Sem elégedettek, sem csalódottak nem lehetünk a hétvégi, Carpi elleni idegenbeli 1-1-et követően. Mert igaz ugyan, hogy a látottak alapján egyértelműen nyerhető mérkőzést adtunk ikszre (amiben vastagon közrejátszott egy igencsak véleményes játékvezetői ítélet is…), ám a döntetlennel így is megőriztük a megnyugtatónak tekinthető hatpontos fórunkat a már kiesőhelyen állomásozó, és az utóbbi időben több bravúros eredményt is felmutató Carpi-val szemben. Mondjuk az már más kérdés, hogy egy győzelemmel eltávolodhattunk volna a hátsó régióból, de ha őszinték akarunk lenni, akkor a második félidei játékunk és felfogásunk alapján nem szolgáltunk rá a három pontra szombaton. Sebaj, majd szerdán odahaza „elkapjuk” a városi derbit nyerő Milan-t!

Az elmúlt években, amikor a Carpi-val találkoztunk, valahogy mindig pórul jártunk. 2013 decemberében egy rendkívül viharos összecsapáson, kilenc emberre fogyatkozva, egy tizenegyes-góllal kaptunk ki tőlük 1-0-ra, úgy, hogy közben még Iachini-t és Perinetti-t is elküldték a kispadtól, aztán 2014 májusában, hazai környezetben, már másodosztályú bajnokként is alul maradtunk velük szemben (az 1-2-es végeredmény azért is volt fájó, mert ezzel odalett a veretlen tavaszi szezon lehetősége…), míg a legutóbbi találkozás alkalmával, 2015 őszén az A-ligában sem bírtunk a Carpi-val, amely ellen akkor is csak az utolsó percekben tudtunk pontot menteni (2-2) a Barbera-ban. És hogy mi történt a két csapat 2016. január 30.-án rendezett összecsapásán? Nos, talán nem mondunk semmi újat azzal, ha azt írjuk: a sorminta folytatódott, vagyis ezúttal sem tudtuk legyőzni az Emilia-romagnai együttest.

Pedig most sokkal nagyobb sanszunk volt a sikerre, mint a korábbiakban, ugyanis az első félidőben majdhogynem minden a terveinknek megfelelően alakult. Bár a Carpi az első negyedórában aktívabbnak tűnt, a mieinken már ekkor is érződött a szervezettség, és a tudatosság. Hátul stabilnak tűnt a Struna, Gonzalez, Goldaniga, Lazaar négyes, de a középpályásainkra sem lehetett panasz. Okosan, mi több taktikusan játszottunk, aminek a 24. percben már látható eredménye is volt. Alberto Gilardino gyakorlatilag a semmiből szerezte meg a vezetést a rózsaszín-feketéknek, miután egy remek labdaátvétel után gólra váltotta Oscar Hiljemark passzát. Szép találat volt, különösen azért, ahogyan helyzetbe hozta magát a szezonban hatodik gólját szerző Gilardino, akinek ez már a 184. találata volt a Serie A-ban, amivel megelőzte Gabriele Batistuta-t az A-liga örökös góllövőlistáján! Duplán is járt tehát az elismerés Gila-nak!

Persze az is igaz, hogy a vezető találatunk megszületésében, ezúttal is dicséretet érdemel svéd középpályásunk, Hiljemark is, aki a múlt heti jó produkciója után, most gólpasszal vétette észre magát. Gila góljával egyértelműen sikerült is megtörni a lelkes házigazdát, akik ezt követően el is veszítették a fonalat. Persze, gólnélküli állásnál sem igazán tudtak komoly veszélyt teremteni Sorre kapuja előtt, mert inkább csak távoli lövésekkel kísérleteztek, 0-1 után azonban már ennyire sem futotta a kiesés elöl menekülő gárda erejéből. Kedvenceink ellenben, könnyen növelhették volna az előnyüket a szünetig, ám hiába volt több ígéretes akciónk, nem sikerült Belec kapuját újra megzörgetni. (A legközelebb talán az ezúttal haloványabban teljesítő Robin Quaison járt a gólhoz, fejese azonban célt tévesztett.) Ezzel együtt, olybá festett, hogy a Palermót vezetőedzőként most először irányító Giovanni Tedesco, és a háttérből dirigáló Guillermo Barros Schelotto, jó taktikát talált ki erre a meccsre, így adott volt a recept, miként lehet legyűrni a Carpi-t.

Csakhogy a szünet után megtört valami, amit még most sem igazán értünk! Mert nem arról volt szó, hogy a második félidőben a Carpi ritmust váltott és elkezdett jobban futballozni, hanem arról, hogy a mieink teljesítménye visszaesett, mégpedig igen látványosan. Az volt az érzésünk, mintha mindenáron a 0-1 megőrzése lett volna Tedesco-ék célja, ez pedig azzal járt, hogy gyakorlatilag fel is adtuk az ellentámadások vezetését, és a mérkőzés eldöntésének lehetőségét. Érthetetlen volt, miként az is, hogy 0-1-nél miért cseréltük le Gilardino-t egy középpályásra, nevezetesen Cristante-ra…? De ha már itt tartunk, azért mégiscsak álljunk meg egy szóra: nos, tudjuk, hogy Bryan Cristante még csak nem régóta van nálunk, ám a Carpi ellen mutatott produkciója finoman fogalmazva sem nyűgözött le bennünket. A hatalmas tehetségként beharangozott középpályásban, jónéhány akciónk akadt el szombaton, mint ahogy a pontos passzokkal is hadilábon állt kedvenc csapatunk új 24-ese!

(Gilardino (11) lecserélése nem volt indokolt)

Noha komoly helyzete még ekkortájt sem volt a Carpi-nak, valahogy mégis érezhető volt, hogy az egy gól kevés lesz a három pont megszerzéséhez. Már csak azért is, mert Fabrizio Castori, a hazai csapat edzője sokkal jobban cserélt, mint kollégái a túloldalon: Lasagna valamint Mancosu beküldésével egyértelműen lendületesebbé vált a Carpi, miközben a mieink szép lassan belealudtak a meccsbe. Ez pedig odavezetett, hogy az amúgy helyzetektől mentes, ám felettébb küzdelmes, gyürkőzős összecsapáson a vendéglátók csak összehoztak egy 11-est, amihez mondjuk Nicola Rizzoli jóindulatára is szükségük volt! Történt ugyanis, hogy a 74. percben Goldaniga becsúszását követően Mancosu nagyot esett a 16-oson belül, a játékvezető pedig némi habozás, gondolkodás és jókora ráhatás után, csak befújta a jogosnak nem éppen nevezhető büntetőt a Carpi-nak. Továbbra is állítjuk, hogy Goldaniga a labdát pöckölte el a támadó elöl, ám sajnos a meccset érdekes felfogásban vezető sporik másként látták ezt az esetet is! A sértettet, a régebben még általunk is megkörnyékezett Matteo Mancosu-t nem érdekelte, hogy jogos-e vagy sem a tizi, és biztosan gólra váltotta a megkapott lehetőséget, eltüntetve ezzel a két csapat közt lévő egygólos különbséget. Sajnos, Sorretino-nak esélye sem volt a hárításra, így a sokáig féltve őrzött előnyünk egy pillanat alatt odalett, s újfent kiderült, hogy egy gól, nem gól a mai fociban, azaz hiba volt 0-1-re játszanunk!Érdekesség, hogy 1-1 után egyből képesek voltunk nagyobb tempóba kapcsolni, ám hiába adott Vazquez parádés labdát a Quaisont váltó Trajkovski-nak, a macedón nem tudta újra előnyhöz juttatni a mieinket. Beszorítottuk az utolsó negyedórára a Carpi-t, ugyanakkor jó kérdés, hogy vajon miért nem ilyen felfogásban játszottuk végig a második játékrészt…? Szintén komoly kérdést vet fel az is, hogy ha egy csapatnak van még egy lehetősége a változtatásra, akkor miért nem él vele? Mert a Tedesco-Schelotto kettős még frissíthetett volna a hajrára például Djurdjevic-csel, Balogh Norbival, a visszatérő Bentivegna-val vagy bárki mással is, de az edzői stáb némileg érthetetlen módon, mégsem nyúlt bele a csapatba a bekapott gól után. Pedig volt olyan játékos, akit nyugodtan le lehetett volna kapni a pályáról, gondolunk itt az ismét csak alibiző Chochev-re, vagy a megint láthatatlanul, és sok hibával játszó Jajalo-ra is!

Kész szerencse, hogy a 93. percben Di Gaudio elönzőzte csapata utolsó akcióját, mert az lett volna az igazi hidegzuhany, ha még el is veszítünk egy olyan mérkőzést, amelyet a látottak alapján sokkal inkább megnyernünk illett volna! Így aztán maradt az 1-1-es döntetlen, amivel megmaradt a hat pont is a két csapat között a tabellán. A minimális célunkat tehát teljesítettük, vagyis nem engedtük magunkhoz közelebb a legjobban álló kiesőjelöltet, amiatt viszont ismét csak bánkódhatunk, hogy zsinórban negyedik nekifutásra sem tudtuk legyőzni a Carpi-t! Kár érte, mert többet is kihozhattunk volna a szombati meccsből!

PALERMO-MILAN

A Serie A 23. fordulóját hétközben rendezik majd, a mieink a Milan-t fogadják szerdán – 20 óra 45 perctől. Jó meccsre van kilátás, hiszen két jó formában lévő csapat feszül majd egymásnak, ugyanis kedvenceink, Guillermo Barros Schelotto irányításával elkezdték gyűjtögetni a pontokat, míg a Milan-t nagyon összekapta az utóbbi időszakban Sinisa Mihajlovic, aki alatt már talán nem is inog annyira a kispad. A milánói piros-feketék vasárnap igencsak simán, 3-0-ra intézték el a városi rivális Intert, így aztán minden bizonnyal feltüzelt állapotban érkeznek majd szerdán a Barbera-ba is. Ettől azonban még nem kell megijednünk, s reméljük, Vazquez-ék nem is tesznek majd így, mert jó lenne, ha az idei szezonban először, képesek lennénk egy nagy skalpot is begyűjteni!