Derby di Sicilia. Stadio Massimino. Sajnos az utóbbi időben nem nyerni járunk Cataniába. Itt lenne az ideje megszakítani a rossz sorozatot. Hajtás után kicsit visszatekintünk a cataniai ragandók történetében.

(írta: monyox)

Az első összecsapás az elefántokkal 1936 november 1én volt Palermóban. A Serie B-ben találkozott a két rivális, 1:1 lett a vége. Többnyire különböző osztályban szerepeltek a csapatok, ezért aztán nem is volt eddig olyan sok összecsapás, az Etna lábánál összesen 30 alkalommal találkoztak eddig a felek. Inkább az utolsó 6 év Serie A-s találkozóival foglalkoznék. 2007. február 2án találkozott először 45 év után Serie A-s meccsen a két csapat. Sikerült elhoznunk a 3 pontot a Massiminoból egy 1:2es végeredményű mérkőzésen. Ez volt az a tragikus kimenetelű meccs, amin a cataniai szurkolók és a helyi rendőrök összecsapása folyamán meghalt Filippo Raciti, cataniai rendőr. Azóta 5 alkalommal találkoztak a csapatok Cataniaban, és finoman szólva nem túl fényes a mi szempontukból ez az 5 mérkőzés. 5 hazai győzelem, 13 hazai gólra válaszként mindössze 1 góllal tudtunk felelni. A végeredményeket tekintve: 3:1, 2:0, 2:0, 4:0, 2:0.

Ezt illetve a két csapat által jelenleg elfoglalt helyezést figyelembe véve enyhén szólva nem nekünk áll a zászló. Ám ami miatt egy derbi más, mint a többi meccs, az az, hogy ilyenkor nincs pillanatnyi forma, nincs helyezés, nincs semmi. Minden megtörténhet, 6 pontos a meccs, benne van a pakliban egy biztos rózsaszínfekete győzelem, ugyanúgy, mint egy megsemmisítő hazai nyerés is.

Nem tudom, miért, de valahogy a Derby di Sicilia-ra gondolva 3 játékos képe ugrott be. Nem tudom, miért pont ez a 3 játékos, de mivel mindhárman eltűntek kicsit a „színpadról”, úgy gondoltam, érdemes lenne kicsit utánanézni, hogy éppen hol is vannak, mit is csinálnak.

Giuseppe Mascara – Róla sajnos egyértelműen a palermói szégyenteljes 0:4 illetve a félpályás gólja jut eszembe. A derék Giuseppe, aki mindkét csapatban megfordult, 2 palermói szezon után, 2003ban igazolt az elefántokhoz. 8 szezont húzott le náluk, és lehetett volna a klub legendája, de ő többet akart, meg akarta mutatni magát az európai színtéren is, így a Napolihoz igazolt. Ez a húzás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen nem tudta beverekedni magát a kezdőbe, így 1 szezon után lépett a Novarahoz, onnan pedig már egyenes út vezetett az Egyesült Arab Emirátusokba, az Al Nasr csapatához, az edző, bizonyos Walter Zenga külön kérésére. Azóta annyit tudni, hogy Giuseppe játszott, játszik, gólt is lő, talán 33 évesen még lenne benne pár jó év a Serie A-ban.

Maxi Lopez – 2010-ben vette meg a Catania, ahol 66 meccsen rúgott 22 gólt, aztán kölcsönbe elvitte a Milan, mint „megváltót”, de gyorsan tovább is passzolták a Sampdorianak, ahol 9 meccsen lépett pályára, és 3 gólt szerzett. Mi van vele? Hova tűnt? Padozik? Icardi szorította ki? Ilyen kérdések merülnek fel bennem. Mindenesetre többet vártam tőle annál, mint ahol most tart.

Matias Silvestre – 3 cataniai szezon után került hozzánk. Ha jól emlékszem, kissé felvont szemöldökkel fogadtam a transzfer napvilágra kerülését. Mert jó játékosnak tartom ugyan, de közvetlenül a riválishoz igazolni, szóval ehhez pofa kell. Azóta már továbbállt az Interhez, hogy finoman fogalmazzak, a klub szurkolói nem igazán lelkesednek érte, jelenleg stabil kispados. Lehet, hogy a hajában volt az ereje, mint Sámsonnak, de levágatta, és azóta csak árnyéka korábbi önmagának. Kérdés, hogy nem tette-e volna jobban, ha marad még Palermóban, de rá tökéletesen illik Zamparini megnyilatkozása, miszerint aki nem akar rózsaszín mezben játszani, annak nem kötelező.

Vissza a derbihez. Rossz hír, hogy a Capitano sérülés miatt kénytelen kihagyni a derbit, jó hír, hogy Abelre immár 100%osan lehet számítani. Szívesen megnéznék egy Abel-Dybala támadó kettőst Ilicic által megtámogatva.

Végezetül egy érdekesség: A mindkét klub színeiben játszó, jelenleg a Kispest Honvédban pallérozódó Davide Lanzafame is megszólalt a derbi kapcsán. Azt nyilatkozta, hogy Miccoli nagy hatással volt rá palermói évei alatt, de a derbin a Catanianak szurkol.

És egy plusz érdekesség egyenesen a palermói jövendőmondótól, minden palermitano elnökétől; úgy tűnik, ma Zamparini optimistán ébredt, mivel szakított az elmúlt hetekben tőle tapasztalható pesszimizmussal, és szerinte igenis meg tudjuk menteni a szezont és a csapatot, jövőre is az A-ban fog küzdeni a csapat, illetve azt is közölte az orákulum, hogy a Catania jövőre az EL-ben fog játszani. Köszönjük!

Vasárnap délután 15:00-kor Catania-Palermo.