Aki a szezon megkezdése előtt akárcsak egy kisebb összeggel fogadott arra, hogy két fordulót követően a Palermo lesz az egyik 100%-os csapat a bajnokságban, és az egyetlen együttes, amely még csak gólt sem kap kétszer kilencven perc alatt, az most valószínűleg tetemes összeget tehet zsebre. Kérdés, hogy volt-e valaki, aki ennyire bízott a rózsaszín-feketékben, mert a nyári történések után nem sokan gondoltuk volna, hogy a Genoa-t és az Udinese-t is legyőzzük! Márpedig így történt! Azok után, hogy a nyitányon az utolsó utáni pillanatban 1-0-ra nyertünk a genovaiak ellen, vasárnap a Serie A 2. játéknapján az Udinese megújult otthonát is „bevettük”. A körülményeket ismerve, ez több mint bravúros tett volt, mint ahogy a bajnoki rajt is egészen parádés eddig.

Szó, ami szó, valóban impozáns látványt nyújt a kívül-belül megszépült új Friuli-stadion, amelyre méltán lehetünk irigyek mi is, hiszen amíg nálunk még mindig csak beszélnek egy esetleges új stadionról, addig Udine-ben gyakorlatilag két év alatt majdhogynem teljesen el is készültek a munkálatokkal a kivitelezők. Az alaposan átmodernizált létesítményben vasárnap játszott először olasz bajnokit a hazai csapat, mégpedig pont a mieink ellen. Talán nem kell külön jeleznünk, hogy stadionavató mérkőzést játszani vendégként, nem túl hálás feladat, de hát nem volt más választásunk, a sorsolás ezt rendelte számunkra a második fordulóra. Az, csak továbbnehezítette a dolgunkat, hogy egy önbizalomtól duzzadó udinei csapathoz kellett látogatnunk, amely a nyitófordulóban, idegenben győzte le a tavalyi bajnok Juventust, és amelynél ráadásul még új edző, nevezetesen az ex-palermói Stefano Colantuono dolgozik a nyár eleje óta, akinek szintén plusz motivációt jelenthetett a Palermo elleni bajnoki. És ha mindez nem lett volna még elég, akkor illik megemlíteni a hazai szurkolók által generált ünnepi légkört is, ami egészen frenetikusra sikeredett: a csapatok pályára vonulásakor mindenki fekete-fehér papírokat tartott a levegőbe, miközben a hangulatra sem lehetett panasza senkinek.

Annyi minden szólt tehát ellenünk a vasárnapi mérkőzésen, hogy hirtelen nem is tudtuk, miben reménykedjünk. Na, jó, azért a Genoa ellen látott küzdőszellemre, és az ott megszerzett 3 pontra mindenképpen támaszkodhattunk, no meg arra is, hogy ezúttal támadóbban, vagyis valódi csatárral a kezdőben léptünk pályára. Igen, Giuseppe Iachini úgy döntött, hogy az első fordulóban még csak csereként beszálló, ám akkor jól teljesítő Aleksandar Trajkovski-nak helye van a kezdőcsapatban, Ivaylo Chochev-nek viszont nincs, így a bolgár a padon találta magát. Ez a változtatás némileg a felállásunkon is módosított, hiszen a jól megszokott és a múlt héten is szemügyre vett 3-5-2-es hadrend helyett, 3-4-1-2-ben kezdtük a meccset: Trajkovski mellett Quaison volt a másik csatár, Vazquez pedig a támadók mögötti irányító. De nemcsak elöl fedezhettünk fel személyi cserét, hanem a védelemben is, hiszen Roberto Vitiello helyére, a nyáron kölcsönből visszatérő Aljaz Struna került, amiben azért volt kockázat.

Noha sokan azt vártuk, hogy az Udinese már az első perctől a torkunknak esik az új stadionjában, és ki sem enged minket a térfelünkről, hamar nyugtázhattuk, hogy szó sem volt ilyesmiről. Olyannyira nem, hogy rögtön a 8. percben néma csend borult a Stadio Friuli-ra! Történt ugyanis, hogy Franco Vazquez egymaga bohócot csinált a hazai gárda jobb oldalából, majd miután középre adott, Luca Rigoni közelről a kapu bal sarkába fejelt. Ezzel a találattal nagyon korán előnybe kerültünk, remekül kezdve az előzetesen nehéznek tűnő idegenbeli kirándulást. Rigoni gólérzékenységét már az előző szezonban is megcsodálhattuk, és úgy tűnik, hogy a középpályás idén is ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta, hiszen ez már a második gólja (az Avellino elleni kupameccsen is betalált) volt. Nagy kérdés, hogy mi lenne velünk Luca nélkül, de ebbe, most inkább ne is gondoljunk bele!

Várható volt, hogy 0-1 után nagyobb tempóba kapcsol majd az Udinese, ám a mieink teljesítményének ettől még nem kellett volna visszaesnie. De hiába volt meg az előny, valahogy nem voltak nyugodtak a játékosaink, akik egyre többször hibáztak. Jajalo például nem egy esetben könnyedén veszítette el a labdát a pálya közepén, ráadásul a széleken is gondjaink voltak, ugyanis sem Rispoli, sem pedig Lazaar nem állt a helyzet magaslatán – Ali Adnan és Edenilson többször is mögéjük került. Azt, hogy 20 perc után nem állt máris 1-1 a szintén megszépült eredményjelzőn, kizárólag a szerencsének, és a hazai támadók túlzott akarásának, vagy inkább görcsös erőlködésének köszönhettük. Thereau egy ízben passz helyett fölé bombázott, pár perccel később pedig Giancarlo Gonzalez blokkolta az üres kapura tartó lövését, így szerencsére nem jött össze az egyenlítés a franciának. Mint ahogy Edenilson lábában is benne maradt a gól, ugyanis hiába kapott kiváló labdát a brazil, ajtó-ablak helyzetben még csak kaput sem talált. Megúsztuk ezt a kritikus időszakot, ugyanakkor a két szemünkkel láthattuk, hogy a védelmünk közel sem játszik jól. Pipo még úgy, ahogy elvégezte a feladatát, a Genoa ellen hőssé váló El Kaoutari, és a Palermóban most debütáló szlovén, Aljaz Struna viszont nem nagyon bírt a testi erejét is fitogtató Duvan Zapata-val, valamint a gyors Cyril Thereau-val. El kell ismerni, az első félidőben Udinese uralta a játékot, a mieink pedig azt az egy akciót leszámítva, amiből Rigoni gólt fejelt, nem is nagyon jártak Karnezis kapujának a közelében sem, ráadásul Trajkovski és Quaison a labdával is alig-alig találkozott.

Bíztunk benne, hogy Iachini kitalál valamit a szünetben, mert félő volt, hogy rossz vége lesz a meccsnek. Csakhogy, a mesterünk nem az a típus, aki gyökeres változtatásokra szokta elszánni magát – naná, hogy ezúttal sem tett így!  Az még valahol érthető is, hogy csere nem volt (bár Gilardino-t megnéztük volna…), az viszont már kevésbé, hogy a csapat hangyányival sem lett jobb a második félidőre. A mérkőzés ugyanolyan mederben zajlott, mint az első játékrészben, vagyis az Udinese folyamatosan támadott, a mieink meg próbáltak védekezni. Csak hát, az sem igazán ment! Volt olyan jelenet, amikor két játékosunk (Jajalo és Struna) összeszaladt, a labda pedig így Thereau elé került, aki ezzel a lehetőséggel sem tudott mit kezdeni. A Friuli Zebrák mindent megtettek az egyenlítés érdekében, Bruno Fernandes többször is távoli lövésekkel tesztelte az ezúttal sem unatkozó Sorrentino-t, ám sem ő, sem pedig Zapata nem tudta megtréfálni a rutinos kapust. Nagy nyomás alatt játszottunk, és ez, a szó szoros értelmében is igaz volt. Egyáltalán nem szokásunk a bírókkal foglalkozni, de Antonio Damato játékvezető vasárnapi ténykedése mellett nem mehetünk el szó nélkül, hiszen a Barletta-ból származó sípmester igencsak érdekes felfogásban vezette a találkozót. A spori kiosztott néhány megkérdőjelezhető sárga lapot a mieinknek, ráadásul, ha a hazai közönség felmordult valamin, azonnal szabadrúgást is kaptak az udineiek, ami nem volt túl fair. Természetesen, nem akarunk semmilyen összeesküvés-elméletet gyártani, ezért inkább azt gondoljuk, hogy biztosan Damato sporttársat is elragadta az új stadion látványa és atmoszférája, és csak emiatt volt néhány tévedése a kárunkra…

De hát nemcsak Damato nyújtott gyenge teljesítményt, hanem sajnos a csapatunk is! És ez utóbbin, az sem segített, hogy a 65. percben Iachini lecserélte a rendkívül rosszul futballozó Rispoli-t, aki helyett Edoardo Goldaniga lépett pályára. Öt perccel később még tovább sokasodtak a gondjaink, hiszen Aljaz Struna megkapta a második sárga lapját (már az első sem biztos, hogy jogos volt, hiszen Zapata szintén fogta, sőt még két kézzel el is lökte magától a szlovént…) is, mégpedig azért, mert a labdát eltalálva szerelte Bruno Fernandest…

Az rendben van, hogy sárga lappal nem kellett volna így odacsúsznia a Carpi-tól visszatérő védőnek, ám hangsúlyozzuk, meglátásunk szerint Aljaz teljesen szabályosan szerelte a hazaiak játékosát, így a kiállítása nem volt jogos! Struna bemutatkozása palermói mezben tehát, nem jól sült el, ám reméljük, hogy lesz még alkalma bizonyítani a keménységét ezúttal is megmutató szlovénnak!

Az emberelőnybe kerülő Udinese azonnal változtatott is: Colantuono védő helyett újabb csatárt küldött pályára, méghozzá „Toto” Di Natale személyében. Nem sokkal később még Marquinho-t is beküldték, miközben Thereau és Zapata is a pályán maradt, így aztán valóban fel volt adva a lecke az utolsó húsz percre létszámhátrányba kerülő mieinknek. A túloldalon Iachini Hiljemark és Vitiello beállításától várta a hátsó stabilitást – mindhiába. A hazaiaknak továbbra is meg voltak a lehetőségei az egyenlítésre, ám Thereau és Zapata fejese után sem került a labda hálóba, amit leginkább csak a szerencsének, no meg Sorrentino-kapusnak köszönhettünk. És miután a 4 perces ráadásban sem tudott gólt lőni az Udinese, elkönyvelhettük szezonbeli második 1-0-ás győzelmünket, és az újabb három pontot is. 

Azt túlzás lenne állítani, hogy jó játékkal győztük le az Udinese-t, azt azonban a csapat javára kell írni, hogy idegenben, tíz emberrel is hősiesen küzdött, arról pedig már nem is beszélve, hogy 100%-os helyzetkihasználással nyerte meg a meccset.  Kedvenceink tehát, két forduló után még csak gólt sem kaptak és pontveszteség nélkül állnak a bajnoki pontvadászatban, emellett pedig az Avellino elleni kupameccset is megnyerték. Persze, azt is el kell ismerni, hogy az eddigi mérkőzéseinken a szerencse is mellettünk állt, és a látottak alapján egy szavunk sem lehetne, ha nem hat pont állna a nevünk mellett! Messzemenő következtetéseket egyelőre nem szabad levonni a mögöttünk hagyott meccsekből, mindazonáltal ilyen sikeres rajtra, utoljára kilenc évvel ezelőtt, a 2006-2007-es szezon elején volt példa, akkor ugyanis, zsinórban négy győzelemmel kezdtük az évet. Már most jeleznénk, hogy két hét múlva az A-liga egyik újoncát, a jelenleg pont nélkül szerénykedő Carpi-t fogadjuk, akik ellen folytatható az eddigi eredményes szereplés, és megszerezhető az idei negyedik siker is.Az Udinese megszépült otthonában aratott újabb diadal, mindenesetre erőt sugározhat a jó folytatáshoz, és még némi reményt is áraszt a jövőt illetően. Egyszer talán nekünk is lesz új stadionunk, amelyet – csakúgy, mint vasárnap este a Friuli-t – győzelemmel avathatunk majd fel! Kérdés, hogy mikor jön el ez a nap…?