… Di Natale előtt. Nem szeretnénk túl sokat foglalkozni a Juve elleni meccsel: nyertek egy tizenegyessel, bajnokok lettek, legyenek boldogok, köszönjük, reméljük jövőre újra itt. Röviden ennyit lehetne írni a torinói meccsről, pláne annak tükrében, hogy nincs sok idő rágódni ezen,mert szerdán már a bombaformában lévő udinei csapat érkezik Palermóba. A fordulók csak fogynak, akárcsak az esélyeink – egyben pedig nem az ellenfél kiléte miatt lesz hat pontos a meccs Di Natale bandájával.
(írta: Rosanero)
Azért egy bekezdést szánunk a Juventus-meccsnek. Igazából valami hasonlóra lehetett számítani, mi többnyire óvatoskodtunk, a Juventus sem vállalt túl sok kockázatot, a torinóiak szezonját figyelembe véve pedig nem volt meglepő, hogy némi szerencsével megnyerték a meccset. Egyszerűen az utóbbi két évben minden összejön nekik, és itt most nem a bírókra gondolok, mert két bajnokságot nem lehet nyerni kizárólag a sporiknak köszönhetően: ami kell, az befele pattan, a lehető legjobbkor játszanak ellenfeleik nagy részével (lsd Lazio), és a riválisok és botlanak szépen. Most lépjünk túl azon, hogy büntető volt-e, vagy sem: nem kellett volna megadni az esélyt sem arra, hogy befújhassanak egy ilyen szabálytalanságot. Mi megadtuk,meg is bűnhődtünk utána. Hogy hiányozni fog-e ez az egy, esetleg több elhullajtott pont? Megeshet, hogy igen, de egy kiesés ellen küzdő csapatnak nem feltétlen a bajnoki címvédő otthonában kellene megszerezni azokat a bizonyos pontokat. Persze jól jött volna, naná, de reálisan ennél többet nem igazán vártunk ettől a meccstől – túl vagyunk rajta, maradt három meccs, ezeket kell behúzni. Na meg ez előtt kellett volna vagy négyet, de ez már egy egészen másik sztori.
Hétközi forduló jön, ami könnyen lehet, hogy el is dönti a sorsunkat. Nem csak azért, mert a bajnokság legjobb formájában lévő Udinesével játszunk, hanem mert rendeznek egy Torino-Genoa meccset is…
Általában arról beszélünk, hogy a kieső hármas közül ki fog megmenekülni: lényegében nem változott nagyot a helyzet, csak annyiban, hogy a Siena nem tagja a hármasnak, ellenben a Torino igen. A bikák március közepén nyertek utoljára, most négy vereség zsinórban, és csak egyel több pontjuk van, mint a Genoának. Szerdán pedig éppen egymás ellen játszik a 16. és a 17. helyezett: nekünk tulajdonképpen mindegy is, mi lesz itt, amennyiben nyerünk…
Ha nem, akkor kár foglalkozni a többi meccsel,mert a hátrányunk csak nőhet. Hogy ez sikerülni fog-e, abban én nem vagyok túl optimista: nem csak az emlékezetes 0-7 miatt, hanem mert az Udinese tényleg szépen összeállt itt a szezon végére. A támadóegységük hihetetlen veszélyes, középpályájuk továbbra is egész jó, hiába mentek el a „gyémántok” – nem mellesleg az utóbbi 6 meccsükön szereztek 16 pontot, és igen erős esélyük van az Európa Ligára. Lenyomták a sokáig hazai pályán veretlen Parmát is idegenben – na meg a Cagliarit is. Játékukat olykor élmény nézni, Guidolin megint remek csapatot rakott össze: és bár elég sok edzőnél írtuk azt, hogy hiba volt elengedni, de Francesco Guidolin esetében ez hatványozottan igaz. A keret itt is elég sűrűn cserélődik, akárcsak Udinében – az öreg mégis képes mindig egy jó csapatot összehozni. Persze ehhez kell Di Natale zsenialitása is, de e mellett némileg úgy tűnik, nekik tényleg dél-amerikai tehetségeket sikerül igazolniuk, nem pedig bohóckodni ezzel éveken át… Na meg mondjuk ehhez némileg több türelemre lenne szükség: szinte biztos vagyok benne, hogy ha Guidolin ebben a szezonban a Palermo edzője lett volna, és ugyanezeket az eredményeket produkálja, már régen nem lenne itt.
Nem egyszer írtuk már ezt is: nem szabad semmire sem tekintettel lennünk. Ez itt a Serie A 36. fordulója, nincs hova tovább halogatni, nincs értelme teledobálni megint védekező középpályásokkal a csapatot, nincs értelme tovább bekkelni döntetlennél: nekünk a három pont kell. Ehhez lényegesen többet kell majd tennünk, mint Torinóban. Várhatóan az elöl lévők közül mindenki bevethető lesz, az utóbbi hetek Ilicsicsével, Miccolival és Abel Hernandezzel nekik kell mennünk, aztán rögtön tapadunk is a Gazzettára, hogy megnézzük,mi lett a Toro-Genoa. Nincs hova tovább halogatni, Firenzébe sem esélyesként fogjunk elutazni – de morálisan sokkal erősebben tehetjük meg, ha megverjük az Udineset.