A derbin is nyerő volt az új módi

kezdőkép 2 trapani jó

Szombaton olyan dolog történt velünk, amire már nagyon régóta vártunk! Hét év után újra derbit nyertünk idegenben, és a 2006/2007-es szezon óta ez az első idény, amikor oda-vissza legyőztük az egyik szicíliai riválisunkat! Mindezért nagy köszönet jár észak-ír támadónknak, Kyle Lafferty-nek, aki Trapani-ban csereként beállva, egy nagyszerű kontra végén a kapuba talált, ezzel pedig eldöntötte a derbit. Azt a meccset, amely színvonalában és látványosságában is jócskán elmaradt attól, amire előzetesen számítani lehetett.  Ez azonban egy cseppet sem zavart minket, a lényeg, hogy újabb három pontot szereztünk, a 13 pontos fórunk pedig a 34. forduló után is meg van. Még mielőtt azonban ennyivel lezárnánk a hétvége eseményeit, ugorjunk vissza a szombati napra, és lássuk, hogy mi minden történt még a „kisebbik” szicíliai derbin!

Különleges nap volt 2014. április 12.-e az életünkben. No, egyelőre még nem azért, mert ezen a szombaton már bármi is eldőlhetett volna a Serie B idei versenykiírásában, hanem azért, mert számunkra a tavasz legjobban várt mérkőzése következett. A derbi. Méghozzá a szicíliai derbi, ami sok mindenben eltért az elmúlt évek derbijeitől. Ezúttal ugyanis, nem a Catania-hoz vagy a Messina-hoz látogattunk, hanem a Trapani-hoz. Ahhoz a klubhoz, akiknél jó régen jártunk már bajnoki meccsen. Bizony lassan hozzá kell szokni, hogy Szicília nyugati csücskében új futballfellegvár született, aki pedig vitába szállna eme állításunkkal, annak azt javasoljuk, hogy nézze meg a gránátvörösök idei teljesítményét. A Trapani ugyanis, a B liga újoncaként 33 forduló után a hatodik helyen állt, és mindössze négy pont volt a hátránya a feljutást érő második helytől. Az elsőtől, vagyis a mieinktől, persze nagyon messze voltak, ám azt előre tudtuk: ez lesz az a mérkőzés, amelyen egyáltalán nem számít majd a két csapat között lévő 17 pontos differencia. Egy derbin ugyanis bármi megtörténhet, sőt még annak az ellenkezője is!

123350-3 iach

Mindazonáltal joggal bíztunk Giuseppe Iachini-ben (fenti képen) és tanítványaiban, hogy nem ezen a mérkőzésen szakad majd meg a 2013. december 21.-e óta tartó veretlenségi sorozatunk. Mert a Trapani-ban rendezett derbit, semmilyen körülmények között nem szerettük volna elveszíteni, még akkor sem, ha mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy számunkra egy esetleges vereség sem jelentett volna komolyabb problémát. Vagy mégis? Egy derbit elveszíteni ugyanis, rettenetes érzés, és ezt szerettük volna meghagyni a Trapani-ban lakóknak. Azoknak az embereknek, akik a mérkőzés előtt egy hatalmas transzparenssel készültek, amelyen pontosan arra hívták fel a figyelmet, hogy ők, nem félnek a megmérettetéstől!

maxresdefault felirattal

Szerencsére a mieink sem tettek így! A várva várt kezdőrúgást követően Iachini csapata magához ragadta a kezdeményezést, a hazaiak pedig, mintha nem látták volna a saját szurkolóik által kifeszített feliratot, kissé félénken játszva, átadták a területet. Őszintén szólva, azért egy kicsit mi is tartottunk a mérkőzéstől, hiszen ezúttal sok kényszerű változtatás is volt a kezdőcsapatunkban. A védelmünkbe például bekerült az eddig csak elvétve szerephez jutó Roberto Vitiello, és a tavasszal érthetetlenül mellőzött Milan Milanovic is, így aztán az elmúlt hetekben jól megszokott hátsó alakzatból, csak Sinisa Andelkovic volt ott az első sípszó pillanatában. A középpályáról Enzo Maresca hiányzott, akit Mesterünk, Davide Di Gennaro-val próbált helyettesíteni. Ez talán némileg váratlan húzás volt (a derbi erről is szól), mert Di Gennaro nem sokat játszott az idei esztendőben, ezért az ő szerepeltetése mindenképpen kíváncsiságra késztetett minket. 10-esünk (mai napig nem értem, hogy miért Davide viseli ezt a mezszámot…) hamar eloszlathatta volna a vele szemben felmerült kételyeket, ám hiába lőtt többször is kapura az első félórában, talán csak egy jó kísérlete volt. Gyorsan tegyük hozzá, a többieknek sajnos még ennyi sem. A derbin inkább a küzdelem dominált, helyzet pedig csak elvétve akadt. Sok hibával játszottunk, és ezúttal a két szélsőnk, név szerint Pisano és Lazaar sem tudta kellő hatékonysággal segíteni az akcióinkat. A mezőnyfölényünk így is meg volt, ám mindannyian tudtuk, hogy ez, a mai modern futballban gyakorlatilag semmit sem ér.

vazquez trapaniban

Az első félóra végén aztán könnyen előnybe kerülhettünk volna, ám Franco Vazquez  (fenti képen) gyengécske lövése, egy védő lábán megpattanva végül elgurult a jobb kapufa mellett, az eredményjelzőt kezelő személynek pedig továbbra sem akadt dolga. Mint ahogy nem volt dolga Stefano Sorrentino-nak sem, hiszen a Trapani játékosai szintén nem jelentettek semmilyen veszélyt a kapura. Az első említésre méltó lövésükre 36 percet kellett várni, ám Gambino lövése is olyan volt, amelyre nem valószínű, hogy bárki is emlékezett már a félidőben… Az első játékrész után tehát 0-0 volt, és valahogy az volt az érzésünk (javítsatok ki, ha másképp láttátok), hogy mindkét együttesnek tökéletesen megfelelne itt a döntetlen.

123355-3 barreto

(Az első negyvenöt percben inkább a küzdelem dominált – Barreto (fehérben) is megharcolt minden labdáért!)

A második játékrész azonban már teljesen más volt, mint az első. Rögtön a félidő elején nyomás alá helyeztük a Trapani védelmét, és érezhető volt, a mieinknek sikerült ritmust váltani. A 47. percben nem sok hiányzott ahhoz, hogy Lazaar beadásából Pisano gólt szerezzen, ám 3-asunk nem volt elég éber ennél a szituációnál. És ez Paulo Dybala-ra is igaz volt, aki sajnos az egész meccsen elég halovány volt. Derbi ide, derbi oda, néha minket is meglepett az, amit a pályán láttunk! Amikor például Dybala két lépésről a labdával hasba rúgta szegény Vitiello-t (akitől ráadásul még bocsánatot sem kért), nem sokan gondoltuk volna, hogy ez egy olyan szicíliai derbi, amelyen egy feljutásra hajtó gárda fogadja a bajnokaspiránst! Szerencsére ilyen jelenetből már több nem volt ezen a napon, ezt követően ugyanis, tényleg elkezdtek futballozni a csapatok. Egy perccel az imént említett ominózus esetet követően Dybala feledtethette volna az előző tettét, ám senkitől sem zavartatva ajtó-ablak ziccerben a kapu mellé fejelt. Ez a szituáció jól mutatta Dybala (lenti képen) szombati formáját, aki ettől jóval nehezebb helyzeteket is megoldott már az elmúlt hetekben. Most viszont hibázott, ami majdnem meg is bosszulta magát!

123361-3 dybala

Nem sokkal később ugyanis, a hazai csapat könnyen előnyhöz juthatott volna, de Ciaramitaro lövése után nem szólalt meg a játékvezetői síp. Szerencsére nem! Mivel mi mindig reálisan próbálunk értékelni, ezért ezúttal is elismerjük: Lazaar kézzel blokkolta az ex-palermói lövését, így aztán egy szót sem szólhattunk volna, ha Angelo Cervellera sporttárs a büntetőpontra mutat. Nem így történt, ez az eset pedig nyilván Iachini-mestert is elgondolkodtatta, aki végül arra az elhatározásra jutott, hogy elöl, változtatnunk kell valamit. Éppen ezért a 60. percben beküldte a korábban glasgow-i derbiken edződő Kyle Lafferty-t, aki Davide Di Gennaro-t váltotta. A csere teljesen jogos volt, sajnos Di Gennaro semmi olyat nem mutatott, amivel helyet követelhetne magának a csapatban. Lafferty viszont annál inkább! Az észak-ír gyakorlatilag az első labdaérintéséből gólt szerzett, és csakúgy, mint az ősszel, ezúttal is ő törte fel a Trapani védelmét! Egyébként érdekes körülmények között született a vezető találatunk: történt ugyanis, hogy a 63. perc elején még azon izgultunk, nehogy gólt kapjunk a 20 méterről megítélt szabadrúgásból, ám miután Ciaramitaro lövése elakadt a sorfalban, indulhatott a gyors kontra, amelynek végén Lafferty, Vazquez passzát követően, kilőtte a hosszú alsót!

10629-3

(Íme a mindent eldöntő pillanat: Lafferty lába lövésre lendült, a labda pedig a kapuba került!)

Tudtuk, innentől kezdve új meccs kezdődik, és bíztunk benne, ez a gól jót tesz majd a derbinek. És jót is tett! A „kisebbik” (félve állítunk ilyet) szicíliai csapat próbált ritmust váltani, és jönni előre, ám a támadásaik nagyon átlátszóak voltak. Gyakorlatilag minden labdával azt a Matteo Mancosu-t keresték, aki 20 gólt is lőtt már az idei B-liga kiírásában, ám ezúttal nem sok sót evett meg. Sinisa Andelkovic mellett ugyanis, nem könnyű az élet, és ezt már Mancosu is tudja. A Trapani 11-ese szinte egyszer sem tudta átverni a szlovént, ha meg nagy nehezen mégis átverekedte magát rajta, akkor vagy pontatlanul célzott vagy sokat várt, amivel oda is lett a lehetőség. Mindenesetre a szombaton látott (kizárólag a derbin látottakra alapozzuk ezt!) Mancosu nem igazolta azt, hogy helye lehetne a mieink támadósorában (a meccs előtt felvetődött az a pletyka, hogy Mancosu a nyártól a mi támadósorunkat erősítheti), ám egy meccs alapján senkiről sem szeretnénk komolyabb véleményt formálni! Ha viszont az élet úgy hozza, hogy Mancosu mégis csatlakozik hozzánk a nyáron, akkor nem lesz egyszerű feladata bekerülni a csapatunkba. Jelenlegi támadóink ugyanis, nagyszerű formában vannak, és erről Mancosu, szombaton a saját szemével is meggyőződhetett! A túloldalon ugyanis, Lafferty egymaga életveszélyt jelentett a kapura, és a hazaiak sok esetben csak Nordi-kapusnak köszönhették azt, hogy nem kerültek még nagyobb bajba. Barreto szabadrúgásánál mondjuk már Nordi is verve volt, ám ekkor Terlizzi állt jó helyen, aki a gólvonalról vágta ki a labdát. Telt-múlt az idő, ami mindenféleképpen nekünk kedvezett. A Trapani-nak jönnie kellett, amit a mieink gyors ellenakciókkal próbáltak megkontrázni. Ezekből könnyen megszülethetett volna a második gólunk is, de vagy az utolsó passzokba csúszott hiba, vagy pedig a helyzetkihasználásunk nem volt megfelelő. Amikor pedig a meccs hajrájában Vazquez-t Ngoyi váltotta már tudtuk: innentől kezdve Iachini-nek is csak az egy gólos előny megtartása a célja. Bár a hátralévő időben és a 4 perces hosszabbításban még voltak meleg pillanatok, az eredmény már nem változott, így aztán az egy szem Lafferty-gól eldöntötte az idei derbit, és fontos három ponthoz juttatta a mieinket! Amíg pedig a srácok együtt ünnepelték a szurkolókkal a derbi-diadalt (lentebb láthatóak az ünneplés képei), egy érdekesség jutott az eszünkbe: úgy néz ki, hogy új módi van kialakulóban a csapatnál, hiszen ez volt zsinórban a harmadik olyan idegenbeli meccsünk, amelyet egy csereember döntött el. Emlékezhetünk, hogy Pescara-ban és Varese-ben Belotti, most pedig Lafferty lett nyerőember a kispadról beszállva.  A sorhoz talán még hozzávehetjük a március elején játszott Bari elleni hazai meccset is, amelyet szintén egy csereember, Paulo Dybala nyert meg. Ez mindenesetre sokkal jobban tetszik nekünk, mint amikor „elpalermóztuk”a meccseket!

123375-3 ünnep

123389-3 jó ünnep

123379-3 örömképek

2014. április 12.-e pedig tényleg különleges nap volt a számunkra. Hét év után újra derbit nyertünk idegenben, és könnyen lehet, hogy jó ideig, ehhez az áprilisi dátumhoz fűződik majd az utolsó derbink! Mert ki tudja, mikor játszunk legközelebb szicíliai derbit? Nos, ez az, ami elsősorban már nem csak rajtunk múlik!

Jön a Reggina!

1920528_766433550047250_8849831203353212425_n

A húsvéti ünnepekre való tekintettel, ezen a héten nem szombaton, hanem már csütörtökön pályára lépünk. Az ellenfél pedig az a Reggina (kezdés: 20 óra 30 perc) lesz, amely jelenleg az utolsó előtti, vagyis a 21. helyen áll a B-ligában. A legutóbbi fordulóban 2-2-es döntetlent játszottak a Padova otthonában, ami azért volt fontos a számukra, mert egy közvetlen riválisuktól loptak pontot. Az egyenes úton való bennmaradásra azonban már így sincs sok sanszuk, hiszen a 17. helyen álló Ternana-tól 13 pont választja el őket, az osztályozót viszont még elérhetik, mert a Cittadella-nak 5 ponttal van többje, mint a Reggio di Calabriai csapatnak. Így tehát számukra minden egyes mérkőzés élet-halál harc, ez azonban minket egyáltalán nem szabad, hogy érdekeljen! Csak és kizárólag a győzelemben gondolkodhatunk ellenük, és listavezetőként minden más eredmény óriási csalódás lenne! Éppen ezért, most azzal sem nagyon szeretnénk foglalkozni, hogy csütörtökön ki lesz bevethető és ki nem, mert úgy véljük, hogy a Reggina-t minden körülmények között illik legyőznünk! Ha pedig hozzuk a kötelezőt, akkor már csak hét lépésre leszünk a csúcstól!

A 35. forduló további mérkőzései (zárójelben a forduló előtt elfoglalt helyezések):

Csütörtök: 18 óra: Crotone (5)-Varese (16). 20 óra 30 perc: Bari (13)-Latina (3), Brescia (14)-Padova (20), Carpi (15)-Modena (8), Cittadella (19)-Cesena (4), Juve Stabia (22)-Avellino (9), Virtus Lanciano (11)-Empoli (2), Novara (18)-Trapani (7), Spezia (10)-Siena (6), Ternana (17)-Pescara (12).