Örömmel jelentjük, hogy ezen a nyáron sem marad el az értékelős posztunk, amelyet immár harmadik éve készítettünk el, és amelyben ezúttal is külön-külön elemeztük játékosaink elmúlt évben nyújtott teljesítményeit! Tavalyhoz képest, csak a cím változott, a bírálati szempontok azonban, ugyanazok maradtak. Vagyis, a keret minden tagjának adtunk egy lapot és egy osztályzatot a 2015/16-os idényben mutatott produkciójára, mindezen túl pedig, arról is írtunk, hogy szerintünk mely posztokra kellene erősítenünk a nyáron. A kétrészes sorozatunk második fejezetében a középpályásokkal és a csatárokkal foglalkoztunk.
Egyéb kategória bejegyzései
LaPOSZTó (1.rész)
Örömmel jelentjük, hogy ezen a nyáron sem marad el az értékelős posztunk, amelyet immár harmadik éve készítettünk el, és amelyben ezúttal is külön-külön elemeztük játékosaink elmúlt évben nyújtott teljesítményeit! Tavalyhoz képest, csak a cím változott, a bírálati szempontok azonban, ugyanazok maradtak. Vagyis, a keret minden tagjának adtunk egy lapot és egy osztályzatot a 2015/16-os idényben mutatott produkciójára, mindezen túl pedig, arról is írtunk, hogy szerintünk mely posztokra kellene erősítenünk a nyáron. A kétrészes sorozatunk első fejezetében a kapusokkal és a védőkkel foglalkoztunk.
Egy príma idény a Primavera-tól
A 2015-16-os bajnoki esztendőben nem kevés keserű pillanatot kellett átélnünk, de volt valami, amire nagyon büszkék lehettünk: mégpedig a Primavera-csapatunk elmúlt évi teljesítményére. Fiataljaink, a felnőttekkel ellentétben, varázslatos szezonon vannak túl, hiszen a Viareggio Kupában és a bajnoki alapszakaszban is a csodálatosnak számító 2. helyen zártak, ami egyértelműen bizakodóvá tehet minden palermói focirajongót a jövővel kapcsolatban. Giovanni Bosi tanítványai tehát, bebizonyították, hogy igenis érdemes rájuk figyelni az elkövetkezendő időszakban, éppen ezért mi is úgy döntöttünk, hogy eljött az ideje annak, hogy kicsit részletesebben is foglalkozzunk első számú utánpótlás csapatunk legutóbbi idényével és játékosaival, akik közül, reményeink szerint, hamarosan többükkel is találkozhatunk majd a felnőtt keretben.
Öröm a köbön: az ősztől is az A-ligában!
Megcsináltuk! A pünkösdvasárnapi zárófordulóban, egy végig feszült, és izgalmas mérkőzésen 3-2-re legyőztük a Hellas Verona-t a zsúfolásig megtelt Barbera-ban, ezzel pedig biztossá vált, hogy a következő szezonban is a Serie A-ban futballozunk! Ha belegondolunk, hogy egy hónappal ezelőtt még hol tartottunk (zsinórban 13 nyeretlen meccsnél, és a 19. helyen), akkor megállapíthatjuk, hogy Davide Ballardini és tanítványai kisebbfajta csodát vittek véghez a bennmaradás kiharcolásával! Különösen annak fényében, hogy a bajnokság hajrájában, köztük a Verona elleni utolsó meccsen is győzelmi kényszerben játszott a csapat, amely ezt a terhet is elbírta, ezáltal pedig, teljesen megérdemelten hosszabbította meg A-ligás tagságát! Büszkék vagyunk a fiúkra a hőstett végrehajtásáért, de még egy ilyen szezont, azért nem szeretnénk átélni a jövőben!
Győzelemízű döntetlen
Vasárnap a Fiorentina vendégeként sikerült megszereznünk 1 hihetetlenül fontos pontot. Mivel a mérkőzés előtt egyenlő pontszámmal álltunk a Carpival, ráadásul ők a gólkülönbséget tekintve előnyben voltak velünk szemben, maximálisan elértékelődik ez a megszerzett 1 pont 2 dolog miatt is: 1. A Fiorentina otthonából mindig is nehéz feladat volt pontot/pontokat rabolni. 2. A Carpi kikapott a Laziótól, így lépéselőnybe kerültünk velük szemben, ami pszichológiailag is nagyon sokat számít az utolsó forduló előtt.
Elérhető közelségben a bentmaradás
Minden szempontból jelesre vizsgázott kedvenc csapatunk a vasárnapi, Sampdoria ellen 2-0-ra megnyert meccsen. A mieink, imponáló magabiztossággal és rendkívül fegyelmezett játékkal szerezték meg az életben maradáshoz nélkülözhetetlen három pontot, amivel nemcsak azt bizonyították, hogy helyük lehet a legjobbak között, hanem azt is, hogy kiválóan bírják a nyomást. Ezzel a létfontosságú sikerrel pedig, pontszámban beértük a 17. helyen álló Carpi-t, vagyis a bentmaradás kiharcolása, immár valóban látótávolságon belülre került. Noha a tabellán még mindig a képzeletbeli vonal alatt vagyunk, a hátralévő két fordulóban mégsem tűnik már annyira lehetetlen küldetésnek, hogy bebiztosítsuk az A-ligás tagságunkat. Ahhoz viszont, legközelebb Firenzében is úgy kell teljesítenünk, mint ahogy a Samp ellen is tettük!
Jobb későn, mint soha…
Kezdődik a befutó
Az „idény meccsét”, a „mindent eldöntőt”, az „élethalálharcot” sem sikerült megnyernünk, csak 2:2-re végeztünk az Atalanta ellen hazai pályán, és ez nem egy örömteli döntetlen, hanem egy keserű X, mert a végelszámolásnál még nagyon sokat számíthat az az elszórt 2 pont.
Hajtás után megnézzük Ballardini (Zamparini) összeállítását és cseréit, illetve az utolsó 4 meccsről is szó lesz.
Nagyon süllyed a hajó
Több mint egy órán keresztül tisztességesen helytálltunk a Juventus otthonában, de aztán, ami az utolsó húsz percben történt, arra már nem lehetünk büszkék! A bajnokjelölt, a mérkőzés hajrájában alaposan megszórta Sorrentino kapuját, és végül 4-0-ra ütötte ki az ezer sebből vérző kedvenceinket, vagyis újabb lélekromboló pofonba sikerült beleszaladnunk. Davide Ballardini visszatérése is kínkeservesre sikeredett tehát, de nemcsak emiatt fájhatott a fejünk a 33. játéknapon! A többi, számunkra fontos mérkőzésen sem úgy alakultak az eredmények, ahogyan szerettük volna, mert a Carpi és a Frosinone is győzött a hétvégén, így öt fordulóval a vége előtt még nehezebb helyzetbe kerültünk, és visszacsúsztunk a tabella 19. helyére. Az előttünk álló hét alighanem sorsdöntő lesz: szerdán az Atalanta-t fogadjuk zárt kapuk mögött, vasárnap meg megyünk a közvetlen rivális, Frosinone-hoz. Ha ezeken a meccseken sem tudunk nyerni, akkor elfelejthetjük a bennmaradást!
Elég volt!
Eredetileg egy meccsösszefoglaló írására készültem, de ez nem az lesz. Lehetne elemezgetni, hogy a Lazio ellen, hazai pályán hogyan játszott a csapat, de semmi értelme századszor is leírni ugyanazokat a dolgokat. Egy ideig bosszankodik az ember, aztán jön a kínunkban röhögés, amikor már nem csak Olaszország, hanem Európa nevet rajtunk, amikor már inkább egy tragikomédiába illenek a klubnál történtek…
Még az iksz sem jött össze…
Szomorú, de a helyzet az, hogy a 31. forduló után sem szívesen nézünk a tabellára, ugyanis továbbra is a kiesést jelentő 18. helyen látjuk kedvenc csapatunkat. És mindezt csak és kizárólag saját magunknak köszönhetjük, mégpedig azért, mert képtelenek voltunk kihasználni a Carpi és a Frosinone hétvégi betlijét! Pedig ezúttal elég lett volna egyetlen pontot szerezni a Bentegodi-ban ahhoz, hogy elmozduljunk a kiesőzónából, és hogy egy picivel nyugodtabb helyzetből várhassuk a következő meccset, de ennyit sem sikerült összehoznunk! A Chievo, főként a borzalmas második félidei teljesítményünknek köszönhetően, végül 3-1-re intézett el bennünket a mögöttünk hagyott játéknapon, ami után maradt minden a régiben: azaz, a vasárnap esti, Lazio elleni hazai meccsen is lépés-, vagy inkább győzelmi kényszerben futunk majd ki a pályára!
Immár a vonal alatt
Az egyik legrosszabb forgatókönyv valósult meg a hétvégi fordulóban, hiszen amíg a mieink, egy harmatgyenge mérkőzésen csak egy „sovány” gólnélküli döntetlent játszottak az Empoli otthonában, addig a riválisaink közül a Carpi győzni tudott Verona-ban, a Frosinone meg értékes pontot szerzett (0-0) a Fiorentina ellen, aminek következményeként, a kéthetes bajnoki pihenőt és ezzel együtt a húsvéti ünnepeket, már a kiesést jelentő 18. helyen töltjük. Kikövezett úton haladunk tehát a B liga felé, és azt is megállapíthatjuk, hogy egyelőre Walter Novellino-val sem indult el felfelé a csapat szekere. Sőt, mi több, az új edző érkezése óta még csak gólt sem lőttünk, így a most következő szünetben, többek közt azon is el kell gondolkodnunk, hogy miként akarunk bennmaradni a Serie A-ban, ha még az ellenfelek kapuit is képtelenek vagyunk bevenni már hetek óta…?
Küzdelem a bentmaradásért
Elértünk arra a pontra, amikor a Napoli látogatása Palermóban „papírforma vendéggyőzelmet” jelent. Hát, ez van, ezt kell szeretni. Mondjuk amikor kezdés előtt látom a kezdő 11-et, hogy a védők között megint ott van Struna, a középpályán meg a Chochev-Jajalo-Hiljemark trió fog „rohamozni”. Akkor azért az emberben felmegy a pumpa.
Gyülekeznek a sötét felhők
Tudvalévő volt, hogy az Inter otthonában nem sok babér terem majd a mieinknek, ennélfogva a 3-1-es hazai sikerrel véget érő vasárnap esti találkozó, nem is tartogatott számunkra semmilyen (kellemes) meglepetést. A milánói kék-feketék simán érvényesítették a papírformát, és messze nem száz százalékon pörögve, igencsak könnyedén győzték le a hetek óta pocsék formában futballozó rózsaszín-fekete kedvenceinket. És miután a Frosinone nyert a hétvégén, immár csak egy pont választ el minket a kiesőzónától, vagyis kijelenthetjük, hogy rohamtempóban haladunk a B liga felé! Ráadásul, a következő fordulóban úgy lépünk majd pályára, hogy már tudni fogjuk a Carpi-Frosinone meccs végeredményét, így az is megeshet, hogy kiesőhelyről kezdjük meg az amúgy is nagyon rázósnak ígérkező, Napoli elleni hazai kilencven percet! Ja, és e poszt megírásakor még az is kérdéses, hogy ki ül majd azon a meccsen kispadon! Kell-e még továbbragoznunk, hogy tényleg nagy bajban vagyunk?
Öt év – a szerkesztők szemével
Idősebbek lettünk. Február tizedikén ünnepeltük blogunk megalapításának ötödik évfordulóját, és a jeles alkalomra, egy különleges posztot is készítettünk, amelyben ezúttal – talán elnézik nekünk – mi magunk, szerkesztők voltunk a középpontban. Az alábbiakban, Monyox kollégámmal együtt ugyanarra a hét-hét, a bloghoz szorosan kapcsolódó kérdésre válaszoltunk, miközben még egy régi ismerőssel is elbeszélgettünk: egy interjú erejéig ugyanis, újra „vendégül láttuk” blogunk alapítóját s korábbi szerkesztőjét, a régebben rengeteg remek posztot író, és az elindulásban kulcsszerepet vállaló Rosanero-t is, aki többek közt a kezdetekről is mesélt. Az ötödik születésnapunk apropóján tehát, úgymond mindhárman körbeültük (persze csak képzeletben) az immár öt gyertya díszítette tortánkat, és közösen ünnepelve emlékeztünk meg a mögöttünk hagyott esztendőkről!
Keserű döntetlen
Palermo-Bologna 0:0. Az elégedetlenkedők erre azt mondják, hogy megindultunk a legegyenesebb úton a kiesés irányába. Az optimisták azt mondják, hogy legalább szereztünk 1 pontot, és nem kaptunk ki! Persze, erről egyből beugrik a Torino elleni csúfos otthoni 1:3, és máris értékelni tudjuk ezt az X-et, csak hát, ha jobban belegondolunk, ha egy Bolognát képtelenek vagyunk elkapni a Barberában, akkor kit fogunk legyőzni? Márpedig csak döntetlenek 1-1 pontjával összehozni a bennmaradást, enyhén szólva is hazárdjátéknak tűnik.
Il Capitano
Fabrizio Miccoli visszavonult, mi pedig úgy döntöttünk, hogy egy poszttal tisztelgünk egykori kapitányunk pályafutása előtt.
Teljes összeomlás a fővárosban
A gyalázat enyhe kifejezés arra, amit vasárnap este műveltünk a Stadio Olimpico-ban! Az AS Roma ellen mutatott produkciónk tényleg a nullával volt egyenlő, amit az 5-0-ás végeredmény is hűen tükröz! Ne kerteljünk, osztálynyi különbség volt a két csapat között, és ezt, már csak azért is mondjuk, mert a Roma még csak meg sem erőltette magát, és így is ilyen fölénnyel nyert. Hiába vártuk tehát, hogy Giuseppe Iachini visszatérése majd pozitív változásokat hoz, nem így történt! Ezek után, nem kérdéses, hogy Palermóban jelen pillanatban nem az edző személyével van a legfőbb gond: sokkal inkább a keret minőségével! Hogy a hatalmas pofonra miként reagálunk majd, arra talán a hétvégi, Bologna elleni, rendkívül fontos hazai meccs adhatja meg a választ.
A Barbera már rég nem oroszlánbarlang
Egy arasznyival megint távolabb a kiesőjelöltektől
Igazságtalan lett volna, ha a mögöttünk hagyott fordulóban pont nélkül maradunk a Sassuolo vendégeként, ugyanis kedvenceink, ezúttal tényleg nagyon sokat tettek az eredményes szereplés érdekében! Ezt támasztja alá az is, hogy a mieink, 2-1-es hátrányból felállva, majd Lazaar kiállítása miatt az utolsó negyedórában, emberhátrányban játszva csikarták ki a döntetlent a tabellán jóval előrébb helyezkedő vendéglátó otthonában, ezáltal pedig, valóban nagyon értékes pont került a tarsolyba. Már csak azért is, mert ezzel (no meg a kieső helyen álló csapatok vereségével) még távolabb kerültünk a veszélyes zónától, és ha vasárnap le tudnánk győzni hazai pályán a Torinót, akkor talán egy jó ideig nem is nagyon kellene már hátrafelé tekintgetnünk!