Tudvalévő volt, hogy az Inter otthonában nem sok babér terem majd a mieinknek, ennélfogva a 3-1-es hazai sikerrel véget érő vasárnap esti találkozó, nem is tartogatott számunkra semmilyen (kellemes) meglepetést. A milánói kék-feketék simán érvényesítették a papírformát, és messze nem száz százalékon pörögve, igencsak könnyedén győzték le a hetek óta pocsék formában futballozó rózsaszín-fekete kedvenceinket. És miután a Frosinone nyert a hétvégén, immár csak egy pont választ el minket a kiesőzónától, vagyis kijelenthetjük, hogy rohamtempóban haladunk a B liga felé! Ráadásul, a következő fordulóban úgy lépünk majd pályára, hogy már tudni fogjuk a Carpi-Frosinone meccs végeredményét, így az is megeshet, hogy kiesőhelyről kezdjük meg az amúgy is nagyon rázósnak ígérkező, Napoli elleni hazai kilencven percet! Ja, és e poszt megírásakor még az is kérdéses, hogy ki ül majd azon a meccsen kispadon! Kell-e még továbbragoznunk, hogy tényleg nagy bajban vagyunk?

Mivelhogy a Palermo története során még egyszer sem győzött bajnoki meccsen az Inter vendégeként, a csodával ért volna fel, ha pont vasárnap szakad meg ez a rendkívül negatív sorozat. A jelenlegi csapatunktól ugyanis, nemhogy bravúrokat nem láttunk még az idén, de az utóbbi hetekben, hónapokban még nagyon értékelhető teljesítményt sem, így aztán már egy esetleges pontszerzést is bombameglepetésnek könyvelhettünk volna el a Giuseppe Meazza Stadionban. De ilyesfajta tettre, esélyünk sem volt. Újfent. Az Inter, hasonlóan a többi élmezőnyhöz tartozó csapathoz, szintén nem hagyott sok reményt a mieink számára, hiszen Ljajic átlövésből szerzett góljával, már a 11. percben előnybe került a házigazda. Nem akarjuk minden posztban önmagunkat ismételgetni, de tény: ez megint egy olyan bekapott gól volt, amely a saját butaságunk miatt született, ugyanis Enzo Maresca és Sinisa Andelkovic is túlságosan távol védekezett a szerb támadótól, ami azt eredményezte, hogy a kék-feketék 22-ese a zavartalan labdaátvételt követően, kénye-kedve szerint lőhette ki a jobb alsó sarkot. Sajnos, a sérüléséből visszatérő Stefano Sorrentino nem védhette ezt az amúgy nagyon jól eltalált lövést, így az Inter nagyon korán, mondhatni komoly erőkifejtés nélkül is vezetést szerzett. Innentől kezdve pedig, gyakorlatilag formalitássá vált a találkozó, és csak az maradt a kérdés, hogy hány góllal győz majd le bennünket az Inter.

Az első negyedóra végén megúsztunk egy tizenegyest (Andelkovic taglózta le Icardi-t a 16-oson belül), ám nem sokkal később, a közben már magához térő Icardi így is gólt szerzett egy jobb oldali beadást követően. 2-0 után már egyre inkább a két héttel ezelőtti, római kiütés jutott az eszünkbe, hiszen aki nem tudná, a fővárosban ötöt számoltak ránk, és bizony, vasárnap este is benne volt egy újabb méretes zakó a pakliban – főleg az első 25 percet látva!

De szerencsére, az Inter túlságosan is megnyugodott a 2-0-ás vezetése birtokában, éppen ezért annyira nem is erőltette már a támadásokat. Az első félidő második fele viszonylag nyugodt mederben zajlott, mert nagyon nem veszélyeztettük a hazaiak magabiztos vezetését, ám még mielőtt mindenki belealudt volna a meccsbe, és elment volna szünetre, a 45. percben mégis történt egy kisebbfajta csoda! Igen: több mint 300 perc után, újra gólt lőttünk – mégpedig egy formás akció végén! A félidő lefújása előtt közvetlenül, a Morganella helyett csapatba állított Andrea Rispoli, remekül ment el a jobb oldalon, sőt mi több, pontosan is centerezett, az érkező Vazquez pedig a léc alá bombázott – 2-1-re módosítva az első félidő eredményét! Nem tagadjuk, ez a gól még minket is teljesen váratlanul ért, ugyanakkor valami halvány reménysugarat adott a folytatásra!

A térfélcsere után bátrabban és aktívabban is kezdtük a második félidőt, volt is néhány ígéretes megmozdulásunk, de elég volt egy újabb buta hiba, ami végképp meg is pecsételte a sorsunkat. Az Inter labdát szerzett a középpályán, majd végigvitt egy gyönyörű kontrát, aminek végén Perisic teljesen üresen fejelhetett a kiszolgáltatott helyzetben lévő Sorrentino kapujába. Ebben a gólban duplán is benne volt Andrea Rispoli, aki előbb eladta a labdát a felező környékén, majd nem ért vissza Perisic-re, aki visszaállította a megnyugtató kétgólos különbséget a két csapat között.

Noha a második félidő elején volt pár jó percünk, 3-1 után már ismét a kétségbeesett, hitehagyott, elképzelés nélküli erőlködést láttuk a hétről-hétre mélyebbre süllyedő kedvenceinktől. Különösen rossz volt nézni Gonzalez játékát, aki megint sorozatosan követte el a hajmeresztőbbnél-hajmeresztőbb hibákat, és bizony, sokszor csak az Inter támadóinak köszönhettük, hogy nem lett újabb gól egy-egy Pipo-bakit követően. De nemcsak Gonzalez volt teljesen maga alatt vasárnap, hanem még jó páran! Köztük Iachini egyik nagy kedvence, Andelkovic is, aki szintén rengeteg rossz megoldást mutatott be az Inter ellen, a lassúsága pedig már-már az ellenfél támadóinak is kínos. Ugyanakkor a harmadik védőnk, Vitiello sem nyújtott olyat, amivel kiemelkedett volna a hátsó alakzatból, éppen ezért adódik a kérdés, hogy mi a csudáért igazoltuk le januárban Thiago Cioneket, ha sosem adunk neki esélyt a bizonyításra? Tudniillik, a kispadon már csak a lengyel-brazil állampolgárságú védő az egyetlen, akit még nem volt alkalmunk élesben „megcsodálni”, és látva Gonzalez-ék mostani formáját, talán már nem veszítenénk semmit sem, ha a Modena-tól szerződtetett védőnek is bizalmat szavaznánk egyszer! De ugyanez a helyzet a középpályán is! Hónapok óta szajkózzuk, hogy nézni sem bírjuk már Ivaylo Chochev alibizését, ám a bolgár ettől függetlenül minden mérkőzésen kezdőként jut szóhoz, ami több mint érthetetlen. Így volt ez az Inter ellen is, ám Chochev ezúttal sem okozott semmilyen kellemes meglepetést nekünk! Talán, a jelenlegi helyzetünkben kipróbálhatnánk már a Benfica-tól kölcsönvett Bryan Cristante-t is a középpályán, de valamiért erre sem került sor eddig…

Az Inter ellen, a hajrában legalább lehetőséget kapott Balogh Norbi, aki összességében nem is okozott csalódást az utolsó tíz percben. Balogh csúszott-mászott, lendületesen szállt be a meccsbe, és ha voltak is hibái, az akaratot így is díjaztuk. Ezzel együtt, az Inter győzelme egy percig sem forgott veszélyben, és nem túlzunk, ha azt írjuk: a kék-feketék is mindenfajta megerőltetés nélkül, félgőzzel győzték le az ezer sebből vérző, a B-liga felé villámléptekkel haladó rózsaszín-fekete kedvenceinket!

Megint kiderült tehát, hogy csodák nincsenek, baj viszont annál inkább! Mégpedig egyre nagyobb, mert a Frosinone 2-0-ra nyert az Udinese ellen vasárnap, aminek következtében egy pontra megközelítették az éppen csak vonal felett álló mieinket. A sötét felhők nagyon gyülekeznek a fejünk fölött!

PALERMO-NAPOLI

És hogy tovább fokozódjon a krízishelyzet, arról Zamparini is tett az Inter elleni vereséget követően! Elnökünk, kedden összeveszett Giuseppe Iachini-vel, akit újra kirúgott (vagy a Mister mondott fel), így jelen pillanatban teljesen homályos, hogy ki vezeti majd a csapatot a következő meccsen. Zamparini szerette volna visszahívni Ballardini-t a kispadra, aki végül azért nem tért vissza, mert nem akarta Sorrentino-t a csapatban tudni, ezt viszont – szerencsére – nem engedték meg neki. Ezt követően, Zamparini állítólag visszautasította Iachini felmondását, akit kedd este még a játékosok is próbáltak meggyőzni a maradásról. Különösen Sorrentino, aki előtt tényleg le a kalappal, hiszen csapatkapitányhoz méltóan próbálja rendezni az újabb kínos helyzetet. Stefano előbb beszélt Zamparini-vel, majd Iachini-vel is arról, hogy maradjon a mostani szakmai stáb, ám jelenleg úgy tűnik, hogy a rutinos kapus szavai sem tudják megakadályozni az újabb edzőváltást a klub háza táján, mert Iachini szerda délig még nem tért vissza.

Hogy mi fog történni a következő órákban/napokban, azt megjósolni is nehéz, mindazonáltal még az sem kizárt, hogy végül csak Iachini-vel feszülünk neki a vasárnapi (kezdés: 20:45), Napoli elleni bajnokinak. Ha nem, akkor minden bizonnyal Fabio Viviani fog beugrani edzőnek, de az is lehet, hogy Zamparini addigra talál valaki mást. (A hírek szerint Walter Novellino az első számú jelölt a posztra.) A palermói szappanopera következő fejezete tehát, még tele van izgalmakkal és kérdőjelekkel, de azt azért megállapíthatjuk, hogy a hétvégi, Napoli elleni hazai meccs előtt, rendkívül baljósak az előjelek. Mert azt kizártnak tartjuk, hogy ez a hercehurca segít valamit az amúgy is pokolian nehéz helyzetben lévő csapat felkészülésén, arra viszont lehet jó, hogy újabb lépést tegyünk a B felé!