Hiába voltunk bizakodóak és hiába vártuk jó előjelekkel a Spezia elleni idegenbeli bajnokit, mégis pont nélkül maradtunk péntek este. Mit lehet erre mondani? Csalódás! A Spezia egy balszerencsés góllal, 1-0 arányban győzött le minket egy olyan meccsen, amelyen illett volna legalább egy pontot szerezni. Ezzel a vereséggel egy újabb pofont kaptunk, és ismét csak meggyőződhettünk arról, hogy az A ligába való visszajutáshoz, jóval többet kell mutatnunk a jövőben. Hajtás után megpróbáljuk elemezni a Spezia elleni teljesítményünket.
Vastaps, majd csaknem teljes teltház, és kiváló hangulat fogadta a csapatokat péntek este a Stadio Alberto Picco-ban, és mi mást is gondolhatna az ember, mint azt, hogy kiváló 90 perc elé nézünk. Sajnos azonban, nem hozott magas színvonalú összecsapást a találkozó, ráadásul egy góllal alulmaradtunk, így pedig nem szívesen emlékezünk majd erre a szeptemberi estére. Mit mondjak, a hazaiak az első 5 percben alaposan bekezdtek, jól ránk ijesztettek. Csak Sorrentino-nak köszönhettük, hogy nem kerültünk már rögtön a meccs elején hátrányba, ugyanis egy remek bal lábas szabadrúgást, és egy gyönyörű fejest (a felső léc segítségével) is hárítani tudott. Jó kérdés, hogy hol voltunk a mérkőzés elején, kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy Gattuso többet mozgott az oldalvonalnál, mint csapata a pályán. Szerencsére viszonylag hamar sikerült rendeznünk a sorokat, és ezek után már át is vettük a játék irányítását. A lassú, körülményes passzolgatás azonban nem nagyon vezetett eredményre, ugyanis elég ötlettelen volt a játékunk. Hiányzott a kreativitás, hiányzott valami kis plusz a támadásainkból. 45 perc alatt egyetlen komoly lehetőséget (ez Dybala nevéhez volt köthető) alakítottunk ki a hazaiak kapuja előtt, ami azért elgondolkodtató kellene, hogy legyen egy bajnoki címre törő csapattól. Utólag azt kell, hogy mondjam, sokkal többet kellett volna tennünk az első félidőben, és sokkal bátrabb játékot kellett volna felvállalni. Persze, tudom, hogy nehéz egy olyan csapat ellen futballozni, akik foggal-körömmel védekeznek és inkább csak a kontrákra építenek, de állítólag Gattusoék pontosan erre számítottak. Azt viszont nem nagyon lehetett felfedezni, hogy mivel szerettük volna megbontani a Spezia hátsó sorát.
A második félidő elején érezhető volt, hogy egy sebességi fokozattal feljebb kapcsoltunk, kérdés miért nem így kezdtük a mérkőzést. Lafferty kétszer is megszerezhette volna a vezetést, ám sajnos egyszer a kapufa, egyszer pedig a kapus hárított. A futball törvényszerűsége pedig ezúttal is beigazolódott: a 60. percben a Spezia a semmiből szerzett gólt. Pontosabban nem is ők szerezték, hanem Munoz, ugyanis Migliore baloldali beadása olyan szerencsétlenül pattant meg középhátvédünk lábán, hogy Sorrentino már tehetetlen volt. Azt pedig már csak csendben jegyzem meg, hogy a gól előtt (és utána még többször is…) Morganellát verték meg a jobb szélen, így a mérkőzés előtti aggodalmunk megint beigazolódott. A védekezésünk nagyon nincs rendben, jó lenne, ha a következő mérkőzéseinken változtatnánk a védelem összetételén. Azért az is árulkodó adat, hogy az eddigi hét tétmérkőzésünkből, mindössze egyen (a Padova ellen) nem kaptunk gólt…A gól után Gattuso egyből megpróbált változtatni és pályára küldte Stevanovicot és Di Gennaro-t is. Stevanovic véleményem szerint tudott is új lendületet hozni a csapatba, (gondoljunk csak a 92. percben elengedett lövésére, ami a felső lécet is érintve ment csak fölé), ám Di Gennaro nem igazán tudta mozgatni a csapatot. Az egyenlítés ennek ellenére könnyen összejöhetett volna a hajrában, ám Kyle Lafferty kihagyta Dybala gólpasszt érő centerezését, ezzel pedig gyakorlatilag el is könyvelhettük a vereséget. Bár a mérkőzés előtti beharangozómban méltattam észak-ír támadónkat, most viszont egy kicsit el kell, hogy marasztaljam, mert egy ilyen képességű támadónak, egy ilyen meccsen három helyzetből illett volna legalább egyet belőnie. Hozzáteszem, ő legalább helyzetbe tudott kerülni, mert például ugyanez már nem mondható el Abel Hernandezről, akitől sokkal, de sokkal többet várna az ember egy ennyire masszív védekezés ellen.
Pontosan ezek a jó egyéni teljesítmények hiányoztak péntek este a csapatból. Így aztán maradt az 1-0, ami a hazaiak számára óriási örömet, számunkra pedig hatalmas csalódást, és egy elszalasztott esélyt jelent. Győzelem esetén ugyanis a második helyre masírozhattunk volna előre…Összességében azt mondhatjuk, hogy saját magunkat vertük meg (nemcsak az öngól, hanem a játékfelfogásunk miatt is), a Spezia nem játszott jobban nálunk, ám mégis megnyerte a mérkőzést, méghozzá azért, mert ők, velünk ellentétben, sokkal stabilabbak voltak hátul. Ezen az estén pedig a kapu előtti koncentrációnkkal is baj volt, ugyanis sokkal jobban kellett volna sáfárkodnunk az adódó lehetőségekkel. Azt gondolom fontos pontokat hagytunk elveszni, amelyek nagyon hiányozhatnak még a végelszámolásnál. Egy dologban biztosan megegyezhetünk: ahhoz, hogy harcban legyünk a feljutásért folyó küzdelemben, az ilyen meccseket nem szabad elveszítenünk a jövőben! Mint ahogy kedden Bariban sem kaphatunk ki, különben…