Furcsa érzések kavarogtak bennünk vasárnap délután, miután lefújták a Cagliari-Palermo meccset.  Egyfelől természetesen nagyon örültünk az idegenben kiharcolt 1-0-s győzelemnek, hiszen ezzel lezártunk egy négymeccses nyeretlenségi szériát és megerősítettük a helyünket a középmezőnyben, másfelől viszont egy picit együtt éreztünk a Cagliari-szurkolókkal is, akik éppen a Palermótól elszenvedett vereséget követően szembesültek hivatalosan is a fájó ténnyel, mely szerint a szardíniai gárda kiesett a Serie A-ból, és a következő idényt csak a B-ligában kezdheti. Mivel két éve hasonló cipőben jártunk, így tudjuk, hogy milyen kegyetlen dolog megbarátkozni a búcsúzással, ám bízunk benne, hogy hamarosan újra élvonalbeli meccset játszhatunk majd a Sant’Elia-ban! De ennyit az empátiáról meg az udvariasságról, és inkább foglalkozzunk azzal, hogy miként sikerült „beütni az utolsó szöget a Cagliari koporsójába”!

Giuseppe Iachini (fenti képen) már a jövő évi csapatot tervezi. Minden bizonnyal ennek fényében állította össze a vasárnapi kezdőjét is, amelyből ezúttal is kimaradt a házi gólkirály, vagyis Paulo Dybala. La Joya három rózsaszínben eltöltött esztendő után, most már szinte biztosan a Juventus-nál folytatja pályafutását, amely állítólag közel 40 millió eurót fizet majd a nyáron napjaink legnagyobb argentin tehetségéért, mesterünk meg eközben törheti a fejét, hogy kivel pótolja majd Dybala-t. Vasárnap ismét Andrea Belotti kapta meg eme megtisztelő szerepet a támadósorban, ám ebben aligha lehetett meglepőt találni. Mint ahogy már az sem tartozik a meglepetések kategóriájába, hogy ezúttal sem volt ott a kezdő sípszó pillanatában Francesco Bolzoni és Enzo Maresca sem, akiknek állítólag (sok másik játékoshoz hasonlóan) szintén kiáll a rúdjuk az együttesből. Fabio Daprelá és Robin Quaison viszont bekerültek a Cagliari elleni kezdőcsapatba, míg Achraaf Lazaar és Andrea Rispoli csak a kispadon foglaltak helyet.

(Quaison nem csak a labdakezelése miatt érdemelte meg a kezdő státuszt)

Az ember valahol azt várta, hogy a szárdok, minden-mindegy alapon majd nekünk esnek, ám ilyenről szó sem volt. Az igaz, hogy Mpoku-nak volt egy jó lövése rögtön a meccs elején, de ennyi és nem több. A 9. percben pedig már a mieink vezettek – nem érdemtelenül. Quaison jobb oldali beadása után a védőkről Vazquez elé pattant a labda, az argentin pedig jó szokásához híven nem is hibázott, és ballal Brkic kapus mellett a jobb sarokba csavart. 0-1. (Azért, ahogy Mudo elcsavarta a labdát, az nem mindennapi volt!)

Innentől kezdve minden futballbarát abban reménykedett, hogy egy nyílt sisakos, jó iramú mérkőzést játszik majd a két csapat a Sant’Elia-ban, mondván a hazaiaknak jönniük kell a 3 pont reményében, a vendégek meg ezt kihasználva kedvükre kontrázhatnak. De nem így történt! A szárdok inkább elkeseredett próbálkozásokat vezettek, a mieinknek meg minden úgy volt jó, ahogy volt. Persze tegyük hozzá, hogy Sorrentino-nak azért nagy szerepe volt abban, hogy nem lett 1-1 az eredmény, hiszen a veterán kapus ezúttal is kitett magáért, amikor persze szükség volt a tudására. Cop helyzeténél, majd nem sokkal később Fariás ordító ziccerénél is bravúrt mutatott be Sorre, amivel ismét csak felhívta a vezetők figyelmét arra, hogy a Palermo numero uno-ját, továbbra is Stefano Sorrentino-nak hívják!

(Andelkovic már verve, Sorrentino viszont nem: Cop nagy helyzetét is hárította Stefano!)

Persze eközben a Cagliari hálóőrének is akadt dolga: Andrea Belotti ahelyett, hogy 0-2-re módosította volna az állást, ismét csak hanyag-módon oldott meg egy olyan ziccert, amiből tavaly egész biztosan gólt szerzett volna, most azonban Brkic-et találta el… Nem győzzük hangsúlyozni, hogy Il Gallo-val történt valami az utóbbi hetekben, hiszen nemcsak, hogy nem képes gólt szerezni, de néha még motivációs gondokat is fel lehet fedezni nála, ami nem túl jó hír!

(Belotti nem találja a ritmust az utóbbi hetekben)

Egy félidő után Franco Vazquez jelentette a különbséget a két csapat között, akinek a 9. percben lőtt góljával előnyben voltak kedvenceink. Bíztunk benne, hogy a második játékrészben több lehetőségünk lesz eldönteni a 3 pont sorsát, és bizony meg is voltak a lehetőségeink arra, hogy végérvényesen megpecsételjük a Cagliari sorsát. Rögtön a második félidő elején Belotti-nak volt két jó passza (de tényleg csak ennyi pozitívum mondható el a teljesítményéről…), ám hiába adott  forintos labdát Vazquez-nek és Quaison-nak is, mindketten elrontották a hatalmas helyzetet. (A svéd fiúé volt a nagyobb lehetőség, de Brkic védeni tudott!) Festa-edző aztán gondolt egy merészet, és az utolsó félórában már 4-2-4-es felállásban játszatta az övéit – de továbbra is átütőerő nélkül. Annyit mindenképpen érdemes megállapítani, hogy a szárdok jöttek előre becsülettel, de szerencsénkre abszolút nem találtak fogást a védelmünkön, plusz Sorrentino-kapuson sem. És ha már a védelem: Andelkovic, Gonzalez és Vitiello egészen jól oldották meg a feladatukat vasárnap, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem éppen a legfélelmetesebb támadósorral szemben állták a sarat.

(Ahogy az egész védelem, úgy Roberto Vitiello is megbízhatóan játszott vasárnap)

Ahogy közeledett a mérkőzés vége, érezhető volt, hogy Iachini-nek és a tanítványainak is tökéletesen megfelel a 0-1-es eredmény. A 67. percben aztán cserére szánta el magát Beppe, és talán meglepő-módon, de nem a széleken változtatott. Az ezúttal semmit sem mutató Luca Rigoni helyére behozta azt a Francesco Della Rocca-t, aki szintén a kegyvesztett játékosok közé tartozik. Hogy Della Rocca számára ez lett volna-e az utolsó esély arra, hogy mutasson valamit, nem tudjuk, de a pályán töltött szűk félóra alatt, nem nagyon igazolta azt, hogy hiba volt őt az egész szezonban mellőzni…

(Bentivegna-t (fehérben) csak időhúzó csereként állították be vasárnap, de majdnem így is gólt lőtt)

A találkozó hajrájában aztán még bejött Maresca és Bentivegna is, utóbbi pedig kis híján 2 perc alatt többet tett, mint Belotti másfél óra alatt. Saját nevelésű csatárunk, a hosszabbításban helyzetbe verekedte magát, majd éles szögből leadott lövését Brkic nagy bravúrral mentette. Nem akármilyen csattanó lett volna a fiatal Accursio-tól, ha gólt lő, erre azonban még várni kell – remélhetőleg már nem sokáig! Cervellera a 94. percben véget vetett az igencsak alacsony színvonalú összecsapásnak, amelyet tehát Vazquez korai góljával 1-0-ra megnyertünk idegenben. Amúgy összességében elmondható, hogy ha nem lett volna Vazquez, akkor valószínűleg még ez az egy gól sem jött volna össze vasárnap, mert gyakorlatilag csak az argentin megmozdulásaiban volt benne a veszély. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egész csapat El Mudo-ra épült a Sant’Elia-ban is, akihez sajnos, Dybala távollétében egyelőre senki sem tudott felnőni támadásban! Franco gólja a három pont mellett további tényeket is jelentett: az egyik, hogy a Cagliari lett az egyetlen csapat a 2014-2015-ös szezonban, amelyet oda-vissza legyőztünk (januárban 5-0-ra nyertünk), és amelyik egyedüliként a mezőnyben, képtelen volt a kétszer 90 perc alatt legalább egyszer bevenni a kapunkat. Ráadásul a Sant’Elia-ban aratott 1-0-ás győzelmünkkel még ki is esett a legjobbak közül a Cagliari, akik a helyzet szülte bizonytalanságban elkezdhetnek gondolkodni a jövőn.

De nemcsak a szárdoknak van okuk aggódni a jövőt illetően, hanem nekünk is! Mert ha a vasárnap látott játékosok alkotják majd a Palermo következő évi csapatát, akkor bizony nem lehetnek vérmes reményeink az előttünk álló bajnoki évadban! Remélhetőleg, Vazquez-ben azért továbbra is bízhatunk!

Palermo-Fiorentina

A hétvégén, a szezon utolsó hazai mérkőzése következik, amelyen az ellenfél a Fiorentina gárdája lesz. A találkozóra eredetileg szombaton este került volna sor, viszont az illetékesek áttették vasárnap délután 15:00-ra a kezdési időpontot. Hogy miért? 23 évvel ezelőtt, 1992. május 23-án gyilkolta meg a maffia Giovanni Falcone vizsgálóbírót, aki Palermo mártírja és ikonja lett. Falcone emlékének adózva a klub a merénylet évfordulójának szenteli a mérkőzést, így eltolták a Firenze elleni ütközetet vasárnap délutánra, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon. Ennek tükrében jó lenne egy szép győzelemmel még emlékezetesebbé tenni ezt a napot, ez azonban nem ígérkezik könnyű feladatnak. Tudniillik, a firenzei lilák nagyon erős csapatot alkotnak, és komoly harcot folytatnak azért, hogy a tabellán megőrizzék a jelenlegi, ötödik pozíciójukat. Azok után, hogy Vincenzo Montella legényei elvéreztek az Európa-Liga elődöntőjében, hétfőn magabiztosan intézték el a Parma-t (3-0), sőt az ezt megelőző két bajnokijukat is megnyerték. Januárban, egy nagyon emlékezetes meccsen 4-3-ra kikaptunk az Artemio Franchi Stadionban, így aztán lenne miért visszavágni a toszkánoknak! Arról meg nem is beszélve, hogy a hazai közönségtől illene szépen búcsúzni!

A mérkőzés tehát, vasárnap 15 órától kezdődik a Barbera-ban, amelyről terveink szerint helyszíni beszámolóval készülünk, ugyanis Monyox kollégám élőben nézi majd végig a Fiorentina elleni összecsapást!