“Csak ajánlani tudom a meccsnézést Palermóban!”

Jóllehet, hosszú még a vakáció-szezon, ám Hajdu Kornél máris egy olyan kivételes és irigylésre méltó élménnyel gazdagodott az idei nyáron, amelyet nehéz lesz felülmúlni! Ha figyelmesen olvastátok az elmúlt hetekben a blogunkat, akkor már asszociálhattok arra, hogy ki a fentebb megnevezett úriember, ugyanis tettünk már róla említést bizonyos kontextusokban: igen, ő az a szerencsés, aki június 10.-én, élőben, a Barbera lelátójáról nézhette végig az 1-0-val véget ért Palermo-Venezia play-off elődöntő visszavágóját! Mivelhogy, Kornél barátunk még az indulás előtt megígérte nekünk, hogy a hazaérkezését követően mesél majd a kint ért impulzusairól, ezért nagyon vártuk már, hogy újra jelentkezzen, ő pedig nem is feledkezett meg rólunk! Sőt, a fotók készítésén túl, írt egy pazar és színes élménybeszámoló posztot is, amit az alábbiakban változtatás nélkül teszünk közzé, azt remélvén, hogy ettől még többen kapnak majd kedvet egy-egy Palermo-meccs megtekintéséhez! Ja és el ne feledjük: Kornélnak egy óriási pacsi és egy hatalmas köszönet jár azért, amit tett!

“A nyárból egy hetet volt szerencsém egy barátommal Szicília fővárosában, Palermóban eltölteni, és ha már ott töltöttünk egy hetet, akkor semmiképpen sem szerettük volna kihagyni a Palermo – Venezia Serie B Playoff elődöntő második mérkőzését. A jegyek beszerzésének folyamatában a Palermania blog nyújtott segítséget, akiknek ezt ezúton is köszönöm. A mérkőzésre szóló belépőket június 8.-án indultunk beszerezni a Renzo Barbera Stadion déli oldalán található pénztárban. Érkezésünkkor két pénztár volt nyitva, a sorban körülbelül 25 ember várakozott. A jegyek 2, illetve 5 Euróba kerültek és megvásárlásukhoz csak személyi igazolvány volt szükséges. A tűző nap ellenére mindenki csendben és nyugodtan várta, hogy sorra kerüljön. A pénztárnál legnagyobb meglepetésünkre egy angolul elég jól beszélő férfi szolgált ki minket, aki rendkívül segítőkész módon elmondta a beléptetés menetét is.

A névre szóló jegyekkel a zsebünkben gondoltuk, ha már ott vagyunk, akkor szétnézünk a stadion területén. A stadion előtt szokásoknak megfelelő módon készültek a fotók és előkerült egy magyar zászló is. Ezt látva hirtelen megjelent két hazai szurkoló, akik miután nyugtázták, hogy magyarok vagyunk, mosolygós baráti kézfogást követően visszamentek a hivatalos shop-ba. Kíváncsi magyarhoz illően elindultunk a stadiont körülvevő nyitott kapukon át nézelődni. Egy idő után valami gondnok-féle kiáltott ránk olaszul, a hangsúlyból pedig arra következtettünk, hogy rossz helyen járunk, így egy elnézés-kérés után elindultunk kifelé a stadion árnyékából vissza az utcára.

Ekkor a férfi utánunk füttyentett és a karjával intett, hogy menjünk vissza és a stadionra mutatott. Ahogy a stadionhoz kísért minket, kinyitott egy nagy kétszárnyas lemezajtót, majd mutatott befelé. Oda belépve megpillantottuk a szemben lévő Montepellegrino Tribünt – ahová egyébként a jegyünk szólt -, majd jobban szétnézve láttuk, hogy rajtunk kívül ott ül és áll körben egy körülbelül 15 fős társaság. Nem telt el három másodperc, a gondnok kísérő már sehol sem volt és magunkra maradtunk a társasággal. Alaposan megnézve az ott lévő tagokat arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek a srácok valamelyik szurkolói csoport tagjai lehetnek és éppen a másnapi meccs koreográfiáját és egyéb dolgait egyeztethették érkezésünk előtt. Ha már ott voltunk természetesen köszöntünk nekik, majd pár lépést tettünk még a gyep irányába – mivel a köszönésükből nem áradt a baráti fogadtatás… (Valószínűleg az idegen szavak és egy hazai klubcsapat magamon viselt pólója sem nyerte el a tetszésüket!) Éppen ezért, jobbnak láttuk, hogy ha újabb köszönés után távozunk is onnan. A gyep csodálásából az ajtó felé fordulva ekkor már azt láttuk, hogy a korábban ülő emberek is felálltak és megközelítettek minket kört alkotva, melynek a közepén mi álltunk. A hangulat kissé fagyos volt, majd egy – a többiektől idősebb – forma megkérdezte, hogy honnan jöttünk. „From Hungary!” mondtuk szinte egyszerre és gyorsan eszükbe juttattuk nekik azt is, hogy van bizony a csapatuknak egy Balogh Norbert nevű játékosa. Ez a tény kihúzott minket a szorult helyzetből, gyors “Ciao” és már jöttünk is el onnan.

Másnap szintén gyalogosan közelítettük meg a stadiont, mely során rendőri felvezetéssel mellettünk haladt el a Palermo csapatbusza. A stadionhoz közelítve egyre több felé lehetett látni a rózsaszín mezes hazai szurkolókat. A stadion körüli az utcák le voltak zárva, egy amolyan átengedő ponton kellett áthaladunk, ahol a jegyünket és személyi igazolványunkat ellenőrizték, ruházatátvizsgálás gyanánt laza zsebtapogatás volt egy idősebb secus részéről. A 20-as kaput gyorsan megtaláltuk, ahol a vonalkód beolvastatásával tudtunk belépni a forgókapun. Bent még egy gyors jegy és személyi ellenőrzés várt ránk. A kezdés előtt egy órával érkeztünk a helyünkre, ami félmagasan, a félpálya vonalában volt. A hangszórókból dübörgött a zene, gyülekeztek a szurkolók szépen lassan. A Venezia játékosainak melegítésénél hatalmas füttykoncert kezdődött, aztán a játékos-kijárón kifutott a hazai csapat is. Hatalmas ováció, taps és szurkolás kezdődött. Már ekkor feltűnt, hogy a hazaiak a stadion három részén alkotnak szervezett formát. A legnagyobb csoport az északi kanyar felsőrészen, tőlük egy kisebb létszámú csoport az északi kanyar alsó részén, a harmadik és egyben legkisebb létszámú csoport (kb. 300 fő) pedig a déli kanyar alsó részén foglalt helyet. A két nagyobb csoport már a bemelegítés alatt is egymástól függetlenül különböző dalok éneklésbe kezdett bele, a kis létszámú csoport pedig leginkább az időközben megérkező 10 fő vendég ultra szidalmazásával és nekik címzett mutogatással foglalkozott.

A kezdésre többé-kevésbé mindenki elfoglalta a helyét, több mint 28 ezer néző volt jelen a mérkőzésen. A meccs kezdetén a hazaiak az északi kanyar felső részén egy ultras felíratott húztak fel betűnként, mely alatt egy felirat volt olvasható, amely magyarul „Büszkék vagyunk magunkra, nem vagyunk senki szolgái” mondatot jelentette. A feliratokat rózsaszín kartonok egészítették még ki.

A rájátszás szabályai szerint a hazaiaknak a döntőbejutáshoz egy döntetlen is elegendő lett volna, ennek ellenére ők kezdtek nagyobb lendülettel és az 5. percben meg is szerezték a vezetést egy öngóllal. A gólnál hangrobbanás, a kisgyerekektől az idősebbekig mindenki felugrott a székéről.  A két nagyobb csoport a mérkőzés egész ideje alatt szurkolt, szóltak a dalok, dübörögtek a dobok. A legkisebb csoporton belül valamiféle balhé kerekedett, messziről lökdösődést, ki majd ki- és szektorba beszaladgálást lehetett látni.

A vendégek létszámuknál fogva nem sok vizet zavartak, többnyire csendesen figyelték a mérkőzést, majd a 70. perc környékén egy hanggránát miatt – melyet a hazai szektorba dobtak át – a rendőrök kivezették őket. Kintről még jó pár hanggránát hangja szűrődött be, de a hazaiak nem különösebben foglalkoztak ezzel.  A Palermo uralta a meccset, az eredmény azóta már köztudott, hogy 1:0 lett, így 2:1-es összesítéssel jutottak a rájátszás döntőjébe, ahol aztán a Frosinone együttesével csaptak össze. 

A győztes meccs és a továbbjutás után nagyobb fiesztára számítottunk, de biztosan az első osztályba történő feljutásra tartalékoltak a hazaiak, mindenesetre az nagyon meglepő volt, hogy jó néhány hazai szurkoló már a 75. perc környékén útnak indult haza – valószínűleg a tömeg elkerülése miatt!

Összességében egy nagyon hangulatos meccset láthattunk, az olasz focihangulat teljesen magával ragadja az embert. A stadion állapotára, létszámra, árakra, a beléptetésre nem lehet panasz és arra sem volt szükség, hogy egy hadseregnyi rendőr biztosítsa az eseményt. Hozzátartozik a történethez, hogy a mérkőzés előtt semmilyen információval nem rendelkeztünk a palermói szurkolói életről, nem vagyunk Palermo-szurkolók, csupán csak kíváncsiságból tekintettük meg a mérkőzést, amit egyáltalán nem bántunk meg! Ha valaki esetleg Palermóban jár, akkor mindenképpen javaslom, hogy élőben tekintsen meg egy mérkőzést, miként a várost is nyugodt szívvel tudom ajánlani, mert Palermo egy teljesen más világ, más a hangulata, így aki pörgésre és nyüzsgésre vágyik, az mindenképpen nézze meg! ? Ráadásul, az előszezonban viszonylag kedvező áron kihozható egy hét Szicília fővárosában!”

Üdv: Hajdu Kornél

Kornél további, Palermóban készített képei: