Az Inter ellen alighanem minden középmezőnyhöz tartozó csapat elfogadna egy 1-1-es döntetlent, így talán nekünk sincs okunk szomorkodni a végeredmény miatt. Mondjuk az már más kérdés, hogy a Palermóban látott milánói alakulat ezúttal nem mutatott csúcsformát, ezáltal pedig abszolút nem tűnt verhetetlennek sem! Egy bravúrgyőzelemhez viszont, jó egyéni teljesítményekre lett volna szükség hazai részről, ez azonban – tisztelet a kivételnek – megint csak hiányzott. Persze az egy pont összességében értékes, hiszen mégiscsak egy olyan csapat ellen szereztük, amely akár még a bajnoki címért is harcban lehet, ám a játékunkon ezzel együtt is sürgősen javítani kellene! Már csak azért is, mert szerdán újabb nehéz feladat vár a mieinkre Nápolyban, ahol szintén jó lenne nem „leégni”!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
palermo88 bejegyzései
Egy lépés felfelé
Ha emlékezetesnek nem is, eredményesnek annál inkább nevezhetjük a vasárnapi bolognai kirándulásunkat. Tudniillik, Giuseppe Iachini legényei igencsak nagy munka árán, 1-0-ra győzni tudtak a Stadio Renato Dall’Ara-ban, ami azt jelentette, hogy kedvenceink véget vetettek egy negatív – egy döntetlenből és zsinórban négy vereségből álló – nyeretlenségi szériának. Bár a játékunk Bologna-ban sem volt túl meggyőző, ez most a legkevésbé sem érdekelt bennünket, hiszen a megszerzett három pont nagy jelentőséggel bírt: a sereghajtó otthonában aratott győzelemmel stabilizáltuk a helyünket a középmezőnyben, s egyelőre nem kell hátrafelé tekintgetnünk a tabellán. Ennek tükrében, nyugodtabban készülhetünk a szombati, Inter elleni hazai meccsre is.
Tudáspróba Bologna-ban
A kéthetes bajnoki szünet után két út áll kedvenc csapatunk előtt: az egyik, hogy zsinórban négy vereség után végre pontot, vagy pontokat szerzünk a sereghajtó Bologna otthonában és teszünk egy lépést a helyes ösvény felé, a másik pedig az, hogy maradunk az előző fordulókban tapasztalt járáson, vagyis folytatjuk a mélyrepülést, és gyors egymásutánban ötödször is betlizünk. Vasárnap kora délután (kezdés: 12:30) kiderül, hogy merre haladunk tovább.
Egyre mélyebb gödörben
Lehet, hogy kissé furán hangzik kezdésnek, de az illem mégiscsak úgy kívánja, hogy megköszönjük a Roma-nak azt, hogy nem vert minket teljesen tönkre vasárnap! Mert a lehetősége meg lett volna a Farkasoknak a „kivégzésünkre”, különösen az első félidőben, de Rudi Garcia és tanítványai szerencsére úgy döntöttek a folytatásban, hogy nem alázzák porig a 30. percre totálisan szétesett, amúgy is ezer sebből vérző Iachini-gárdát. Na, nem mintha ez a 2-4 olyan jól mutatna palermói szempontból, – főleg úgy, hogy azért a Barbera-ban nem ehhez szoktunk az utóbbi években – ám látva a meccset, és figyelembe véve a két csapat jelenlegi helyzetét, talán nem lett olyan katasztrofális a végeredmény, mint amilyen lehetett volna. Ezzel együtt persze, így is borzasztó volt végignézni a vasárnap délutáni vergődésünket, amely sorozatban már a negyedik vereségünket jelentette a bajnokságban. Csapatunk eddigi teljesítményére nehéz magyarázatokat találni, egy dolog viszont biztos: a kéthetes bajnoki szünet remek alkalmat kínál a sorok rendezésére! Kérdés, történik-e majd egyáltalán valami a Roma elleni zakót követően…?
Ennél talán mélyebben is zsebbe lehetett volna nyúlni…
Egyszer szeretnénk már úgy kezdeni a mercato összegzéséről szóló posztunkat, hogy „végre egy átigazolási időszak, amikor minőségi, kellő tapasztalattal rendelkező, ismert labdarúgókat szerződtetett a Palermo”, de ezt most sem tehetjük meg. A 2015-ös nyár ugyanis, ismét nem tartogatott számunkra igazán nagy és pozitív hangvételű bejelentéseket, vagyis az átigazolási politikánk – meglátásunk szerint – már megint a spórolásról szólt. Az illetékesek – a szintén ingyen igazolt Gilardino-t leszámítva – többnyire ismeretlen, fiatal tehetséggel turbózták fel a keretet, amivel csak az a problémánk, hogy a távozó oldalon nagyrészt húzóemberek szerepeltek, akiknek az értékesítési árából, talán többet is visszaforgathattunk volna a kiszemeltjeink megszerzésére. Hogy végül kik érkeztek és kik nem a holtszezonban, azt az alábbiakban igyekeztünk összefoglalni, mégpedig az eddigiektől eltérő módon. Ezúttal ugyanis, a minél részletesebb tájékoztatás érdekében, kronológiai sorrendbe rendeztük a nyári történéseket, a poszt végén pedig, szerkesztőkollégámmal külön-külön is értékeltük az idei mercato-t!
Ismét kellemetlen ellenfél volt a Carpi
Nagy esélyt szalasztottunk el vasárnap délután: amennyiben legyőztük volna a Carpi-t, úgy néhány óra erejéig a Palermo vezethette volna a Serie A tabelláját! De nem sikerült nyerni, így pedig a bajnoki rangsorban való feljebb lépés is elmaradt! A Carpi, csakúgy, mint két éve a B-ligában, ezúttal is megtréfált minket, és két perc híján majdhogynem megint három ponttal távozott a Barbera-ból. A 2-2-es végeredmény azonban, annak ellenére is csalódás számunkra, hogy a végén mentettünk pontot, mert ezzel odalett az eddigi hibátlan mérlegünk, ráadásul már Sorrentino hálója sem érintetlen.
Rég nem látott szezonkezdet
Aki a szezon megkezdése előtt akárcsak egy kisebb összeggel fogadott arra, hogy két fordulót követően a Palermo lesz az egyik 100%-os csapat a bajnokságban, és az egyetlen együttes, amely még csak gólt sem kap kétszer kilencven perc alatt, az most valószínűleg tetemes összeget tehet zsebre. Kérdés, hogy volt-e valaki, aki ennyire bízott a rózsaszín-feketékben, mert a nyári történések után nem sokan gondoltuk volna, hogy a Genoa-t és az Udinese-t is legyőzzük! Márpedig így történt! Azok után, hogy a nyitányon az utolsó utáni pillanatban 1-0-ra nyertünk a genovaiak ellen, vasárnap a Serie A 2. játéknapján az Udinese megújult otthonát is „bevettük”. A körülményeket ismerve, ez több mint bravúros tett volt, mint ahogy a bajnoki rajt is egészen parádés eddig.
Egy jó startban bízva
Jöjjön hát, aminek jönnie kell! Szombat este (kezdés 21 óra), hazai közönség előtt, végre tétmeccsen is bemutatkozik a nyáron alapos változásokon keresztül menő rózsaszín-fekete csapat, amely a Coppa Italia 3. fordulójában a párharc esélyeseként debütál majd a másodosztályú Avellino ellen. Kedvenceink felkészülése egész jól sikerült, hiszen a nyolc előkészületi mérkőzésből mindössze egyet, a Gijon ellenit veszítettük el, a többi hetet viszont imponáló magabiztossággal megnyertük, mindemellett pedig, összesen 37-szer voltunk eredményesek a nyár folyamán! Ezek a tények mindenképpen bizakodásra adnak okot a 2015-2016-os szezon első tétmérkőzése előtt, amelyen illő lenne diadalmaskodni!
Újra kiosztottuk a lapokat (2. rész)
Elkészült az immár hagyományosnak nevezhető „értékelős posztunk”, amelyben ezúttal is külön-külön elemeztük játékosaink elmúlt évben nyújtott teljesítményeit. A tavaly már jól bevált „lapos módszer” mellett azonban, idén újítottunk is egy kicsit, hiszen már nemcsak lapokat osztottunk, hanem osztályoztuk is a tavalyi keret produkcióját, méghozzá egy 1-től 5-ig terjedő skálán. Mindezen túl, őszintén elmondtuk a véleményünket minden volt és jelenlegi játékosunkról, valamint arról is, hogy meglátásunk szerint melyik poszt(ok)ra kellene erősítenünk a nyáron. A kétrészes sorozat első fejezetében már kifejtettük az álláspontunkat a kapusokról és a védőinkről, a második fejezetben pedig, a középpályásainkkal és a támadóinkkal foglalkozunk bővebben.
Újra kiosztottuk a lapokat (1. rész)
Elkészült az immár hagyományosnak nevezhető „értékelős posztunk”, amelyben ezúttal is külön-külön elemeztük játékosaink elmúlt évben nyújtott teljesítményeit. A tavaly már jól bevált „lapos módszer” mellett azonban, idén újítottunk is egy kicsit, hiszen már nemcsak lapokat osztottunk, hanem osztályoztuk is a tavalyi keret produkcióját, méghozzá egy 1-től 5-ig terjedő skálán. Mindezen túl, őszintén elmondtuk a véleményünket minden volt és jelenlegi játékosunkról, valamint arról is, hogy meglátásunk szerint melyik poszt(ok)ra kellene erősítenünk a nyáron. A kétrészes sorozat első fejezetében a kapusokkal és a védőkkel foglalkoztunk.
Akik nem sokat időztek a „C vágányon”
A nyári szünetre több, különböző témájú poszttal is készültünk, amelyekből elsőként egy nosztalgiaposzttal indítunk. Az alábbi írást azon szurkolóinknak ajánljuk, akik netán csalódottak a rózsaszín-feketék idei bajnoki helyezésével, vagyis a 11. pozícióval. Harminc évvel ezelőtt ugyanis, valószínűleg minden Palermo-szimpatizáns elfogadta volna ezt a mostani eredményt, hiszen akkortájt igencsak távoli célnak tűnt a Serie A középmezőnyéhez tartozni. A most következőkben szeretnénk bebizonyítani azt, hogy miért kell nagyon megbecsülni a legutóbbi idényben elért 11. helyet, ugyanis, ha kissé nagyvonalúan is, de igyekszünk megemlékezni az 1984-1985-ös szezonban szereplő Palermóról. Arról a csapatról, amelyik az addig soha nem tapasztalt mélység ellenére, sikerrel abszolválta a Serie C1/B-t (nem elírásról van szó!), s jutott vissza a másodosztályba – egy év kihagyás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Oda-vissza lenullázott Cagliari
Furcsa érzések kavarogtak bennünk vasárnap délután, miután lefújták a Cagliari-Palermo meccset. Egyfelől természetesen nagyon örültünk az idegenben kiharcolt 1-0-s győzelemnek, hiszen ezzel lezártunk egy négymeccses nyeretlenségi szériát és megerősítettük a helyünket a középmezőnyben, másfelől viszont egy picit együtt éreztünk a Cagliari-szurkolókkal is, akik éppen a Palermótól elszenvedett vereséget követően szembesültek hivatalosan is a fájó ténnyel, mely szerint a szardíniai gárda kiesett a Serie A-ból, és a következő idényt csak a B-ligában kezdheti. Mivel két éve hasonló cipőben jártunk, így tudjuk, hogy milyen kegyetlen dolog megbarátkozni a búcsúzással, ám bízunk benne, hogy hamarosan újra élvonalbeli meccset játszhatunk majd a Sant’Elia-ban! De ennyit az empátiáról meg az udvariasságról, és inkább foglalkozzunk azzal, hogy miként sikerült „beütni az utolsó szöget a Cagliari koporsójába”!
Ez inkább tragikomédiára hasonlított…
Szombaton gól nélküli döntetlent játszottunk a Mapei Stadionban, a Sassuolo vendégeként. Az elért eredménnyel talán még nincs is semmi probléma, mert a Serie A-ban minden egyes idegenbeli pontot meg kell becsülni, ha viszont a hétvégén bemutatott játékunkat kell elemezni, akkor bizony már nehezen találunk pozitív jelzőket. Tudniillik, Iachini legényei rendkívül sok hibával, a kapura majdhogynem teljesen veszélytelenül, szó szerint kiábrándítóan futballoztak az amúgy szintén nagyon gyengén teljesítő Sassuolo ellen, így pedig joggal bosszankodhatunk a 0-0-ás iksz miatt.
Vereség vérszegény játékkal
Akárcsak ősszel, úgy tavasszal is egy pontrúgás döntötte el a Parma és a Palermo bajnoki összecsapását. A különbség csupán annyi volt, hogy novemberben – Barreto szabadrúgásának köszönhetően – a mieink, április utolsó vasárnapján viszont a parmaiak ünnepelhettek győzelmet, hiszen Antonio Nocerino 11-esből lőtt találata ezúttal a sereghajtó számára ért 3 pontot. És hogy mi mindent mondhatunk az újabb kínos vereség után? Leginkább azt, hogy kedvenc csapatunk egyszerűen képtelen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani a 2015-ös naptári évben, vagyis a korábban emlegetett hullámvasútozás Parma-ban is folytatódott, és csak reménykedni tudunk benne, hogy szerdán, a Torino elleni hazai bajnokin, ismét a szebbik arcukat mutatják majd Dybalaék! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hullámvasútozás palermói módra
Vasárnap itt a következő meccs a Genoa ellen, ennek ellenére még térjünk vissza pár gondolat erejéig a múlt hétvégi meccsre!
(írta: monyox)
A húsvét sem hozott feltámadást
A teljesség igénye nélkül, kiemelünk néhány fontos jelenetet a szombati, Milan ellen elveszített (1-2) meccsről, amelyek hűen tükrözték csapatunk játékát: Sorrentino potyázott; a védelmünk ismét gyengén teljesített; Barreto belesérült a saját lövési kísérletébe; Rigoni a hajrában gólpasszt adott Menez-nek; Vazquez 0-0-nál képtelen volt 5 méterről bevenni az üresen tátongó kaput; Dybala pedig megint többször játszott színészt, mint futballistát. Na, most ezek után aligha számít meglepetésnek, hogy az ezúttal sem brillírozó, és amúgy teljesen átlagos középcsapat benyomását keltő Milan is győztesen távozott a Barbera-ból, nekünk meg nem maradt más a húsvéti ünnepekre, minthogy a sonka mellett megemésszünk egy újabb kiábrándító vereséget is!
Kilátástalanul, a Chievo otthonában is
Ha őszintén akarjuk értékelni a szombati, Chievo otthonában bemutatott produkciónkat, akkor azt kell írnunk, hogy a veronai csapat megérdemelten tartotta otthon mindhárom pontot. És hogy miért állítjuk ezt? Nos, aki látta az 1-0-s hazai győzelmet hozó találkozót, valószínűleg egyetért velünk abban, hogy a mieink a Stadio Bentegodi-ban sem emlékeztettek régi önmagukra, hiszen a játékunkat ezúttal is, az utóbbi hetekben látott görcsös, kilátástalan erőlködés jellemezte, arról már nem is beszélve, hogy az ellenfél kapuja előtt megint csődöt mondtunk – és akkor még finoman fogalmaztunk. Így aztán túl vagyunk zsinórban a negyedik olyan bajnoki meccsen, amelyen nem lőttünk gólt, ez pedig nemcsak komoly kritika Iachini legényeire nézve, hanem már aggasztó is…
Az elveszettek nyomában 3/3
Folytatjuk, és egyúttal be is fejezzük azt a sorozatunkat, amelyben olyan “elveszett” játékosok után nyomoztunk, akik a 2004-es feljutás óta megfordultak nálunk, és anno, meghatározó szerepet is töltöttek be a rózsaszín-fekete klub életében, azóta viszont ismeretlen utat jártak be. Bevalljuk, nem kicsit szégyelljük magunkat, hogy a háromrészes sorozatunk utolsó fejezetére majdnem egy évet kellett várni (az első két epizódot még 2014 májusában olvashattátok), ám a különböző okok, sajnos nem tették lehetővé azt, hogy hamarabb aktiváljuk ezt a posztot. Most azonban végre elkészült az utolsó hatos bemutatása is, amelyet a „folytatás” gombra kattintva lehet elolvasni!
Amikor nem a vereség a legfájóbb
Miután az ősszel, akaratgyenge játékkal 2-0-ra kikaptunk a Juventus vendégeként, azt vártuk, hogy a tavasszal, hazai pályán sikerül majd egy jó meccsen megfricskázni a Zebrákat. Hát, nem így történt! Méghozzá nagyon nem! Mert hiába volt szombaton teltház a Barbera-ban, és hiába várt mindenki meglepetést a Palermo-Juventus meccstől, a rózsaszín-mezben pompázó kedvenceink sajnos nem nőttek fel a feladathoz, s ezúttal is hitehagyottan, mindenfajta elszántság és akarás nélkül futballoztak, aminek nem lehetett más a vége, mint vereség. A lélekben már Dortmundban lévő Juve-játékosok félgőzzel is simán győztek, miközben a mieink zsinórban a harmadik bajnoki meccsüket fejezték be rúgott gól nélkül.
Ez tényleg egy felejthetetlen Valentin-nap volt!
Nagyot változott a világ 6 nap leforgása alatt! Alig egy héttel ezelőtt ugyebár, nem igazán voltunk elragadtatva kedvenc csapatunk teljesítményétől, mondván a bajnokságban bukdácsoló Inter otthonában sima 3-0-s zakót kapni, mégsem kellett volna, szombaton azonban szerencsére már eszünk ágában sem volt a múlt heti kudarc! És hogy miért? Hát, csak azért, mert Giuseppe Iachini legényei valóságos örömfutballt bemutatva, 3-1-re intézték el a dobogón álló Napoli-t, amivel egyértelműen feledtették az Inter elleni botlást. Mindazonáltal a nápolyiak legyőzése további két dolgot is bizonyított: az egyik, hogy a srácok bárki ellen, bármire képesek az idei szezonban, a másik pedig, hogy a Renzo Barbera Stadion ismét kezd igazi oroszlánbarlanggá válni, ahol minden csapatnak fel kell kötnie azt a bizonyos felkötni valót!