Akárcsak ősszel, úgy tavasszal is egy pontrúgás döntötte el a Parma és a Palermo bajnoki összecsapását. A különbség csupán annyi volt, hogy novemberben – Barreto szabadrúgásának köszönhetően – a mieink, április utolsó vasárnapján viszont a parmaiak ünnepelhettek győzelmet, hiszen Antonio Nocerino 11-esből lőtt találata ezúttal a sereghajtó számára ért 3 pontot. És hogy mi mindent mondhatunk az újabb kínos vereség után? Leginkább azt, hogy kedvenc csapatunk egyszerűen képtelen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani a 2015-ös naptári évben, vagyis a korábban emlegetett hullámvasútozás Parma-ban is folytatódott, és csak reménykedni tudunk benne, hogy szerdán, a Torino elleni hazai bajnokin, ismét a szebbik arcukat mutatják majd Dybalaék!

Az ezer sebből vérző, sereghajtó Parma nem is oly régen az Udinese-t és a Juventust is legyőzte 1-0-ra hazai környezetben, ez pedig intő jel volt a mieink számára is, hogy nem vehetik félvállról a vasárnapi bajnoki meccset. Noha Giuseppe Iachini két kulcsemberét, a csapatkapitányt Stefano Sorrentino-t és a középpályán meghatározó szerepet betöltő Luca Rigoni-t is csak a kispadra ültette a találkozó előtt, azért a Sinisa Andelkovic vezetésével pályára vonuló rózsaszín-fekete együttestől így is elvárható volt, hogy érvényesítse a papírformát, és elkerülje az Udinese és a Juventus által bemutatott betlit a Tardini-ben.

Igen ám, de valamiért nem úgy kezdtük ezt a meccset, mint az utóbbi két hétben, amikor Udine-ben és a Genoa ellen is sikerült gyors gólokkal hamar tetemes előnybe kerülni. Vasárnap ugyanis, Donadoni legénysége ragadta magához a kezdeményezést, a mieink meg abszolút nem tudták felvenni a meccs ritmusát, még úgy sem, hogy a színvonal már ekkor sem verdeste az eget! Mindenesetre több figyelmeztető jelet is kaptunk az első húsz percben, ám hiába úsztuk meg Ghezzal próbálkozását, és hiába pattant ki Gobbi lövése után a kapufáról a labda, a srácok továbbra sem találták azt a tempót, amivel az elmúlt két fordulóban 6 pontot szereztek. A 23. percben pedig jött a feketeleves, hiszen a jóval aktívabb parmaiak csak addig próbálkoztak, hogy kiharcoltak egy 11-est, amelyet egyébként pont az a Rispoli hozott össze, akinek az ősszel még a Tardini volt az otthona. Elsőre nem igazán tűnt egyértelműnek a szabálytalanság ténye, ám a visszajátszások megnézése alapján most már azt mondhatjuk, hogy megadható volt a büntető a hazaiak javára. Az ítéletvégrehajtó az a Nocerino volt, aki korábban pont a Palermo csapatában lett igazán elismert futballista, így aztán nem volt meglepő, hogy nem hibázott.

Bár Ujkani jó irányba mozdult, a parmai középpályás végül magabiztosan lőtte a jobb alsóba a tizit, és ezzel megszerezte a vezetést a sereghajtónak. És hogy Antonio Nocerino sem felejtette el a palermói éveket, azt jól jelezte, hogy nem ünnepelte meg a gólját, helyette inkább csak egyszerűen felemelte a kezét!

A hátrány tudatában kíváncsiak voltunk arra, hogy képesek vagyunk-e ritmust váltani, és jóval nagyobb sebességi fokozatra kapcsolni, vagy netán úgy járunk majd, mint a Chievo vagy a Milan ellen elveszített tavaszi bajnokikon. Hát, sajnos az utóbbi jött be! Mert ugyan a ritmusváltásig még eljutottunk, de hiába játszottunk veszélyesebben, mint a hazai csapat, gólt nem voltunk képesek lőni. Pedig az első félidőben meg voltak a lehetőségeink az egyenlítésre, ám senki sem tudott túljárni Mirante eszén. A 37. percben, ha Lazaar talán középre passzol lövés helyett, vagy ha két perccel később Chochev ajtó-ablak helyzetben egyszerűen csak elpöcköli a labdát a már fekvő kapus felett, akkor minden bizonnyal döntetlennel vonulhattunk volna szünetre, ám mivel mindkét játékos rossz döntést hozott a hazai kapu előtt, ráadásul a 41. percben még Vazquez parádés kapáslövése is elzúgott a kapufa mellett, így meg kellett barátkoznunk a gondolattal, hogy a második félidőt egygólos hátrányból kezdjük.

Innentől kezdve az volt a kérdés, hogy mikor jön Andrea Belotti, tudniillik hátrányban mindig ez az első cseréje Beppe Iachini-nek. Nos, ezúttal sem kellett csalatkoznunk, mert az 56. percben jött Il Gallo, mégpedig a Rigoni-t igen gyenge játékkal helyettesítő Francesco Bolzoni helyére. Persze nem csak „Ciccio” szolgált rá a lecserélésre, hanem mellette még jó néhány embert le lehetett volna hozni: Maresca nem úgy mozgatta a csapatot, ahogy az tőle elvárható lett volna, Chochev ezúttal nem tudta megismételni az elmúlt két fordulóban mutatott teljesítményét, mint ahogy a jobb szélen játszó Rispoli sem olyan volt, mint például a Genoa ellen. Érdekesség talán, hogy a Vitiello-Gonzalez-Andelkovic hátsó hármassal ezúttal abszolút nem voltak gondok hátul, igaz, a parmaiak az előny birtokában nem is nagyon jártak Ujkani kapujának közelében.

(Ivaylo Chochev (rózsaszínben) lábában vasárnap is benne volt a gól, de ezúttal ő sem volt eredményes)

A mieinknek égető szükségük lett volna arra, hogy minél többet tartózkodjanak Mirante hálója előtt, éppen ezért bíztunk benne, hogy Belotti beállításával valóban több lehetőségünk lesz majd a hátralévő bő fél órában. Azonban a második félidőben már nem voltak olyan ordító nagy helyzeteink, mint az első játékrész végén. A 65. percben ezzel együtt összejöhetett volna az egyenlítés, ám hiába adott zseniális labdát Vazquez Belotti-nak, a támadó nem tudta pontosan befejezni az akciót, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy Mirante védett óriásit. Gyanítjuk, Andrea Belotti lelkének is nagyon jót tenne már egy gól, hiszen elég régen volt eredményes a sokra tartott fiatal olasz…

(Belotti-nak (99) egy nagy helyzete volt Parma-ban, amiből gólt kellett volna lőnie!)

A 70. percben Iachini próbált valami váratlant húzni, és Rispoli helyére beküldte a svéd Quaisont, ezzel próbálva még támadóbbá tenni a csapatot. De sajnos, ettől a cserétől sem lett jobb a játékunk! Ugyan hatalmas mezőnyfölényben voltunk, és a meccs végére gyakorlatilag minden mutatóban felül is múltuk a parmaiakat, valami plusz mégis nagyon hiányzott a csapatból! Dybala és Vazquez a kaputól 30-40 méterre találkozott csak a labdával, és noha a megmozdulásaikban rendre benne van a veszély, ezúttal ők sem tudtak olyat húzni, ami elegendő lett volna az egyenlítéshez, a többiek meg egyszerűen gyengén játszottak. Így a hajrában már csak abban bízhattunk, hogy hátha egy állított szituáció után összejön majd az egalizálás, mert ki ne emlékezett volna még az őszi meccsre, amelyet két pontrúgással nyertünk meg 2-1-re. Az utolsó negyedórában az újdonsült csapatkapitány, Andelkovic is rendre előrehúzódott a szögleteknél, vagy az oldalról megítélt szabadrúgásoknál, de mindhiába… Ráadásul a 81. percben pórul is járt a szlovén, hiszen ütközött a kapujából kimozduló Mirante-vel, ami után percekig ápolásra szorult a hátvéd, mert az orrvérzését csak nagy nehezen sikerült elállítani. Azt viszont már sajnos senki sem tudta megakadályozni, hogy a csapat ne „vérezzen el” Parma-ban, mert hiába volt még ötperces hosszabbítás is a rendes játékidő letelte után, az eredmény már nem változott!

(Iachini sem értette, hogy mi történt a csapatával 1 hét leforgása alatt…)

A hazai együttes végig egyszerű, nagyon fegyelmezett játékot bemutatva tehát, Iachini legényeit is legyőzte 1-0-ra, és bizonyította, hogy jobb sorsra lenne érdemes, a mieink meg vasárnap ismét visszaültek a hullámvasútra, és két nagyszerű győzelem után, újra vérszegény játékkal szenvedtek kínos vereséget.

Palermo-Torino

Szerdán hétközi fordulót rendeznek a Serie A-ban: az aktuális játéknapon a Torino csapata látogat (kezdés: 20 óra 45 perc) a Renzo Barbera stadionba. Nálunk, nagyjából mindenki bevethető lesz majd ezen a találkozón, még a horvát Mato Jajalo is, aki vasárnap letöltötte az eltiltását, így mindössze a hosszabb ideje sérüléssel bajlódó Barreto, Emerson és Morganella nem lesz ott a szerdai meccskeretben. Mint azt bizonyára mindenki tudja, a Toro vasárnap hatalmas bravúrt hajtott végre azzal, hogy hátrányból fordítva legyőzte odahaza a városi riválisát, a már bajnoknak tekinthető Juventus-t, így pedig egész biztosan kellő önbizalommal érkeznek Palermóba is, ami előrevetíti, hogy nagyon nehéz 90 perc előtt állunk. Ettől függetlenül persze, nem kell félnünk a Torino-tól, mert ha itthon megint úgy játszunk majd, mint a Genoa ellen tettük másfél héttel ezelőtt, akkor képesek lehetünk győzni, és megközelíthetjük 3 pontra a Bikákat. De ha ismét a Parma-ban látott Palermo fut majd ki a pályára, akkor nem sok jót remélhetünk az újabb bajnoki meccstől! A kérdés most már csak az, hogy a hétközi meccsen vajon melyik arcát mutatja majd kedvenc csapatunk.…?

(Jajalo letöltötte az eltiltását, így a Torino ellen már újra pályára léphet)