Volt szerencsém Palermóban élni egy évet, több barátom is van Szicília fővárosában. Az egyikük, Andrea Bellavia családját már elég régóta ismerem, és tudtam, hogy az édesapja, Lorenzo játékvezető volt. Többször beszélgettünk erről, mesélt régi sztorikat, elmondta, hogy a Palermo mellett a Milan a kedvenc csapata. Múltak az évek, elkezdtük a srácokkal ezt a blogot, és egyszer csak felmerült bennem a gondolat, hogy csinálok egy interjút signor Bellaviával. A gondolatot tettek követték, aminek az eredményét itt olvashatjátok:

(írta: monyox)

Bellavia úr, kérem, meséljen magáról pár mondatot!

Lorenzo Bellaviának hívnak, Palermóban születtem 1945 január 12-én. Egyedüli gyerek vagyok, de mindig is nagyon vágytam egy testvérre. Szép gyerekkorom volt, sok baráttal. A középiskola után kereskedelmi tanulmányokat folytattam a Kereskedelmi Intézetben, és 1967-ben szereztem diplomát, mint számviteli és kereskedelmi szakértő. Egyből el is kezdtem dolgozni könyvelőként egy cégnél. Közben megkezdtem az egyetemi tanulmányaimat is a Palermói Egyetem gazdaságtan és kereskedelem szakán. Időközben jelentkeztem egy, a minisztérium által meghirdetett pályázatra, amit meg is nyertem, a feltétel viszont az volt, hogy Milánóba kell költöznöm, így megszakítottam palermói tanulmányaimat, és felköltöztem északra. Később, miután visszakerültem Palermóba, újra belevágtam az egyetemi tanulmányokba, de akkor már politológia szakon. Közben elvettem feleségül egy csodálatos nőt, úgyhogy végleg felhagytam a tanulmányaimmal. Két nagyszerű fiam van, Andrea és Paolo. Andrea jelenleg Barcelonában az egyetemen tanul illetve mellette dolgozik. Paolo már megházasodott, Szardínián, Nuoróban él a családjával, és rendőrként dolgozik. Van 2 unokám is Paolo családjából, Lorenzo 8 éves, Martina pedig 4. Jelenleg már nyugdíjas éveimet töltöm, de nem tétlenül, mindig van valami elfoglaltságom. Nagyon szeretem a klasszikus zenét, szeretek táncolni, szombatonként egy baráti társasággal szoktunk is járni táncos szórakozóhelyekre. Emellett tagja vagyok az S.O.M.C.S.G.-nek (Sacro Ordine Militare Costantiniano di San Giorgio (Konstantinápolyi Szent György Lovagrend).

Korábban futballozott?

Mindig is imádtam a focit. Gyerekkoromtól fogva futballoztam, fiatalkoromban voltam próbajátékon a Romanál, de édesanyám megvétózta a profi futballal kapcsolatos terveimet, mert azt szerette volna, ha inkább a tanulásra koncentrálok.

Hogyan lett játékvezető? Mely dolgok motiválták abban, hogy bíró legyen?

Az egész úgy kezdődött, hogy páran barátok kitaláltuk, hogy elvégzünk egy játékvezetői tanfolyamot, meg hát az sem volt elhanyagolható szempont, hogy így ingyen mehettünk be meccsekre. Aztán később kicsit alábbhagyott a lelkesedésünk, de végül is elvégeztük a tanfolyamot. Sokáig a Serie D-ben bíráskodtam, és azt mondhatom, hogy sok pozitív visszajelzést kaptam az évek során a teljesítményemre. Miután visszavonultam az aktív bíráskodástól, játékvezető-ellenőrként dolgoztam, továbbra is a Serie D-ben.

Mi a véleménye az olasz játékvezetés jelenlegi helyzetéről?

Az olasz játékvezetői iskola minden kétséget kizárva az egyik legjobb a világon. Számomra a játékvezető az olasz futballközegben az egyedüli őszinte, egyenes “alkotóelem”. De muszáj leszögeznem, hogy a calciopoli kapcsán meg lett bélyegezve a testületünk, és néhány játekvezető lejáratta a bírói szövetséget. Sajnos az utóbbi időben csökkent a játékvezetés színvonala. Régebben nagyszerű, profi szinten teljesítő bíróink voltak, de jelenleg nem tudnék olyan olasz bírót mondani, aki kiemelkedően teljesítene. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ha manapság megnézek egy olasz bajnoki mérkőzést, a játékvezető ténykedésével kapcsolatban gyakran olyan jelzők jutnak eszembe, mint a figyelmetlenség, a felületesség, és fáj kimondanom, de hiányolom sok jelenlegi játékvezetőből azt az elkötelezettséget, ami szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki jó bíró legyen. Napjaink nagy és híres klubjai hihetetlen befolyással bírnak, és ez alatt nem feltétlenül tudatos ráhatást értek, hanem bizonyos csáberőt, ami sok ember agyába – helytelenül – befészkeli magát. Sajnos ez sok tényezőre kifejti a hatását, többek között néha a játékvezetőkre is. Ez helytelen, mivel a bírónak a segítőivel karöltve minden helyzetben a szubjektivítást tökéletesen kizárva, ellentmondások nélkül, következetes döntésekkel kellene vezetnie a mérkőzéseket.

Van kedvenc olasz játékvezetője?

Volt, régen. Egy bíró, aki rendelkezett minden olyan tulajdonsággal, amitől valaki tökéletes játékvezető lesz. A neve Concetto Lo Bello. (Siracusai születésű bíró, aki Serie A-s rekordot tart legtöbb vezetett meccsel, szám szerint 328-cal. Szakmai elismerésként a Síp hercege jelzőt kapta. 2 alkalommal vezetett BEK-döntőt, 1szer KEK-döntőt, 1szer pedig UEFA-kupa döntőt. 4 világbajnokságon vett részt aktívan. Mottója: a játékvezetőnek két dologra kell törekednie, az egyik, hogy a lehető legkevesebbszer szabad tévednie, a másik, hogy a becsületén soha ne essen folt.)

Mi a véleménye a calciopoliról?

Egészen a közelmúltig azt lehetett mondani, hogy a labdarúgók kötődnek a klubhoz, a csapathoz, a színekhez. Az olasz szurkolók tisztelték a játékosokat, és egyáltalán nem volt téma, hogy a focisták az emberi méltóságukat mintegy sárba tiporva, eladják magukat. Persze, sokat változott a labdarúgás, sokkal agresszívebb lett, a mai mérkőzéseken már teljesen természetesek a szabályosság határait feszegető megmozdulások, az ütések, rúgások, amikkel a cél egyértelműen a szándék, sérülés okozására. Ettől függetlenül elfogadhatatlannak és roppant károsnak tartom a sport szempontjából, hogy játékosok, akik könnyen akarnak pénz keresni, egyszerűen eladják magukat, befolyásolják az eredményt, sőt, maguk is fogadnak mérkőzésekre, amelyeken ők a főszereplők. Sajnos a játékosokhoz hasonlóan a játékvezetők egy része is befolyásolható. Azt gondolom, az ilyen embereknek semmi helye a sportban, ha a vizsgálat azt állapítja meg, hogy bűnösök, nem elég eltiltani őket egy időre, hanem örökre meg kellene tiltani nekik, hogy pályára léphessenek. Nem létezik félbüntetés meg középút. Ha egy játékos vagy egy bíró eladja a becsületét, a hűségét és az emberi méltóságát, akkor nem érdemli meg, hogy részt vegyen ebben a csodálatos sportban. Az olasz foci sodródik az árral, és jogorvoslatot kell találni ezekre a problémákra minél előbb, hogy visszaadhassuk a sport hitelességét.

Abban az esetben, ha egy edző kritikát fogalmaz meg bármelyik médiumban a FIGC-cel vagy a bíróval szemben, ilyenkor a játékvezető függetleníteni tudja magát, vagy befolyásolja a kritika?

A játékvezetőnek minden esetben objektívnak és függetlennek kell maradnia. Nem szabad hagynia, hogy bármi vagy bárki befolyásolja a döntéseket illetően.

(Az Olasz Játékvezetői Szövetség szicíliai szekciójának szezonnyitó ülése)

Lehet gyanítani, hogy melyik csapatokkal szimpatizálnak a bírók a Serie A-ban? Ha így van, akkor a FIGC próbálja kiküszöbölni ezt a befolyást bírócserével?

Kétségkívül sajnos előfordulhat, hogy a játékvezetők – hibásan – szimpatizálnak csapatokkal. Ugyanígy az is előfordul, hogy a kluboknak vannak “kedvenc bírói”, mint ahogy sajnos meg is történt, hogy a klubok elöljárói befolyásolták a bíróküldést. Mára ezek a dolgok már megváltoztak, ha felvetül a legkisebb gyanú is azt illetően, hogy egy bíró szimpatizál valamelyik csapattal, azonnal másik dirigenst küldenek a mérkőzésre.

Az utóbbi időben a Serie A-ban nagyon sokat foglalkoznak a játékvezetéssel, kritizálják a bírókat. Nagy nyomásnak vannak kitéve emiatt az olasz játékvezetők?

Gyakran nehéz helyzetben vannak az olasz játékvezetők, mert a tömegmédia nagy nyomás alá helyezi őket, de ahogy már az előbb is mondtam, egy jó bírónak függetlenítenie kell magát a körülményektől, és minden helyzetben objektívnek kell maradnia. Természetesen ez a jelenség megfigyelhető más európai bajnokságokban illetve a Bajnokok Ligájában és az EL-ben is. A médiának köszönhetően rengeteg negatív kritikát kapnak a játékvezetők, és szerintem ez nem csak az olasz bajnokságra jellemző, hanem a legtöbb európai ligára.

(Meccskezdés előtt. Középen Bellavia sporttárs.)

Gyakran lehet látni az olasz meccseken, hogy egy egyértelmű ítélet után a játékosok vitatkoznak, beszélgetnek a bíróval. Nyilvánvalóan nem az ítélet jogosságát vitatják, de vehemensen magyaráznak valamit, amire a bíró bólogat. Milyen párbeszéd zajlik ilyen esetben a játékosok és a játékvezető között? Mik a leggyakoribb kifejezések a játékosok illetve a bírók részéről egy ilyen reklamálás esetén?

Mikor a bíró meghoz egy döntést egy szabálytalansággal kapcsolatban, akkor az ellen az ítélet ellen nincs apelláta. Hacsak a segítői nem jeleznek valami olyat, ami megváltoztathatja a bíró döntését. Egy döntés kapcsán a bíró és a játékosok között kialakult párbeszéd folytán sokszor a játékosok csak magyarázkodnak a szabálytalanság miatt, és próbálják a közönség irányába eljátszani, hogy csak bírói tévedésről van szó, és ők csak ártatlan áldozatai a játékvezetői döntésnek. Az ilyen jellegű tiltakozások esetén, melyek a mérkőzés befolyásoló pillanataiban eshetnek meg, a játékvezetőnek minden esetben objektívnek kell maradni, de a játékosok előszeretettel alkalmazzák ezt a fajta taktikát abból a célból, hogy a játékvezetőt befolyásolják. Nagyon gyakran azzal próbálkoznak, hogy “az előbb velem ugyanezt csinálták, mégis máshogy ítélt!” Az az igazság, hogy sok játékos nincs tisztában a játék szabályaival, és csak azért tiltakoznak minden egyes ítélet után, mert az edző azt mondta, hogy tegyék azt, és egy idő után ez teljesen beidegződik náluk.

Mi az Ön illetve a FIGC véleménye a bírókat segítő technikákról? (gólvonaljelző, lesjelző műszerek) Beleszólhatnak az olasz játékvezetők ebbe a témába?

Ellenzem a technikai újításokat, mert a mérkőzéseket emberek játszák és vezetik,és nem gépek, így aztán előfordulnak hibák, mert a hibázás emberi tulajdonság. Inkább arra kellene koncentrálni, hogy a sport szellemisége megmaradjon, mert az egész dolognak a lényege kezd elsüllyedni. Szerintem fontos, hogy megtartsuk a labdarúgás emberközpontúságát, márpedig a különböző technikák alkalmazásával olyan lenne, mintha egy robot vezetné a mérkőzést, és elveszne az emberi tényező. Az, hogy bevezetik-e ezeket az újításokat, abba a döntésbe a bírók nem szólhatnak bele. A játékvezetők alá vannak rendelve a FIFA szerteágazó szabályrendszerének,így aztán követni kell az utasításokat.

Amikor fontos döntést kellett hoznia egy mérkőzésen (kiállítás, büntető), de utólag kiderült, hogy hibát követett el, mert nem a megfelelő módon döntött, utána foglalkoztatja a dolog, rágódik rajta?

A rossz döntések gyakran az ösztönösségből következnek. Én azt vallom, hogy a hibákat higgadtan és önkritikusan, ugyanakkor méltósággal el kell ismerni, és át kell gondolni, ezzel is mintegy arra késztetve önmagam, hogy a jövőben már ne kövessem el ugyanazokat a hibákat.

(Kézfogás)

Hogyan lett az AC Milan a kedvenc csapata?

Emlékszem, már gyerekkoromban is nagyon tetszett a színösszeállításuk, de egy bizonyos Gianni Rivera hatására lettem Milan-szurkoló. Hihetetlenül jó játékos volt, ugyanakkor más csapatokból is voltak kedvenceim: Mazzola, Facchetti, Riva… Legendák a mai napig.

Mi a véleménye, ez a fiatalító projekt, ami éppen zajlik többek között a Milannál, eredményes lehet? Mi kell ahhoz, hogy a Serie A újra erős legyen? Csak pénz?

Igen, nagyon fontosnak érzem, hogy a fiatalok is kapjanak minél több lehetőséget, mert csak így lehet elérni, hogy a Serie A ismét versenyképes, és “olasz” legyen.Úgy vélem, hogy minél több klubnak kellene ezt a példát követnie . Több helyet, több lehetőséget kell adni a fiataloknak, és a külföldi játékosok számát korlátozni kellene, így, a fizetésükből, az árukból olcsóbb hazai játékosokat lehetne szerződtetni, akik vannak olyan tehetségesek, mint a légiósok.

Milyen emlékei vannak a Palermo csapatáról a régi időkből?

Szép emlékeim vannak, főleg a nagyok (Milan, Inter, Juventus, Roma, Bologna) elleni csatákra emlékszem vissza szívesen. Aztán az érdemtelenül elvesztett kupadöntők, melyeket éppen bírói hibák miatt vesztett el a csapat. A Barberába menni mindig is örömteli volt, mert a stadionban az ember mindig olyan játékot láthatott, amit egy focit szerető ember szívesen néz, bármelyik osztályban szerepeljen is a csapat.

Mi a véleménye a klub jelenlegi helyzetéről?

Nagyon meggyengült a csapat, viszont úgy vélem, hogy a klub szilárd alapokon áll. Nagyon sok dolognak kellene változnia ahhoz, hogy a klub képes legyen megújulni, és folytatni az utat a helyes irányba. Sajnos az edzők folyamatos cserélgetése negatív irányba befolyásolja az egész rendszert.

(Bellavia úr játékvezetés közben)

Van valami vicces sztorija azokból az időkből, amikor még aktív játékvezető volt?

Inkább úgy mondanám, hogy furcsa, mint vicces történeteim vannak: Egy Serie D-s meccset vezettem Lazio tartományban, egészen pontosan Nettunóban. Meccs közben nagyon figyeltem a történésekre, és éppen hátráltam, amikor elbotlottam egy fűcsomóban, és hátraestem. Egy másik eset szintén a Serie D-ben, Calabriában történt, Polistenában, számba vettem a sípot, hogy megszakítsam a játékot egy szabálytalanság miatt, amikor egy játékos a játék hevében ahogy meg akarta fogni a labdát, szájba ütött, ráharaptam a sípra, és elég szépen sikerült elharapnom a számat. Egy másik történet, amikor lefújtam egy csúnya szabálytalanságot, a játékos, aki szabálytalankodott, rám üvöltött, hogy “Menjél sz.rni!” (az ilyen jellegű szitkozódások tipikusak az olasz nyelvben – monyox) Higgadtan válaszoltam neki, „én már voltam ma reggel, most menjen maga!” És kiállítottam.

Signor Bellavia, úgy gondolom, ez így tökéletes végszónak! Köszönöm az interjút!