Előzetesen alighanem kiegyeztünk volna egy döntetlennel a szezon előtt minden szakértő által a bajnokság legnagyobb favoritjának tartott Hellas Verona otthonában, utólag azonban, van némi hiányérzetünk amiatt, hogy csak 1-1-re végeztünk a Bentegodi-ban pénteken! Mégpedig azért, mert sokkal jobban futballoztunk, és többet is tettünk a győzelemért, mint a hazaiak, de ezúttal nem koronázta siker az erőfeszítéseinket. Persze, szomorkodnunk nem kell, ugyanis még egyszer hangsúlyozzuk, Veronából messze nem tragédia egy ponttal távozni, ha pedig figyelembe vesszük még azt is, hogy a szünetben hátrányban voltunk, és innen kellett egyenlítenünk, akkor végképp tilos, hogy bármilyen fajta csalódottság üljön ki az arcunkra! Már csak azért sem, mert az iksz ellenére megmaradt az első helyünk és a kétpontos előnyünk is a tabellán, így pedig, egy fordulóval megint közelebb kerültünk a hőn áhított célunk eléréséhez! Pénteken pedig, a tavaly még szintén A-ligás Benevento ellen, máris lehet egy következő fontos lépést tenni előre! 

A Serie B 2018-19-es idényének egyik slágerpárosításának a Hellas Verona és a Palermo összecsapása tűnt, ennek megfelelően az esemény meg is kapta a péntek esti műsorsávot, ami ugye adekvát a széles körű nyilvánossággal is – köszönhetően annak, hogy ilyenkor a RAI a közvetítő társaság Itáliában. Egyetlen dolog azonban hibádzott ahhoz, hogy valóban kiváló hangulat vegye körbe ezt a rangadót: a veronai szurkolók!

Szinte kongott az ürességtől a Bentegodi, ennek okait pedig, a Hellas utóbbi időkben tapasztalt gyenge teljesítményében és eredményeiben kellett keresni. Fabio Grosso legényei ugyanis, úgy érkeztek el ehhez a fontos meccshez, hogy csak a 7. helyen álltak a fordulót megelőzően, ráadásul, az utolsó három bajnokijukon mindössze egy pontot kapartak össze, azt is jószerivel középcsapatok ellen! Szóval, talán inkább érthető, mintsem elítélendő a szurkolók felháborodása arrafelé, ennél ugyanis, gyakorlatilag mindenki többre számított a jelenlegi Hellas-tól. Azt nem tudjuk, hogy a távolmaradásukkal mennyit segítettek a veronai szimpatizánsok az önmagukat kereső együttesük játékosain, annak azonban szívből örültünk, hogy a vendégszektor legalább megtelt, aminek hála, félig-meddig hazai pályán is érezhettük magunkat! Ezzel együtt persze, a meccs szempontjából is jobb lett volna, ha nem tátong ennyire az ürességtől a stadion…

Eme előzmények ismeretében, nem meglepő, hogy a mieink kezdték jobban a szemerkélő esőben rendezett mérkőzést, vagyis Roberto Stellone meccs előtti szavai, amelyek arról szóltak, hogy már az első perctől kezdve nekimegyünk az ellenfélnek, beigazolódni látszódtak. Az első negyedórában szinte csak a veronai kapu előtt zajlottak az események, hol egy beadást, hol egy lövést, hol pedig egy szöglet utáni szituációt kellett ártalmatlanítani a hazai csapat játékosainak. Nem túlzás azt állítani, hogy nagyon benne volt a mieink futballjában a gól, aztán a 14. percben hatalmasat robbant egy petárda a stadion környékén, ami egyfajta ébresztőként hatott Grosso legényeire. Innentől kezdve, próbálta jobban megbecsülni és birtokolni is a labdát az egyébként három csatárral felálló Hellas, de ez mit sem ért volna, ha a 21. percben Rispoli beadása után 11-est ad a spori, ugyanis a labda Caracciolo kezéről pattant az alapvonalon túlra…

Sajnos, nem szólalt meg a játékvezető sípja, így aztán az eredményjelzőn maradt a kettő darab nulla a csapatok nevei mellett, ugyanakkor a szögletek számát tekintve már 0-3 volt, ami szintén beszédes adat. A Hellas első lehetőségére huszonöt percet kellett várni, ekkor a megiramodó Matos lövése kerülte el a jobb alsót, ezt követően pedig, Trajkovski megmozdulásainak tapsolhattunk. A macedón csatár három minutum leforgása alatt kétszer (egyszer közelről, egyszer pedig távolabbról, egy szabadrúgásból) is megcélozta a veronai kaput, ám mindkét esetben Silvestri-kapus bizonyult a jobbnak.

A találkozó első félórájában tehát, tényleg mindent megtettek Stellone fiai a vezető találat megszületéséért, de a pontosság és a nagyobb összpontosítás hiányzott a befejezéseknél. Samuel Di Carmine-nek ellenben elég volt megint egyszer megvillanni! A támadót, akit legalább négy átigazolási időszakban csábítottunk sikertelenül, már jól ismertük, hiszen februárban, még a Perugia mezében lőtt a 94. percben a semmiből győztes gólt ellenünk! Pénteken újfent a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg: Di Carmine nem lett volna rossz vásár, ha egyszer összejön, mivel az első épkézláb veronai akció végén rögtön be is talált. Tegyük hozzá, ez egy szépen kijátszott támadás volt a hazai csapat részéről, amely palermói szemmel nézve, sajnos góllal is végződött, ám reméljük, hogy a mieink, azóta már rájöttek, mit kellett volna másképp csinálni ennél a szituációnál!

Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a gól át is alakította a meccs addigi képét, mert a félidő hajrájában már az ezúttal fehérben játszó rózsaszín-fekete klub játékosainak kellett többször is figyelni hátul! Zaccagni lövését Brignoli védte vetődve, két ízben pedig, csak egy-egy remek közbelépésnek (előbb Haas ért vissza és szerelte Matost, majd pedig Bellusci mentett nagyot Gustafson elől) köszönhettük, hogy nem 2-0-val mentünk a szünetre. Szóval, érdekes, és számunkra nem túl jól alakult játékrészt láttunk, amely után adott volt a feladat: hátrányból felállva kellett pontot vagy pontokat szerezni a Bentegodi-ban, máskülönben elvész Roberto Stellone veretlensége!

Az 1-0-ás hazai vezetés ellenére viszont nem aggódtunk, mert egyfelől éreztük, hogy nem megsértve a Hellas szimpatizánsait, de jobbak vagyunk ettől a csapattól, másfelől pedig azzal is tisztában voltunk, hogy Nestorovski-ék a góljaik nagy többségét a második félidőben, és annak is az utolsó tíz percében szokták lőni, arról már nem is beszélve, hogy a padunkon is úgymond jó nevek ültek. Vagyis, egyáltalán nem éreztük bajban a csapatot, ez azonban könnyen megváltozhatott volna, ha az 52. percben, a tavaly még nálunk játszó Pawel Dawidowicz a kapuba fejel, de hiába ugrott a legmagasabbra a lengyel fiú egy jobb oldali szöglet után, szerencsére mégis mellé bólintott. Miután a nyáron sokat foglalkoztunk Dawidowicz ügyével, most már nem kívánunk belemenni a részletekbe, ugyanakkor egy nagyon picit kíváncsiak lennénk rá, hogy jelen pillanatban mennyire érzi jónak azt a döntését a tavaly Palermóban is elismert, megbecsült és marasztalt játékos, hogy az utolsó utáni percben inkább a veronaiak ajánlatát fogadta el a Foschi-é helyett…

Hogy kellett az erő a csapatnak, azt mutatta az a kép is, amikor Stellone kortyolt egyet a „szárnyakat adó” energiaitalából, ami után nem sokkal meg is jött a várva-várt egyenlítő gólunk! Azt nem tudjuk, hogy Rajkovic esetleg ivott-e a mester által is fogyasztott nedűből a szünetben vagy utána, ám látva azt, hogyan ugrott fel jó magasra és fejelt a kapuba a 67. percben Trajkovski szögletét követően, egyáltalán nem tartjuk kizártnak, hogy ettől kapott erőre a szerb! Viccet félretéve, Rajko ezúttal is a csapatunk egyik legjobbja volt, és nemcsak a gólja miatt mondjuk ezt, hanem azért is, mert védekezésben is megint hozta a tőle elvárt és megszokott magabiztos és sallangmentes játékot. 

Időközben az ég is leszakadt, a kezdetben még csak szemerkélő eső alaposan rázendített az amúgy csendes veronai estén, így aztán az utolsó húsz percben már az időjárási körülményekkel is derekasan dacoltak a felek. Ezzel együtt, teljesen egyértelmű volt, hogy melyik csapat akarta megnyerni a meccset, s melyik volt az, amelyik kiegyezett a döntetlennel is. Büszkén írhatjuk, hogy előbbi volt a Palermo, utóbbi pedig a Hellas, amely vélhetően ezen a napon sem sok szurkolóját győzte meg a teljesítményével arról, hogy érdemes lenne nagyobb számban kilátogatni a meccseikre. Merthogy Grosso-ék keveset kockáztattak 1-1 után is, habár a volt palermói balhátvéden semmi sem múlott, ugyanis Ragusa, Laribi és Pazzini személyében a támadófocit képviselő embereket küldött be, ám közülük egyikük sem tudta komolyabb cselekedettel felhívni magára a figyelmet. Nem úgy Stefano Moreo, aki bő tíz perccel a lefújás előtt briliáns mozdulattal, a kapunak háttal állva próbált gólt lőni, egy, a maga által kiharcolt helyzetből, de a kivitelezésbe itt is hiba csúszott. Pedig nem akármilyen csattanó lett volna!

Amikor pedig, Stellone bedobta a hajrára az egy héttel korábban a román válogatottban is gólt szerzett George Puscast is, felsejlett, hogy a lecce-i és a Cosenza elleni meccshez hasonlóan, ismét ez lehet a nyerő cserénk, és majdnem az is lett! Három perccel a rendes játékidő letelte előtt, Salvi beadásából kis híján be is talált „Gyuri”, de a lövése centikkel elment a dermedten figyelő kapus és a bal kapufa mellett is.

Ezen a pénteken tehát, nem jött meg a már menetrend szerinti hajrágól, következésképpen a Verona meg is úszta a vereséget, és ha nem is szimpatikus játékkal, de elcsípett egy számukra mondhatni bravúr-pontot. Ilyen értelemben, inkább a mieink poharáról kellene úgy fogalmazni, hogy félig üres maradt az elnéptelenedett stadionban rendezett találkozón, mindazonáltal, mégsem érezzük úgy, hogy elbuktunk kettő pontot, hiszen egy olyan meccsen és pályán harcolták ki Jajalo-ék a döntetlent, amelyet sok tényező nehezített. Magyarul, le a kalappal a fiúk előtt, mert azon túl, hogy felálltak vesztes állásból, gyakorlatilag végig irányították a találkozót idegenben, és még 1-1 után is keresték a lehetőségét annak, hogyan szerezhetik meg a győztes gólt! Ez az a mentalitás, ami hosszútávon kifizetődő lehet!