A meccs előtt nem gondoltam volna, hogy majd egy 0:4-ről kell beszámolót összeszenvednem. Belemehetnénk ilyenbe, hogy „a játék képe” meg „nem megérdemelt”, dehát a 0:4 az akárhogy is nézzük, 0:4…
(írta: monyox)
A meccs előtt nem gondoltam volna, hogy majd egy 0:4-ről kell beszámolót összeszenvednem. Belemehetnénk ilyenbe, hogy „a játék képe” meg „nem megérdemelt”, dehát a 0:4 az akárhogy is nézzük, 0:4…
(írta: monyox)
Noha rengeteg mérkőzés van még hátra az idei bajnokságból, a szerdai hétközi fordulóban, minden bizonnyal a szezon egyik legjobb, legemlékezetesebb meccsét játszottuk Nápolyban. A 3-3-mal véget érő találkozó leginkább egy flúgos futamra emlékeztetett bennünket, amelyen azonban két dolog is kiderült kedvenc csapatunkról: az egyik, hogy hihetetlen erő lakozik a rózsaszín-fekete társaságban, hiszen nem sok csapat állt volna fel Nápolyban 0-2-ről, a másik pedig, hogy Giuseppe Iachini-nek megérte kockáztatni, és kipróbálni a háromcsatáros játékot, aminek eredményesség szempontjából meg is lett a gyümölcse. Következik a hétközi meccs összegzése!
Egy biztos; azt nem lehet mondani, hogy ez egy egyszerű meccs volt. Az elején meg a végén a hazai csapat dominált, a kettő között meg hagytuk, hogy az Inter játssza a saját játékát. Lehet, hogy túlságosan is kritikus vagyok, de nem találok pozitívumot a ma esti produkcióban. OK, egyet mégis: a ráadás utolsó percében, Osvaldo fejesénél Sorrentino nem hagyta, hogy ismét „elpalermózzunk” egy meccset! Köszi, Sorre!
(írta: monyox)
Az ilyen meccsekre vártunk több mint egy éven keresztül! Vasárnap este (kezdés 20 óra 45 perckor) az olasz futball egyik „nagyágyúját”, a bajnokságot egy döntetlennel és egy kiütéses győzelemmel kezdő, mindeközben pedig az Európa-Ligában is vitézkedő Inter csapatát látjuk vendégül a Renzo Barbera Stadionban, ahol reméljük, meglepetés, azaz hazai győzelem születik majd. A két csapat, bajnoki meccsen utoljára 2013 áprilisában találkozott egymással, és akkor, ugyanilyen pályaválasztás mellett, az ezer sebből vérző mieink, Josip Ilicic góljával, általános meglepetésre 1-0-ra legyőzték az esélyesebbnek tartott Intert. Most is valami hasonló bravúrban bízunk!
Eddig azt hittük, hogy csak William Shakespeare tud Veronában játszódó drámát írni, de hétfőn kiderült, Eros Pisano is képes rá. Jobbhátvédünk a Hellas elleni bajnoki utolsó negyedórájában egy elképesztő bakit követett el és összeszerencsétlenkedte a veronai csapat második gólját, amivel el is döntötte az addig ikszre álló partit – a hazaiak ezzel a röhejes öngóllal győzték le kedvenceinket 2-1-re. Pedig olyan szépen indult az este: a 18. percben már vezettünk, és sokáig semmilyen jel nem utalt arra, hogy ennek vereség lesz a vége. Ám előbb jött Rocchi-játékvezető, aztán meg Pisano, akik csak összehozták Mandorlini-legénységének a 3 pontot. Ami meg velünk történt, az dráma…
Szeptember első napján hivatalosan is bezárt az átigazolási piac, kialakultak a végleges keretek, éppen ezért most már mi is mérleget vonunk a 2014-es nyári mercato palermói történéseiről. Elöljáróban talán annyit feltétlenül érdemes megemlítenünk, hogy hiába csatlakozott kilenc új futballista is kedvenc csapatunkhoz, a hiányérzetünk mégis óriási! Az átigazolási politikánkban sem logikát, sem pedig koncepciót nem véltünk felfedezni, a vezetőink egyszerűen csak „vásárolgattak” néhány játékost…
Dührohamot kaptunk! Amikor a 91. percben Gastaldello elé került a labda, már éreztük, hogy nagy a baj… És sajnos így is volt! A Sampdoria csapatkapitánya a hosszabbításban lőtt góllal mentett pontot csapatának a Barbera-ban, noha sokáig olybá’ festett, hogy vasárnapi vendégeink üres kézzel távoznak. A vége viszont 1-1 lett, ami nemcsak az utolsó percben történt pontvesztés miatt fájó, hanem azért is, mert több mint egy félidőn át emberelőnyben futballozhattunk, ám mégsem győztünk! Következik a vasárnapi nyitófordulóban játszott, Palermo-Sampdoria meccs visszatekintője.