Megvolt az első forduló, és mindenképpen pozitívan ítéljük meg a Genoa elleni meccset. Ahogy az várható volt, csatár nélkül állt fel a csapat, a támadó szekciót Quaison és Vazquez alkotta. A tavalyi csapathoz képest mindössze egy változás történt a kezdőben, Sinisa Andelkovic helyén El Kaoutari kezdett a balhátvéd poszton.

Az első félidőben a csapat tagjai mintha még fejben nyaraltak volna – Sorrentino kivételével -, hiszen többször is kapusunk bravúrjai kellettek Pandev ellen, hogy tartsuk a 0:0-t. Egyértelműen a vendégek voltak agilisabbak, ehhez társult még az is, hogy a védelmünk néha úgy viselkedett a pályán, mint egy 14 éves lány az első randiján. A szélsőpárosunk, Lazaar és Rispoli játéka is eléggé dadogott, inkább láttunk tőlük hibás megoldásokat, mint kreatív támadássegítést. Néha azért láttuk jelét annak is, hogy a csapat busza beérkezett a stadion parkolójába. Példának okáért, legeredményesebb csatárunk, Rigoni közvetlen közelről forgácsolta szét a felsőlécet.

Iachini mestert nem a váratlan húzásairól, rizikós döntéseiről ismerjük, de most meglépett egy cserét már a 33. percben, amire szerintem a legtöbb szurkoló felhúzta legalább az egyik szemöldökét. Az addig csak jobbára a pályán lézengő Chochevet lekapta a mester, és a támadósorba beállította a macedón Trajkovskit. Elismerés a cseréért, mert így támadóbb lett a focink, és talán Chochevben sem ártott tudatosítani, hogy a kezdő posztért illik kiköpni a tüdőt a pályán. Nem játszottunk alárendelt szerepet, az mégis csak a szerencsének, és persze Sorre kapusnak köszönhető, hogy 0:0-lal vonultak szünetre a csapatok. Lehet mondani, hogy idény eleji forma, még fásult a csapat, de srácok, A BAJNOKSÁG ELKEZDŐDÖTT!!!

Valószínűleg valami hasonlót mondhatott Iachini is az öltözőben a társaságnak, mert a második játékrészben már összeszedettebb produkciót nyújtottak a fiúk. Ha az első félidő a Genoáé volt, akkor a második félidő a miénk. Kiegyenlített volt a játék, itt is ott is akadtak helyzetek. A védelem összekapta magát, Vitiello egy (nem túl szép) könyökössel ismertette Pandevvel, hogy ez már a második félidő, ebben a játékrészben már nem lesz lehetősége úgy fickándozni, mint a meccs elején. És bár továbbra is voltak pontatlanságok felfedezhetőek a játékunkban, (Vazquez részéről nagyjából 15 cm, így újabb strigula a neve mellett a felsőkapufák rubrikájában), mi irányítottuk a játékot. Jaki mester Rigoni helyére bedobta a svéd Hiljemarkot, aki szintén biztató megoldásokkal rukkolt elő. Bár gólt nem sikerült szerezni, és a mister jött a szokásos Lazaar-Daprela őrületes cserével, nem lehettünk teljesen elégedettek, mert a kezünkben tartottuk a meccset.

A legtöbb ember már elkönyvelte magában az igazságos X-et, amikor a 91. percben valami olyan történt, aminek általában az ellenkezője szokott Palermóban megtörténni; MEGNYERTÜK A MECCSET!! Hiljemark ívelt be egy szabadrúgást a Genoa kapuja elé, Vazquez kaparta valahogy oda El Kaoutari elé a labdát, aki közelről ballal bevarrta a léc alá! Marokkói újoncunkra különben sem jellemző, hogy szórná a gólokat, hiszen eddigi profi pályafutása 7 szezonjában mindössze 1 gólt jegyzett, de a másodikat a lehető legjobb pillanatra időzítette.

Elmondani sem lehet, hogy mennyire fontos, hogy ez az utolsó másodperces győzelem pozitív alaphangot adjon meg a szezonnak. Reméljük, hogy a srácok a következő fordulóban fejben már az első perctől a pályán lesznek, hiszen az Udinese nem az a csapat, aki udvarias vendéglátóként büntetlenül hagyná, hogy lazáskodjunk. Ha nekünk jól kezdődött a szezon, akkor ez a friuliakra nézve duplán igaz, hiszen az első fordulóban, Torinóban győzték le a Juventust. Jó lenne helyretenni őket, még mielőtt túl nagy terveket kezdenének szövögetni az udineiek. Ők sem az a színolasz csapat, a 29-es „rosa”-jukban mindössze 6 játékos neve mellett van olasz zászlócska. Az egyikük természetesen az őskövület legenda, Toto Di Natale, aki még mindig úgy szórja a dolgokat, és úgy képes eldönteni meccseket, hogy ha 10 évvel fiatalabb lenne, ő is az 50 millió feletti kategóriába tartozna. A vezetőségből csupa ismerős arc tekint vissza ránk, Francesco Guidolin, a friuli zebrák technikai vezetője (4-szer (!) volt a Palermo edzője) illetve az edző, Stefano Colantuono (2-szer (!) volt a Palermo trénere). Remélem, a fiúk agyában csak a győzelem szerepel célként, én azért hadd legyek kicsit engedékenyebb; egy X-szel sem lennék teljesen elégedetlen.