Olyan jól alakultak a dolgok, hogy május utolsó hetét Palermóban töltöttem. Naná, hogy az idény utolsó hazai meccséhez igazítottam a szabadságom. Palermói barátommal, Turi Messineóval, akivel régebben már készült interjú a blog számára, előre egyeztettünk, hogy a meccs előtt egy nappal elmegyünk megnézni az ultrákat. Mivel (már egy ideje) készülőben van egy írásunk a palermói ultrákról, Turi összehozott egy találkozót a Borgo Vecchio Sisma tagjaival.

Ráadásul ők mindig meccs előtti napon szokták megtervezni, megcsinálni a feliratokat, molinókat, koreókat, szóval minden stimmelt. Kissé megkésve értünk a klubhoz, már minden kész volt, de még javában ment a dumálgatás.

Az ultrás szövegben foglalkozunk majd többek között a BVS-val is, így most ebbe a témába nem szeretnék jobban belemerülni. Mindenesetre nagyon pozitív volt a srácok reakciója, amikor meséltem nekik a blogról, sőt páran egyből be is jelölték facebookon. Azt mondták, hogy jó hallani, hogy Magyarországon is vannak Palermo-szimpatizánsok. Eredetileg az volt a tervem, hogy az alapítójukkal készítek egy rövidebb interjút, ami majd az ultrákat bemutató cikkel együtt fog megjelenni. Végül is az interjú nem készült el. Megmondom őszintén, nekem kicsit üldözési mániának tűnt a magyarázat, hiszen elmagyaráztam nekik, hogy a szöveg csak magyarul fog megjelenni, ha ragaszkodnak hozzá, név és fotó nélkül. De azt a választ kaptam, hogy minden elismerésük, hogy csináljuk a blogot, és nem akarnak rossz arcnak tűnni, de náluk ez alap dolog, hogy nem adnak interjút se képpel, se kép nélkül. Igen, a rendőrök miatt, más kérdés, hogy nem vagyok benne biztos, hogy az olasz rendőrség szurkolókkal foglalkozó szekciója a Palermania blogot szokta vizsgálgatni. Mindegy, ez van, ettől függetlenül szimpatikusak voltak a srácok, illetve interjú nélkül azért nem maradunk, de egyelőre erről legyen elég ennyi.

Miután elbúcsúztunk tőlük, kimentünk a stadionhoz megvenni a jegyeket. Mivel a mérkőzést egy megemlékezéssel kötötték egybe (23 évvel ezelőtt gyilkolta meg a maffia Giovanni Falcone vizsgálóbírót Palermo mellett, Capacinál, az autópályán), kedvezményesek voltak a jegyárak. Hölgyeknek és gyerekeknek 1 eurós, férfiaknak 6 eurós áron lehetett belépőt venni. Olaszországban nincs szurkolói kártya, így a haveroknak csak személyi igazolvány, nekem meg útlevél kellett ahhoz, hogy megvegyük a Curva Nordba a jegyet.

A meccs a Fiorentina ellen, május 24-én, vasárnap délután 15:00-s kezdéssel került megrendezésre. Körülbelül 2 órával kezdő sípszó előtt értünk a Renzo Barberához. Ilyenkor a stadion közvetlen környéke már le van zárva kordonnal, kocsival és robogóval nem lehet már behajtani, a kordonnál ellenőrzik a jegyet, tehát csak érvényes belépővel engednek a stadion közelébe. Annyira még nem rohantunk elfoglalni a helyünket, ennek az oka az volt, hogy egyrészt a kordonon kívül volt egy rövid demonstráció az ultrák részéről.

Az ok az volt, hogy az olasz szövetség regisztrálni kívánja a szurkolók által használt zászlókat, tehát elméletileg csak regisztrált, bejelentett zászlót lehet(ne) bevinni a stadion területére, ezzel is próbálván kiszűrni a szövetségnek nem tetsző üzenetet. Ez ellen a rendelkezés ellen tiltakoztak az ultrák, ami abból állt, hogy összegyűltek a bejáratnál, kb fél órán keresztül ment az éneklés meg a zászlók lengetése, aztán azokat szépen lerakták, és mindenki zászló nélkül ment be az arénába, ezzel is mintegy demonstrálva a rendelkezés feleslegességét és helytelenségét. A másik oka annak, hogy nem siettünk, az volt, hogy a kordonon kívül ilyenkor nagy eszem-iszom megy, van egy csomó kajaárus, akik tipikus palermói „street food”-ot árulnak. Sült disznóhús paninóba (szicíliai zsemle) pakolva, mindenféle sült/rántott finomságok, lehetett válogatni rendesen. Miután jóllaktunk, becsekkolás a kordonnál, aztán sorbaállás a beengedőkapuknál.

Palermói szurkolókkal a stadion előtt

Ez már nem ment valami egyszerűen, valami probléma volt a kapuval, pár ember neki is állt hőzöngeni, hogy lekéssük a kezdőrúgást. Végül is beértünk időre, bár Dybala búcsúztatásáról lemaradtunk, Falcone megemlékezéséről úgy szintén, bár közben kintről lehetett hallani.

Búcsú

A volt játékosainkról. Ilicic-et meg Kurtic-ot finoman szólva nem kedvelik a szurkolók. Azaz ez így nem igaz. Mindkét srác megkapta a megérdemelt kifütyülést az elején. Aztán Ilicic a gólja után a mozdulatával, ahogy bocsánatot kért a gólért, illetve az, hogy nem ünnepelt, megváltoztatott valamit.

Nem ünnepelt

A meccs után a szurkolók egy része megtapsolta, a másik fele továbbra is kifütyülte. Mondhatjuk úgy, hogy Ilicic jelenleg megosztó személyiség Palermóban. Kurtic viszont nem, ő a kiállításával is tett róla, hogy ne tapsvihar közepette kelljen elhagynia a pályát. A Fio egy másik játékosa, akit enyhén szólva nem kedvel a Barbera közönsége, Gilardino. Mondjuk ő annak (is) köszönheti az utálatot, hogy egy régebbi Palermo-Fiorentina meccsen kézzel ütötte a hálóba a labdát, amit körülbelül az egész stadion látott a bíró kivételével. Miután a spori megadta a gólt, Gilardino – eléggé elítélhető módon – futott ünnepeltetni magát.

Palermói részről egyértelműen érezni, hogy Rigonit nagyon szeretik Palermóban, ugyanez a helyzet Sorrentinóval is.

Szerintem jelenleg ők a legnépszerűbb játékosok. Érdekes, hogy Jajalót ezidáig nem igazán kedveltem, nem értettem, hogy miért kell annyira erőltetni és a kezdőben szerepeltetni. Nem tudom, hogy miért, a gólja miatt vagy élőben jobban átjön egy adott játékos teljesítménye, de engem meggyőzött a horvát irányító. Sikerült összetartania a csapatot, és diktálnia a tempót.

Egyperces csend a maffiaellenes harc áldozataiért

A meccsről. Furcsa egy mérkőzés volt. Alapvetően, ha csak az eredményt nézem, elégedetlennek illene lennem. Mégsem vagyok az, mégpedig két dolog miatt. Egyrészt ezen a meccsen már tényleg nem múlt semmi sem, másrészt meg érezni lehetett, hogy a fiúk apait-anyait beleadtak, és tényleg szívből játszottak, és nekem ennyi elég volt. Részben az alacsony jegyáraknak, részben pedig a szezon utolsó meccsének köszönhetően közel teltház volt, olyan hangulattal, amiért már megéri kilátogatni a Barberába. Nehéz ezt körülírni. Ha jól számolom, eddig összesen kb 12-13 alkalommal voltam a Barberában, legtöbbször a Curva Nord Superiore-ba vettem jegyet.

Ez az északi kanyar felső része, ahol a nagyobb ultracsoportok (Brigate Rosanero, Warriors) is helyet foglalnak. Most viszont azt beszéltük meg a BVS-s srácokkal, hogy a Curva Nord Inferiore részre megyünk (ez az alsó/belső rész), ahol az ő helyük is van. Volt pár furcsaság, ami szemet szúrt. Egyrészt az ultrák között nincs nagy egység. Még azt is mondhatom, hogy rivalizálnak egymással. Eddig meg voltam győződve róla, hogy az ultracsoportok ugyanazokat a kórusokat nyomják, de nem, mindenkinek megvannak a saját énekei. Az is furcsa volt, hogy olyan a stadion elosztása, hogy az alsó részen alig lehetett hallani, hogy a felsőn mit énekelnek. A másik, ami furcsa volt, hogy utoljára 6 évvel ezelőtt voltam Palermóban meccsen, azóta felszereltek két kijelzőt mindkét kanyarba. Viszont ezeken a meccs egész ideje alatt reklámok mentek, csak ha történt valami (gól, sárga/piros lap, csere), akkor lehetett látni az infókat. OK, értem én, hogy a reklámokban nagy pénz van, de legalább az egyiken lehetne a kettőből végig az időt meg az állást (legalább) mutatni.

Amit a hangulatról feljebb írtam, azt úgy kell elképzelni, hogy 90 percig végig ment az éneklés, a szurkolás, amikor gólt kapott a csapat, akkor sem volt csend egy pillanatra sem. Persze, gondolom, ez annak is köszönhető, hogy ez a meccs már nem befolyásolta nagyban a csapat eredményességét, de valahogy mégis jó látni, hogy a szurkolók TÉNYLEG szeretik ezt a csapatot.

A meccs utánra maradt Dybala búcsúzásának utolsó felvonása. Kidobta a mezét a szurkolóknak, aminek kisebb baleset lett a vége. A Barberában a pályát plexifal veszi körbe, aminek fűrészfogas fémokosság van a tetején, nyilván, hogy ne lehessen bemászni. Viszont amikor Dybala mezéről van szó, akkor a palermói szurkolókat nem igazán zavarja a lábuk közé nyomódó fűrészfogas fémokosság. Az egyik fakír el is kapta a mezt, meg azzal a lendülettel le is bucskázott a plexiről, a fűrész meg bőrtelenítette a karját, szóval a mutatványért egy véráztatta Dybala-mez lett a nyereménye. Még a plexinél maradva, a falon belül biztonságiak ülnek. Akiket egy gyerekbanda szórakoztatott egész meccs alatt. Állandóan azt próbálták megjátszani, hogy egymás hegyén-hátán felkapaszkodva egyiküket mindenáron bejuttatják a tiltott zónába. Mindenesetre jól elvoltak a srácok, elszórakoztatták a biztonságiakat is, mondjuk, nem hinném, hogy a meccsből túl sokat láttak. Dybala aztán még a véresmezes akció után aláírt meg kirugdosott egy zsáknyi labdát, aztán ütemes taps között kivonult a pályáról, és ezzel együtt a Palermo történetéből is.

Egyébként valahogy az az érzésem, hogy Dybala nem volt Palermóban valami irgalmatlanul nagy közönségkedvenc. Ő volt az aranyos, tehetséges kissrác, de nagyon senki sem bánja, hogy eligazolt. OK, nem úgy lépett le, mint Munoz, pénzt is kaptunk érte rendesen, de ha teszem azt Javier Pastore-val hasonlítjuk össze, ugye „El Flaco” volt utoljára hasonló helyzetben, hogy Palermo volt neki az ugródeszka, és egy csomó pénzt kaptunk érte, de Pastore-t mégis valahogy jobban szerették az emberek. Legalábbis ez az érzésem.

Palermóban a csapatnak van 2 boltja, ahol mezeket, sálakat, mindenféle relikviákat lehet venni. Az egyik Zamparini bácsi plázájában, a Conca d’Oroban, a másik a Politeama mellett. Az utóbbi most elköltözött a Via Maquedara, ahol jóval nagyobb helyiséget kapott, meg sokkal inkább szem előtt van.

Iachini és a szalag

Az új bolt megnyitója a Fiorentina elleni meccset követő pénteken volt, utolsóelőtti palermói napomon, úgyhogy úgy gondoltam, elnézek az eseményre, amit úgy harangoztak be, hogy játékosok lesznek, Iachini lesz meg minden, ami úgy általában a búcsúban szokott lenni.

Bentivegna, Rigoni, Vitiello a csapat részéről

Na, én erről az egész banzájról lemaradtam, mert elmentem Lorenzo Bellavia játékvezetővel (vele korábban készült már interjú a blog számára, ami valamikor a múltban meg is jelent) Villabatéba (Palermo egy külső városrésze), ahol gyerekeknek vezetett meccset. Remélhetőleg erről illetve a Palermo utánpótlásáról majd valamikor tüzetesebben is beszámolunk. Szóval a megnyitásról, a játékosokról, Iachiniről lemaradtam, de azért odanéztem a boltba. Csatolok pár képet, hogy hogy is néz ki. Kétszintes, galériás kialakítású üzlethelység, lent van a tulajdonképpeni bolt, fent meg mindenféle ikonikus tárgyak vannak kiállítva. Grosso, Toni meze, Sirigu kesztyűje, Pastore, Cavani csukája, a tavaly megnyert Serie B kupája, de vannak régebbi dolgok is; A 2004-ben feljutott csapat aláírásai egy mez hátulján, régi (kötött!) mezek, régi jegyek, szóval a hely nem csak bolt, hanem múzeum is egyben.

A 2004-es feljutást kiharcoló csapat

Sirigu kesztyűje, Toni meze/cipője és már Dybala is, mint a Palermo múltjának része

A régi címerek

A pipás Pastore cipője, alatta Cavani szerelése

Belépők

Grosso meze, és az eredeti Jules Rimet kupa… SE.

Kispadrészlet

A tavaly Serie B-t nyert csapat tagjainak aláírása és a kupa

Régi (kötött) mez

Motor is volt

Először úgy terveztem, hogy Palermóból Róma érintésével jövök haza, hogy a szezon utolsó meccsét is megnézzem a Stadion Olimpicóban, aztán valamelyik botrányosan rossz meccs utáni első dühömben úgy döntöttem, hogy nincs kedvem egy csúfos vereségért pluszpénzt fizetni, úgyhogy a római meccset már otthonról néztem.

A történtek tudatában már bánom, hogy nem Róma érintésével jöttem haza, dehát ha előre tudnánk a meccsek eredményeit, mindenki sportfogadásból élne. A Fio elleni küzdést átmentette a csapat a fővárosba is, és azt kell, hogy mondjam, hogy ha nem is bomba formában, de jól játszottunk! A 35. percben jogos büntetőt kaptunk kezezésért, szerencsére ezúttal nem Belotti állt a labda mögé, hanem Vazquez és „El Mudo” gólra is váltotta a büntetőt! 1:0!

Nyugalomban folydogált a játék, utolsó meccshez méltó módon. Kicsit mondjuk furcsáltam, hogy a Roma nem törte össze magát, hogy behúzza a meccset.

 Jaki mester hármat cserélt a középpályán, és hát azt kell, hogy mondjam, hogy nekem nagyon tetszik Emerson játéka. Remélem, hogy nem passzoljuk el a srácot, nálam Lazaarral nagyjából hasonló színvonalat képviselnek, talán a brazil még ügyesebb is labdával, meg határozottabb az 1-1 elleni szituációkban.

Egy régi ismerős – Balzaretti

A meccsnek már majdnem vége lett, nagyjából mindenki a lefújást várta, amikor az „öreg” villant egyet; szenzációs indítás után Totti papa parádésan emelte át Sorrentinót; egyenlített a Roma. Úgy tűnt, hogy ez már tényleg a meccs végét jelenti, amikor valami hihetetlen dolog történt. Valami olyan, amit már nagyon régóta vártunk. Andrea Belotti a 94. percben betalált. Lesből ugyan, de betalált.

Ezzel aztán behúztuk a 3 pontot, megvertük idegenben az ezüstérmest – hogy megérdemelten vagy nem megérdemelten, azt döntse el mindeni – és a 11. helyen befejeztük a 2014/15-ös szezont.

Ne haragudjatok, hogy egész évben bénáztam!!

Lehetett volna rosszabb, lehetett volna jobb is, az előre kitűzött célt túltejesítette a csapat, szóval ne legyünk elégedetlenek! Reméljük, hogy egy izmos nyári mercato után, jövőre még erősebbek leszünk, és nagyobb célokat tűzünk ki magunk elé, mint a bentmaradás!