Not yet

Bő két hónappal a bajnokság vége előtt, egyelőre nehéz megmondani azt, hogy mit jelenthet majd a végelszámolásnál a Frosinone elleni 1-0-ás győzelmünk, amit Eddy Gnahoré góljával húztunk be a hétvégén, azt azonban már tudjuk, hogy jelen állás szerint mit ér számunkra ez a siker: reményt! Mégpedig arra vonatkozóan, hogy újra reálisan álmodozhatunk az automatikus feljutást jelentő helyek elcsípéséről, amelyek a szombati bravúrunknak köszönhetően jóval közelebb kerültek hozzánk, bár az elmaradt meccsünk miatt még mindig oly messzinek tűnnek! Képzelhetitek, mi lett volna, ha nem nyerjük meg a Frosinone elleni rangadót, ezen viszont már hál’ Istennek nem kell gondolkodnunk, ugyanis rózsaszín-fekete kedvenceink hatalmas szívvel és küzdőszellemmel megkaparintották a fordulót még élen kezdő sárga-kékekkel szemben az iszonyatosan fontos három pontot, amivel egyértelműen visszajöttünk a dobogó első két fokáért zajló harcba! Persze, az sem lesz kisebb feladat a következő hetekben, hogy maradjunk is benne a csatában! 

Csak úgy özönlött a nép a Barbera-ba! Igen, szombaton este, fél hat magasságában már egyértelműen látszott, hogy nem kacsák voltak azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy megdőlhet az idei szezon nézőcsúcsa (pár hete, a Foggia ellen voltak a legtöbben, 13031-en) a palermói szentélyben, és mint utóbb kiderült, ez meg is történt! Több mint 15 ezren (pontosan 15121-en) váltottak jegyet a Frosinone elleni nagy rangadóra, és mi tagadás, jó érzés töltött el mindnyájunkat, amikor a stadion lelátóira pillantottunk! Megvalljuk, az A-ligában tapasztaltunk utoljára ennyire pazar hangulatot a Barbera-ban, így aki nem tudta volna, vagy nem követi figyelemmel a másodosztály tabelláját, az is érezhette, itt bizony nem egy átlagos mérkőzés volt készülőben! Persze, tudtuk már ezt hetekkel ezelőtt is, hogy a Frosinone elleni találkozó akár bajnoki döntő is lehet, ám miután az előző fordulók nem úgy sikerültek a mieink számára, ahogyan szerettük volna, március elejére aranycsatáról csak szimpla rangadóvá minősült vissza ez a párosítás, amely persze még így is bőven befolyással lehet a bajnoki cím végkimenetelére is!

Summa summarum, nagyszerű volt az atmoszféra a stadionban, aztán a kezdés előtt egyszer csak elhalkult mindenki és a síri csend lett az úr! A kivetítőn megjelent az egy hete tragikus hirtelenséggel elhunyt firenzei csapatkapitány, Davide Astori arcképe, ami előtt a két csapat játékosai egymásba kapaszkodva álltak a kezdőkörnél, a tekintetekből és a szemekből pedig az őszinte gyász könnyeit véltük felfedezni! Megható pillanatok voltak, és gyanítjuk, a lelátón is sokan vettek elő zsebkendőt a szemek megtörlésére, hiszen továbbra sem könnyű felfogni és feldolgozni mindazt, ami történt! Hirtelenjében még a „fontos” szó jelentősége is teljesen átértékelődött, amit erre a másodosztályú rangadóra is oly sokan ráaggattak! Mert hogyan is lehetett volna a B-liga két favoritjának összecsapását egy lapon említeni azzal, hogy egy nagyszerű embert, egy fiatal apukát, és egy ereje teljében lévő olasz válogatott játékost veszítettünk el örökre…?

De ha már játszani kellett, akkor játszani kellett, a két csapat futballistái pedig, a tőlük telhető legjobb módon próbáltak felpörögni erre az amúgy komoly rangadóra, még ha ezt, az érzelmesen és fájdalmasan alakult múlt hét után nehéz is volt megtenni! Szó, ami szó, tényleg nagy elánnal vetették bele magukat a harcba mind a rózsaszín-fekete mezesek, mind a sárgában játszók, ebből pedig leginkább a közönség profitálhatott! Lüktető iramú, jó mérkőzés volt már az első percektől fogva, vagyis méltó volt erre a csatára a rangadó szó! De nyilván, azért is volt élvezetes a küzdelem, mert ezúttal nem az történt a pályán, ami általában a Barbera-ban történni szokott: a Frosinone sokakkal ellentétben, nem épített betonbunkert a kapuja elé, és eleve három csatárral kezdett, ennek köszönhetően pedig, már-már a színvonal is az A-ligát idézte! Különösen az első játékrész utolsó negyedórája sikeredett parádésra, ekkor ugyanis ide-oda kapkodtuk a fejünket! Nestorovski lövésénél már nemcsak a stadionban helyet foglaló 15 ezer ember, hanem idehaza mi is gólt kiáltottunk, de a kapufa megmentette a vendégeket a góltól! Alig néhány szempillantással később Pomini is megtette ugyanezt velünk, amikor Dionisi fejesénél bravúrral védett, a túloldalon viszont La Gumina hatalmas helyzetben kaput sem talált és fölé durrantott!

Az első játékrész végén aztán újra Pomini tudására volt szükségünk ahhoz, hogy ne kerüljünk hátrányba, hiszen a Ciociari játékosai valóságos tűzijátékot rendeztek a kapunk előtt: Dionisi és Daniel Ciofani lövését is vetődve kellett hárítania a rutinos portásnak, a harmadik ismétlésnél, ami Chibsah nevéhez fűződött, Rispoli mentett a gólvonalon állva, de még ezt követően jött Beghetto kísérlete is, ami után szerencsére már végleg felszabadult a kapunk! Mit mondjunk, meghűlt bennünk a vér eme jelenetsor láttán, és örültünk annak, hogy szünet következett! Ami meg rögtön azután történt, valósággal a mennybe is repített bennünket: még nem telt el száz másodperc a térfélcserét követően, amikor La Gumina egy remek passzal hozta ziccerbe Eddy Gnahorét, aki nem is rontotta el az ordító ziccert és a hosszú alsóba lőtt!

Na ja, addig is igencsak hangos volt a Barbera közönsége, mert a szép hazai megmozdulásoknál tapssal, a vendégek labdabirtoklásainál meg füttyel segítettek, de ami ennél a gólnál történt, azt szavakkal nehéz leírni! Legyen elég annyi, hogy ez volt az pillanat, amire oly nagyon vágyott az a több mint 15 ezer ember!

És erre vártak a fiúk is, akik szintén önfeledten ünnepelték a vezető találat megszületését és annak szerzőjét is! Eddy Gnahoré nem is bírta el a mámorban úszó társait a nyakában, aminek az lett a vége, hogy Nestorovski végül földre is vitte a nagy öröm közepette a franciát, aki alighanem így is szívesen volt a kupac alján!

Bruno Tedino azon húzása tehát, hogy Gnahoré-t jelölte a kezdőbe, megint csak jól sült el, vagyis, a szezonban immár negyedik gólját jegyző fiatal középpályás ezúttal is bizonyította a szakmai stábnak, hogy helye van ebben a csapatban, ugyanis abszolút nem retten meg a tehertől és tán többször is szóhoz juthatna kezdőként! Már csak azért is, mert Gnahoré, eddig valamennyi gólját kemény ellenfelek ellen lőtte, ráadásul, kulcsszituációkban! Ez a szombati is egy ilyen volt, sőt, kimerjük jelenteni, hogy mind közül ez volt eddig a legfontosabb! Merthogy később kiderült, ennek a találatnak köszönhetően zsebeltük be a hétvégén az oly fontos három pontot, amivel újra közel kerültünk a dobogó tetejéhez!

De csúnya dolog lenne a részünkről, ha csak a gólszerzőt magasztalnánk ebben a posztban, ugyanis ez a siker, igazi csapatmunka árán született meg! Pomini az első játékrészben bemutatott bravúrjaival és a magabiztosságával rakta hozzá a magáét ehhez a produkcióhoz, és ugyan Posavec pont ezen a napon ünnepelte a születésnapját, mégsem hiányzott egyetlen Palermo-szurkolónak sem, a védelemből vagy az orra vérét is adó Struna vagy a szintén sok párharcban résztvevő Bellusci ugyancsak dicsérhető volt, mert minden egyes oldalról jövő beívelést (leginkább ezzel próbálkoztak a hátrányban lévő Longo-tanítványok) eltakarított 1-0 után a kapu elől, miközben a többi csapatrészben is akadt egy-egy egészen kimagasló teljesítmény!

A középpályán, Gnahoré-n túl, óriásit játszott Igor Coronado is, aki azon túl, hogy cselek nagy mestere volt (láttunk olyan jelenetet, amikor három frosinone-i játékost etetett meg egyszerre) ezen az estén is, valamint a meccs vége felé még majdnem gólt is lőtt, nem egyszer tűnt fel a saját 16-osunkon belül is, csakhogy segítsen óvni az előnyt! No, és nem szeretnénk megfeledkezni a bal szélen robotoló Gabriele Rolando-ról sem: a Sampdoria kölcsönjátékosa kiválóan helyettesítette a sérülés miatt hiányzó Haitam Aleesami-t, és olyan elképesztő teljesítményt nyújtott, amit nem is bírt végig szuflával! A 14-es mezbe szó szerint beleizzadó futballista az utolsó negyedórára teljesen el is készült az erejével, és ekkor már muszáj volt belenyúlnia a csapatba és cserélnie Tedino-nak is, aki végül Szyminski-t állította be a nagyot küzdő játékos helyére!

Ám volt még valaki, aki mindenkit űberelt szombaton a teljesítményével! Ő pedig nem volt más, mint Nino La Gumina! A győztes gól történeténél már olvashattátok, hogy a fiatal csatár zseniális passzal hozta kihagyhatatlan helyzetbe Gnahoré-t, de nemcsak ezért kell kiemelni a saját nevelésű támadót a csapatból! Nem volt olyan szeglete a pályának, ahol nem tűnt volna fel a támadójátékunkban is agytrösztként tevékenykedő vagány srác, azt pedig mi magunk sem hittük volna el, ha nem a két szemünkkel látjuk, hogy micsoda energia lakozik benne! Mondjuk, lehet, hogy ezt már Tedino sem hitte el, aki időhúzás gyanánt kétszer is le akarta cserélni a végén, ám miután látta, hogy Nestorovski-nak és Coronado-nak is jóval komolyabb gondot jelent már a levegővétel, mint Nino-nak, inkább utóbbit hagyta a pályán! És milyen jól tette, mert ez a fiú olyan volt, mintha legalább három tüdővel lenne megáldva! Ezt abból állapítottuk meg, hogy még az ötperces hosszabbításban is volt bőven ereje sprintelni azt követően, hogy tényleg kőkeményen végigdolgozta a kilencven minutumot, sőt, a végén ő volt az, aki levitte a szögletzászlóig a labdát és ott tartotta azt, ezzel is pergetvén az időt! Ergo, La Gumina megmutatta, hogy miért tartják őt sokra ennél a klubnál, és gyanítjuk, hogy akik eddig kételkedtek a képességeiben, most azok számára is egyhamar szimpatikussá vált! Persze, ahhoz, hogy még nagyobb kedvenc legyen belőle, a folytatásban is így kell majd teljesítenie!

Miként a csapattól is ilyen produkciókra lenne szükség a hátralévő meccseken, mert amennyiben mindig ezt az arcukat mutatták volna Jajalo-ék, akkor már most ott állnánk az egyenes feljutást jelentő helyeken! Így viszont, továbbra is van 4 pont hátrányunk a listavezető Empoli-val szemben, és 3 egységnyi lemaradásunk a második, amúgy tényleg jó focit játszó, ezáltal nem véletlenül bajnokesélyes Frosinone-tól is! És igaz ugyan, hogy egy meccsel kevesebbet játszottunk, mint a most legyőzött Ciociari, de azt az egy meccset (ráadásul, az éppen egyre jobb formába lendülő Parma otthonában) meg is kell még nyernünk ahhoz, hogy minimum egálban legyünk a frosinone-i sárga-kékekkel! Ugyanakkor, pont ezzel a hétvégén bemutatott, markáns előadással üzentük meg a szintén élvonalba vágyó riválisainknak, hogy: „not yet!” Magyarul, egyelőre MÉG NEM húzhatnak ki minket a bajnoki címért folyó csatából és a második helyről szóló küzdelemből sem, hiszen bebizonyítottuk, igenis képesek vagyunk bármire!