A legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy akkor aratjuk majd az idei szezon legszebb és legsimább győzelmét, amikor hatan válogatott kötelezettség, négyen pedig sérülés miatt nem állnak a csapat rendelkezésére! Márpedig, bármennyire is hihetetlen, vasárnap délután jó néhány kulcsember hiányában ütöttük ki 4-0-ra azt a Carpi-t, amelyik egyébként a bajnokság egyik legkevesebb gólt kapó együtteseként érkezett a Barbera-ba! Vagyis, egy előzetesen abszolút nem várt, ámde igencsak kellemes meglepetést okoztak rózsaszín-fekete kedvenceink ezzel a csodaszép győzelemmel, amelyet a mesterhármast szerző, ezáltal egyértelműen a találkozó hősévé váló Igor Coronado vezetésével értünk el! És a mámort nemcsak a mieink elsöprő sikere jelentette a hétvégén, hanem a sereghajtó Ternana pontszerzése (0-0) is a Frosinone ellen, ezzel ugyanis, a vesztett pontok tekintetében már a második helyen állunk! De ahhoz, hogy ezt a tabellán a két szemünkkel is láthassuk majd, csütörtökön Chiavari-ban az Entella-val szemben, húsvéthétfőn pedig Parma-ban is nyernünk kellene!  Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A novarai vendégszereplésünk után beírhatunk egy újabb epizódot az utolsó percekben elbaltázott meccseink nagykönyvébe! Merthogy a hétvégén ismét sikerült elbukni a 92. percben egy győztes találkozót, ráadásul úgy, hogy a kiesés ellen menekülő hazai csapat akkor már emberhátrányban futballozott, ám mégis kiegyenlített! Így pedig, 2-2-vel fújták le a találkozót a Stadio Silvio Piola-ban, ami a mérhetetlen csalódáson túl a következőket jelentette a mieink szempontjából: egy, habár közel álltunk hozzá, végül nem tudtunk visszavágni a Novara-nak az őszi, fájó hazai vereségért; kettő, továbbra sincs idegenbeli győzelmünk a 2018-as naptári évben; három, kihasználatlanul hagytuk a Frosinone otthoni botlását a Salernitana ellen (0-0), és így továbbra is (pont)hátrányban vagyunk az első két helyhez képest! Vagyis, megint elszalasztottunk egy komoly sanszot arra, hogy szorosan rátapadjunk az előttünk álló riválisainkra, márpedig, ha valóban bajnokok, vagy legalább ezüstérmesek akarunk lenni a szezon végén, akkor az ilyen meccseken, mint volt a Novara elleni is, nem lenne szabad lépést tévesztenünk! Főleg úgy nem, ahogyan szombaton tettük!  Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Bő két hónappal a bajnokság vége előtt, egyelőre nehéz megmondani azt, hogy mit jelenthet majd a végelszámolásnál a Frosinone elleni 1-0-ás győzelmünk, amit Eddy Gnahoré góljával húztunk be a hétvégén, azt azonban már tudjuk, hogy jelen állás szerint mit ér számunkra ez a siker: reményt! Mégpedig arra vonatkozóan, hogy újra reálisan álmodozhatunk az automatikus feljutást jelentő helyek elcsípéséről, amelyek a szombati bravúrunknak köszönhetően jóval közelebb kerültek hozzánk, bár az elmaradt meccsünk miatt még mindig oly messzinek tűnnek! Képzelhetitek, mi lett volna, ha nem nyerjük meg a Frosinone elleni rangadót, ezen viszont már hál’ Istennek nem kell gondolkodnunk, ugyanis rózsaszín-fekete kedvenceink hatalmas szívvel és küzdőszellemmel megkaparintották a fordulót még élen kezdő sárga-kékekkel szemben az iszonyatosan fontos három pontot, amivel egyértelműen visszajöttünk a dobogó első két fokáért zajló harcba! Persze, az sem lesz kisebb feladat a következő hetekben, hogy maradjunk is benne a csatában!  Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Januárban, de még február elején sem gondoltuk volna, hogy az utolsó előtti Ascoli magabiztos legyőzése hazai pályán, ekkora örömet fog majd jelenteni a második hónap utolsó napján! Nyilván, alapesetben tennénk egy pipát a 4-1-es sikerünk mellé és nem tulajdonítanánk különösebben nagy jelentőséget annak, hogy begyűjtöttük a kötelező három pontot az egyik abszolút kiesőjelölttel szemben, csakhogy, az előző hetek történései és eredményei olyan keményen megviseltek bennünket, hogy már azt sem nagyon hittük el, hogy bárki ellen képesek vagyunk gólt, gólokat lőni és olykor még szórakoztatóan is futballozni! Kedden azonban láthattuk: igen, tud ez a csapat szép dolgokat csinálni, ha nagyon akar! Na persze, az első félidő után (0-1) még más véleményen voltunk a hét közben is, ám ami a szünet után következett, az hatalmas boldogsággal töltött el bennünket és egyértelműen visszahozta az utóbbi időszakban alaposan meggyötört kedvünket a Palermo-meccsekhez! Hogy miért is? Leginkább azért, mert az Ascoli elnáspángolásával újra él a remény az egyenes ágon való feljutásra is!   Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →