Vasárnap este, tíz óra magasságában olybá festett, hogy Bruno Tedino elkezdheti írni a búcsúbeszédét és másodszor is szedheti a sátorfáját Palermóból, ugyanis a foggiai meccs félidejében 1-0-ás hazai vezetést mutatott az eredményjelző, ami az előzetesen kiszivárgott hírek alapján, miszerint csak egy győzelem mentheti meg az ex-pordenone-i tréner állását, egyértelműen edzőváltást, és Roberto Stellone visszatérését vizionálta. Csakhogy a szünet után jött Trajkovski, akinek az igyekezetén nagyon érződött: ő biztosan nem akar újabb, már-már komédiába illő visszacserét a kispadon! A macedón támadó nagyszerű játékkal és két remek villanással gyakorlatilag tíz perc alatt megfordította és végül meg is nyerte a meccset a rózsaszín-feketéknek, így pedig az újdonsült 10-es nemcsak a szurkolókat ajándékozta meg az idei bajnoki szezon első győzelmével, hanem a mesterét is az állásának a megtartásával! Merthogy a Foggia-ban kibrusztolt 2-1-es sikert követően gyorsan el is ültek a Tedino menesztésével, valamint Stellone újbóli szerepvállalásával kapcsolatos pletykák (legalábbis egyelőre…), de ettől még a következő mérkőzéseken sem nagyon téveszthet lépést a csapat! Már amennyiben tényleg Tedino-t akarják a srácok vezetőedzőjüknek… 

A MÉRKŐZÉS POZITÍVUMAI:

Most is megtapasztalhattuk, hogy Foggia egy igencsak forró katlannak számít, nem könnyű onnan ponttal vagy pontokkal távozni senkinek sem, úgyhogy a 2-1-es győzelem már önmagában hatalmas fegyverténynek számít, főleg annak fényében, hogy az első játékrész után még hátrányban voltunk. Nem vitás tehát, hogy a legnagyobb pozitívumot a végeredmény, vagyis a három pont hazahozatala jelentette vasárnap este, de emellett volt még néhány dolog, aminek őszintén örülhettünk! Ezek közül az egyik az volt, hogy a csapat immár másodszor bizonyította ebben a szezonban, hogy nem zuhan meg attól, ha hátrányba kerül, ugyanis a Cremonese ellen is 1-2-ből sikerült ikszre menteni a meccset, most pedig az egalizáláson túl, még a győztes találatot is bevittük Foggia-ban.

Mindezeken túl, kiemelendő még Aleksandar Trajkovski játéka, aki mint egy igazi tízes, valódi vezére volt a csapatnak, amit a gyönyörű gólja és a gólpassza is tökéletesen bizonyít, rajta kívül pedig a Palermo mezében élete első felnőtt meccsét játszó Roberto Pirrello produkciója is megér egy-két elismerő mondatot! Merthogy a fiatal játékos mindenféle megilletődöttség és hiba nélkül tette a dolgát vasárnap este, olyannyira, hogy fel sem tűnt, hogy ez élete első mérkőzése a Serie B-ben! És nyilván, abban is szerepe volt Pirrello-nak, hogy a hazaiak rutinos támadója, Mazzeo gyakorlatilag egyszer sem került komoly helyzetbe a meccsen, ami nagy szó, de ezért természetesen a csapat védekezését is dicséret illeti.

Alberto Brignoli ugyan kapott egy gólt egy távoli szabadrúgásból, amiért lehet, hogy sokan hibáztatták, ám miután egyfelől későn látta meg a labdát, másfelől pedig a meccs végén óriási bravúrt mutatott be Deli felső sarokba tartó lövésénél, inkább amondók vagyunk, hogy a kapusunk teljesítménye is kellett ahhoz, hogy győztesen hagyjuk el a Stadio Pino Zaccheria-t. Amikor ugyanis, már előnyben volt a csapat, mindenki – így természetesen Brignoli is – nagyon magabiztossá vált, ezt pedig ugyancsak kellemes érzés volt látni. Végre!

A MÉRKŐZÉS NEGATÍVUMAI:

Az első félidőben látott játékunk egyértelműen idesorolandó, hiszen negyvenöt perc alatt tulajdonképpen egyszer jutottunk el a hazai kapuig (ki más, mint Trajkovski…?), miközben a Foggia állandó nyomás alatt tartott bennünket, aminek a 37. percben meg is lett a böjtje! Szóval, máskor nem kellene egy félidőnyi előnyt adni az ellenfeleknek, mert nem biztos, hogy legközelebb is tudunk majd egyenlíteni és/vagy fordítani, magyarán, az lenne az igazi, ha már a meccs elejétől kezdve dominálnánk, és a mieink jutnának vezetéshez! Komoly negatívumot jelentett még George Puscas játéka, aki az első félidőben teljesen észrevehetetlen volt, a másodikban pedig hiába kapott jó labdákat Trajkovski-tól, eggyel sem tudott mit kezdeni és Bizzarri kapujára teljesen veszélytelen volt.

Giuseppe Bellusci játékában megint benne volt a kiállítás, mert már a mérkőzés elején ránk hozta a frászt a szokásos sárga lapjával, Antonio Mazzotta ezúttal sem nyújtott Palermo-szintű teljesítményt, miként Nicolas Haas-tól is jóval többet vártunk a meccs során.

A MÉRKŐZÉS EMBERE:

Aligha lesz meglepő, hogy Aleksandar Trajkovski-t választottuk a meccs emberének, ugyanis a macedón támadó, ahogy már fentebb is említettük, igazi vezérként vette a hátára a rózsaszín-feketéket, és gyakorlatilag egymaga nyerte meg a találkozót. Trajko az 54. percben mértani pontossággal ívelte Salvi fejére a labdát, amiből az egyenlítő gólunk született, alig tíz perc múlva pedig, maga is lőtt egy nagyszerű gólt, amivel újfent megmutatta, hogy kivételes rúgótechnikával megáldott futballista.

Miután ezzel a két momentummal három ponthoz segítette a csapatot, már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy a találkozó hősének tituláljuk, csakhogy az újdonsült tízes eme megmozdulásokon túl is villogott. Tudniillik, Alex több feladatot adott Bizzarri-kapusnak, mint az egész Palermo egybevéve, ráadásul olyan nagyszerű labdákkal szolgálta ki a társakat is, hogy azokból is bőven lehetett volna veszélyt teremteni – már amennyiben a többiek is felnőttek volna Trajkovski szintjéhez! Summa summarum, Trajko klasszis teljesítményt nyújtott ezen a napon, ami után nemcsak a mezszáma, hanem a meccs utáni osztályzata is tízest ért!

TEDINO HÚZÁSAI:

Cseppet sem szeretnénk azt az érzetet kelteni, hogy az edzőnknek nem volt semmi köze a győzelemhez, de valamiért mégiscsak úgy érezzük, hogy nem Tedino húzásai miatt lett meg a három pont! A mester ugyanis, ezen a találkozón is mereven ragaszkodott a háromvédős felálláshoz, és a Foggia-ban látott 3-5-1-1, a trequartista-nak igazolt Falletti középpályára rendelésével, azokat a nemrég megélt időket juttatta eszünkbe, amikor a tavasszal Coronado-t erőltettük ugyanitt – ugyanilyen eredménytelenül! Falletti abszolút idegenül mozgott a középpálya ezen részén, gyakorlatilag értékelhető megmozdulására sem emlékszünk, de Tedino sem emiatt, sem pedig az 1-0-ás hátrány tudatában nem variált a hadrenden, ami után továbbra is erős a gyanúnk, hogy a vezetőedző vagy nem ismer más felállást, vagy egyszerűen csak túlságosan is fél az újításoktól. Ezt igazolja az is, hogy a szünetben sem csinált semmi változtatást a tréner, aki így, tulajdonképpen csak rábízta magát az események sodrására – lesz, ami lesz alapon!

De, hogy ne csak rosszat írjunk Tedino-ról, azt elismerjük, hogy vasárnap legalább a cseréivel nem volt baj! Mazzotta lehozatala teljesen indokolt volt, a helyette beálló Aleesami-nak pedig remélhetőleg segített ez a negyedórányi játékidő, hogy a sérülése után még jobb formába lendüljön, és legközelebb már kezdő legyen. A Falletti-Murawski csere szintén érthető volt a már néhány sorral fentebb említett okok miatt, miként a Puscas-Nestorovski változtatást sem lehetett megkérdőjelezni, legfeljebb csak annyiban, hogy talán hamarabb is megléphető lett volna!

Mivel a góljaink sem kidolgozott akciók, hanem két remekbe szabott egyéni villanást követően születtek, összességében nézve is azt kell írnunk, hogy nem Tedino taktikájával vagy a ravasz kitalálásaival fordítottuk meg a meccset Foggia-ban! Ez a győzelem, egyetlen embernek, nevezetesen Aleksandar Trajkovski-nak volt köszönhető, aki vélhetően tartozott ennyivel a mesternek azért, hogy a szezon előtt megkapta tőle a Coronado távozása miatt üresen maradt, még mindig komoly presztízzsel bíró tízes mezt. Ezért a döntéséért viszont, mindenesetre dicséret illeti Tedino-t, akinek ilyen értelemben mégiscsak volt egy olyan húzása, amivel legalább az állása megtartásáért sokat tett! Ha másért nem is…