Az az igazság, hogy nincs túl nagy kedvem túl sok szót elpazarolni a múlt vasárnapi Atalanta elleni produkcióra. Dybala a padon kezdett, Zamparini nem akarta megkockáztatni, hogy lesérüljön, „a félszemű lóért nem adnak annyit a vásárban” alapon. Nem volt változtatás a szerkezetben, Belotti kezdett Dybala helyett, aztán ennyi, csókolom. Sorrentino pár nappal a meccs előtt szerencsés kimenetelű autóbalesetet szenvedett, így aztán Ujkani kezdett a kapuban.

Ezzel pedig már meg is említettem két negatív hősünket. Na jó, hozzájuk még becsatlakozott harmadiknak Andelkovic is, és már meg is van az olaszoknál (is) szokásos meccs utáni TOP & FLOP minősítésből az utóbbi kategória triója. 6. perc, Baselli úgy szerezte meg a vezetést, mintha kapusunk sem lenne (Ujkani). 17. perc, Andelkovic úgy csúsztat a hosszúba, mint egy álom, kár, hogy a kaput tévesztette csak el. (Andelkovic). Ujkani természetesen sehol. Közben egy gólgyanús fejes Chochevtől, ami vagy gól vagy nem gól, aztán még a legjobbkor, szünet előtt, a 43. percben kozmetikázza az eredményt Vazquez egy közeli fejessel. Nincs még veszve a meccs, akár fordíthatunk is a 2. félidőben! Csak persze nem úgy, hogy a második játékrész 6. percében újabb gólt kapunk. Bántóan tisztán lő gólt Gomez a 11-es pontról. Hazai pályán 3at kapni azért nem túl dicsőséges dolog.

Egy régi ismerős – Giulio Migliaccio

A 11. percben a vendégek hálóőre, Avramov valami egészen különleges alakítást nyújt; kicselezi Vazquezt, aztán ettől kissé túlpörög a srác, és azzal már nem is foglalkozik, hogy hátulról Franco akár még szerelheti is őt. Így is történik, Avramov pánikol, Vazquezt felrúgja, és bár Rigoni berúgja a labdát a kapuba, büntető, és kiállítás. Belottinak nem megy idén. Emiatt kóros önbizalomhiányban szenved. Amit jó lenne valahogy csökkenteni. Erre jó például egy büntetőgól, teház nem Mudo lövi a tizit, hanem Gallo. OK. De könyörgöm, ha éppen a béka hátsója alatt van az önbizalmam, akkor nem akarok óriási bombagólt lőni a büntetőpontról, hanem biztosra megyek. Belotti lő, magasan, felsőkapufa (Belotti). Köszi. Rigó viszont nem hibáz, a második félidő 23. percében közelről szépít. Luca azon kevés játékosok közül az egyik, akiknek az idénybeli teljesítményével elégedettek lehetünk. Még ezek után is van esély, hogy kihozzuk a meccset x-re, de nem éltünk a lehetőségekkel, úgyhogy újabb vereség, mégpedig a kiesés ellen menekülő Atalantától, ráadásul odahaza. Több, mint kínos.

Iachini meccselése biztatóan indult, már a 34. percben lekapta a betliző Andelkovicot, és betette a helyére Quaisont. Nagyban köszönhető az ifjú svédnek, hogy aktívabbak voltunk ezután támadásban. A másik két cserét aztán megint elalibizte Jaki papa (Lazaar-Daprela, Jajalo-Maresca). Hátrányban, ilyen cseréket… Támadót meg luxus behozni?

11. helyen állunk. OK. Viszont mielőtt nagyon elégedettek lennénk, pillantsunk kicsit magunk mögé, a 16. helyezett Sassuolo csak 3 ponttal van mögöttünk lemaradva, mögöttük pedig csak az Atalanta meg a 3 kiesőjelölt van. Szóval nem nagyon kellene ellazáskodni még a hátralevő meccseket, mert nem mindegy, hogy a 8. helyen végzünk vagy a 17. helyen, orrhosszal a kiesők előtt. Még mindkét verzió lehetséges.

Vasárnap délután 15:00-kor áthajózunk Szardíniára, és (remélhetőleg) beleverünk egy szeget a Cagliari koporsójába. Minden kétséget kizáróan a hazaiak harapni fognak, hiszen még van esélyük kiharcolni a bennmaradást.