Tehát elkezdődik a 2015/16-os szezon egy hazai meccsel. Közel 3 hónapnyi szünet után ismét feldübörög a Serie A, és reméljük, hogy kedvenc csapatunk is sikerre éhesen várja az összecsapásokat!
Több éve csináljuk a blogot, jó pár interjút készítettünk már, írások tömkelegét, mégis visszagondolva az egész eddigi történetre, azt kell, hogy mondjam, hogy egyik posztra sem voltam ennyire büszke, mint most erre. Régóta a fejemben motoszkált, hogy mennyire jó lenne valakivel a csapatból interjút csinálni. Hogy pont a Palermo motorja, az újdonsült olasz válogatott, Franco Vazquez lesz az, akivel ez összejön, álmomban sem gondoltam volna. Mégis sikerült, és ebben elévülhetetlen érdemei vannak Franco barátnőjének, Agostina Moroninak, akinek a segítsége nélkül nem biztos, hogy ez a beszélgetés összejöhetett volna. Franco egyébként nem cáfolt rá a becenevére („El Mudo” – „a néma”), hiszen nem állt fenn az a probléma, hogy alig tudtam leállítani a nagy válaszolgatásban.:)
Jó olvasást, és reméljük, hogy nem Franco az első, és egyben utolsó palermói játékos, akit sikerült meginterjúvolnunk!
Olyan jól alakultak a dolgok, hogy május utolsó hetét Palermóban töltöttem. Naná, hogy az idény utolsó hazai meccséhez igazítottam a szabadságom. Palermói barátommal, Turi Messineóval, akivel régebben már készült interjú a blog számára, előre egyeztettünk, hogy a meccs előtt egy nappal elmegyünk megnézni az ultrákat. Mivel (már egy ideje) készülőben van egy írásunk a palermói ultrákról, Turi összehozott egy találkozót a Borgo Vecchio Sisma tagjaival.
Az az igazság, hogy nincs túl nagy kedvem túl sok szót elpazarolni a múlt vasárnapi Atalanta elleni produkcióra. Dybala a padon kezdett, Zamparini nem akarta megkockáztatni, hogy lesérüljön, „a félszemű lóért nem adnak annyit a vásárban” alapon. Nem volt változtatás a szerkezetben, Belotti kezdett Dybala helyett, aztán ennyi, csókolom. Sorrentino pár nappal a meccs előtt szerencsés kimenetelű autóbalesetet szenvedett, így aztán Ujkani kezdett a kapuban.
Ha belegondolunk, hogy egy 2:2 (még ha otthoni pályán is) a Torino ellen, akik jelenleg a 8. helyen állnak, az EL-ben a legjobb 16 közé jutottak. Szóval összességében nem rossz az a 2:2, csak hát… Meg is nyerhettük volna. Így meg egyből más fekvése van a leányzónak…
Bár az eredmény nem feltétlenül mutatja azt, de a Palermo az előző fordulóban magabiztosan győzte le a Genoa csapatát. Szerencsére sikerült átmenteni a jó formát az Udinese elleni mérkőzésről, és a helyzeteket látva nem lett volna igazságtalan eredmény a nagyobb arányú győzelem sem.
…azaz Nem a modern focira! Miért kapta ezt a címet a poszt? A fenti kifejezést az olasz ultrák használják, de ugyanúgy megvan az angol megfelelője (Against modern football). Az egész a jelenlegi foci pénzorientáltságára és az ebből adódó folyamatokra, illetve azok kritizálására és elutasítására utal. Nem szándékozom ennek a témának az összes területét kielemezni, ebben az írásban inkább a „zsoldos-jelenség”-gel, mint olyannal foglalkoznék.
Sikeresen átmentette a csapat az Empoli elleni „bomba” formát Cesenába is. A baráti kapcsolatok a két szurkolótábor között ide vagy oda, igazán nem ártott volna egy idegenbeli győzelem az elmúlt meccsek után. Ehhez képest egy olyan meccset sikerült a két csapatnak produkálnia, amivel vallatni lehetne…
Néha olyan érzésem van, mintha a csapatot Zampa bácsi befizette volna a vidámparkba, és a srácok felültek volna a hullámvasútra. Olyan, hogy kiegyensúlyozott teljesítmény, jóideje nem létezik a rózsaszínfeketéknél. Szóval ha valaki fogadni akarna akármelyik Palermo-meccsre, ne tegye!!! Ez a csapat simán sarokba tudja szorítani akármelyik élmezőnyhöz tartozó csapatot, hogy aztán rá 7 napra, a Barberában egy kiscsapat jól lealázza. Ha már itt tartunk…
A Serie B befejezésével nemcsak a csapat, hanem a blogunk életében is lezárult egy viszonylag hosszú, ám annál szebb fejezet. Igaz, hogy a srácoknak csak az ősztől, nekünk viszont már júniustól új élet kezdődik – méghozzá egy másik környezetben. Ez a poszt kicsit másabb lesz, mint az eddigiek voltak, ennyivel ugyanis, minimum tartozunk a taccs.hu-nak, akiknek ezúton szeretnénk köszönetet mondani!
Ez az a pillanat, amikor már mindenki nagyon várja a végét, amikor a Palermo szempontjából már minden el van döntve, amikor már mindenki legszívesebben szabadságon lenne. De még nincs vége, 2 mérkőzés hátravan, nincs mese, le kell játszani őket. Nehéz ilyenkor motiválni és nehéz ilyenkor motiváltnak lenni. Két fellépés, egyszer Terniben illetve egyszer otthon a Crotone ellen.
A meccs után olvastam véleményeket palermói részről, és egy szurkoló írta ezt, hogy “assurdo”. Hát ez az volt valóban. Úgy látszik, a Carpi lett a másodosztályú mumusunk, mert tőlük kaptunk ki utoljára a december 21-ei meccsen. Azóta tartotta a csapat a veretlenségét, és ahelyett, hogy megbosszultuk volna a “carpi csorbát”, ismét kikaptunk a pirosfehérektől.
Kitaláltunk egy olyan dolgot a szerkesztőkollégákkal, hogy kinyomozzuk, hogy a 2004-es feljutás óta a Palermo történetében fontosabb szerepet betöltött, de azóta ismeretlen utat bejáró egykori rózsaszinfekete játékosokkal mi történt. Aztán ha sikerült rájuk találnunk, akkor el is meséljük Nektek, hogy élnek-halnak-e. 3 részletben kaptok tőlünk 6-6 játékost.
MEGVAN!!! 5 fordulóval a bajnokság vége előtt kimondhatjuk, hogy a Palermo visszajutott a Serie A-ba! Ez volt az elvárás a csapattól, de szerintem a legtöbb embert meglepetésként érte, hogy ilyen simán sikerül magunk mögött tudni ezt a másodosztályú szezont. Az idény kezdetét leszámítva nem igazán kellett izgulnunk. Akárhogy is nézzük, ezzel a szezonnal bebizonyította a csapat, hogy a Palermo az elsőosztályba való.
A helyzet az, – és tudom, nem először mondom ezt, – hogy összeérett a csapat. Akárhogy is nézzük, akármennyire is próbálunk objektívak lenni és szerények maradni, a tények is azt mutatják, hogy ez a csapat kiemelkedik a mezőnyből. Mi sem támasztja ezt nyilvánvalóbban alá annál, mint hogy a második helyezett, (jelenleg) legnagyobb rivális Latina otthonában különösebb izgalmak/megerőltetés nélkül magabiztos győzelmet aratott a csapat.
Palermo-Reggina 1:0 29 pt. P. Dybala. Elég ennyit megjegyeznünk a csütörtök esti meccsről. Meg persze a begyűjtött 3 pontot. A többit meg inkább felejtsük el. Tulajdonképpen egy langyos meccsről beszélünk, amit félgőzzel nyertünk meg, abszolut felejthető játékkal. Sokkal többet is kihozhatott volna a csapat a mérkőzésből, ráadásul egy többgólos győzelemmel a szurkolók irányába is ki lehetett volna fejezni valami kis hálaszerűséget.
Szombaton délután 15:00-kor “kis” szicíliai derbire kerül sor. 1-10-es skálán 7,5-es erősségűnek tippelem a meccset.
…a Barberában a (holtversenyben) 6. helyezett Avellinóval szemben. De ugorjunk csak vissza péntek este 20:30-ra! Akárhogy is néztük/gondoltuk, a 6. helyezett elleni meccs (akik csak 5 ponttal vannak lemaradva a 2. Empoli mögött), nem ígérkezett sétagaloppnak, még ha hazai környezetben is játszott a csapatunk.
(Engedtessék meg annyit hozzáfűznöm a címhez, hogy Vazquez és Dybala is ballábas játékos. Köszönöm!)
Az idény eddig legkiforrottabb játékával, – amit igazából nyugodtan nevezhetek szemetgyönyörködtetőnek is – sikerült legyőzni a Bresciát hazai környezetben. Vazquez és Dybala támadópárként való szerepeltetése ugye eredetileg szükségmegoldásnak tűnt Abel Hernandez sérülése és Lafferty eltiltása miatt, de enyhénszólva, bevált a dolog!
El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire örülök, hogy én írom ezt a meccsösszefoglalót! A meccs alatt legalábbis többször eszembe jutott, hogy VÉGRE!!! Úgy kell elképzelnetek, hogy általában a bajnoki fordulók előtt előre megegyezünk, hogy ki vállalja a meccs előtti beharangozó illetve a meccs utáni összefoglaló írását. Konkrét tendenciát tudnék felmutatni, hogy (főleg a 2012/13-as katasztrofális szezon során) sorban vállaltam el az összefoglalókat, amelyeket aztán csúfosabbnál, csúfosabb meccsekről kellett megírnom. Csak mazochistáknak ajánlom az ilyen időtöltést. Nem elég, hogy kedvenc csapatod szégyenletes teljesítményt nyújt, még írnod is kell róla, mert elvállaltad. Szóval ilyen gondolatok jártak a fejemben, de azt kell, hogy mondjam, VÉGRE egy olyan sima, egyértelmű, megnyugtató meccs, ami után öröm összefoglalót írni!