Furcsa érzések kavarogtak bennünk vasárnap délután, miután lefújták a Cagliari-Palermo meccset. Egyfelől természetesen nagyon örültünk az idegenben kiharcolt 1-0-s győzelemnek, hiszen ezzel lezártunk egy négymeccses nyeretlenségi szériát és megerősítettük a helyünket a középmezőnyben, másfelől viszont egy picit együtt éreztünk a Cagliari-szurkolókkal is, akik éppen a Palermótól elszenvedett vereséget követően szembesültek hivatalosan is a fájó ténnyel, mely szerint a szardíniai gárda kiesett a Serie A-ból, és a következő idényt csak a B-ligában kezdheti. Mivel két éve hasonló cipőben jártunk, így tudjuk, hogy milyen kegyetlen dolog megbarátkozni a búcsúzással, ám bízunk benne, hogy hamarosan újra élvonalbeli meccset játszhatunk majd a Sant’Elia-ban! De ennyit az empátiáról meg az udvariasságról, és inkább foglalkozzunk azzal, hogy miként sikerült „beütni az utolsó szöget a Cagliari koporsójába”!
2015. május hónap bejegyzései
Aha
Az az igazság, hogy nincs túl nagy kedvem túl sok szót elpazarolni a múlt vasárnapi Atalanta elleni produkcióra. Dybala a padon kezdett, Zamparini nem akarta megkockáztatni, hogy lesérüljön, „a félszemű lóért nem adnak annyit a vásárban” alapon. Nem volt változtatás a szerkezetben, Belotti kezdett Dybala helyett, aztán ennyi, csókolom. Sorrentino pár nappal a meccs előtt szerencsés kimenetelű autóbalesetet szenvedett, így aztán Ujkani kezdett a kapuban.
Ez inkább tragikomédiára hasonlított…
Szombaton gól nélküli döntetlent játszottunk a Mapei Stadionban, a Sassuolo vendégeként. Az elért eredménnyel talán még nincs is semmi probléma, mert a Serie A-ban minden egyes idegenbeli pontot meg kell becsülni, ha viszont a hétvégén bemutatott játékunkat kell elemezni, akkor bizony már nehezen találunk pozitív jelzőket. Tudniillik, Iachini legényei rendkívül sok hibával, a kapura majdhogynem teljesen veszélytelenül, szó szerint kiábrándítóan futballoztak az amúgy szintén nagyon gyengén teljesítő Sassuolo ellen, így pedig joggal bosszankodhatunk a 0-0-ás iksz miatt.