Tévedtünk. Mármint akkor, amikor az előző posztunkban úgy harangoztuk be a Milan elleni bajnokinkat, hogy jó meccsre van kilátás! Hát, elismerjük, alaposan melléfogtunk, de mentségünkre szóljon, hogy nem vagyunk napi kapcsolatban kedvenc csapatunk játékosaival, így nem tudhattuk előre, hogy a szerdán, rózsaszín mezben pályára lépőknek nem lesz kedvük aznap futballozni! Ne szépítsük a dolgot, szégyenteljes produkcióval rukkoltunk elő hétközben, és gyakorlatilag tálcán kínáltuk fel a három pontot a Milan-nak! Ennek köszönhetően, a 0-2-es végeredmény már félóra alatt kialakult, amelyben hatalmas szerepet vállalt az egészen gyatrán teljesítő védelmünk is! A vereséggel a pozíciónk nem változott a tabellán, ám az optimizmusunk, amit Schelotto színrelépésével eddig tapasztaltunk, egyhamar tovaszállt! Nagy csalódás volt ez a mérkőzés, de vasárnap máris adott a lehetőség a javításra – a Sassuolo vendégeként!

Szó, ami szó, nem vagyunk elkényeztetve az idei szezonban! A 2015-2016-os idényben volt már néhány igencsak pocsék meccse kedvenceinknek, amelyek után nem keveset bosszankodhattunk, és amikor az ember már azt hinné, hogy túl vagyunk a nehezén és már nem érhet minket több negatív meglepetés, jön a Milan elleni hazai bajnoki, amelyet tán az eddigiektől is felháborítóbb játékkal és hozzáállással sikerült elveszíteni! Tudniillik, a mieink érthetetlen módon, mindenfajta ellenállás és küzdeni akarás nélkül adták meg magukat a szerdai, hétközi fordulóban, a Milan pedig ezt kihasználva, könnyedén nyerte meg a Barbera-ban rendezett összecsapást. Ráadásul, a piros-feketéknek még a gólokért sem kellett megizzadniuk, hiszen a védőink előszeretettel segítettek ebben is! Noha a 16. percben Carlos Bacca még elhibázta a Chochev-től kapott indítást, néhány minutummal később már olyan ziccerbe került, amit képtelenség lett volna kihagyni! Naná, hogy a feltűnően üresen maradt kolumbiai támadó nem is rontotta el az ölébe hullott lehetőséget – Sorrentino sajnos nem védhetett! A Milan vezető góljának megszületésében hatalmas szerepe volt a meccs megkezdése óta bizonytalankodó Aljaz Struna-nak, aki nemes egyszerűséggel teljesen lemaradt az ellenfél egyértelműen legveszélyesebb játékosáról, ez pedig sokba is került a mieinknek! Kár tagadni, óriási helyezkedési hibát vétett a szlovén hátvéd, akiből az első félidőben gyakorlatilag bohócot csinált a Milan baloldali támadója, Bonaventura. Kosaras nyelven szólva, számunkra az a párharc egy mismatch volt, amelyből nem kevés hátrányunk származott a mérkőzés ezen periódusában!

(Struna sehogy sem tudta megfékezni Bonaventura-t…)

És miközben még meg sem emésztettük a vendégek vezető találatát, máris jött az újabb hidegzuhany! A 30. percben, újabb váratlan ajándékkal leptük meg az amúgy is magabiztosan és lendületesen futballozó milánóiakat! Az eddig oly megbízhatóan teljesítő Goldaniga, ahelyett, hogy felszabadított volna egy ártalmatlan szituációban, senkitől sem zavartatva inkább kézzel vette le a labdát a 16-oson belül, ezzel pedig potya 11-eshez juttattuk a Milan-t! No, igen, elsőre nem értettük Mazzoleni döntését, ám a visszajátszást látva, teljesen egyértelmű volt az eset: Edoardo, nem tudni miért, de valóban kézzel szelídítette meg a labdát, amiért tényleg büntetőt kellett ítélni! Ezt Niang habozás nélkül bevarrta, amivel nagyjából el is dőlt a mérkőzés – mindössze félóra alatt! Hogy mi ütött Goldaniga-ba ennél a jelenetnél, nem tudjuk, de tény, a fiatal játékos még inkább megzavarodott ezt követően! Erre utalt a 43. perc történése is, amikor a mieink végre megpróbáltak volna valamit kezdeni a labdával, ám Goldaniga eközben olyan hevesen reklamált valamit a játékvezetőnél, hogy kidumált magának egy sárgát is, plusz még a labdát is elveszítettük miatta. Bizony, nem ártott volna elgondolkodni a védő lecserélésén, hiszen többször is, igencsak nehéz helyzetbe hozta az amúgy sem topon lévő társait!

Na, persze az már nem csak Edoardo-n múlt, hogy támadásban – leszámítva az egyetlen kapu mellé szálló Gilardino-fejest – nem sikerült semmit sem felmutatni negyvenöt perc alatt! Mivel az első félidőben mindössze ennyire tellett tőlünk a Milan kapuja előtt, borítékolható volt, hogy ennek a meccsnek már régen vége van! És ezt nem kizárólag a 0-2-es félidei eredmény mondatta velünk, hanem a pályán mutatott produkciónk: mert az teljesen nézhetetlen volt!

(Még Sorre sem bírta nézni a vergődésünket…)

Komolyan elgondolkodtunk rajta, hogy a második félidőt már nem kívánjuk végignézni, ám végül úgy határoztunk, hogy mégiscsak belevágunk! De nem azért döntöttünk imigyen, mert bíztunk a csodában (azzal tisztában voltunk, hogy már kikaptunk…), hanem azért, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy a folytatásban találunk-e valakit, akit Sorrentino mellett még kiemelhetünk erről a botrányosan alakuló meccsről! És lám, találtunk! Méghozzá két játékost is! Az egyik közülük, a svéd Oscar Hiljemark volt, aki Schelotto érkezése óta szó szerint megtáltosodott, a másik pedig a marokkói Achraaf Lazaar. Nem azt állítjuk, hogy a két légiós jól játszott, mert nem erről volt szó, de az akarást és a hajtást legalább láttuk rajtuk, és mostanában már ez is nagy szó mifelénk!

Ugyancsak igyekezett még bizonyítani a szünetben pályára lépő Trajkovski és Morganella is (előbbi Quaison-t, utóbbi a nagyon gyenge napot kifogó Struna-t váltotta), ám a többiek teljesítményéről már nem sok pozitívumot lehet elmondani! A kezdőben továbbra is érthetetlenül erőltetett Ivaylo Chochev, megint úgy játszott végig egy összecsapást, hogy szinte észre sem vettük a pályán, de Mato Jajalo sem játszott jobban a bolgártól.

(Jajalo és Chochev ezúttal sem brillírozott…)

A legnagyobb baj az, hogy a középpályánkon nagyon frissíteni sem tudunk, hiszen ezen a poszton nincs versenyhelyzet a csapaton belül. Maresca jelenleg sérült, míg Rigoni-t és Bolzoni-t elengedtük januárban, így mindössze Cristante maradt bevethető középpályásként, aki egyelőre még csak szokja a palermói légkört.

Nem mehetünk el szó nélkül Vazquez játéka mellett sem, aki ezúttal is kedvtelenül futballozott, emellett pedig talán túl sokszor bonyolódott rá feleslegesen a lasztira. Idegesítő látvány volt, ahogy Mudo a labdavesztései után, fittyet hányva a történtekre, nyugodtan sétálgatott a felezővonalnál, miközben a játék többnyire a mieink térfelén zajlott! Mivelhogy ennyi halovány produkciót nem bír el a csapatunk, aligha volt meglepő, hogy a második játékrészben sem tudtuk komoly erőkifejtésre késztetni a Milan-t. Mihajlovic fiai végig rendkívül magabiztosan őrizték a kétgólos előnyüket egészen a hármas sípszó pillanatáig, sőt, nem túlzunk, ha azt írjuk, hogy akár nagyobb különbséggel is győzhettek volna a Barbera-ban!

A meccset amúgy végig döbbenten és tehetetlenül figyelő Tedesco-Schelotto páros tehát, először veszített bajnokit a Palermo kispadján, ám nem is ez volt az igazán fájó, hanem a bemutatott játékunk! Mert azt természetesen elismerjük, hogy a milánói piros-feketék jóval jobbak tőlünk, ám ettől még nem feltartott kezekkel kellett volna pályára lépnünk ellenük! Sajnos, az idei szezonban már nem először fordult elő az, hogy egy élmezőnyhöz tartozó együttes ellen ennyire visszafogott előadást mutattunk be, és bizony, a szerdai meccset látva, ismét olyan érzésünk volt, mintha a játékosaink fejében az lenne, hogy nekünk nem a topgárdák ellen kell a pontokat gyűjteni, éppen ezért inkább rápihentünk a következő feladatra! Hogy így volt-e, vagy sem, az majd nemsokára kiderül, mindenesetre jó lenne, ha a tavasz hátralévő részében – legyen bárki is az ellenfél – már többször nem kellene ilyen gyötrelmeket átélni, mint szerdán, a Milan ellen! Mert ebből már kezd nagyon elegünk lenni!

SASSUOLO-PALERMO

Vasárnap délután (kezdés 15 óra), ahhoz a Sassuolo-hoz látogatunk, amely hozzánk hasonlóan, szintén 2-0-ra veszítette el a hétközi, hazai meccsét. Különbség azonban, hogy amíg a mieink esélytelenül szenvedtek vereséget a Milan-tól, addig a zöld-feketék kis szerencsével pontot is menthettek volna az AS Roma ellen, ám a 86. percben, 0-1-es állásnál Berardi fölévágott egy 11-est, ez pedig végleg megpecsételte a hajrában újfent kapituláló Sassuolo sorsát. Noha Eusebio Di Francesco fiai mostanság nincsenek csúcsformában (az utóbbi 5 bajnokijukon nyeretlenek maradtak), összességében így is nagyszerű szezont futnak, s a tabellán még mindig az előkelő 7. helyen állnak. Nem kérdés tehát, hogy a vasárnapi összecsapás esélyese is a Sassuolo, amely több bravúrt is bemutatott már a mostani bajnokságban, ugyanis többek közt legyőzte a Napolit, a Juventust és az Intert is. Tavaly ősszel hazai pályán 1-0-ra kikaptunk tőlük, míg az előző bajnokságban, egy elég gyenge színvonalú meccsen 0-0-t játszottunk velük a Mapei Stadionban, amivel vélhetően most is kiegyeznénk előre, ám ahhoz, hogy legyen esélyünk a pontszerzésre – talán mondanunk sem kell – sokkal, de sokkal jobban kell majd játszanunk, mint tettük a hétközben! Reméljük, a srácok képesek lesznek feledtetni a kiábrándító szerdai vereséget, és ezúttal kellemes meglepetést tudnak majd okozni a rossz passzban lévő Sassuolo otthonában! Mi tagadás, egy bravúrgyőzelem nagyon ránk férne már…