Guillermo Barros Schelotto szebb bemutatkozásról nem is álmodhatott volna! Újdonsült csapata – nagy örömünkre – 4-1-re náspángolta el az Udinese-t, mégpedig pazar teljesítménnyel. A játékunk és a góljaink is szenzációsak voltak vasárnap délután, vagyis végre igazi örömfutballt láthattunk a Barbera-ban! Tény, a múlt heti csúfos „égés” (Genoa 0-4) után ránk fért már ez a sikerélmény, a megszerzett három ponttal pedig immár nem is a kiesőzóna környékén portyázunk! Schelotto-mesterrel elindult valami, vagy csak egyszeri fellángolásról beszélünk? Nem tudjuk, ezt majd az idő dönti el, de titkon abban bízunk, hogy az argentin edző érkezésével megkezdtük a kievickélést a gödörből!

Schelotto nem forgatta fel nagyon az alapcsapatot, meglepetésember nem volt a kezdőben, ennek ellenére már az 5. perc tájékán az volt az érzésünk, hogy ez egy másik Palermo, mint amelyiket egy hete Genovában, vagy a szezon első felében láttunk. Ez a Palermo ugyanis, futballozott. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy bátran, ötletesen és hatalmas kedvvel tette a dolgát, ami az idei szezonban nem gyakran fordult még elő a szicíliai csapattal. Na, persze ez nem azt jelenti, hogy minden hibátlanul működött, és az Udinese-nek momentumai sem voltak, de összességében a rózsaszín-feketék uralták a találkozót. Feltűnően aktív volt minden pályán lévő játékosunk (igen, még Chochev, Hiljemark, Struna és Jajalo is), elöl pedig meg volt a kreativitás is a csapatban. Lehet, hogy utóbbiban nagy szerepe volt Robin Quaison-nak is, aki hosszú idő után volt kezdő.

A svéd kimondottan élvezte a játékot, és a csapatba állításával Vazquez és Gilardino is jól járt, ugyanis sokkal színesebb, kvázi kiismerhetetlenebb, s veszélyesebb lett a támadójátékunk. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mérkőzés első gólját is Quaison jegyezte, aki a 35. percben egy pompás akció végén talált a kapuba. A támadás Vazquez-től indult, majd Gilardino és Hiljemark érintésével (utóbbi sarokkal hozta kihagyhatatlan ziccerbe honfitársát) került a labda a svéd 21-es elé, aki közelről okos gólt lőtt Karnezis kapujába.

Mintaszerű akció volt, amely talpra is ugrasztotta a Barbera közönségét, és még a kispadunkat is! A pálya széléről irányító Bosi-ról (Schelotto adminisztratív okokból nem meccselhetett még, de a padon ott ült, s a háttérből irányított), és az egész szakmai stábról lerítt a megkönnyebbülés Quaison gólja után, de talán még a lelátón helyet foglaló Predrag Mijatovic arcán is felfedezhettünk egy kisebb mosolyt.

Az előny tudatában még magabiztosabbak lettek rózsaszín-fekete kedvenceink, így aztán hiába próbált a félidő hajrájában a kapunk elé szögezni az udinei alakulat, nem tudtak túljárni a mieink eszén. Külön említést érdemel Aljaz Struna és ’Pipo’ Gonzalez játéka, akik ezúttal szinte áthatolhatatlanul állták Thereau és társai rohamait. Csak egy példa a sokból: az első játékrész végén, egy baloldali Fernandes beadást követően már Sorrentino is verve volt, ám a testi épségét sem kímélő Gonzalez úgy előzte meg és mentette szögletre a labdát a teljesen üresen maradó Perica elöl, amivel valószínűleg gólt akadályozott meg! Az egymásért való küzdésnek pedig, meg is volt 45 perc után az eredménye, mert a láthatóan motiváltan játszó mieink, egy nullára vezettek a szünetben – tegyük hozzá, teljesen megérdemelten!

A térfélcserét követően még jobban fokozta a nyomást az Udinese, amely bizonyította, egyáltalán nem egy rossz társaság. Colantuono legényei szervezetten játszottak, és a második félidő elején akár többször is egyenlíthettek volna! Mármint akkor, ha nem Sorrentino-val álltak volna szemben! De mivel a rutinos cerberus eszén sehogy sem tudtak túljárni a Friuli Zebrák, az eredmény sem változott – egészen az 56. percig! Noha ekkortájt inkább az egyenlítés lógott a levegőben, mégis kétgólos lett a különbség a két csapat között, amit persze egyáltalán nem bántunk! Miután Sorrentino újabb bravúrt mutatott be Thereau lövésénél, a kipattanóból kontrát indítottunk, amelynek végén ezúttal Quaison rúgatott gólt Hiljemark-kal, viszonozva Oscarnak az első félidei gólpasszát!

A svéd koprodukció révén tehát, már 2-0-ra vezettünk, azt meg szintén csak csendben jegyeznénk meg, hogy nagyon régen nem láttuk Oscar Hiljemarkot ilyen jól futballozni: a palermói 10-es csapata egyik legjobbja volt vasárnap, és nagy szerepe volt a győzelem kiharcolásában. Mert igen, kedvenceink a hátralévő félórában szerencsére nem herdálták el a magabiztos előnyüket, sőt a találkozó hajrájában még szebbé tették az amúgy is kellemesen alakuló vasárnap délutánt. A 77. percben a balszélen fel-alá robotoló Achraaf Lazaar, csakúgy, mint tavaly tavasszal a Friuli-ban, megint csak megcsillantotta remek ballábát, és jó 30 méterről ismét bevette Karnezis kapuját! Oké, ehhez a gólhoz ezúttal a szerencse is kellett, ám ez cseppet sem csökkentette a pénteken 24. születésnapját ünneplő marokkói érdemeit. Jó csapatnak meg amúgy is dukál a szerencse, a Palermo pedig ezen a napon tényleg jó csapat benyomását keltette, na!

3-0 után még az is belefért, hogy Thereau egy közeli fejessel szépítsen, és noha az udineiek újra vérszemet kaptak a szépítő góltól, Sorrentino nem hagyott több örömet a vendégek számára! Gyorsan tegyük hozzá, hogy Duvan Zapata sarokra tartó fejesénél kellett is a bravúr Sorre-tól, hiszen ha ebből is gólt szerzett volna a vendégcsapat, bizony meleg lehetett volna az utolsó öt perc. Még jó, hogy nem lett az, és amikor a 86. percben Quaison időhúzás miatt, vastaps közepette levonult a pályáról, és beállt Trajkovski a helyére, talán csak kevesen sejtették, hogy a slusszpoén még hátra van! A csereként beszálló macedón támadó ugyanis, gyakorlatilag az első labdaérintéséből meglőtte a mérkőzés gólját, ami egy ilyen szép gólokkal tarkított találkozón még inkább elismerést érdemel. Trajko, akit személy szerint én a kezdőben játszatnék, kísértetiesen hasonló gólt lőtt, mint decemberben a szintén 4-1-re vert Frosinone ellen, hiszen ezúttal is egy igazítás után, mesterien csavart a bal sarokba!

Nem kétséges, hogy ‘Alex Trajko’ (a twitteres neve) nagy jövő előtt áll, és a remek rúgótechnikájával egyre inkább igazolja azt, hogy megérte őt szerződtetni a múlt nyáron! Persze, mi magyarok örültünk volna, ha Balogh Norbert is beszáll a meccsbe, és ő is megzörgeti a hálót, de mivel a gólszerzéssel nem voltak gondjaink ezen a napon, annyira nem bántuk, hogy Balogh ezúttal nem kapott lehetőséget. Amúgy talán még jobb is, hogy nem lőttük el minden puskaporunkat egyszerre, mert az Udinese ellen bőven elég volt a négy rúgott gól a három pont megszerzéséhez (bár a meccs végén még Djurdjevic és Vazquez is feliratkozhatott volna a gólszerzők közé, ám mindketten hibáztak), amivel egyébiránt fontos lépést tettünk a gödörből kivezető úton: a mieink egészen a 14. helyig ugrottak előre a tabellán. Nem csoda, hogy a lefújást követően hatalmas ünneplés vette kezdetét a Barbera-ban, ami talán még jelzésértékkel is bírt. Azaz, felcsillant a remény, hogy a szebb jövő elkezdődött szeretett klubunk háza táján.

(Végre volt mit ünnepelni a stadionban)

Azt ugyanakkor továbbra sem tudjuk, hogy a meccset végig nyugodtan szemlélő Guillermo Barros Schelotto vajon mit csinált másképpen elődjeihez képest, ami ennyire gyökeres változást hozott, mindazonáltal az argentin tréner bemutatkozása a palermói kispadon, valóban nagyot szólt! Mert valahogy tényleg más volt ez a Palermo, mint az eddig látottak, és ez, reményt keltő a folytatást illetően is!

CARPI-PALERMO

Nyilván, egy meccsből nem illik messzemenő következtetéseket levonni, és túlzásokba sem szabad esni, már csak azért sem, mert jövő szombaton (kezdés 15 óra), a Carpi modenai otthonában újabb nehéz meccs vár Schelotto tanítványaira! Olybá fest, a Carpi januárra összeszedte magát, ám hiába a bravúros eredmények (legutóbb iksz az Inter vendégeként emberhátrányban), egyelőre a kiesőzónából még nem tudtak elugrani! A hátrányuk, velünk szemben hat pont, ami azért megnyugtató számunkra, de azt sem felejtsük el, hogy egy újabb balul elsült meccsel, ismét lőtávolon belülre kerülhetne a Serie A újonca. Éppen ezért is lesz kiemelt jelentőségű a szombati találkozó, amelyen remélhetőleg sikerül megismételni az Udinese elleni teljesítményünket! Mert ha így lesz, akkor aligha nekünk kell tartani az összecsapástól, hanem sokkal inkább a Carpi szurkolóinak!