…elkezdeni a hajrát. 3 hónapot sikerült kiböjtölnünk az újabb győzelemig. Ha lehet azt mondani, a legjobbkor jött, hiszen a Frosinone ellen kiesési rangadót vívtunk, idegenben. Mindenki tudta, hogy nem lesz könnyű meccs, hiszen ha elbukunk, akkor minimálisra csökkennek az esélyek a bent maradásért.
Az „idény meccsét”, a „mindent eldöntőt”, az „élethalálharcot” sem sikerült megnyernünk, csak 2:2-re végeztünk az Atalanta ellen hazai pályán, és ez nem egy örömteli döntetlen, hanem egy keserű X, mert a végelszámolásnál még nagyon sokat számíthat az az elszórt 2 pont.
Hajtás után megnézzük Ballardini (Zamparini) összeállítását és cseréit, illetve az utolsó 4 meccsről is szó lesz.
Több mint egy órán keresztül tisztességesen helytálltunk a Juventus otthonában, de aztán, ami az utolsó húsz percben történt, arra már nem lehetünk büszkék! A bajnokjelölt, a mérkőzés hajrájában alaposan megszórta Sorrentino kapuját, és végül 4-0-ra ütötte ki az ezer sebből vérző kedvenceinket, vagyis újabb lélekromboló pofonba sikerült beleszaladnunk. Davide Ballardini visszatérése is kínkeservesre sikeredett tehát, de nemcsak emiatt fájhatott a fejünk a 33. játéknapon! A többi, számunkra fontos mérkőzésen sem úgy alakultak az eredmények, ahogyan szerettük volna, mert a Carpi és a Frosinone is győzött a hétvégén, így öt fordulóval a vége előtt még nehezebb helyzetbe kerültünk, és visszacsúsztunk a tabella 19. helyére. Az előttünk álló hét alighanem sorsdöntő lesz: szerdán az Atalanta-t fogadjuk zárt kapuk mögött, vasárnap meg megyünk a közvetlen rivális, Frosinone-hoz. Ha ezeken a meccseken sem tudunk nyerni, akkor elfelejthetjük a bennmaradást!
Eredetileg egy meccsösszefoglaló írására készültem, de ez nem az lesz. Lehetne elemezgetni, hogy a Lazio ellen, hazai pályán hogyan játszott a csapat, de semmi értelme századszor is leírni ugyanazokat a dolgokat. Egy ideig bosszankodik az ember, aztán jön a kínunkban röhögés, amikor már nem csak Olaszország, hanem Európa nevet rajtunk, amikor már inkább egy tragikomédiába illenek a klubnál történtek…
Szomorú, de a helyzet az, hogy a 31. forduló után sem szívesen nézünk a tabellára, ugyanis továbbra is a kiesést jelentő 18. helyen látjuk kedvenc csapatunkat. És mindezt csak és kizárólag saját magunknak köszönhetjük, mégpedig azért, mert képtelenek voltunk kihasználni a Carpi és a Frosinone hétvégi betlijét! Pedig ezúttal elég lett volna egyetlen pontot szerezni a Bentegodi-ban ahhoz, hogy elmozduljunk a kiesőzónából, és hogy egy picivel nyugodtabb helyzetből várhassuk a következő meccset, de ennyit sem sikerült összehoznunk! A Chievo, főként a borzalmas második félidei teljesítményünknek köszönhetően, végül 3-1-re intézett el bennünket a mögöttünk hagyott játéknapon, ami után maradt minden a régiben: azaz, a vasárnap esti, Lazio elleni hazai meccsen is lépés-, vagy inkább győzelmi kényszerben futunk majd ki a pályára!