Minden szempontból jelesre vizsgázott kedvenc csapatunk a vasárnapi, Sampdoria ellen 2-0-ra megnyert meccsen. A mieink, imponáló magabiztossággal és rendkívül fegyelmezett játékkal szerezték meg az életben maradáshoz nélkülözhetetlen három pontot, amivel nemcsak azt bizonyították, hogy helyük lehet a legjobbak között, hanem azt is, hogy kiválóan bírják a nyomást. Ezzel a létfontosságú sikerrel pedig, pontszámban beértük a 17. helyen álló Carpi-t, vagyis a bentmaradás kiharcolása, immár valóban látótávolságon belülre került. Noha a tabellán még mindig a képzeletbeli vonal alatt vagyunk, a hátralévő két fordulóban mégsem tűnik már annyira lehetetlen küldetésnek, hogy bebiztosítsuk az A-ligás tagságunkat. Ahhoz viszont, legközelebb Firenzében is úgy kell teljesítenünk, mint ahogy a Samp ellen is tettük!

Bevalljuk, féltettük a csapatot a Sampdoria elleni kilencven perctől, mondván, a srácok nem fogják elbírni az újabb győzelmi kényszerrel járó hatalmas nyomást. Így utólag már tudjuk, hogy nem volt mitől félteni Ballardini tanítványait! Vazquez-ék, már az első perctől kezdve olyan produkcióval rukkoltak elő vasárnap délután, amire minden Palermo-szurkoló büszke lehetett. Látszott, hogy minden játékosunk átérezte az amúgy nehéz helyzet súlyát, s ennek megfelelően is lépett pályára. Bár a találkozó eleje a tapogatózásról szólt, de a mieink már ekkor is felettébb fegyelmezetten, s elszántan küzdöttek a rózsaszín-fekete színekért. Még Hiljemark sem azt az arcát mutatta, mint korábban, amit az is jelzett, hogy a meccs első helyzetét is a svéd fejese jelentette. Ebből még nem lett gól, a 19. percben viszont már 1-0 volt ide! A vezető találatunk megszületésében ismét oroszlánrészt vállalt az egész szezonban dicséretesen futballozó Alberto Gilardino, aki ezúttal a harcosságával, és a szemfülességével járult hozzá a gólhoz, mert miután elvette Ranocchia-tól a labdát, Vazquez-nek már „csak” be kellett fejeznie az ordító lehetőséget. Szerencsére, Mudo a tőle megszokott higgadtsággal oldotta meg a helyzetet, így viszonylag korán előnybe kerültünk. Ez a gól pedig, egész biztosan jót tett a hatalmas nyomás alatt lévő lelkeknek is, hiszen ezt követően, még inkább magabiztosabbá váltak kedvenceink.

A Sampdoria egyetlen komolyabb ziccert tudott kidolgozni az első félidőben, ám egyenlíteni ebből sem tudtak. Mondjuk, ahhoz, hogy De Silvestri lövése után ne a hálóba landoljon a laszti, kellett az ismét kezdőként szóhoz jutó, és újfent remekül teljesítő Thiago Cionek elképesztően nagy mentése is! Bár a lengyel-brazil hátvéd bemutatkozása nem sikerült jól a Chievo ellen, azóta viszont egyértelműen erőssége a csapatnak, és fényévekkel jobb teljesítményt nyújt, mint a korábban ezen a poszton erőltetett Struna.

De nemcsak Cionek végzett nagyon komoly munkát Sorrentino előtt, hanem a továbbra is fejkötéssel játszó Sinisa Andelkovic is, aki az utóbbi két meccsen a védelem vezére volt. A szlovén védő hiba nélkül tudta le a Samp elleni mérkőzést is: amikor szerelni kellett, szerelt, amikor pedig takarítani kellett, akkor takarított! Nem lenne igazságos, ha a harmadik védőről, Roberto Vitiello-ról nem tennénk említést, ugyanis a Gonzalez helyén szóhoz jutó bekk is teljesen más arcát mutatta, mint mondjuk a Lazio ellen, így aztán olyan magabiztos védelmet láthattunk vasárnap a Barbera-ban, amely ellen még Quagliarella, Ricky Alvarez, Soriano, Muriel, vagy Cassano sem tudott mit tenni. Noha a második félidő elején komoly nyomás alá helyezett bennünket a genovai csapat, helyzetig nem jutottak, vagyis a hátsó alakzatunk derekasan állta a sarat. Persze, az is igaz, hogy a középpályások is jól segítették a csapat védekezését, mert Maresca és a már említett Hiljemark is rengeteg labdát szerzett – más szóval, ők is tevékeny részesei voltak a csapat magabiztos játékának, sikerének.

És akkor nem beszéltünk még a szélsők teljesítményéről! Nos, a jobb oldalon robotoló Andrea Rispoli, és a bal szélen embertelenül nagy munkát végző Michel Morganella vasárnapi produkciójáról is csak szuperlatívuszokban lehet szólni! A két futballista már a múlt heti, Frosinone elleni diadalból is bőven kivette a részét, mint ahogy most is így tettek! Egy hete, Rispoli adott gólpasszt Gilardino-nak, a Samp ellen pedig, Morganella játszott főszerepet a második, mindent eldöntő gól megszerzésében.

(Morganella-t volt miért ölelgetni: a bal oldalon való szerepeltetése, telitalálatnak bizonyult eddig)

Történt ugyanis, hogy a 85. percben Michel óriási lendülettel nyargalt el a bal szélen, majd parádés labdával szolgálta ki Vazquez-t, akinek a középre gurítása után végül Krsticic-ről került a hálóba a labda! Bár a találat pillanatában, még a stadionban csak limitált létszámban helyet foglalók is azt hitték, hogy Gila a gólszerző, a visszajátszásokból tökéletesen kiderült, hogy a Samp szerb futballistájáról jutott a játékszer a kapuba. Mondjuk, aligha érdekelt ez bárkit is, a lényeg az volt, hogy pár perccel a vége előtt, kétgólossá hízott a hazai előny, és gyakorlatilag borítékolható volt az oly fontos három pont megszerzése.

Mivel Montella legényei a hátralévő időben sem tudtak már semmit sem kezdeni az ezúttal kiválóan futballozó mieinkkel szemben, el is könyvelhettük a 2-0-s sikert, amiért tényleg hatalmas dicséret illeti a fiúkat. A Vazquez vezette kedvenceink ismét elbírták a győzelmi kényszer terhét, s hihetetlenül magabiztos futballal jelezték, hogy nem mondtak le a bentmaradásról. Sőt, ezzel a három ponttal nemcsak nagy kő gurulhatott le minden rózsaszín-fekete szívéről, hanem nagy lépést is tettünk afelé, hogy május közepére a vonal felé kerüljünk. Már csak azért is, mert a hétvégi forduló további eredményei, egytől-egyig nekünk kedveztek! A Juventus 2-0-ra legyőzte a Carpi-t, így a közvetlen riválist már utol is értük pontszámban, míg a Milánóban végig vezető Frosinone végül csak 3-3-at játszott, aminek köszönhetően 4 pontra leszakadt tőlünk és a megmenekülést jelentő 17. helytől is. Tekintve, hogy a Frosinone még utazik Nápolyba, nem sok esélyt látunk arra, hogy Stellone gárdája beleszóljon a további küzdelmekbe, de azért még bármi lehet. Mindazonáltal, a kiesés ellen folytatott csatában, a Frosinone leszakadásával sem redukálódott a csapatok száma, ugyanis az Udinese, a szombati, hazai vereségével (1-5 a Torinótól), a veszélyzóna közelébe süllyedt! Az udinei alakulat, amely a hétvégén az Atalanta-hoz látogat, mindössze 3 ponttal előzi csak meg a Carpi-t és a Palermót is, azaz kijelenthető, hogy immár a ‘Friuli Zebrák’ is bajban vannak. Ráadásul, az utolsó fordulóban még rendeznek egy Udinese-Carpi összecsapást is, amely nagyon sok mindenről dönthet – adott esetben a mi sorsunkról is. Nekünk egyébként, azért érdemes az Udinese-re is figyelni, mert oda-vissza legyőztük őket a szezon során, ezért velük szemben már az azonos pontszám is elég lehet az üdvösséghez. Na, persze a számolgatást egyelőre még hagyjuk, most az a legfontosabb, hogy a következő fordulóban, a Fiorentina ellen is sikerüljön valami jó eredményt elérni. Látva, a lilák és a mieink utóbbi hetekben nyújtott teljesítményét, egyáltalán nem tűnik lehetetlen feladatnak, hogy ponttal, vagy akár pontokkal térjünk haza az Artemio Franchi Stadionból is, de ehhez, mindenképpen úgy kell majd futballoznunk, mint ahogy az elmúlt két játéknapon tettük!

Azt, mindenesetre már tudjuk, hogy nem kell féltenünk a csapatunkat senki ellen sem! Másként fogalmazva, Firenzében sem kell lemondanunk a bravúr reményéről!

Íme a tabella a 36. forduló után:

Csak a rend kedvéért: azonos pontszámnál elsőként az egymás elleni eredmény rangsorol, aztán pedig a gólkülönbség.

A 37. forduló programja: Fiorentina-Palermo, Atalanta-Udinese, Carpi-Lazio, Frosinone-Sassuolo. (Vasárnap 15 órától kezdődik mindegyik meccs.)