Az előzés öröm, annak kivitelezése viszont nem

A Pescara csapata úgy érkezett Palermóba a hétvégén, hogy korábban még soha nem távozott innen három ponttal, és ezt a bravúrt, huszonegyedik nekifutásra sem tudta végrehajtani a kék-fehér alakulat – bár az 1-1-es döntetlent a jelenlegi helyzetükben alighanem így is sikerként értékelték a Delfinek. Persze, ez sem biztos, hiszen valljuk be, szombaton jóval közelebb állt a győzelem megszerzéséhez a vendégcsapat, amely Gaston Brugman révén még egy büntetőt is elpuskázott a hajrában, így aztán, talán helytállóbb az a megállapítás, hogy a történtek következtében a mieink lehetnek elégedettebbek ezzel az x-szel, aminek köszönhetően egyébként még a Frosinone-t is beelőztük és feljutást jelentő pozícióba ugrottunk. Csakhogy, határtalan boldogságot mégsem érzünk a szombati események láttán, ugyanis tisztában vagyunk vele, hogy nem a saját teljesítményünk miatt kerültünk nyolc fordulóval a vége előtt a második helyre, hanem azért, mert a „Ciociari” hozzánk hasonlóan megégett az A-ligáért időközben egyértelműen bejelentkező Parma-ban, ennek pedig, szintén nem örülhetünk felhőtlenül! Vagyis, a hétvége összegzéseként azt kell írnunk, hogy egyrészt nagyon fontos (akár még sorsdöntőnek is titulálható) kettő pontot veszítettünk el hazai pályán egy alsóházi gárdával szemben, másrészt meg, a botlásunknak köszönhetően háromszereplőssé tettük az ezüstéremről szóló csatát. Micsoda izgalmakat csináltunk saját magunknak!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsvét végén ártott meg a pármai

Frankón indult az ünnepi hosszú hétvégénk, hiszen a Nagypénteket megelőző csütörtök estén, Chiavari-ban 2-1-re vertük a Virtus Entella-t, amivel egyfelől megszületett az idei első idegenbeli győzelmünk, másfelől pedig, esélyt teremtettünk magunknak arra, hogy húsvét után már feljutó helyen álljunk! Igen ám, de hétfőn este, amikor már túl voltunk a locsolkodáson és már a sonkát is elfelejtettük, Emanuele Calaió-nak köszönhetően a “pármai ízvilág” végül csak megártott, imigyen pedig, mégsem lett annyira kellemes a húsvéti ünnepünk! Mert azzal, hogy a 29. fordulóból bepótolt meccsen 3-2-re kikaptunk a Tardini-ben, nem tudtuk eltüntetni az egypontos hátrányunkat a második helyen posztoló Frosinone-nal szemben, miközben a bajnoki cím is immár háromgyőzelemnyi távolságra került! De nekünk talán már felesleges is az Empoli-ra figyelni – a mögöttünk sebesen zárkózó Perugia, Bari, Parma trió viszont annál inkább veszélyes lehet ránk a folytatásban!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tündérmese fantasztikus főszereplőkkel

A legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy akkor aratjuk majd az idei szezon legszebb és legsimább győzelmét, amikor hatan válogatott kötelezettség, négyen pedig sérülés miatt nem állnak a csapat rendelkezésére! Márpedig, bármennyire is hihetetlen, vasárnap délután jó néhány kulcsember hiányában ütöttük ki 4-0-ra azt a Carpi-t, amelyik egyébként a bajnokság egyik legkevesebb gólt kapó együtteseként érkezett a Barbera-ba! Vagyis, egy előzetesen abszolút nem várt, ámde igencsak kellemes meglepetést okoztak rózsaszín-fekete kedvenceink ezzel a csodaszép győzelemmel, amelyet a mesterhármast szerző, ezáltal egyértelműen a találkozó hősévé váló Igor Coronado vezetésével értünk el! És a mámort nemcsak a mieink elsöprő sikere jelentette a hétvégén, hanem a sereghajtó Ternana pontszerzése (0-0) is a Frosinone ellen, ezzel ugyanis, a vesztett pontok tekintetében már a második helyen állunk! De ahhoz, hogy ezt a tabellán a két szemünkkel is láthassuk majd, csütörtökön Chiavari-ban az Entella-val szemben, húsvéthétfőn pedig Parma-ban is nyernünk kellene!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Plusz öttel mennyivel másabb lenne…

A novarai vendégszereplésünk után beírhatunk egy újabb epizódot az utolsó percekben elbaltázott meccseink nagykönyvébe! Merthogy a hétvégén ismét sikerült elbukni a 92. percben egy győztes találkozót, ráadásul úgy, hogy a kiesés ellen menekülő hazai csapat akkor már emberhátrányban futballozott, ám mégis kiegyenlített! Így pedig, 2-2-vel fújták le a találkozót a Stadio Silvio Piola-ban, ami a mérhetetlen csalódáson túl a következőket jelentette a mieink szempontjából: egy, habár közel álltunk hozzá, végül nem tudtunk visszavágni a Novara-nak az őszi, fájó hazai vereségért; kettő, továbbra sincs idegenbeli győzelmünk a 2018-as naptári évben; három, kihasználatlanul hagytuk a Frosinone otthoni botlását a Salernitana ellen (0-0), és így továbbra is (pont)hátrányban vagyunk az első két helyhez képest! Vagyis, megint elszalasztottunk egy komoly sanszot arra, hogy szorosan rátapadjunk az előttünk álló riválisainkra, márpedig, ha valóban bajnokok, vagy legalább ezüstérmesek akarunk lenni a szezon végén, akkor az ilyen meccseken, mint volt a Novara elleni is, nem lenne szabad lépést tévesztenünk! Főleg úgy nem, ahogyan szombaton tettük!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Not yet

Bő két hónappal a bajnokság vége előtt, egyelőre nehéz megmondani azt, hogy mit jelenthet majd a végelszámolásnál a Frosinone elleni 1-0-ás győzelmünk, amit Eddy Gnahoré góljával húztunk be a hétvégén, azt azonban már tudjuk, hogy jelen állás szerint mit ér számunkra ez a siker: reményt! Mégpedig arra vonatkozóan, hogy újra reálisan álmodozhatunk az automatikus feljutást jelentő helyek elcsípéséről, amelyek a szombati bravúrunknak köszönhetően jóval közelebb kerültek hozzánk, bár az elmaradt meccsünk miatt még mindig oly messzinek tűnnek! Képzelhetitek, mi lett volna, ha nem nyerjük meg a Frosinone elleni rangadót, ezen viszont már hál’ Istennek nem kell gondolkodnunk, ugyanis rózsaszín-fekete kedvenceink hatalmas szívvel és küzdőszellemmel megkaparintották a fordulót még élen kezdő sárga-kékekkel szemben az iszonyatosan fontos három pontot, amivel egyértelműen visszajöttünk a dobogó első két fokáért zajló harcba! Persze, az sem lesz kisebb feladat a következő hetekben, hogy maradjunk is benne a csatában!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szünet után végre megtörtént a felemelkedés

Januárban, de még február elején sem gondoltuk volna, hogy az utolsó előtti Ascoli magabiztos legyőzése hazai pályán, ekkora örömet fog majd jelenteni a második hónap utolsó napján! Nyilván, alapesetben tennénk egy pipát a 4-1-es sikerünk mellé és nem tulajdonítanánk különösebben nagy jelentőséget annak, hogy begyűjtöttük a kötelező három pontot az egyik abszolút kiesőjelölttel szemben, csakhogy, az előző hetek történései és eredményei olyan keményen megviseltek bennünket, hogy már azt sem nagyon hittük el, hogy bárki ellen képesek vagyunk gólt, gólokat lőni és olykor még szórakoztatóan is futballozni! Kedden azonban láthattuk: igen, tud ez a csapat szép dolgokat csinálni, ha nagyon akar! Na persze, az első félidő után (0-1) még más véleményen voltunk a hét közben is, ám ami a szünet után következett, az hatalmas boldogsággal töltött el bennünket és egyértelműen visszahozta az utóbbi időszakban alaposan meggyötört kedvünket a Palermo-meccsekhez! Hogy miért is? Leginkább azért, mert az Ascoli elnáspángolásával újra él a remény az egyenes ágon való feljutásra is!   Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az elnök úr támadósorával sem lett jobb…

Az egyhetes edzőtábort követően sem nyerte vissza karácsony előtti formáját és eredményességét a rózsaszín-fekete csapat, amely a hétvégén sem tudta megtörni a február eleje óta tartó negatív szériáját! Na jó, annak azért örülhettünk egy picit szombaton, hogy zsinórban negyedszer azért nem kaptak ki Nestorovski-ék, de a tabella 20. helyén álló, vagyis a kiesés ellen küzdő Pro Vercelli vendégeként kiszenvedett sovány 0-0, összességében ugyanolyan csalódással ért fel, mint az előző hetek kudarcai! Főleg azért, mert a játékunk elkeserítően gyengére, már-már minősíthetetlenre sikeredett – az egyetlen kaput eltaláló lövésünk is a 92. percben történt -, ami után továbbra is döbbenten állunk kedvenceink teljesítménye mögött! Mondjuk, Bruno Tedino-nak így is tetszett (alighanem egyedül volt ezzel…) a Vercelli-ben bemutatott előadásunk, de gyanítjuk: a tar fejű vezetőedzőnek egy dobása maradt hátra, mert amennyiben kedden, hazai környezetben sem jön össze a győzelem a sereghajtó Ascoli-val szemben, azt már nem lehet majd kimagyarázni és megúszni…  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hogy lesz ebből bajnoki cím…?

Hogy ténylegesen mekkora slamasztikában van a rózsaszín-fekete csapat, arról a hétvégén, a Perugia-ban tett kirándulásunk alkalmával megint megbizonyosodhattunk, ugyanis a Stadio Renato Curi-ban sikerült elveszíteni egy olyan mérkőzést is, amelyen a hazaiak – nem titkoltan – bőven kiegyeztek volna a gól nélküli döntetlennel is! Utólag persze, már mi is azt mondjuk, jobb lett volna, ha 0-0 marad a szombati találkozó végeredménye, csakhogy, jelenleg annyira rossz periódusban van a csapat, hogy egy abszolút „ikszes” meccset is képes teljesen váratlanul elbukni az utolsó pillanatokban! Ez történt Perugia-ban, ahol a 92. percben az általunk többször is csábított, ám végül mégis az umbriai klubnál maradó Samuel Di Carmine gyakorlatilag az egyetlen komolyabb védelmi hibánkat kihasználva, akkor döntötte el a három pont sorsát, amikor már az umbriaiak jószerivel a fülükön vették a levegőt és megváltásként várták a hármas sípszót! Magyarul, újabb demoralizáló vereséget könyvelhettünk el a mögöttünk hagyott fordulóban, ami zsinórban már a harmadik volt, és miután az Empoli és a Frosinone is győzött a hétvégén, a bajnoki címtől és a még automatikus feljutást jelentő második helytől újfent távolabb, immár 6 pontnyira kerültünk!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kisebb, mégis ugyanannyira fájó pofon, mint a múltkori

Noha a jegyek árának csökkentése meghozta a remélt hatást, – annyian még nem voltak kíváncsiak az idei szezonban egy meccsre sem a Barbera-ban, mint hétfőn a Foggia ellen – a múlt héten súlyos verésbe beleszaladó rózsaszín-fekete csapatnak a szurkolók nagyobb számú jelenléte és hathatós buzdítása mellett sem sikerült visszatalálni a helyes útra az Empoli-tól kapott szörnyű fiaskó után! Olyannyira nem, hogy gyorsan „benyeltünk” egy másik pofont is, ami után már dőreség lenne azt állítani, hogy minden rendben van a csapat háza tájékán! Mert eddig, ilyen még nem fordult elő velünk ebben a bajnoki idényben, hogy egymásután kétszer is kikapjunk, a Foggia-tól elszenvedett 2-1-es hazai vereséget követően azonban előállt ez a kellemetlen szituáció! Ergo, úgy érezzük, mintha gödörbe került volna a Tedino-alakulat, és amennyiben rövid időn belül nem tudunk ebből kikecmeregni, akkor akár az egyenes ágon való feljutásunkba is kerülhetnek ezek a hetek!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Cafatokra szedve

Empoli-ban kristálytiszta képet kaptunk arról, hogy mi történik akkor, ha találkozunk egy olyan csapattal, amelyiknek az átlagostól sokkal jobb támadójátéka, és még egy A-ligás szintű, topformában lévő csatára is van: ezek együttes hatása egy súlyos, már-már földbe tiporó 4-0-ás zakót eredményezett pénteken a számunkra! No meg azt, hogy a fordulót követően helyet is cserélt a két csapat a tabellán, ami azon túl, hogy hosszú idő után lecsúsztunk az automatikus feljutást érő helyekről, még azt is jelenti, hogy a toszkán kékek nagyon komolyan bejelentkeztek a dobogó első két fokáért zajló csatába! Mivelhogy 18 bajnoki mérkőzés még hátra van a tavasszal, talán időben jött ez az elképesztően nagy és még most is fájó pofon, amiből aligha lesz egyszerű feladat kijózanodni, mindazonáltal, a Foggia elleni következő meccsen már valamiféle reagálást várunk a Stadio Castellani-ban történtekre!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Máskor tessék jobban koncentrálni!

Csak és kizárólag saját magunkat okolhatjuk azért, hogy a hétvégi fordulót követően nem vettük vissza a vezetést a tabellán, mert amennyiben egy góllal többet lőttünk volna szombaton a Brescia-nak, amire bőven meg is volt a lehetőségünk, akkor most újra a Palermo nevét olvashatnánk a másodosztály élén, nem pedig a Cittadella otthonában 2-1-re diadalmaskodó, ezáltal a listavezető pozícióját is megőrző Frosinone-ét! Persze, az legyen a legnagyobb bajunk a tavasszal, hogy azon sopánkodunk, hogy nem három-, vagy négy góllal nyertünk, hanem „csak” kettővel, mindazonáltal, a Brescia elleni, összességében magabiztos és sima győzelem azért sok tanulsággal szolgált! Ezek közül a legszembetűnőbb nyilvánvalóan a csapnivaló helyzetkihasználásunk volt, amelyen egyértelműen javítanunk kell majd a folytatásban, ugyanis látva a bajnokság szorosságát, nem tudhatjuk, hogy nem-e lesz még a gólaránynak, urambocsá a lőtt gólok számának is jelentősége a későbbiekben! Sőt, egészen biztos, hogy a következő körben, amikor a tavaszt zseniálisan kezdő és így a harmadik helyen csak három pont hátránnyal figyelő Empoli vendégeként lépünk pályára, már sokkal jobban kell majd sáfárkodnunk az adódó helyzeteinkkel, mint tettük azt a mögöttünk hagyott játéknapon!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Négy évvel ezelőtt is így indult a tavasz

Gól nélküli meccsel indítottuk az új esztendőt, a Spezia-ban hagyott kettő pont pedig, máris az első helyünkbe került – a Frosinone a jobb gólkülönbsége lévén állt az élre, amit a Vercelli felett aratott fölényes hétvégi győzelmével harcolt ki! A tavaszi nyitányon történtek tehát, nem a legjobban alakultak számunkra, ami után akár szomorúak is lehetnénk, ám mégsem vagyunk azok: mégpedig azért nem, mert akik már megjárták a Stadio Alberto Picco-t az idei szezonban, azok pontosan tudják, hogy a Spezia vendégeként pontot szerezni nem könnyű feladat, olyannyira nem, hogy ez alig sikerült még valakinek – köztük a jelenlegi éllovasnak sem! Így hát, inkább abból az aspektusból kell nézni ezt a szombati 0-0-t, hogy egy jó csapat ellen, a másodosztály egyik legveszélyesebb katlanjában is megőriztük az idegenbeli veretlenségünket, amiből még erőt is meríthetünk a következő meccsekre!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kitörő öröm nélkül, de mégsem bánatosan búcsúzunk 2017-től

A mutatott játék alapján nem, az eredményt illetően viszont szenzációsan sikerült lezárni a 2017-es naptári évet, hiszen három nappal a szilveszteri buli előtt, 3-0-val küldtük haza a Salernitana-t. Noha a végeredmény sima diadalt sugall, akik látták a meccset, azok tudják, hogy ez egyáltalán nem volt az, mindazonáltal a győzelemnek, és az ezzel kiharcolt téli elsőségnek természetesen nagyon örülünk! Miként annak is, hogy az esztendő utolsó bajnokiján, Chcohev, Monachello és Jajalo személyében olyan emberek szerezték a csapat góljait, akik az előző időszakokban sok kritikát kaptak a szurkolóktól. Féltávhoz érkezve tehát, ott áll a csapat a tabellán, ahol majd május végén is látni szeretnénk, vagyis, a bajnokság első részét, ha nem is könnyen, ha nem is túl meggyőzően, de mégiscsak abszolváltuk. És miután ismerjük azt az egyébként nem túl bölcs és valós mondást, hogy „minden jó, ha a vége jó”, ezért összességében nem tekintünk csúnyán a lassacskán elköszönő óévre!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nem a téli elsőség lett a karácsonyi ajándék

Ha meg kellene neveznünk azokat a csapatokat, akik ellen hagyományosan nem megy a mieinknek, akkor az egyik ezek közül biztosan a Cesena gárdája lenne. Valami oknál fogva, mindig nagyon megizzadunk a fekete-fehérek ellen – momentán nem is emlékszünk olyanra, hogy könnyedén átléptünk volna rajtuk! Csütörtökön sem sikerült. Ezúttal is mindössze csak egy döntetlent (1-1) értünk el ellenük, pedig a mostani Cesena finoman fogalmazva sem hasonlít arra, amelyik nemrég még az A-ban vitézkedett, mégpedig olyannyira nem, hogy éppenséggel a B-ligában való megkapaszkodás lehet a reális cél arrafelé az idei szezonban! Ennek ellenére, rózsaszín-fekete kedvenceinknek megint gondot okozott a Stadio Dino Manuzzi-ban székelő legénység legyőzése, de a 2017-es év utolsó idegenbeli meccsén gyűjtött egy ponttal legalább továbbra is éllovasok maradtunk. Ezáltal pedig, a Salernitana elleni hazai évzárón bebiztosíthatjuk a téli elsőségünket is, ha már a mögöttünk hagyott fordulóban nem sikerült!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Immár a gyorsítósávban

Mintha csak 2013 decemberét írnánk! Tíz nap eltéréssel, szombaton pontosan négy év után fogadtuk újra bajnoki meccsen a Ternana-t a Barbera-ban, és akárcsak akkor, úgy, most is egy jobbszélső góljával győztük le 1-0-ra a „rossoverdi-t.” További párhuzam a két meccs között, hogy a Morganella-góllal kiharcolt 2013-as diadal után, és a hétvégi, Rispoli-találattal elért sikert követően is a B-liga tabellájának élén állt/áll a rózsaszín-fekete csapat, és ha abból indulunk ki, hogy az a négy évvel ezelőtti, hasonlóképpen született győzelem meghatározó volt (onnantól kezdve már nem adtuk át senki másnak az első helyet) a bajnokság végkimenetele szempontjából, akkor joggal bízhatunk abban, hogy a mostani Ternana-verés is kulcsfontosságú lehet! Már csak azért is, mert a riválisok közül többen is botlottak a mögöttünk hagyott fordulóban, aminek hála, immár három pont az előnyünk a másodikkal, és négy a harmadikkal szemben! Vagyis, tényleg jó érzések kavarognak bennünk a szombati siker kapcsán!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Erre nem számítottunk!

Keveseknek adatik meg, hogy győzelmet ünnepelhessenek a legendás San Nicola-stadionban, az pedig még inkább ritka, hogy háromgólos különbséggel múlja felül bárki is a Bari-t a saját szentélyében! Bruno Tedino tanítványainak azonban sikerült véghezvinni ezt a nem mindennapi bravúrt vasárnap este, amikor a Serie B 18. fordulójának csúcsrangadóján, erősen tartalékos felállásban is képesek voltak háromszor mattolni az amúgy szintén feljutásra ácsingózó ’Kakasokat’, akiknek nem volt egyetlen válaszuk sem a rózsaszín-feketék szebbnél-szebb góljaira! Pedig előzetesen inkább arra lehetett következtetni, hogy ez egy ízig-vérig szoros csörte lesz majd, sőt, akik olvasták a Bari-bloggal közösen készített beharangozónkat, azok emlékezhetnek, hogy jelen körülmények között valamivel még a hazai csapatot tituláltuk erősebbnek… Ehhez képest, a mieink zökkenőmentes sikert arattak a nagy rangadón, ami miatt természetesen mi egyáltalán nem bánkódunk, és szerencsére, Galletti barátunkat sem viselte meg annyira kedvenc csapata súlyos veresége, hogy ne lett volna kedve közösen válaszokat keresni és találni azokra a kérdésekre, hogy miért alakult sokkal simábban a vasárnapi derbi attól, mint amit előre vártunk! Jön a Bari-Palermo összegzése, amely tehát, újfent koprodukcióban készült el!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Valamivel erősebbnek tűnik a Bari…

Az ősz, de megmerjük kockáztatni, hogy a 2017-es év legnagyobb, egyben legfontosabb rangadója előtt áll kedvenc rózsaszín-fekete csapatunk, ugyanis vasárnap délután, a feljutást csakugyan célként kitűző, és a bajnokságban ennek megfelelően is teljesítő Bari vendégei leszünk. No, igen ez a párosítás már a múlt alapján is nyugodtan kiemelt összecsapásnak titulálható, de amennyiben még a tabellára is rápillantunk, egyből szembeötlik, hogy a két csapat 17 játéknapot követően ugyanannyi pontot gyűjtött és a Parma-val kiegészülve hármas holtversenyben áll a másodosztály élén. Ilyenformán aligha lehet a vasárnapi összecsapást a bajnokság szempontjából nem meghatározónak nevezni, úgyhogy érthető, hogy az átlagosnál nagyobb felhajtás övezi ezt a találkozót, amiből sem mi, sem pedig a Bari-blog nem kívánt kimaradni! Imígyen született meg az az elhatározás, mely szerint a következő napokban „összekötöttük” az életünket régi jó barátunkkal, Galetti-vel, a magyar Bari-blog szerkesztőjével, akivel előbb közös beharangozót, a meccs után pedig majd közös értékelést végzünk! Jöjjön a koprodukció első felvonása, vagyis a vasárnapi rangadó felvezető posztja!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hol van a Barbera régi varázsa…?

Amíg a múlt héten, Avellinóban létszám-hátrányban is tudtunk gólokat lőni, addig szombaton, a Venezia elleni hazai meccsen még egy majdnem negyedórás emberfór sem volt elég ahhoz, hogy legalább egyszer bejutassuk a kapuba a labdát! Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy a csapat képtelen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, másrészt pedig az, hogy a hétvégén ismét a Barbera-ban veszítettünk fontos pontokat! A velenceiekkel szemben elért 0-0-val pontszámban ugyan beértük a forduló előtt még listavezető Bari-t, de a jövő vasárnapi rangadót, melyet a San Nicola-ban rendeznek majd, így sem a mieink várhatják kedvezőbb helyzetből! És nemcsak ezért kellet volna szombaton otthon tartanunk a három pontot, hanem azért is, mert akkor egy picivel elléphettünk volna a rendkívül sűrű mezőnytől, és egy esetleges Bari elleni vereséggel is maximum csak a harmadik helyre csúszhattunk volna vissza, így viszont – szélsőséges esetben – még az is benne van, hogy a 18. forduló után már csak a 8. helyen fogunk állni! De utólag már sopánkodni kár az újabb elszalasztott lehetőségért, ezért inkább foglaljuk össze, hogyan is játszottunk döntetlent a Venezia-val!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Nagyon fogok örülni a Palermo előtt megszerzett bajnoki címnek”

Bár az utóbbi időben már nem készítettünk beharangozókat, a szombati Palermo-Venezia (kezdés: 18 óra) meccsre most mégis összehoztunk egyet – méghozzá, reményeink szerint, egy különlegeset! Blogunk szerkesztősége, a hétvégi összecsapás előtt – mely annak fényében, hogy a tabella második helyezettje fogadja a hatodikat, nyugodtan nevezhető rangadónak is – megkereste hazánk vélhetően legnagyobb Venezia-szurkolóját, Attilát, akivel sikerült is egy rövid interjút konstruálnunk, egyfajta meccs felvezetésként! Azt tudni kell, hogy a Velence-érzelmű barátunkkal még a színvonalas Serie B magyar oldalon ismerkedtünk meg, ahol aztán az előző fordulókban gyakorta ugrattuk is egymást, ennek hatásait pedig alighanem az alábbi kérdésekben és a válaszokban is érezni lehet majd! Jöjjön tehát, ez a rendhagyó beharangozó-poszt, amellyel még inkább szeretnénk kedvet csinálni a Palermo-Venezia bajnoki rangadóhoz!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Avellino: jó hely, jó ellenfél

Furcsán hangozhat, de lehet, hogy olykor-olykor nem is tesz rosszat egy-egy vereség kedvenceinknek! Emlékezhetünk, hogy a Novara elleni hazai zakó után is rögtön észbe kaptunk, mert pár nap múlva már győztünk Carpi-ban, amellyel egy jó sorozatot (4 meccs 10 pont) is kezdtünk, és szombaton, a Cittadella-tól kapott hétfői nagy pofont követően is sikerült azonnal jól reagálni Avellinóban, ahol úgy gyűjtöttük be a három pontot, hogy több mint egy félidőn át még emberhátrányban is voltunk. A Stadio Partenio-ban aratott 3-1-es sikerrel egyfelől feledtettük a hét eleji kisiklást, másfelől pedig megmaradt az idegenbeli veretlenségünk is. Sőt, a győzelemnek köszönhetően pár óra erejéig még a tabella élén is álltunk, ahonnan végül vasárnap kora délután, a Bari-Foggia meccs 92. percében csúsztunk le! Ennyin múlott, hogy teljesen happy end-del záruljon számunkra a mögöttünk hagyott hétvége, amely után természetesen így sincs okunk siránkozni!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….