Bármilyen hangzatos címet adhatnánk ennek a posztnak, de ez a név többet mond mindennél. Régóta vár a klaviatúránk már erre az írásra, azonban az elmúlt hetek botrányai miatt értelmetlen lett volna összehoznunk, a tegnapi elmaradt, majd végül ma délelőtt megtartott sajtótájékoztató után pedig ha okosabbak nem is lettünk, de egy ikonnal valószínűleg szegényebbek lettünk. Fabrizio azon kevesek egyike, akik számára még tényleg jelent valamit a Palermo: de sajnos most összedől körülötte minden.

(írta: Rosanero)

Miccoli 2007 nyarán érkezett Palermóba: 4,3 millió euró ellenében a portugál Benfica adta át nekünk – mint később kiderült, a klub modern kori történelmének egyetlen ikonját. Nem kellett sok hozzá, hogy megkedveljék a szurkolók: a második fordulóban lőtt duplája a Livornónak már szép folytatást sejtetett, az ötödik fordulóban pedig a Milan ellen egy szabadrúgás-góllal győzelmet hozott a csapatnak – akkor öt kör után 10 ponttal álltunk, és minden szépnek tűnt.

Később aztán csak a 11. helyen végzett a csapat, ami a 2004-es feljutás óta a legrosszabbnak számított akkor.  Miccoli újabb emlékezetes meccsel ajándékozta meg a palermitanókat, a 2008 áprilisában megrendezett Derbyt is sikerült eldönteni – mi másból, mint egy szabadrúgásból. 22 meccs alatt 8 gólt lőtt első szezonjában Fabrizio, a sérülések már ekkor sem kerülték el, mint pályafutása további részében sem.

A következő szezonban találkozott a pályán a testvérekkel: sosem titkolta, hogy számára a Lecce több, mint egy klub: számára mindig is a Lecce volt az igazi favorit. Az őszi meccsen ugyan nem lőtt gólt, de a tavaszi 5-2-s győzelemalkalmával igen: természetesen nem örült túlzottan, mint a későbbi alkalmakkor sem. Az év végééig összeszorgoskodott 14 gól személyes rekord volt.

Teltek a szezonok, meglett a 100. meccs is palermói színekben, (a Napoli ellen 1-0-ra buktunk az ünnepi meccsen), majd később a klub történelemkönyvébe is bekerült: a Serie A-ban senki más nem lőtt több gólt a Palermóban, mint Fabrizio Miccoli: 74 lőtt gólja a top a klubnál (a rekordot egyébként a 71. találat jelentette), majd pedig a legtöbb Serie A-s meccset is átvette Mattia Cassanitól: Cassani 161-el állt, Miccoli pedig idén tavasszal, a Juventus ellen lépett pályára 162-edjére a Palermóban, amihez azóta hármat tett hozzá, így 165-el vezeti a klub történelmi listáját.

Miccoli tehát a leglényegesebb statisztikákban vezet: nem túlzunk, ha élő legendának tituláljuk. A kis „tűzgolyó” éveken át kiváló teljesítménnyel rukkolt elő, gyakorlatilag bármikor képes gólt szerezni, legyen az pontrúgás, vagy csak lövőhelyzet – az óriási bombáktól kezdve a legegyszerűbb befejezéseket is képes megoldani. Mondanunk sem kell, hogy mekkora szerepe van a klub életében – időközben csapatkapitánnyá is vált. Igazi vezér a pályán, és azon kívül ; még ha elcsépeltnek is tűnnek ezek a szavak, azon nagyon kevés futballisták egyike, akik után betölthetetlen űr marad Palermóban, távozásuk után. Lettek volna jobb lehetőségei ( a Benficából a Roma és az Inter is hívta 2007-ben), de ő minket választott, és azóta is nyilván némi anyagi megbecsülés mellett, de mindig küzdve, alázatosan futballozik nálunk. Nem lövünk azzal nagyon mellé, ha azt mondjuk: ha csak 2-3, Miccolihoz hasonló mentalitású játékos lett volna az idei keretünkben, kizárt dolog, hogy most a Serie B-re készülnénk.

Láthatóan megviselt… (fotó: mediagol.it)

A problémák azonban elkezdtek szaporodni Miccoli körül. Nem felejthetjük el, hogy dél-Olaszországról beszélünk, abban pedig fogadni mernék, hogy ezen országrészről mindenki agyában szerepel az első öt beugró szó között a maffia. Nem egyszerű téma ez, ráadásul igen érzékenyek az olaszok erre. Először aLauricella-ügy miatt került a hatóságok látókörébe Fabrizio, aztán már mikor csendesedni kezdett a dolog,  újabb részletek derültek ki. Az elfogott Antonio Lauricella fiának, Salvatorénak biztosított SIM-kártyákat, együttműködött velük – sőt, tagadta, hogy tudta volna, hogy Salvatorénak milyen kapcsolatai vannak. Ez mondjuk nehezen hihető, pláne, hogy csak elég a vezetéknevére ránézni a srácnak: Lauricella. Ez pedig Palermóban elég ismert név, szóval Fabrizio próbálta megúszni az ügyet, de nem igazán sikerült. Majd később a lehallgatott telefonbeszélgetés alapján egyre kényesebb lett az ügy: ismét az ifjabbik Lauricellával beszélgetett Miccoli ; mégpedig arról, hogy segítsen neki visszaszerezni az egyik éjszakai klub tulajdonosától a pénzét. Valamint szintén ezekben a telefonbeszélgetésekben Miccoli mocskosnak nevezte Giovanni Falconét, az 1992-ben megölt bírót.

Azon túl, hogy halottról vagy jót, vagy semmit, nézzük csak, ki is volt ez a Giovanni Falcone. Az 1980-as években a Cosa Nostra gyakorlatilag mindent irányított: nem létezett számukra sem rendőrség, sem bármilyen más szerv, ami megakadályozta volna őket. Antonino Caponetto, az akkori szicíliai főbírő az őt ért fenyegetések miatt laktanyában élt négy évig ; csak hogy érzékeltessük, mekkora hatalmuk volt a maffiózóknak. Azonban Caponetto nem adta fel, és maga köré gyűjtötte a kor akkori agilis bíráit, így került kapcsolatba Giovanni Falconéval is. Falcone a maffiellenes nyomozócsoportban dolgozott, és azzal együtt, hogy nem akarunk túl mélyen belemenni az ekkor folyó ügyekbe, a legnagyobb jelentőségű csúcs-perbenFalcone 1986-ban összesen 474 maffiózót tudott bíróság elé állítani, akik közül 363-at sikerült is elítélni, több, mint 2500 évnyi összbüntetéssel. Sikere abban rejlett, hogy együtt tudott dolgozni az árulókkal, ez pedig jelentősen megkönnyítette Falcone dolgát. Nem meglepő, ha ez után az ítélet után célkeresztbe került Falcone is: a corleonei főnek, Salvatore Riina pedig azon volt, hogy elkapja Falconét: erre egészen 1992. május 23-án került sor, amikor Falcone a Palermóhoz közeli Capaci autópályáján haladt gépjárművével, az 500 kg-nyi robbanóanyag pedig Riina válasza volt a korábbi perekre. Falcone és felesége a helyszínen életét vesztette, ugyanezen év júliusában pedig Paolo Borsellino, akkori szicíliai ügyészt és testőreit is felrobbantották: később pedig a palermói repteret róluk nevezték el, így a mai napig is Palermo reptere a Falcone-Borsellino nevet viseli.

Szóval ezt az embert nevezte mocskosnak Miccoli. Nem meglepően, sokakból ez nem éppen pozitív reakciókat váltott ki. A felől nincs kétség, imádjuk Miccolit. De Zamparini korábbi nyilatkozatai után összeráncolt homlokkal néztünk, hogy miért is akarja a Presidente szó szerint elüldözni Palermóból a klub történelmi játékosát –mostanra viszont értünk belőle valamennyit. Miccolinak egyébként ma(június 27.) van a születésnapja, a 34.-et töltötte be Fabrizio, szerződése pedig vasárnap lejár a klubbal, amit eddig nem hosszabbítottak meg. Valószínűleg addig nem is fogják, amíg a vizsgálat le nem zárul vele kapcsolatban: hogy milyen eredménnyel, azt megjósolni nagyon nehéz. Rendkívül sajnáljuk, hogy így félrement a klub emblematikus figurájának karrierje, de attól tartunk, nincs nagyon jövője a futballban. Érdeklődésről nem is olvashattunk vele kapcsolatban, arról meg pláne nem, hogy esetleg mi hosszabbítanánk vele – azért természetesen szorítunk Miccolinak, hogy tisztázza magát, számunkra hihetetlen, hogy ez megtörténhetett vele – de az eddig kiderült részletek nem az ő pártján állnak.Forza e grazie, Miccoli!

A továbbiakban a Facebook oldalunkon már közölt, ma délelőtti Miccoli sajtótájékoztatót közöljük.

„Számomra ez egy nagyon fontos nap. Miután kiderült ez az egész, három napon át nem tudtam aludni, mert ezek olyan dolgok, amikre gondolni sem mertem. Bizonyítottam ezt tetteimmel, viselkedésemmel az elmúlt hat évben. Bizonyítottam ezt immáron 20 éve, Falcone halálát követően. A pályán, barátokkal és bírókkal, valamint számos fontos emberrel együtt tüntettünk érte, és a maffia összes áldozatáért. Azért vagyok itt, mert felelősségem van. Elnézést kérek Palermo városától, a családomtól. Húsz éve vagyok futballista, 12 évesen jöttem el otthonról, hogy azt csináljam, amit mindig is szerettem: futballozni. Én is családapa vagyok, van két gyerekem. A legnagyobb tisztességben szeretném nevelni őket, ahogy engem is neveltek, mikor gyerek voltam. Futballista vagyok, nem pedig egy maffiózó. Mindenkivel szemben állok, akinek a maffiával kapcsolatos gondolatai vannak. Ez alatt a hat év alatt, amióta itt vagyok, mindenkivel próbáltam barátságos lenni, barátságokat kötni. Örülök, hogy kiderült minden, mert számomra ez a történet nagyon fontos. Nem azért vagyok itt, hogy bárki is megbocsásson nekem. De remélem, hogy holnap, vagy a jövőben majd megbocsájtanak nekem.

Bocsánatot kérek a Falcone családtól. Már felvettem a kapcsolatot Falcone asszonnyal, aki csodálatos szavakat mondott nekem. Azt mondta nekem, hogy elég, ha a várostól, Palermótól, a palermóiaktól kérek bocsánatot, hogy elfogadják az én bocsánatkérésemet.

Az ügyészségen eltöltött órák? Nem beszélhetek erről, mert az ott elhangzottak nem kerülhetnek ki. Az egyetlen dolog, amit mondhatok, hogy nagyon fontos öt óra volt, amit ott töltöttem. Egy más Fabrizio jött ki, ahhoz képes, aki bement. Egy olyan, aki csak a pozitívumokat nézi ebből az ügyből. Ártatlan vagyok, de a jövőben többet kell törődnöm az igazán fontos dolgokkal az életben: a családommal. A feleségemmel, a gyerekeimmel, és mindazokkal, akik nagyon közel állnak hozzám, és igazából jót akarnak nekem.

Köszönöm Buffonnak, hogy megvédett. Nagyon régóta ismerem, ő is pontosan tudja, hogy milyen ember vagyok. Mellettem állt ezekben a nehéz napokban, ez nagyon sokat jelent nekem.
Megváltozott volna a munkám? Nem félek semmitől, maximális komolysággal fogom tenni, amit tennem kell, majd nyugalommal fogok dönteni. Az a fontos számomra, hogy ez az ügy minél hamarabb lezáruljon. Ez az, amit szeretnék. Minden más majd csak utána jöhet.

Ez alatt a 6 év alatt próbáltam (bár csak ma vettem észre, hogy hibáztam) nem a Palermo csapatkapitánya lenni, hanem mindenki Fabriziója szerettem volna lenni. Remélve, hogy igaz barátságokat tudok majd kötni. Rengeteg emberrel találkoztam, a nélkül, hogy ismertem volna őket. Voltak emberek, akik a házamnál csöngettek, hogy segítsek nekik, fizessem be a számlájukat, vagy csak segítsem őket étellel. Elhanyagoltam a családomat, mert egy szerettem volna lenni közületek, egy a palermóiak közül. Ma rájöttem, hibáztam. Egy nap remélem, hogy be tudom bizonyítani, hogy ártatlan vagyok, és nem vagyok maffiózó.

Mondellóban ünnepeltem volna maffiózókkal? Soha! Mindössze háromszor voltam diszkóban hat év alatt, mindig augusztusban, amikor a bajnokság állt, nem volt meccsünk. Állandóan edzettem, otthon is. Tehát sosem voltam semmilyen privát bulin. Elmentem vacsorázni étterembe, mint egy normális futballista. Elmentem vacsorázni, vagy vadászni rendőrfelügyelőkkel. Elmentem horgászni, a Digos embereivel. Ha valakivel barátságot kötöttem, az azért volt, mert azt hittem, hogy azok tiszta barátságok.

Hallottam az elnök urat, fel is hívtam. Nagyon sajnálom, hogy így végződött. Ő ismer engem. Ezért is sajnálom, mert ha élhetek egy példával, akkor a viszonyunk olyan volt, mint egy feleségé és egy férjé. Ha még többet beszéltünk volna, ha még közelebb kerültünk volna egymáshoz, akkor biztos vagyok benne, hogy másképp alakulnak a dolgok. Ezért a hat évért, amit itt töltöttem, csak köszönettel tartozom, hiszen lehetőséget biztosított arra, hogy ebben a csapatban játszhassak. Más jövőt vártam, de ezen a ponton… Reméltem, hogy itt fejezhetem be a karrieremet. Nem szeretnék szembe menni az elnök úrral, hiszen lehetőséget adott nekem, hogy itt játsszak, hogy a csapat történelmének része legyek. Még nem tudom a jövőmet. Várom a megfelelő időt. Meglátjuk, mi fog történni. A családom? Őket is megviselte ez az egész, megpróbálom megvédeni a gyermekeimet.

Egy mez Falcone sírjánál? Hallottam ezt a dolgot. Gondoltam is erre, hogy elmegyek oda, és viszek egy mezt, de nem akarok hibázni, egy eszközként használnák fel ezt a gesztust. Mindössze annyit remélek, hogy nem ma, de egy napon majd megbocsájtanak mindenért, talán azért, amit tenni fogok majd a jövőben.

A legszebb dolog, amire emlékszem a palermói éveimből? Sosem felejtem el a Sampdoria elleni meccset, bár végül nem indulhattunk a Bajnokok Ligájában, de 20 percet játszottam súlyos sérüléssel. Sosem felejtem el az Olasz Kupa döntőt. Minden momentumot, minden gólomat örökké meg fogok őrizni magamban!”