Egyelőre gyengék az életjelek…

Két forduló elteltével semmilyen olyan jelet nem mutatott még a rózsaszín-fekete csapat, ami arra utalna, hogy bajnokesélyesként kéne számon tartani a Serie B új, 2018-19-es idényében! A salernói gól nélküli döntetlen után ugyanis, a Cremonese elleni hazai összecsapáson is csak egy pontot gyűjtöttek Trajkovski-ék, ám a legfőbb szomorúságot még nem is a 2-2-es végeredmény jelentette, hanem az, hogy a látottak alapján nekünk kellene örülnünk ennek az iksznek! Mégpedig azért, mert egyáltalán nem a mieinken múlott, hogy nem lett vesztes a premier a Barbera-ban, a sors azonban kegyes volt hozzánk, de legfőképpen Tedino-hoz pénteken este! Így aztán két meccs után kettő ponttal, a tabella második felében láthatjuk kedvenc csapatunkat, és ugyan nagy hátrányunk még nincs senkihez képest sem, a most következő – válogatott meccsek miatt lévő – szünetben azért mégiscsak ildomos lenne észbe kapni, hiszen az eddig történtek elég pocsék képet festenek rólunk! Mondjuk, akad olyan, aki velünk ellentétben így is látott pozitívumokat… 

Bő egy évvel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy ezen az őszön is „csak” a Cremonese csapata lesz az első bajnoki ellenfél a Barbera-ban egy Inter vagy egy Milan helyett, ám miután a maratonira nyúlt előző idényben, meglehetősen furcsa körülmények között elhasaltunk a play-off döntőben, akaratlanul is meghosszabbítottuk a tagságunkat az olasz futball második vonalában. Na persze, hol van már az a júniusi rájátszás, amikor minden egyes hazai meccsen tömegesen vonultak a szurkolók a Barbera felé – az akkori 25-30 ezres sereggel szemben pénteken alig 6 ezren jelentek meg a stadionban! Jó, annak, hogy viszonylag kevesen voltak kíváncsiak a nyáron újjáalakulásról beszélő, ám a gyakorlatban alig valamit változtató csapat bemutatkozására, nyilván volt előzménye is, hiszen a majdnem egy hónapja rendezett Vicenza elleni kupameccsen máris kiderült, hogy bizony ez az újból Tedino által kézbe vett Palermo még egy alacsonyabb osztályú gárda ellen is képtelen a szórakoztatásra, sőt! Az ezt követő meccseken – beleértve a Cagliari ellenit, a bajnoki főpróbát a Sicula Leonzio-val szemben és a múlt heti salernói nyitányt – is az rítt le a csapatról, hogy rettentően kevés benne az ötlet, ami nem meglepő módon nem is párosult semmilyen eredménnyel az előző hetekben.

Na, de majd most megmutatjuk – dörzsöltük többen is a tenyerünket! Már csak azért is, mert a második palermói éráját egy értékes döntetlennel nyitó Tedino előre megpedzette, hogy a Salernitana otthonában eltiltás miatt nem játszó George Puscas és a múltkor még csak negyedórát kapott Cesar Falletti is készen áll a játékra, amit abszolút örömmel és bizakodva fogadtunk! Mert kitől várjuk az eleddig oly silány és ötlettelen támadójátékunk javulását, ha nem a két nagy nyári szerzeménytől, azoktól az emberektől, akiket elvileg Nino La Gumina és Igor Coronado pótlására hoztunk?

Tedino nem is lacafacázott, mindkét fiút betette a kezdőbe Trajkovski mellé, ehhez pedig némileg módosított a szerkezeten is. Nagy átvariálásra viszont nem kell gondolni, ugyanis csak annyit talált ki a mélyen tisztelt mester, hogy két csatár helyett eggyel, egy trequrtista helyett pedig kettővel álltunk fel! Na, már most, aki ettől gondolta úgy, hogy a rózsaszín-feketék látványos futballra lesznek képesek, azok vagy túlzottan optimisták, vagy sokat ittak a meccs előtt, vagy az életben nem láttak még Tedino-féle taktikát! A többséget azonban, és természetesen minket sem, aligha tévesztett már meg ez a 3-4-2-1-es felállás sem, ugyanis előre tudvalévő volt, hogy mi fog történni: labdabirtoklás és szenvedés! És sajnos nem is csalatkoztunk! Eltelt nagyjából negyedóra a meccsből, amikor azt láttuk, hogy bődületes a labdatartási fölényünk, de azzal, hogy Bellusci, Rajkovic, Murawski és Jajalo egymáshoz passzolgatott, nagyjából az ellenfél térfelének a közepéig jutottunk, a 16-osig pedig még csak elvétve sem!

Ezért kellett volna jobban megbecsülni a pontrúgásokat is, mert a meccs elején kiharcoltunk néhány szögletet, ezekből viszont ugyancsak ártalmatlanok voltunk. És milyen egyszerű játék is a labdarúgás: ha mersz kapura lőni, akkor van esélyed gólt is lőni! A 26. percben Trajkovski megunta a toszogatást, és mintegy 22 méterről, a felső léc segítségével is ugyan, de elképesztően nagy gólt lőtt! A macedón csatár nemcsak a vállalkozó-kedve miatt érdemelte meg ezt a gólt, hanem azért is, mert akárcsak Salernóban, ezúttal is ő volt talán az egyetlen játékos a rózsaszín-feketék között, aki akart, harcolt és megpróbálkozott váratlan dolgokkal – mint például ezzel a remekbe szabott átlövéssel is!

Jó látni, hogy Alex-et egyelőre nem nyomta agyon az a teher, hogy megkapta a 10-es mezt, hiszen az első két meccs után egyértelműen azt mondhatjuk, hogy inkább ösztönzőleg hatott rá ez a számcsere! Ezzel együtt, nagyon a szezon elején járunk még, úgyhogy Trajko-nak is sokat kell majd még tenni és picit sem vehet vissza a tempóból!

Arról persze nem feltétlenül a gólszerzőnk tehetett, hogy 1-0 után a Cremonese átvette a játék irányítását és be is szorított bennünket. Noha Brignoli-nak komoly dolga nem akadt, a veszély folyamatosan ott leselkedett, a 38. percben pedig azért fújtunk egy nagyot, mert Luigi Nasca sporttárs sípja néma maradt. Pedig szólnia kellett volna, hiszen Arini lövése Rajkovic kezéről vágódott szögletre – a helyes ítélet vélhetően egy büntető lett volna a Cremonese javára…

Szóval, az előny ellenére sem mutatott magabiztos képet magáról a Tedino-alakulat, amely nyilván nyugodtabb lett volna, ha George Puscas a két helyzetéből valamelyiket értékesíti a félidő hajrájában, de nem tette! Az első játékrészben jobbára csak alibiző román csatár mindkétszer elkapkodott döntést hozott, így 1-0-val mentek pihenőre a csapatok, amivel egyébként már ekkor kiegyeztünk volna végeredménynek is! Nem véletlenül…

A térfélcserét követően azonnal kiderült, a Cremonese magasabb fordulatszámra kapcsolt, aminek eredményeként akár már a 47. percben eltüntethették volna a hátrányukat, de Claiton teljesen tiszta helyzetből a kapu mellé fejelt. Érdemes megjegyezni, hogy ez a beadás is a bal szélről érkezett, onnan, ahol Szyminski védekezett, a lengyel azonban az egész meccsen nem tudta megoldani az ellenfél támadóinak a semlegesítését, így gyakorta érkeztek az oldaláról veszélyes középre ívelések! Bruno Tedino is rájött erre (mondjuk, aki figyelmesen nézte a meccset, annak nem volt nehéz ezt felismerni…), és az 53. percben Nicolas Haas-ra cserélte Przemyszlaw-ot – teljesen indokoltan! Habár védő helyett jött középpályás, szerkezetet és taktikát nem váltottunk (Tedino hírből sem ismer mást a háromvédős rendszeren kívül…), ugyanis az addig jobb szélen futballozó, vagy inkább semmit sem csináló Salvi húzódott vissza Bellusci és Rajkovic mellé, míg Haas elfoglalta a Cittadella-tól igazolt játékos posztját, nyilván azzal a szándékkal is, hogy hatékonyabban segítse a támadásokat.

Egy perccel a cserét követően majdnem 2-0 is lett, de nem a fiatal svájci beállítása miatt! Megint Trajkovski-t kellett dicsérnünk, aki kiváló ütemben játszotta be a labdát a védők mögé Puscas-hoz, a tavaszt Novara-ban töltő csatár viszont ebből sem tudott góllal debütálni, mivel a jó ütemben kivetődő Radunovic-kapus is résen volt. A túloldali kapu előtt álló Brignoli ellenben alaposan elmélázott a 64. percben, amikor az alighogy pályára lépő Strefezza tulajdonképpen az első labdaérintéséből a kapuba ívelte a labdát a baloldalról, alaposan megtréfálva ezzel a beadásra számító kapust! Pont a múltkori posztban emeltük ki, hogy mennyire örülünk annak, hogy Brignoli-t igazoltuk numero uno-nak, erre tessék, még két meccs sem telik el az idényből, és máris azt kell írnunk, hogy túl vagyunk a fiatal olasz hálóőr első palermói potyagólján is! Hát, nem tartott sokáig, na! Bezzeg, Pomini nem csinált ilyen bakikat, ugyanakkor nem kell mindjárt kapuscserét követelni, helyette inkább türelemmel és bizalommal kell lennünk a fiatalabbik Alberto iránt!

Tedino-val szemben viszont már nem tudunk annyira elnézőek lenni, mert a mester elkövetett már jó néhány baklövést a Palermo kispadján! Biztosan emlékszik rá mindenki, aki olvas bennünket, hogy a tavalyi szezonban is többször kritizáltuk a posztjainkban Tedino-t a taktikája és a meccselése miatt is, a cseréi pedig mindig külön figyelmet érdemeltek! Akárcsak pénteken: tudniillik, 1-1 után gyorsan leszedte a pályáról az egész meccsen kritikán aluli teljesítményt nyújtó, és Coronado-ra nyomaiban sem emlékeztető Falletti-t, valamint az amúgy veszélyesen futballozó Puscas-t is, helyettük pedig, nagy pánikjában beküldte a padon számításba vehető összes csatárt, azaz Nestorovski-t és Moreo-t is! Előbbi áprilisban, utóbbi meg még egyszer sem lőtt gólt rózsaszín-fekete mezben tétmeccsen, így aztán a reményünk Trajkovski-ban maradt, aki innentől kezdve már egyedüliként töltötte be a trequartista posztot, ugyanis a cserékkel 3-4-1-2-re váltottunk! Mármint papíron, mert gyakorlatban továbbra is csak küszködött a csapat! Naná, hogy gólt ismételten a Cremonese szerzett, amely Mogos révén a kapunkba fejelt egy újfent balról középre adott szögletet! Na ja, az is megérne egy misét, hogyan tudta ennyire simán lefejelni az őt őrző Salvi-t, aki nemes egyszerűséggel fel sem ugrott a cremonai hátvéddel! Mit mondjunk? Ezzel a “parádés” emberfogásával, no meg a látványos semmit tevésével Salvi is borzasztóan gyengén debütált a hazai közönség előtt, akárcsak a potyázó Brignoli, vagy a szürkeségben elveszett Falletti!

Mielőtt azonban elkezdenénk kritizálni Rino Foschi sportigazgató mercato ideje alatt végzett munkáját, jelentünk egy jó hírt is: a Pescara-tól eltanácsolt és általunk leigazolt Antonio Mazzotta góllal mutatkozott be a Barbera-ban! Hogy hogyan? Nos, a 88. percben az történt, hogy Moreo lefejelt labdáját (erre még mindig fantasztikusan alkalmazható Stefano…), az előrehúzódó Rajkovic gondolkodás nélkül kapura tűzte, Radunovic pedig pont a hazai balszélső elé ütötte a játékszert, amit már nem volt nehéz bekotorni az üres kapuba a 27-es mezben játszó Mazzotta-nak. A palermói születésű játékos rendesen meg is ünnepeltette magát a gólját követően, jelezvén, hogy számára tényleg nem mindennapi élmény volt betalálni a Barbera-ban! Nem lett volna ezzel semmi baj, ha mondjuk a góljával 3-2-re alakította volna az eredményt, de döntetlen állásnál talán okosabb lett volna iszkolni vissza a középkezdéshez, nem pedig mezt levéve és sárga lapot begyűjtve perceken át ünnepelni! De valahol azért megértjük Mazzotta érzelem-kitörését is, tekintve, hogy tudjuk, milyen előzmények után került ide, azt viszont azért hozzátennénk a dolgokhoz, hogy a Salernóban mutatott, és a pénteken előadott játékával sem igazolta egyelőre, hogy helye lenne a Palermóban! A gólja ellenére sem!

Mindazonáltal, vannak itt az újakon kívül mások is, akiknek a helye erősen megkérdőjelezhető! Igen, idetartozik Giuseppe Bellusci is! A védő a második félidő derekán elborult és a kiállítás határán játszott, az utolsó utáni percekben pedig bizonyította, hogy mennyire “gyors” lábbal és fejben egyaránt! A Cremonese másik cserecsatára Carretta úgy ugrott ki és vitte végig a labdát az egész félpályán keresztül a 94. percben, hogy Bellusci és Murawski is csak bottal verte a nyomát, de hiába került szemtől-szembe Brignoli-val a vendégek fürgeléptű futballistája, a keresztlécet trafálta telibe, aminek csattanásán túl szinte azt is hallani lehetett, ahogy legördültek a kövek a palermói szívekről! Ez bizony nagyon meleg szituáció volt, és cseppet sem rajtunk múlott, hogy nem lett vereség a vége! Persze, Bellusci ezt sem térítette észhez, mert eme forró jelenet után is olyan nyugodtan terelgette a labdát, hogy az ember már tényleg elhitte: nekünk jó ez a 2-2!

A látottak alapján persze nem is lehetünk elégedetlenek az egy ponttal, ugyanis a háromhoz tényleg Andrea Mandorlini együttese állt közelebb, főleg a legvégén, de összességében hatalmas csalódást jelentett a mieink hazai premierje! Méghozzá azért, mert ez a Cremonese szerintünk semmi olyat nem mutatott a kilencven perc során, amitől azt kellene feltételeznünk, hogy egy brutálisan erős, bajnokesélyes csapattal találkoztunk volna! A góljaik a semmiből, sőt inkább a mi gyermeteg egyéni hibáinkból születtek, mindezen túl pedig, játékban sem múlták felül annyival a mieinket, hogy dicshimnuszokat zengjünk róluk! Ezzel együtt, Tedino és Mazzotta ezt tette a meccs után, amiről most inkább nem is írnánk semmit, hiszen a visszatetsző fecsegésük önmagáért beszélt…

Summa summarum, annak a gárdának, amelyik elvileg az élvonalba vágyik (állítólag, ez lenne a Palermo), a saját katlanjában, a saját szurkolói előtt illett volna abszolválnia ezt a meccset, ám nemhogy sikerült, majdnem vereséggel is végződött! Újfent előjött, hogy Tedino legényeiből, vagy sokkal inkább a taktikából, hiányzik az ötlet és a kreativitás, nincs játékunk, nem tudunk kidolgozott akciógólt lőni, így pedig arany-várományos helyett csupán középszerűnek, de tán még annak sem tűnik a jelenlegi Palermo, amelynek életfunkcióiról az első két forduló alapján ugyanazt írhatjuk le, mint amit a falun élő nagypapám televíziója szokott viharban: a jel intenzitása gyenge!