Fájó döntetlennel indítottuk az új évet, a Modena ponttal távozott a Barbera-ból. Noha a szombati 0-0-val még így is növelni tudtuk az előnyünket a tabellán, a megszerzett egy pont mindenképpen csalódás. Sajnos, ismét csak bebizonyosodott, amit már korábban is említettünk: hazai pályán nem nagyon megy a csapatnak, és az újabb elveszített két pont még nagyon hiányozhat majd a végelszámolásnál. Jöjjön a Modena elleni mérkőzés összefoglalója!
Több ok miatt is kíváncsian vártuk kedvenc csapatunk első 2014-es bajnoki meccsét. Először is szerettük volna látni, hogy milyen állapotban is van a gárda a közel egy hónapos téli szünet után, másodszor pedig nagy érdeklődéssel vártuk az új játékosunk, Enzo Maresca bemutatkozását is. A harmadik októl már szívesen eltekintettünk volna, ugyanis nem nagyon tudtuk, hogy a mesterünk, Giuseppe Iachini hogyan és kikkel fogja megoldani a rengeteg hiányzó pótlását. Vezetőedzőnknek szinte egy csapatnyi futballistát kellett nélkülöznie a szombati mérkőzésen, hiszen Stefano Sorrentino, Edgar Barreto, Andrea Belotti és Paulo Dybala sérülés, Francesco Bolzoni, Milan Milanovic és Kyle Lafferty pedig eltiltás miatt nem állt rendelkezésre a Modena elleni évnyitón.
A kezdő tizenegy kijelölésekor a legnagyobb gondot minden bizonnyal a támadósor összerakása jelentette, innen ugyanis három kulcsember is kiesett. Végül azonban az történt, amire előzetesen számítottunk, mert Abel Hernandez mellé Gennaro Troianiello került, aki hamar jelezte is, hogy bizonyítani akar. 13-asunk már az első percekben is aktívan kezdett, sőt az egyik beadásából kis híján gólt is szereztünk, de az újdonsült csapatkapitányunk (?), Abel elrontotta a ziccert (lövését a gólvonal elöl rúgta ki egy védő) és nem tudta kapuba juttatni a labdát. Egy korai vezetőtalálat jót tett volna, de ekkor még nem aggódtunk, mondván, egyet majd csak sikerül begyötörni valahogy. Utólag már tudjuk, talán ez volt az egyik legnagyobb gólszerzési lehetőségünk szombaton, amit nem sikerült gólra váltanunk. Sajnos ehhez hasonló helyzetünk már nem is nagyon akadt a félidő (és a mérkőzés) hátralevő részében, ami annak is volt köszönhető, hogy a Modena remekül megszervezte a védekezését. A mieink hajtottak, küzdöttek, de gólveszélyt nem nagyon tudtak kialakítani a vendég kapu előtt. Nagyon hiányzott valakitől egy olyan váratlan megoldás, amivel fel lehetett volna törni a stabilan védekező együttest, ilyen kreatív játékosunk azonban ezúttal nem volt.
Új szerzeményünktől, Maresca-tól (fenti képen, 25-ös mezben) vártunk volna valami kis apró villanást, ám hiába osztogatott jól a középpályán, a kapu előtt már ő sem tudta helyzetbe hozni a társakat. Persze lehet, hogy ezért elsősorban nem Enzo a felelős, hanem a támadóink, mert úgy láttuk, Abel Hernandez egyszerűen megjátszhatatlan volt elöl.
(Abel Hernandez csak szenvedett a Modena ellen is…)
Leszámítva a mérkőzés elején kihagyott ziccerét, ezúttal sem zavart sok vizet. Szombaton ismét olyanok voltunk, mint egy csatár nélküli csapat, ez pedig nem sok jót jelent. Pedig egy ilyen nehéz szituációban, amikor ennyi támadó hiányzik a keretből, pont az uruguayinak kellene előrelépnie, és megmutatnia, hogy mit tud (mert tudjuk, hogy képes lenne rá!), ez azonban ismét csak elmaradt. Nem maradtak el viszont Ujkani védései, aki továbbra is remekül helyettesíti Sorrentinot. Az albán kapusnak az első játékrészben nem sok dolga akadt, de két esetben, nagyon kellett, hogy résen legyen.
A 40. perc tájékán egy kis szerencsével megszerezhettük volna a vezetést, ám a szerencse és a kapufa megmentette a vendégeket. Az agilisan és jól futballozó Granddi Ngoyi fejesénél a felső lécen csattant a labda, pedig a modenai kapus már verve volt… Sajnos azonban ez is kimaradt! Úgy tűnt, hogy a félidő hajráját megpróbáljuk megnyomni, ám hiába erőlködtünk, semmi sem akart sikerülni. Az utolsó pár perctől függetlenül az első játékrész elég unalmas és gyenge színvonalú volt, amivel minden bizonnyal Borriello játékvezető is így volt, aki fél perccel korábban (44. perc 28. másodperc) le is fújta a félidőt…
Sokszor játszottunk és álltunk már így 45 percet követően, de akkor szinte mindig sikerült valamit változtatnunk a szünetben. Most viszont sejtettük, hogy Iachini nem nagyon fog tudni belenyúlni a csapatba, mert elég rövid volt a kispadunk. És sajnos a félelmünk be is igazolódott! A játékunk a második félidőre sem változott, és ez tökéletesen megfelelt a Modena-nak. Novellino alakulata teljesen elégedettnek tűnt az egy ponttal, és sokat nem is kockáztatott. Gólt azonban még így is ők szerezhettek volna: a 60. percben Molina fejesénél óriásit védett Ujkani, sőt az ezt követő szögletnél is hatalmas bravúrt mutatott be az albán, mert Andelkovic a saját kapuját veszélyeztette, de szerencsére kapusunk ezt is védeni tudta. Korábban sokszor kritizáltuk Iachini-t a cseréi miatt, most viszont nem tehettünk szemrehányást a változtatásai miatt. Amit lehetett, megtett. Például beküldte a pályára Cephas Malele-t, aki az egyetlen bevethető csatár volt a kispadon, ám veszélyesebbek ettől sem lettünk. Malele játéka egyszerűen olyan (hogy is fogalmazzuk meg?) semmilyen volt, nem is nagyon emlékszünk jó megmozdulására, de még arra sem nagyon, hogy a labdával találkozott volna. Aztán Iachini becserélte Stevanovic-ot és Franco Vazquez-t is, akikkel talán valamivel jobb lett a játékunk, de a győzelem kiharcolásához ez is kevés volt. Stevanovic egy perccel a beállása után gólt lőhetett volna, ám pár centit tévedett, Vazquez pedig kapott jó negyedórát, amelyben igyekezett bizonyítani, de egy távoli lövésnél többre nem futotta az erejéből. Összességében a második félidő is olyan volt, mint az első: unalmas és gyötrelmes. A gól nem nagyon volt benne a játékunkban, és most látszott csak igazán, hogy mennyire tud hiányozni Belotti gólérzékenysége, Dybala kreativitása vagy Lafferty harcossága. Mert Hernandez és Malele… Hát inkább hagyjuk!
(Malele (24-es) nem nyújtott maradandót!)
A 93. percben azonban még így is megnyerhettük volna a meccset, mert Maresca szabadrúgást harcolt ki a kaputól úgy körülbelül 22-23 méterre, ám hiába vártuk Enzo csodálatos bemutatkozását, a lövése elakadt a sorfalban, ez pedig tényleg az utolsó esélyünk volt szombaton a gólszerzésre. Maradt a 0-0, ami sajnos, a látottak alapján teljesen igazságosnak mondható. Egy gólos mérkőzés volt, ám sem nálunk, sem pedig a Modena-nál nem akadt olyan futballista, aki képes lett volna eldönteni egy ilyen mérkőzést, így pedig maradt a pontosztozkodás, akárcsak ősszel. Az idei szezonban tehát egyszer sem sikerült legyőznünk a Modena-t, akik a mostani és az augusztusi döntetlennel összesen 4 pontot vettek el tőlünk! Ami azonban még ettől is jobban aggaszt minket az az, hogy ismét csak bebizonyosodott: hazai pályán továbbra is komoly gondjaink vannak, mert a Varese és a Latina után, szintén nem egy topcsapat, a Modena is pontot rabolt a Renzo Barbera-ból. Ez pedig nem biztos, hogy bele fog férni, még akkor sem, ha ezen a hétvégén végül is jól jöttünk ki az ikszből. Mert mint a lefújás után kiderült, az Empoli 2-1-es vereséget szenvedett Latina-ban (a mérkőzést szintén szombaton 15 órától játszották), ahol a hazaiak a 93. percben lőtték a győztes gólt és 0-1-ről fordítottak. Ez pedig azt jelentette, hogy a mienk a döntetlennel továbbnövelték az előnyüket a tabellán, és immár két ponttal vezetnek az Empoli előtt. De milyen jó lett volna, ha négy pontra nőtt volna a fór! Mert akkor sokkal nyugodtabban utazhattunk volna a következő mérkőzésre. És hogy miért?
Mert jövő hét hétfőn (kezdés: 20 óra 30 perc) pontosan az Empoli vendégei leszünk. Mondanunk sem kell, hogy a hétvégén történtek után, hatalmas rangadó vár ránk, amelyre reméljük, a sérültjeink is felépülnek, mert a szombaton látott csapatnak, nem sok esélye lesz a pontszerzésre! Az pedig szinte biztos, hogy az Empoli-Palermo mérkőzés végeredménye valószínűleg nagyban befolyásolja majd a bajnokság végkimenetelét, úgyhogy nagyon fontos derbi előtt állunk. És ha a Modena elleni meccset kíváncsian vártuk, akkor mit mondjunk erre?