Pár napja hivatalos: a Palermo búcsúzik a Serie A-tól. A szezon utolsó felvonásaként a Parmát fogadjuk, és akárcsak nekünk, ellenfelünknek is totálisan mindegy, hogy milyen eredmény születik ma. Persze, lehet cukrozni a dolgot még, hogy legalább egy győzelemmel búcsúzzunk, de a lényegen ez semmit nem változtat. Mindössze annyit fog érni ez a meccs, hogy majd, ha egyszer visszajutunk, akkor sokszor el fog hangzani a közvetítésekben, hogy a Parma ellen játszotta legutóbbi meccsét az első osztályban a Palermo. Csak ne kelljen erre sokat várni…

(írta: Rosanero)

A legmeglepőbb eddig nekem az,hogy nem szedték szét az ultrák a stadiont, és Zamparinit sem küldték el a legkülönfélébb helyekre, de mondjuk úgy, egy édesanyjával való szorosan összefüggő pozícióba. Ahhoz képest, hogy mi ment Lo Monaco elküldésénél, kissé érdekes a sztori nekem – persze még itt van a Parma elleni meccs, amin még megtehetik mindezt ; már azok, akik hajlandóak lesznek még egy ilyen gyalázatos szezon utolsó meccsére kimenni. Minden tiszteletünk azoknak a szurkolóknak, akik ezt megteszik.

Nehéz megfogalmazni bármit is a meccsel kapcsolatban: sok sportértéke várhatóan nem lesz. Még ha nyernénk is, a citrom ott lesz a szánkban, és nem fogunk tudni vigyorogni. Egyszerűen nincs miért. Mindaz, ami olyan szépnek, és ígéretesnek tűnt két évvel ez előtt, most baromi távol van. Már-már elérhetetlennek tűnő távolságban. Kicsit átértékelve az utóbbi hetek teljesítményét, nem feltétlenül a játékosokat kell bántani. Ők ennyit tudnak. Sannino gyakorlatilag a maximumot hozta ki belőlük. Kár azon merengeni, hogy X és Y játszhatott volna Z és W helyett. A Sanninóval szerzett 13 pont 9 meccs alatt nem rengeteg, de ha végig így teljesítettünk volna, akkor 40-50 ponttal simán maradunk az A-ban. Hogy ezt az utolsó véghajrát Sanninónak köszönhetjük-e, az szerintem 80%-ban igaz – volt egy kicsivel több szerencsénk is, na meg a riválisok is botladoztak szépen, így ez a pontmennyiség arra volt elég, hogy maradjon esélyünk. Nem a tavasszal lett ez elrontva, hanem az ősszel. Máricus 30-ig mindössze három győzelem – nevetségesen kevés.

Fejben eddig sem voltunk a legjobbak idén, most, hogy lélekben már senki sem a Palermóra koncentrál, nem is várunk parádét. A fél társaság távozni fog nyáron, akik pedig maradnak, azok is a szezon végét várják. Na meg azt, hogy hogyan dönt majd sorsukról a héten kinevezett friss sportigazgató, Nicola Amoruso. Hogy egy kicsit megint „Perinettizzünk”, a télen jött Giorgio-barát semmit sem tud megmutatni bámulatos képességeiből, mert hogy akkor volt ő sportigazgató, amikor érdemi munkát nem végezhetett. Olyan ez, mint ha hólapátolásra vennének fel nyáron. De közben beleszólsz, hogy hogy vágják a füvet a többiek… Jelenleg tanácsadóként van a klubnál, de a nyár egyik nagy igazolása az lenne, ha eltanácsolnánk a fenébe innen Perinettit.

Örülnénk persze egy sikernek, de ne lepődjünk meg egy esetleges szenvedésen. Sok hiányzó lesz ma, rengeteg ifistával, ez már valószínűleg a jövőnek szól. A télen érkezettek közül Aronica, Faurlin, Formica és Sperduti került be a keretbe – egyedül Aronica az, akit láthattunk játszani huzamosabb ideig. Kíváncsian várjuk, hogy a többiek mutatnak-e valamit azért, hogy itt maradhassanak (feltéve,ha kapnak esélyt) vagy pedig totálisan érdektelenül fognak távozni.