a honfitársa, Pawel Dawidowicz az előző két meccsen! Magyarul, egyelőre megmondhatatlan, hogy ki pótolhatja méltóképpen Cionek-et a jövőben, ezért újfent Fabio Lupo felelősségét kell elővennünk, akinek esze ágában sem volt védőt igazolni januárban! Nagy ötlet volt…

És miközben a Stadio Renato Curi lelátói, meg a hazai kispad is majd felrobbant az örömtől, addig mi, se köpni, se nyelni nem tudtunk! Csupán csak a düh maradt, amit Zamparini nem is bírt magában tartani, ezért a lefújást követően rögtön a vendégöltöző felé vette az irányt, ahol büntetésképpen egy hetes edzőtábort rendelt el a csapatnak – Coccaglio-ban! Hogy ez megoldja-e majd a problémáinkat, az szombaton Vercelli-ben kiderül, ahol egyébként minden továbbitól függetlenül azért illene nyerni egy A-ligába igyekvő csapatnak! Főleg azért is, mert a zsinórbeli harmadik vereséggel rettentő nehéz helyzetbe kerültünk a tabellán: a hétvégén megint gálázó Empoli (most a Parma-nak rúgtak egy négyest), és az Ascoli ellen kötelező győzelmet hozó Frosinone már hat pontra elhúzott a mieinktől, a Bari és a Cittadella pedig megérkezett közvetlenül mögénk! Vagyis, a hétvégét követően inkább már hátrafelé kell nézegetnünk, nem pedig arra, hogy mit csinál a két éllovas, ami után adódik is a kérdés: hogy lesz ebből bajnoki cím…?

Persze, temetni még nem kell az álmainkat, ugyanis sok van még hátra a bajnokságból és bármi lehet még, de ha abból indulunk ki, hogy a 2018-as évet két pont előnnyel az első helyről kezdtük, az azóta eltelt öt fordulóban viszont, mínusz hatpontos hátrányba kerültünk a dobogó tetejétől és a második helytől is, akkor erre csak egyetlen dolgot tudunk hirtelenjében mondani: rá sem ismerünk az ősszel látott csapatra!