Három gól, felejthető mérkőzés, meg van a kötelező győzelem. Röviden így lehetne összefoglalni a szombati Palermo-Juve Stabia bajnoki mérkőzést, amelyet végül, 3-0 arányban nyertünk meg, ez pedig azt jelenti, hogy a múlt héten kinevezett új edzőnk, Giuseppe Iachini győzelemmel mutatkozott be a kispadon.  Ha csak az eredményt nézzük, akkor végtelenül boldogak lehetünk, mert három góllal győzni mindig komoly fegyvertény a Serie B-ben, ám ha egy kicsit elemezzük a szombaton mutatott játékunkat is, akkor már nem biztos, hogy annyira elégedettek vagyunk. Hajtás után visszanézünk.

És akkor Giuseppe Iachini egy szolid integetés után elfoglalta új helyét az oldalvonal mellett.

Azt azért nem állítanánk, hogy az érkezése túlságosan lázba hozta volna a palermo-i embereket, ugyanis a szombati premierre, feltűnően kevesen, mindössze 7844-en látogattak ki a Renzo Barbera Stadionba, ami nem túl sok. (Csak összehasonlításképpen a Cesena ellen 11 741, míg az Empoli ellen 11 185 néző volt a szicíliai „szentélyben”.) Persze a nézőszám apadásért nemcsak a csapat (vereség Spezia-ban, és Bariban) hanem az elnökünk is „sokat tett”, ugyanis Gennaro Gattuso személyében egy újabb edzőt rúgott ki, talán idő-nap előtt, ezt pedig már kommentálni is nehéz. Így aztán szombaton már nem Rino Gattuso, hanem Beppe Iachiniirányította a mieinket a Juve Stabia elleni mérkőzésen, amelyen számunkra csakis kizárólag a győzelem volt az elfogadható. Azt szokták mondani, hogy egy új edző új impulzust hoz, de hogy ez nem minden esetben igaz, arra tökéletes példa volt a szombati meccs. Iachini ugyanis nem sokat változtatott a csapaton. A felálláson gyakorlatilag semmit sem variált, ugyanis a Gattuso által is favorizált, 4-3-1-2-ben küldte pályára a csapatot, és az elmúlt hetekhez képest mindössze egy-két személyi változás volt tapasztalható. A védelem jobb szélére visszakerült Morganella (vajon miért??), középre pedig bekerült Andelkovic, aki Munoz-t helyettesítette, a középpályán pedig bemutatkozott Verre is. És ezzel össze is foglaltuk a változásokat.

Már csak azért is, mert az első félidő olyan volt, mint korábban, se nem jó, se nem rossz, az egyetlen pozitívumot csupán az jelentette, hogy ezúttal végre voltak kidolgozott helyzeteink. Azért az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a Juve Stabia (természetesen nem megsértve őket!) nem véletlenül áll ott a tabellán, ahol, így a meglepő inkább az lett volna, ha ezúttal sem tudunk ziccereket kidolgozni. Hiába volt azonban számos gólszerzési lehetőségünk az első játékrészben, mindössze egyszer tudtunk a kapuba találni. A helyzetek elpuskázásában élen járt Abel Hernandez ésPaulo Dybala is. Úgy néz ki, hogy Abel képtelen akciógólt szerezni, Dybala-val pedig nem tudni, hogy mi van mostanában, mert nekünk nagyon úgy fest, hogy rossz irányba halad a srác. Azért reméljük, nem lesz igazunk! A sok kialakított helyzet ellenére Di Gennaro gólja mégsem kidolgozott akcióból, hanem egy szöglet utáni kavarodásból született – egy lecsorgó labdát sikerült közvetlen közelről a hálóba juttatnia, amihez Daprela szemfülessége is kellett. Ezzel a 23. percben esett szerencsés góllal sikerült feltörni a Juve Stabia-t, ám hiába hittük azt, hogy most talán átszakadt egy gát (végre vezetést tudtunk szerezni!), mégsem ez történt.Igazából nem volt olyan a játék, mint amilyet elvárnánk. A középpályánk teljesítménye továbbra is színtelen-szagtalan, Bolzoni hiába robotol, rengeteg hibával játszik, Barreto percekre képes eltűnni, Verre-nek pedig szemmel láthatóan új volt még ez a szerepkör. Egy szó, mint száz: az edzőváltás ellenére a csapat gyakorlatilag ugyanazt nyújtotta szombaton is, mint amit Gattuso irányítása alatt tapasztalhattunk.

Bíztunk abban, hogy az új Mister majd átszervezi a csapatot a második félidőre, ám sajnos továbbra sem történt semmi sem. Vagyis igen. A második játékrészben már nagyon kidolgozott helyzetig sem jutottunk el, és sokáig attól kellett félnünk, hogy megint „robbanni fog hátul a bomba”. Mert bár a szimpatikusan küzdő vendégek nem sokszor jöttek előre, azért egy gólt kis szerencsével, ők is találhattak volna. Sőt, találtak is rögtön a második félidő elején, ám szerencsére ezt lesállás előzte meg, így aztán maradt az egygólos vezetésünk. Sorrentino reakcióját azért érdemes megnézni a videón a lesgól után, ez ugyanis sok mindent elárul, hogy mit gondolt kapusunk…

Megkaptuk tehát a figyelmeztetést, hogy változtassunk, mert a csapat teljesítménye erősen visszaesett (mondjuk ki: olykor nagyon szenvedősnek tűnt a játékunk) az első félidőhöz képest is. A változtatás pedig jött is, ugyanis Iachini-mester cserére szánta el magát a 65. percben. Di Gennaro-t Pisano váltotta! Érdekes húzás volt. Inkább a biztonságos védekezésre helyeztük a hangsúlyt, és őriztük az 1-0-t a Juve Stabia ellen. Hazai pályán! Nem hinnénk, hogy a stadionban helyet foglaló pár ezer nézőnek tetszett, amit látott – a 75. perc körül felcsendülő füttyszó ugyanis erre enged következtetni.

Még jó, hogy a 80. percben kaptunk egy (néhány szakértő szerint vitatott)11-est, amelyet Abel Hernandez harcolt ki és értékesített, ezzel pedig eldöntötte a három pont sorsát. Ráadásul a Juve Stabia csapata meg is fogyatkozott ennél a szituációnál, így az utolsó tíz percet, már tényleg nyugodtan nézhettük végig. Aki pedig kibírta és végignézte a hátralévő időt, az nem bánta meg, hogy így tett, mert a 93. percben a csereként beálló, Kyle Lafferty egy csodálatos szabadrúgásgóllal pontot tett a mérkőzés végére. (Úgy néz ki, hogy az észak-ír fiú csereként beállva sokkal hasznosabb tud lenni, mint kezdőként, ugyanis ezúttal is új lendületet tudott hozni. Lafferty egyébként a 74. percben váltotta a haloványan teljesítő Dybala-t.)

Összességében azt mondhatjuk, hogy papírforma eredmény született szombaton és hoztuk a kötelezőt, ám hogy Iachini érkezésével valóban történt-e valamiféle változás, arra már nem vennénk mérget. Ezt a meccset valószínűleg Gattuso-val is simán megnyertük volna – és még az is lehet, hogy nagyobb arányban.

A lefújás után viszont Iachini boldogan indult el az oldalvonal mellől az öltöző felé. Hogy végül mennyi köze volt ehhez a győzelemhez, azt mindenki döntse el magában.

Kyle Lafferty gólja hátsó kameraállásból is pazarnak mondható: