A novarai vendégszereplésünk után beírhatunk egy újabb epizódot az utolsó percekben elbaltázott meccseink nagykönyvébe! Merthogy a hétvégén ismét sikerült elbukni a 92. percben egy győztes találkozót, ráadásul úgy, hogy a kiesés ellen menekülő hazai csapat akkor már emberhátrányban futballozott, ám mégis kiegyenlített! Így pedig, 2-2-vel fújták le a találkozót a Stadio Silvio Piola-ban, ami a mérhetetlen csalódáson túl a következőket jelentette a mieink szempontjából: egy, habár közel álltunk hozzá, végül nem tudtunk visszavágni a Novara-nak az őszi, fájó hazai vereségért; kettő, továbbra sincs idegenbeli győzelmünk a 2018-as naptári évben; három, kihasználatlanul hagytuk a Frosinone otthoni botlását a Salernitana ellen (0-0), és így továbbra is (pont)hátrányban vagyunk az első két helyhez képest! Vagyis, megint elszalasztottunk egy komoly sanszot arra, hogy szorosan rátapadjunk az előttünk álló riválisainkra, márpedig, ha valóban bajnokok, vagy legalább ezüstérmesek akarunk lenni a szezon végén, akkor az ilyen meccseken, mint volt a Novara elleni is, nem lenne szabad lépést tévesztenünk! Főleg úgy nem, ahogyan szombaton tettük! 

Harmadszor fordult elő velünk a 2017-18-as bajnoki idényben, hogy a 90. perc után buktunk el fontos pontokat! Az első ilyen találkozó még rögtön a szezon elején, az Empoli elleni hazai rangadó volt, ami úgy lett 3-3, hogy a toszkánok a 94. percben egyenlítettek egy 11-esből, aztán pár héttel ezelőtt Perugia-ban egy 93. percben esett góllal kaptunk ki, és maradtunk végül pont nélkül, most pedig itt van egy újabb fejezete ezeknek a számunkra fájó végkimenetellel záruló mérkőzéseknek! Igen, Novara-ban ismét a hosszabbítás pillanataiban döftek tőrt a szívünkbe, ugyanis a hazai csapatnak a 92. percben – akkor, amikor már emberhátrányban játszott – sikerült megmentenie az egyik pontot, mégpedig egy olyan góllal, amire még azt sem lehet mondani, hogy elkerülhetetlen lett volna! Beadták a labdát a jobb oldalról, a középen felugró csatár pedig, megelőzve Szyminski-t, a szülinapos Pomini kapujába fejelt!Bizony, ennyire egyszerűen szerzett gólt és ezzel pontot a Novara egy olyan csapat ellen, amelyik elvileg az élvonalba vágyik! És hangsúlyozzuk, ekkor Golubovic kiállítása miatt, létszámban már a mieink voltak többen, de valahogy ez ennél a jelenetnél abszolút nem látszódott! Persze, az is megérne egy misét, hogy mi csudáért nem „nyeltük le” vagy „dugtuk el” a labdát az utolsó percekben az amúgy egyáltalán nem félelmetes játékerőt képviselő kék-feketék elől, de ha már a kapunk elé engedtük őket, akkor az is kérdés, hogy miért nem voltunk képesek jobban koncentrálni hátul?

Megmagyarázhatatlan tehát, hogy mit csináltunk Sciaudone fejesénél, mint ahogy, azt is nehéz megfejteni, hogy az első félidőben hol voltunk? Mert ja, a szünetben még a Novara vezetett, annak a Gherorge Puscas-nak a találatával, akiről előre tudtuk is, hogy figyelnünk kellene rá! Erre mi történt? A januárban igazolt (az élvonalbeli Benevento-t hagyta ott a Novara kedvéért) román támadó rögtön a 8. percben kibújt Struna mögül, és a gólvonal mögé juttatta az elé fejelt labdát, amivel gyorsan előnybe hozta a piemonti alakulatot!

Rendkívül komoly védekezési hiba volt a szlovéntől, ez a korai pofon pedig, vélhetően alaposan meg is fogta a mieinket! Mással ugyanis, nem nagyon tudjuk magyarázni azt, hogy egyetlen Gnahoré-lövést (ez is a 41. percben történt már) leszámítva, még csak a hazai kapu közelében sem jártunk! Nincs mit szépíteni rajta, kiábrándító első játékrészt produkáltunk, ami után őszintén megvalljuk, nem gondoltuk volna, hogy mi fogunk majd sírni egy 92. percben esett gól miatt! Az addig látottak alapján ugyanis, inkább azt éreztük, hogy örülnénk, ha valahogyan pontot mentenénk majd a végén! Ehhez képest, a második félidő első negyedórája minden képzeletünket és vágyunkat felülmúlt! A 48. percben Fiordilino keresztbelőtt labdájából Rispoli lőtt gólt, alig tíz perccel később meg La Gumina kotorta a hálóba a Coronado kapufája után elé kerülő lasztit, ezeknek köszönhetően pedig, hihetetlenül gyorsan, de megfordítottuk a meccset!

És maradjunk is egy gondolat erejéig az imént említett négy úriembernél, mert ha valakiket ki tudunk emelni erről a meccsről, azok ők voltak! A két saját nevelésű fiatal, Fiordilino és La Gumina nagyszerűen futballoztak, és azzal, hogy főszerepet vállaltak a fordításban, bizonyították azt is, hogy létezik még olyan, hogy „palermói szív”, ami olykor jóval többet ér mindenféle taktikától, technikai képzettségektől és egyéni képességektől is! Az a vagányság és elszántság, ami Luca és Nino játékát jellemezte szombaton, példaértékű lehetett volna a társak számára is, mert miközben a két fiatal a csodálatosan természetes mentalitásával és harci kedvével sokat tett azért, hogy 0-1-ből 2-1 legyen, addig mások nem igazán csipkedték magukat! Mindössze, a rutinos, és ismét nagyszerű pillanatban betaláló Rispoli, valamint a brazil Coronado voltak azok, akik átérezték a rózsaszín-fekete mez jelentőségét és a klub céljait, de előbbiről ugyancsak biztosan kimerjük jelenteni, hogy már „palermói szív” dobog benne, utóbbiról meg már csak a nemzetisége miatt is tudjuk, hogy szeret futballozni! La Gumina meg ünnepelni is szeret, és aki nem értené, hogy miért istenítjük s érezzük ennyire a sajátunknak Nino-t, annak javasolnánk, hogy nézze meg a hétvégi gólörömét!

Ugyanúgy tehát, mint pár hete az Ascoli ellen, nagyon gyorsan megfordítottuk az eredmény állását a második félidőben, és az is hasonlóság volt ahhoz a meccshez képest, hogy megint Rispoli volt az egyenlítő gólunk szerzője, akárcsak a picenóiak ellen! De az már különbséget jelentett, hogy amíg akkor négy gólig meg sem állt a gárda, addig most kettő után már nem jöttek az újabb találatok! Pedig a fentebb említett négyes a fordítást követően sem vett visszább és további helyzeteket is kidolgozott, ezekből azonban nem született meg a megnyugtató harmadik gól, így pedig, nem sikerült végleg megroppantani a novaraiakat! Igen, ahhoz, kellettek volna a többiek is! Mondjuk, nagyon jó lett volna egy igazi Nestorovski-t látni a támadósorban, a macedón azonban, csakúgy, mint eddig a teljes 2018-as évben, Novara-ban is értékelhetetlen produkciót nyújtott, és semmilyen segítséget nem nyújtott Coronado-éknak! Hogy mennyire nem ment Ilija-nak a játék a Stadio Silvio Piola-ban sem, arról egyrészt árulkodott az a tény, hogy ezúttal sem jelentett semmilyen veszélyt a hazai kapura, másrészt pedig az is, hogy ismét csak akkor láttuk a pályán, amikor reklamálni kellett! Nyilván, ez utóbbi dolog most már a frusztráltságából jön, hiszen biztosan érzi ő is, hogy valami nincs rendben a teljesítményével, ugyanakkor azt így is fel kellene ismernie, hogy a felesleges sárga lapok gyűjtögetésével fikarcnyit sem segít önmagán, és a csapatán sem!

Ezzel együtt, mégsem Nesto góljaira lett volna a legnagyobb szükségünk (bár kétségkívül jó lett volna legalább egy ilyen is…) szombaton, hanem sokkal inkább egy stabilan és megbízhatóan muzsikáló, vagy legalább emberelőnyben nem betliző védelemre! Ez azonban, ahogy az eredményből is látszódik, nagyon hiányzott a teljes meccs ideje alatt, abban ugyanis, hogy iksz lett a találkozó vége, bizony jócskán benne voltak a bekkjeink! Mert mint ahogy már fentebb is írtuk, Struna rögtön a találkozó elején, Szyminski pedig a legvégén mélázott el, amelyek miatt végül gólokkal és újabb fájó pontokkal is fizettünk Novara-ban! A hétvégi 2-2-es döntetlennel ugyanis, immár ötre nőtt a 90. perc után elhullajtott pontjainknak a száma az idei szezonban, és hát, tessék csak belegondolni, hogy mennyivel másabb lenne a helyzetünk, ha ezek ott lennének most a tarsolyunkban…

Így viszont, továbbra is a harmadik helyen állunk a tabellán, és az Empoli már hat egységgel, a Frosinone pedig hárommal előzi meg Rispoli-ékat, akikre egy igencsak kemény és sűrű hét vár a folytatásban! Vasárnap, az utóbbi két fordulóban egyaránt győzelmet arató és a rájátszásért bejelentkező Carpi-t fogadjuk, mégpedig a válogatottjaink (Nestorovski, Trajkovski, Struna, Posavec, Balogh, Chohcev) és a sérültjeink (Rajkovic, Bellusci, Morganella, Aleesami, Ingegneri) nélkül, aztán négy nap múlva az Entella-hoz utazunk, húsvéthétfőn pedig Parma-ban pótoljuk majd be az elmaradt meccsünket. Ránézésre sem ígérkezik egyszerűnek ez a program, és bizony ezeken a meccseken az is eldőlhet, hogy marad-e még esélyünk az automatikus feljutást érő helyek elérésére.