Semmit nem szeretnénk elkiabálni a hétvégét követően, de az Avellino ellen mintha magára talált volna a rózsaszín-fekete csapat, amely különösen a szombati meccs második félidejében idézte régi önmagát! Ezúttal ugyanis, nem az történt, hogy a hajrában vagy még korábban elherdáltuk az egygólos előnyünket, hanem a szünet után rápakoltunk még arra, így pedig egy minden tekintetben jól mutató, és magabiztosságot is sugalló 3-0-ás hazai győzelmet könyvelhettünk el! Ráadásul, azt is örömmel konstatálhattuk, hogy Coronado mellett két másik támadó is újra gólt tudott szerezni a mögöttünk hagyott fordulóban, vagyis korántsem kell vészharangokat kongatnunk Nestorovski elvesztése miatt! A kötelező három pont bezsebelése pedig azért is volt nagyon fontos, mert a bajnoki címtől már csak hajszálakra lévő Empoli, szívességet tett nekünk is, és négy gólt lőve győzte le hétfőn a Frosinone-t is, aminek köszönhetően a Ciociari-val szemben öt fordulóval a vége előtt minimális különbséggel, de lépéselőnybe kerültünk! A Parma azonban, sajnos a Carpi ellen sem rontott, ezért továbbra sem vagyunk feljutást jelentő pozícióban, ám a sorsunk még ezzel együtt is a kezünkben lehet! Ahhoz viszont, győzelmeket kell még aratnunk!

Ha visszaemlékeztek rá, már az ősszel is arról írtunk (katt ide), hogy mennyire kellemes ellenfél számunkra az Avellino, és ezt a mögöttünk hagyott hétvégén ismét megtapasztaltuk! Merthogy a két csapat újabb összecsapását megint csak a mieink nyerték – akárcsak az elmúlt négy egymás elleni csörte mindegyikét – és további érdekesség még, hogy ezúttal sem körömrágós mérkőzésen gyűjtöttük be a három pontot, hanem újfent egy viszonylag simán! Na persze, a szombati meccs azért alakulhatott volna másként is, mert hiába szereztünk már a 8. percben vezetést Coronado 11-esből lőtt góljával, utána azért volt néhány meleg pillanat Pomini kapuja előtt, amelyek könnyen góllal is végződhettek volna! Molina-nak sikerült az üresen tátongó kapu felé rúgni a labdát, Rajkovic egy ízben a gólvonalról mentette Ardemagni fejesét, Di Tacchio pedig szemben a kapuval ügyetlenkedett el egy ígéretes lehetőséget, vagyis jókora szerencse is kellett az első félidőben ahhoz, hogy szombaton ne járjunk úgy, mint a két utolsó hazai meccsünkön, amikor a Pescara és a Cremonese is kiegyenlített egy-egy Coronado-gól után, és végül ponttal is távozott. De ahogy a fentebbiekből már kitűnhetett, harmadszor is Igor Coronado szerzett tehát vezetést a mieinknek a Barbera-ban, ezúttal azonban, nem akcióból, hanem egy Rispoli által kiharcolt büntetőből. Bevalljuk, a 11-es befújásának pillanatában felsejlett, hogy a brazil már rontott el büntetőt az idényben, ekképpen nem is meglepő, hogy egyből eszünkbe jutott a combsérülése miatt a szezon hajráját már lelátón töltő Ilija Nestorovski neve, aki mindig magabiztos ítélet-végrehajtója volt a csapatnak. Most viszont szerencsére Coronado lövése is a hálóban kötött ki, bár Lezzerini-kapus azért hozzáért a labdához!Ezzel a góllal vezettünk tehát 1-0-ra a szünetben, de az összkép nem volt túlságosan szép! Mert miként azt az előző mondatokban már említettük, a gyors vezetés után egyértelműen fölénk kerekedett az Avellino, amely tényleg közel is járt az egalizáláshoz. Az eredményen kívül, sok mindennel nem voltunk elégedettek a meccs első felvonása után, és annak sem örültünk, hogy a sérüléséből visszatért és a kezdőben helyet kapott Giuseppe Bellusci összerogyott a gyepen a félidő lefújásakor, imigyen pedig nem is tudott visszajönni a folytatásra. Utólag persze mindig okos az ember, viszont a történtek következtében jobb lett volna, ha Tedino a játékos szíve helyett az orvosi szakvéleményre hallgat, és inkább várt volna még egy hetet a rutinos védő bevetésével. Mert ez a negyvenöt percnyi játék alighanem többet ártott a játékosnak és a szakmai stábnak is, holott a fiatal Andrea Accardi pont kedden, a Cittadella otthonában bizonyította, hogy az Avellinótól nemesebb ellenfelek ellen is lehet rá számítani!

Bellusci sérülése után borítékolható volt, hogy megint Accardi-nak kell jönni, az édesapja nyomdokát követő futballista pedig most sem okozott semmilyen csalódást! Na jó, olyan értelemben könnyebb dolga is volt szombaton a saját nevelésű bekknek, hogy  a térfélcserét követően egy másik vérbeli „hazafinak”, Nino La Gumina-nak azonnal sikerült lehűteni a vendégek kedvét a további rohamoktól, miután a 47. percben gólra váltotta Trajkovski kitűnő ütemű passzát.

Erre a találatra minden szempontból igaz volt az a sokszor hangoztatott közhely, hogy „a lehető legjobbkor jött”, mert innentől kezdve az Avellino lendülete érezhetően megtört, miközben a mieink elkezdtek magabiztosan futballozni! Hogy ezt miből szűrtük le? Abból a jelenetből, amikor Pomini bravúrját követően Rajkovic, két rárontó fehér mezes közül a gólvonalról hozta ki a labdát – másodszor is megakadályozván ezzel a góltól Ardemagni-t és társait. Slobodan tehát, jócskán igazolta a hétvégén is, hogy mekkora értéke ennek a csapatnak, és hogy miért várta őt ennyire vissza Tedino, ha pedig, hozzávesszük azt is, hogy a szerb is sérülten játszott, akkor ez a tény még inkább emeli a teljesítményének az értékét!

De Ivaylo Chochev-et is csupa-csupa magasztos jelzővel illethettük a hétvégén, hiszen a bolgár volt az, aki a középpálya közepén az eltiltott Jajalo-t pótolta, mégpedig nem is akárhogyan! Noha az első félidőben még kicsit szerepidegen volt neki ez a poszt, 2-0 után már rajta is látszott, hogy megjött az önbizalma, ugyanis szinte minden lecsorgó labdát összegyűjtött a 16-osunk előterében, majd pedig jól is játszotta meg azokat! Szóval, Chochev is az egyik üde színfoltja a csapatnak az Avellino ellen, de ugyanez volt igaz Trajkovski-ra is! A macedón csatár ugyancsak hasznosan futballozott és addig küzdött, hajtott, hogy a gólpassza után végül ő maga is feliratkozott a gólszerzők közé. A 73. percben ugyanis, La Gumina kiharcolt egy újabb büntetőt, ezt azonban Coronado átengedte Trajko-nak, aki nem is rontott: higgadtan a jobb alsó sarokba lőtt. A palermói 7-es megdolgozott ezért a gólért, miként a csapat sem érdemtelenül jutott háromgólos előnyhöz! Jóllehet, a játékosok megfelelően kódolták Tedino meccs előtti szavait, aki azt mondta, hogy mindenkire nagyobb felelősség hárul majd a sok hiányzó miatt, ez az edzői üzenet pedig különösképpen hatott Rajkovic-ra, Chochev-re, Trajkovski-ra és La Gumina-ra, akik valóban igazi vezérként teljesítettek.

Mindazonáltal, azt is megszokhattuk már, hogy sosem fenékig tejfel az élet! Tudniillik, szombaton is voltak olyan események, amelyek bánattal és szomorúsággal töltöttek el bennünket! Ilyen volt Coronado teljesen feleslegesen összeszedett sárga lapja 2-0-nál, amivel a brazil játékmester kilőtte magát a pénteki, Venezia elleni fontos és nehéz idegenbeli meccsről, aztán ott volt még ugye Bellusci sérülése, na meg Murawski-é is! A lengyel középpályás szintén egy ártalmatlan szituációnál terült el a földön, s olyan fájdalma volt, hogy csak hordágyon tudta elhagyni a játékteret! Vagyis, ez a viszonylag sima győzelem is újabb áldozatokat követelt, ezáltal, csak minimálisan csökkentek Tedino gondjai! Merthogy, eme sikert követően, attól nem kell tartania a mesternek a héten, hogy elveszítheti az állását, azon viszont megint csak törheti a kobakját, hogy kikkel és hogyan áll majd fel Velencében!

További rossz hírt jelentett szombaton az is, hogy velünk egy időben a Parma 2-1-re legyőzte a Carpi-t, ennek köszönhetően pedig, a Ducali-t nem tudtuk megelőzni a 37. forduló után, a Frosinone-t viszont igen! Ehhez persze az is kellett, hogy az Empoli hétfőn este hátrányból fordítva, végül 4-2-re győzött a Stadio Benito Stirpe-ben, no meg leginkább az, hogy a mieink sem tévesztettek lépést az Avellino ellen, amely az edzője szerint ezúttal is túlságosan tisztelte a Palermót, és amely lassacskán tényleg a kedvenc ellenfelünkké válik! Remélhetőleg, ez a 3-0-ás siker nagy lendületet ad majd a szezon utolsó öt meccsére, de azzal azért tisztában vagyunk, hogy a hátralévő összecsapásokon már jóval rázósabb feladatok várnak ránk (elsőként Velencében) a szombatitól! Pedig milyen jó is lenne, ha az avellinói zöld-fehérekkel találkoznánk még ötször az idei szezonban!